19. Rész

Nem ide tartozik, de muszáj volt kiraknom. :D Ezt kaptam barátosnémtól szülinapomra!(pedig ő nem szereti őket :I ) <3 imádom!

Niall szemszöge:

Az utolsó nap Párizsban. Egy hete vagyunk itt, és ideje vissza menni. Mostanában olyan boldog vagyok. Vajon miért?(ironikusan) minden nap vagy kettesben vagy az egész banda együtt van. Az utolsó 3 napban nem mentünk sehova csak ettük a különleges francia ételeket. Az biztos, hogy nem lesz a kedvencem a fekete kagyló... Most is csak nézünk valami filmet. Már mindent össze pakoltunk csak a film végét várjuk.

-pár órával később-

-Niiiiiiaaaaall!!! Ne fald fel a hűtőt! Nekünk nem lesz mit enni!- sipákolt Louis.

-De éééhes vagyooook!

-Nem érdekeeeel! fald fel inkább az asszonyodat!
-Ez jó ötlet!- amint ezt kimondtam, kirántott a hűtőből, majd mintha helyet cseréltünk volna, ő volt félig bent a hűtőben én meg rohantam fel. Mikor benyitottam fél homály volt a szobámban és az ágyamon aludt Merien. Oda feküdtem mellé, majd elkezdtem puszilgatni az arcát. Ő csak nyöszörgött meg néha legyezett a kezével. Én ezen csak kuncogni tudtam, tök aranyos.
-Nyaaaa! Ne zaklass, különben megverlek!- mormogott
- Csak hajrá, szépségem!-nyomtam egy újabb puszit az arcára, mire elkezdte bökdösni a hasam. Egy idő után már vörös arccal kezdte el fogdosni a hasam.
- Csak nem tetszik valami?
- Ugyan, az én hasam kockásabb!- nevetett fel kínosan, majd felhúzta a pólóját a hasáról. Elkezdtem simogatni a lapos, de tényleg picit kockás hasát. Hogy-hogy sose láttam még?
-Hmmm.... Egész jó...- kezdtem el puszilgatni a hasát. Abba hagytam és már csak a kezemmel simogattam. Feljebb hajoltam és megcsókoltam. Kissé hevesebb lett, mint hittem, mert alig tudtam abba hagyni.
- Ni...Niall ne... kérlek én még nem...- lihegett a nyakamba Merien.
- Rendben. Én tudok várni.- mosolyogtam, majd nyomtam egy puszit a szájára, visszahúztam a pólóját, majd hozzá bújtam. -Amúgy azt mondták nekem, hogy faljalak fel téged.- kacsintottam rá, felkaptam a karját és elkezdtem harapdálni. Ő csak egyre jobban nevetett. Gondoltam egyet, abba hagytam.
-Azt hiszed mi?- Elkezdtem csikizni, mire már sikítozott és röhögött. Olyan aranyos ahogy nevet.
Hirtelen elkezdett hülye fejeket vágni amire természetesen röhögnöm kellett. Nem hagyhattam ki, hogy én se vágjak valami pofát.

Merien szemszöge:

Ez egyre hülyébb, az már biztos. De istenem azt hittem nem lehet ennél jobban szeretni, erre kiderül, hogy tévedtem. Ahogy egyre hülyébb fejeket vágunk egymásnak, annál jobban röhögünk. Komolyan! Én már egy retardált fóka lettem, mert már hang nem jön ki a számon és alig kapok levegőt. Elkezdett csikizni.  Vettem egy nagy levegőt, kiugrottam az ágyból és futásnak indultam. Már a nappaliban volt, hátra fordultam, hogy követ-e, de nem volt ott. Így lassítottam a tempómon és sétáltam tovább a konyhába. Mikor benyitottam előbukkant szerelmem, de olyan váratlanul ért, hogy sikítottam és megugrottam egyet. Ő csak röhögött ahogy tudott levegő hiányban. Bele ütöttem játékosan a vállába, mire ő csak magához húzott és megölelt. 

- Jó estét galambocskáim!- ölelt meg minket hirtelen valaki.

- Neked is Zayn!- nevetett Niall.

- Nincs kedvetek egy  kicsit twisterezni?

- UUUUhh de van! Imádom azt a játékot!- kiáltottam fel.

- Akkor menjünk, már mindenki kint van!

Jó sokáig játszottunk. Vicces volt amúgy, mert mindig én nyertem. Hihi. Az utolsóban mondjuk csaltak, mert már csak Harry és én voltunk ő guggolásban én meg hídban voltam. Erre megcsikizett valaki, így össze estem. Egyszer nyert Hazza is, de a többiek egyszer sem! 

- Nem volt fair a játék, mindig csaltál! Veled nem játszok többet!

- Ugyan Louis! Tudod, hogy ti csaltatok, mert egyet elvesztettem miattatok!

- Nem is miattuk győztem, hanem mert én ügyesebb voltam mint te!

- Na persze Harry, csak szeretnéd!

- Azért hagyhattál volna minket is nyerni egyszer-kétszer- karolt át a kanapén Niall és nyomott közben az arcomra egy puszit.

- De az úgy nem élvezet! Ki kell küszködni az első helyet! Majd ha egyszer eléritek, szóljatok és akkor játszhatunk!- röhögtem el magam. 

Megvacsiztunk majd mindenki ment a helyére aludni, mert már megint későre járt.

- Tudtam, hogy szoktál slackenezni, de hogy ilyen hajlékony is vagy... Néha igazán hagyhattál volna nyerni.- bújt hozzám a szőkeség az ágyban. Na igen. Régen, ha volt szabad időm, mindig ezt csináltam valahol. Imádtam csinálni. És nyaranta ha tehettem elmentem fesztiválokra is, ahol voltak ilyen versenyek.

- Majd egyszer megtanítalak rá! Na jó éjt szőkeség!- pusziltam szájon.

- Megbeszéltük! Neked is hercegnő!

 Alig hogy becsuktam a szemem, már aludtam is.

"RÉG TALÁLKOZTUNK, KEDVES!" szólított fel, az idegen ismerős. 

- Miért nem hagysz soha sem aludni? Elegem van már belőled! 

Egy öreg épületben voltunk, de még mindig nem láttam sehol se őt, csak magamat egy tükörben. Elég otthonos volt. Mindenhol régi fényképek... De várjunk már! Ezek az én családom képei. 

-Hol vagyunk?

"A RÉGI HÁZATOKBAN SZÍVEM!" 

- De az leégett... 

"ÉS AKKOR MÉG MI VAN? NEM LEHETÜNK ITT, A MÚLTADBAN? MIKOR MÉG MINDEN A HELYÉN VOLT? MIKOR ANYUKÁD MÉG ÉLT? HAH! DE HUMOROS VAGY! AKKOR CSAK FIGYELJ!" és ekkor kinyitódott az ajtó és belépett rajta egy gyönyörű szőke nő, karjában egy kisbabával, alig lehetett 4 hetes... Mögöttük lépkedett apa.....