42. Rész

 Sziasztok! 

Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott mire megérkezett ez a rész, de este értünk haza és bekellet pótolni a lemaradásomat... Végre, valami színt is feltudtam venni a napozásoktól. És képzeljétek, találkoztam Willel Olaszországban. Vagyis, ahogy én elképzeltem és van róla fotóm is (mármint nem arról, akivel találkoztam...és majd a később kinéző Willel "taliztam"...) és áá úgy lefagytam mikor láttam. Rohadt helyes volt...haha...:D Mindegy!... Nagyon szépen köszönöm a komikat, pipákat és az új és régi követőimet is! És persze, az is nagy szívdobbanás volt nekem, hogy mikor legutoljára láttam a blogom oldalmegjelenítéseinek a számát még valahol 7800 körül volt... Most meg? Áh... nem 911111oimondok semmit. Csak imádlak titeket!? 

Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge:

Lesétáltam a lépcsőn, hogy valami finomat ehessek reggeli gyanánt. Mikor benyitottam csak Willt láttam, ahogy valamit gépel a laptopján. Hullámos haja most össze volt kötve a tarkójánál míg elől egy-két tincs kilógott. Fekete klasszikus szemüvege mögül koncentrálva olvasott valamit és néha-néha egyik tincsét félre söpörte. Szája halványan szétnyílva volt. Egy egyszerű fekete bő póló volt rajta, hozzá egy szűk szürke farmer. Vettem egy nagy levegőt és bementem  a helységbe.

-Jó reggelt!-köszöntem és már rögtön a hűtőben matattam élelem után. 

-Neked is!-nevetett halkan és folytatta dolgát miközben fel se pillantott a képernyőről.

Kivettem néhány felvágottat, vajat és paprikát. Vágtam kenyeret és így tudtam csinálni szendvicset.
-Kérsz?
-Hm? Ja, igen, köszi...-válaszolta, és végre felnézett. Leraktam elé két szelettel, majd felrohantam a szobába. Az én szőkeségem még aludt, így leraktam az éjjeli szekrényre a tálat és bebújtam a takaró alá, majd puszikkal leptem el az arcát és nyakát.Válaszként csak halk sóhajt és kuncogást kaptam. Mire felfogtam volna a dolgot, már Niall alatt feküdtem ahogy csókot váltunk egymástól. Ahogy nyelve súrolta a szájpadlásom bizsergés futott át egész testemen. Ahogy egyik kezével a fejem mellett támaszkodik, míg a másikkal az arcomat simogatja majd a nyakam és a derekamnál áll meg a keze, libabőrös lettem. Az egyik kezemet a hajába túrtam míg a másikkal a hasát simogattam. Fogalmam sincs, mi volt velem, csak az érzéseimre hagyatkoztam. Egyik kezével csípőmnél fogva megemelt, majd a fenekemet a markába fogta. Reflexből a dereka köré fogtam a lábam és úgy folytattuk tevékenységünket. 
-Umm bocsi... Itt se vagyok!-mondta valaki elfúló hangon, majd hallottuk ahogy becsukódik az ajtó. Niallre néztem kipirosodott arccal és egyszerre nevettük el magunkat. Lassan Niall is lemászott rólam, aminek nem örültem annyira, de hát ez van. Gyorsan megreggeliztünk és fölöltöztünk, majd mentünk is le a többiekhez.
-Ez gyors volt...-kuncogott Harry mikor leültünk közéjük. 
-Legalább nekünk van kivel Styles!-kacsintottam rá kapásból. 
-Ha-ha-ha-dünnyögte morcosan. 
-Hé Hazza én itt vagyok neked.-ült le Louis az ölébe, mire mindenki felnevetett. 

Lassan kezdet dél lenni, így furcsálltam, hogy ma nincs semmi katonásdi.
-Te Harry... Ma hogy-hogy nincs semmi?-kérdeztem mikor egyedül ültünk a konyhába egy-egy teát szürcsölgetve. 
-Mert Will itt van és én nem bízom meg benne, lehet valamire nem soká rájövök, nekünk nem soká próbákra kell járni és most csak ennyi jut eszembe.-számolgatta az ujjain a dolgokat. Csak bólintottam az elhangzottakon. 
-Umm... És egyáltalán mi értelme ennek? Mármint... ezek a sok futások és ilyeneknek?-kérdeztem végül az utolsó pár kortyot elfogyasztva, majd a zöld szemeibe néztem.
-Az, hogyha történik olyan, és nem soká fog is akkor....
-Nem láttátok Kevint?-rontott be Louis, így Harrybe fojtva a szót. Mindketten megráztuk a fejünket, majd Harry a bögréket a mosogatóba helyezve Louis után indult ki, de előtte megtorpant mellettem.
-De búsulj, nem soká mindent érteni fogsz.-kócolta össze a hajam majd mosollyal az arcán ki ment. És most választ nem kaphatok? Vagy mi? Áááh.-gondoltam, majd kifújva a levegőt én is elindultam. Megkeresni Kevint. 

41. Rész

Sziasztok! 

Szóval kezdem az elején. Annyit szoktam ezen röhögni: Néhány napja volt 13 rendszeresem, majd 16 és most 15.:D Viszont akkor is köszönöm nektek, hogy eddig is és most is olvastátok és olvassátok az írásomat, amiért ezerszer megtudnám köszönni (mondjuk meg is teszem..). Nektek hogy megy a suli? Mert én többször lekésem a Hévet reggel 6kor..xd Mindegy. Hulla vagyok. (Most is itt iszom a kóláim, hogy ne aludjak el idő előtt, amíg nem pötyögöm be a betűket.) Viszont én most csütörtökön (holnap) utazom Olaszországba azt hiszem 10 napra.(?) Szóval a 42. Rész kicsit késni fog. 

Juj és amin még szakadtam: Anyukám véleménye a blogomról: "nagyon tetszik az írásod a stílusod és a történet is. Csak a tagok nem tetszenek. Nem lehetne, hogy ne róluk írnál?" Hát... Nem szereti őket, de a Rock me-t szokta dúdolni... (nem is tudom miért..hihi) Mindegy, nem is húzom tovább az időt!

Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge:

Itt mindig tavasz van, vagy csak én gondolom így?-gondolom magamban ahogyan újra letelepedem a puha méregzöld fűbe és várok. Nem tudom ugyan, hogy mire vagy kire, de várok. Hanyatt vágom magam óvatosan és lecsukom a szemem. Hallgatom a madarak vékony csicsergését, a gyermekek harsány jóízű nevetéseit, ahogy jól szórakoznak és egy kislány halk zokogását. Mindenki azt mondja, nem tudok ez ellen semmit se tenni. Miért? Nem tudom. És épp ez a bajom. "Jól vagy?"-kérdezi egy ismert hang a fejemben, mire hátra fordítom a fejem reflexből, ahol meglátom Harryt egy lenge fehér pólóban és egy fekete csőszárúban, a lábán meg a tőle szokásos csizmáját hordja.

-Ha végre elmagyarázod ezt az egészet. Mégis ki ez a Will?-kérdezem felelet képen neki. Mire csak halványan elmosolyog, majd lefekszik mellém és kezét feje alá rakva az eget figyelve nyílásra nyitja száját. "Fárasztó vagy te lány!-nevet fel- Oké. Will, vagyis William Payne, Liam bátyja. Sokan nem hallanak róla, néha még a családja se tudja, hogy egyáltalán létezik-e. Liam ezért pikkelt rá az elején, hogy csak így felbukkant. Mindegy. Tehát olyan két év van köztük. Valahol Románia és Magyar ország környékén lakik, vagyis lakott, úgy tűnik. - sóhajt egy nagyot, majd lecsukva a szemét folytatja- Most jönne az, hogy megkérdeznéd, hogy akkor mégis én ezt honnan tudom. Onnan, hogy utoljára talán két éve találkoztunk vele és ő számolt be hollétéről. Sajnos többet nem tudok róla."-nevet fel majd kifújja a meleg levegőt a száján és egy újabb adagot szív be, immár az orrán, mire rám emeli tekintetét. 

-De én eddig miért nem hallottam róla?-kérdezem döbbenten, hiszen mégiscsak együtt élek Liammel.. "Azért, kedves Merien, mert nem volt lényeges. Mi is kezdtünk megfeledkezni róla, de ez a hirtelen felbukkanása és még tudja is a címünket nekem különös. És nem mondja el az indokát, hogy miért akar megismerni téged, ami engem nagyon aggaszt. És fogalmam sincs miért."

-Értem. Őm.. És akkor ezt a kiképzésest is folytatnád? Mert őszintén szólva már rohadtul elegem van ebből az egészből...-fújtattam. Mire csak felnevet. "Mint mondtam, fontos, hogy túl éld az elkövetkezendő napokat, heteket vagy akár hónapokat is. Ez az egész csak elővigyázatosság, netalántán a másik Élőholt valami ok folytán gonosz lenne és a halálodat akarja...-csukja be újra a szemeit.

Mikor pislogtam párat, végre kitisztult a látásom. Kábán néztem ki a fejemből, miközben hallgattam a mellettem szuszogó édes hangját. Nem tudom meddig bambultam, mert mikor elsőnek nyitottam ki a szemem még korom sötét volt a szobában, ám mikor feleszméltem már kezdtek előbukkanni az ablakon átszűrődő első napsugarak. Lassan felültem és körülnéztem. A széken ruhák, a függöny behúzva, talán egy kis rés volt, ahol betudott szökni hozzánk a fény. Niall hasán Pici June összegömbölyödve szunyókált. Niall tökéletesen pihent és talán tovább vizslattam őt, mint kellett volna. Egy nagy levegőt vettem, majd erőt véve magamon, becsoszogtam a fürdőbe, hogy elvégezzem "reggeli" teendőimet és neki kezdjek a mai napomnak. Amire szörnyen kíváncsi vagyok, főleg, hogy mi lesz most, ezzel a plusz egy fővel...

Utószó: Néhányan azt mondják, hogy hosszúakat írok, mások meg hogy rövid... Nem tudom... Szerintetek? És hogy lenne jobb? :)

40. rész

Hát sziasztok! 
Elérkezett a negyvenedik rész is amit alig hiszek el!?Több mint 7000 megtekintés, 16 rendszeres és akkor még a komikról nem is beszéltem, (bár mostanság ritkul:( ) amiknek annyira örülök! Wáááh!:D Köszönöm szépen mindenkinek!? 
Annyit vagyok a suliban, hogy már külön füzetben vezetem a történetet és a szereplők előzeteseit és még néhány dolgot benne..Jut eszembe, péntek: Niall szülinapjaaa ‹3 BOLDOG SZÜLINAPOT NIALL HORAN!!!?! ‹33

Jó olvasást!? 
u.i.: LÉGYSZI KOMIZZATOK!? Nem akarok komihatárt, mert én utálom, de ha azt szeretnétek, hogy ezek után se legyen, akkor komizzatok sokan!...légysziiiii!?!?

Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge:

Miért nem értek semmit? Miért nem mondják el a teljes igazságot? Miért nem tudtam, hogy Liamnek van egy fiútestvére? Miért van ennyi miérttel kezdő kérdésem? Miért vannak kérdéseim? Miért nem kapok válaszokat? Miért? (én is elvagyok ezekkel..xddd-szerk.) Ezer és egy ilyen kérdések kavarogtak a fejemben miközben mindenki csendben vacsorázott az asztalnál, ami sosem szokott lenni, mert egyrészt mindig van aki beszél másrészt Niall se bírja a csendet és tenni is szokott ellene, de most ő is a kajába bámul és eszik, miközben szorosan fogja a kezem az asztal alatt. Vettem egy nagy levegőt, miután lenyeltem a falatot és felnéztem Willre.
-Nem akarok bunkó lenni, de te tényleg Liam testvére vagy? -kérdeztem, mert már rohadtul idegesített ez a néma csend.
-Igen az va...- válaszolta volna, de valaki (Liam) nem szakította a mondatát.
-Mégis mi a fenét keresel itt? És miért pont most? Lehet kicsit későn kérdezem, de egyáltalán hogyan találtál ide?-kérdezte tőle eléggé idegesen testvérétől, ami egyáltalán nem szokása. Ha ennyire ideges, hogy még az ételhez se nyúlt, vagyis csak turkált benne és homlok ráncolva gondolkodott, eléggé fura és ijesztő is volt egyben.
-Jöttem meglátogatni szeretett öcsémet!-nevetett fel jóízűen, mintha ez csak olyan természetes lenne.. de amúgy ez nem az? Vagy én tévedek?-Meg pluszba szerettem volna megkérdezni, hogy hogyan állna nekem a rövid haj?! Mondjuk arra gondoltam, hogy elől picit hosszabb lenne... Szerintetek?-nevetett tovább, de szemei mintha azt árulná el, hogy igazából nem csak ezekért jött el. És ha elrabolni készül valakit? Vagy gyilkos lett és Liam ezért nem akarja itt látni? Jézus Merien mik ezek a gondolatok? Állj le, szállj le a Földre és légy normális! Nyugtattam magam. Ehh, normális? Szálljak le? Jó vicc... Ez így ironikus. Na mindegy. -Aztán persze hallottam hírét Meriennek és jöttem megnézni.-jelentette ki, mire Niall annyira megszorította a kezem, hogy felkiáltottam fájdalmamban. Nem értem.. Mégis mi bajuk van a fiúknak?
-Bocsánat.-suttogta Niall, mire csak morogtam egy semmit és felvéve a tányérom, amit a mosogatóba raktam, elnézést kérve, felvonultam a szobába. Mikor kijöttem még hallottam, egy "Jól vagy Niall? Mi volt ez? Mit akarsz Merientől Will? Most őszintén..." Nem érdekelt már semmi, csak hogy tisztán lássak mindent, de ez mégis mikor fog eljönni?

Mikor a kezemet kezdtem el kémlelni a szobában, észre vettem, hogy egy-két helyen picit piroslott, így elindultam a mosdóba. Néztem ahogy a pici vérfolt eltűnik a kezemről és körkörösen folyik tovább le a mélységbe ahogy keveredik a tiszta vízzel, így azt beszennyezve. Elzártam a csapot, majd óvatosan megtöröltem a kezeimet, így felszárítva róla a nedvet. Felszisszentem ahogy a textil hozzáért, de próbáltam leplezni a törékenységemet. Nézegettem a kezem és csak egy két lila foltot láttam rajta. Ennyire megszorította volna a kezem? De hát nem is volt ilyen erős... Vagy mégis? Sóhajtottam egyet és kisétáltam, egyenesen az ágyhoz, majd a hátamra esve a puhaságba, a plafont kezdtem bámulni unalmamban, mert nem volt kedvem lemenni a feszült hangulatba. Alig öt perc múlva nyílt az ajtó.

Harry szemszöge:

-Szóval őm... Will. Hogy-hogy őm... itt vagy? Hogyan találtál ide?-kérdezte Zayn, miközben a kanapén ültünk és valami filmet raktunk be. Niall felment, így csak öten voltunk itt.
-Mondtam már, hogy miért vagyok itt.-nevetett fel, így éreztette velünk, hogy jól szórakozik, míg mi nem. -És egyszerűen. Tudom a címet, mivel itt lakik a tesóm.- valami nagyon nem tetszett ebben a gyerekben. Olyan más, mint mi. Mégis leginkább Merienhez tudnám hasonlítani. Mintha.. nem is tudom megfogalmazni. Mintha lenne valami benne, ami bennünk nincs, de Merienben hasonló van, de mégis más. Na ezt is elmagyaráztam... Liamet kezdtem figyelni, ahogy kezd megenyhülni, majd sóhajtva egyet, elmosolyodott.
-És hol alszol te hülye, ha több mint kétszáz kilométerre lakunk innen?
-Őm... Upsz?-kérdezte lesütött szemekkel, de én még mindig gyanakvóan figyeltem őt. Nagyon nem tetszett benne valami.
-Van egy vendégszobánk, ott tudsz aludni..-válaszolta Zayn majd feltápászkodva elindult a lépcső felé majd hirtelen megtorpant. Hátra fordult és kérte, hogy jöjjön vele, mert megmutatja neki. Több se kellett neki, már fel is kapta a táskáját és rohant felé, így együtt mentek fel az emeletre, ahonnan nevetések szűrődtek le. Néztem Liam arcát, de csak elégedetten mosolygott. Megráztam a fejem és felrohantam a szobámba, majd ledobtam magam az ágyra. Ahogy kezdett viszketni a hátam egyre rosszabbul éreztem magam. Ilyen még nem volt velem. Muszáj beszélnem apámmal, de mégis hogyan? Hiszen el kellett tőle jönnöm. Csak akkor mehetek vissza, ha csinálok valami "jót". Csak tudnám mit értett ezen, hiszen pontosan megmondta, hogy majd tudni fogom, mi az én dolgom. De mégis mi? És én miért nem tudom?  És ő miért tudja? Ezekkel a kérdésekkel hunytam le a szemem majd délutáni sziesztába szántam magam. Ami ugyan az egyre erősödő fájdalomtól a hátamban nem ment nagyon, de azt hiszem egy idő után már nem éreztem semmit.

39. Rész

Sziasztok! Képzeljétek, hogy alig néhány napja, megkaptam a kiscicámat!!!! Annyira örülök neki! Első nap, szinte mindentől félt, akárcsak ha levegőt vettem, rögtön kis gömb lett belőle. Másnap mikor haza értem olyan hiperaktív volt, hogy ilyen, össze vissza rohangált a szobámban (még máshová nem mehet) és mindent elkapott, sőt! egy papíron állt, ami a talpára ragadt. Ezért úgy nézett ki mintha táncolna..xddd Nagyon kész. Ja és nagy kocka, mert sose hagy gépezni és inkább ő "ül" a billentyűzeten. Amúgy Nyafi a neve, mert sokat nyávog és nyafog. :D Na mindegy.. Csak ennyit szerettem volna most megosztani, so jöjjön a rész! 

u.i.: Ki látta már a This Is Us-t? Én már kétszer láttam és valami eszméletlen *^* wáh. Ismét szerelmes vagyok 5 Istenbe...:D

Jó olvasást!

 Ezer puszi: Kincső.xx

Ez itt Ő nagysága!? :D

Merien szemszöge:

-Ez az! Megdöntötted a saját rekordod. Bele telt még pár napba, de megérte! -ordította Zayn, mikor lenyomta a stoppert.-
 Ha a végén így folytatod még izmosabb leszel, mint én!-emelte fel fekete pólóját és a hasát kezdte el nézegetni. Nevetni tudtam volna rajta, de ebben a pillanatban inkább örültem, hogy még kapok levegőt. 

-És mikor mondjátok el ezt az egészet?-lihegtem a földön hanyatt fekve, már megint...

-Hiszel az angyalokban?-lépett be Harry az ajtón.

-Őm... Olyanban, mint Gabriel vagy Rafael? 

-Ja. -bólintottak egyszerre. 

-Asszem' ja.-feleltem egyszerűen, mert nem igazán értettem miért kérdeznek ilyet. Ha jobban bele gondolok tényleg hiszek a misztikus lényekben... Annyira jó lenne például egy tavi-tündérrel találkozni, vagy egy sellővel, akinek arany hajában ezüst gyöngyök lógnak. Míg az uszonya enyhén csillog és gyönyörű zöld és kék színt vesz fel. Igen, azt hiszem én így képzelem el őket. 

-Az én apám Michael arkangyal.-jelentette ki Harry, mire csak felnevetni tudtam, de komor arcukat nézve abba hagytam és döbbenettel figyeltem őket. Sóhajtottak egy nagyot, majd Zayn kirohant és alig két perc alatt vissza tért a többiekkel. Niall leült mögém (mert közben felültem) és a derekamnál húzott jobban magához, így biztonságot adva nekem, míg a fejét a vállamra hajtotta. -Emlékszel mikor mondtam, hogy élőholt vagy? Na szóval. Régen, mikor a Föld megalakult a görög mitológiák szerint, a Khaosból Föld míg később elvált az égbolt tőle, majd mikor az idő is megteremtetett, Istenek születtek, ám velük együtt az arkangyalok is. Elsőnek a négy fő angyal, Uriel, Rafael, Gabriel és Michael. Utánuk rögtön jöttek a  többi "lények"-mutatott idézőjelet a kezével- mint például a sellők, manók, koboldok, tündérek, szilfek, szalamandrák és még sorolhatnám nap-estig. A lényeg, hogy ezeknek az angyaloknak lettek tanítványai és néhányuknak, mint Gabrielnek, gyermekük született. Mikor történt egy viszály Isten és Angyal közt, megállapodást kötöttek. Mindkét félből lesz majd az elmúlt száz évben 1-1 élőholt, akik vagy meghalnak, vagy békességben élnek, így megtartva az egyensúlyt, vagy háborút kezdeményezvén. Ez persze csak rajtuk állt. Az arkangyalok tanítványait, innentől kezdve arra tanították, hogyan fogják majd tudni kik lesznek ők, és egyáltalán megtalálni őket. Szerencsénkre egyre könnyen rátaláltunk. És azt is biztosra tudjuk, hogy angyal származású vagy. Vagyis sejtjük, mert különben nem velem találkoztál volna abban az álomban. -mindenki hallgatott. Próbáltam felfogni az imént elhangzottakat, de csak egy kérdés keringett bennem.

-És... Mi történt pontosan ezekkel az...élőholtakkal általában?-szinte suttogva tettem fel a kérdést, mert féltem a válaszától. Harry csak sóhajtva megrázta a fejét, majd szólásra nyitotta a száját, de Zayn eléggé agresszív hangnemmel és arckifejezéssel közbeszólt.

-Mindenki más Merien! Ők nem tudták, hogy mit tesznek, csak önzőek voltak. Azt hitték, hogy csak egy van belőlük, mert oly' annyi éven át keresték a másikat hasztalanul, hogy megfeledkeztek róluk. Így viszont egy idő után megölték őket és sosem tudták megmondani melyik fél volt az. Merien. Semmi sem történik még egyszer. Nem fogsz meghalni, vagy ha mégis, amíg a célod nem teljesíted, vissza térsz életedbe.

-És... mi van ha megcsinálom? Az után mi lesz? És valakinek már sikerült?-kérdeztem tovább. Niall csak szorosan tartott a karjaiban és apró csókokat hagyott szabad vállaimon, így ellazítva engem. 

-Jobb a boldog tudatlanság, míg, hogy gyötörd magad ilyenek miatt.-szólalt meg lágy hangon Liam mosolyogva. 

-Várj. Ha én ez az élőholt vagyok. Akkor Ti kik vagytok?-kérdeztem gyanakvóan tőlük.

-Halandó!-felelte egyszerre Niall, Liam és Louis.

-Dehát Liam, az anyád tündér.-röhögött Zayn mire csak egy párna dobással díjazta meg az említett.

-Őrangyal.-Harry

-Látó, de angyali vérrel..-Zayn
-Hogy értitek azt, hogy az anyja tündér?-mire felcsillant a szemem.
-Tudod... Azok a kicsi, szárnyas emberül  néző ki tündérek. Majdnem olyanok, aminek leszokták őket írni, csak annyi különbséggel, hogy ők emberré tudnak változni. És mielőtt ezt kérdeznéd, nem vagyok tündér. Őm igen, még valami... Nekem van egy kisebb te...-nem tudta befejezni, mert éppen ekkor csengettek a ház előtt. Mindenki összehúzott szemmel nézet szét, majd mivel a fiúk nem akartak megmozdulni, én mentem nyitni az ajtót.
Mikor kinyitottam egy férfival találtam szembe magam, aki jól láthatóan végig mért. Kopott farmere szakadt volt térdénél, míg fekete vászon cipője  makulátlanul festett rajta. Egy sima ballonkabátot viselt, ami alól kilátszódott a fehér pólója, de aligha, mivel a terep-zöldben mintázó sáljától alig lehetett látni. Fején nem viselt semmit, de enyhén hullámos gesztenye barna haja a válláig ért. Mikor felnézett a szemembe, azt hittem Liamet látom. Óriási barna szemei teljesen olyanok voltak.
-Őm... Segíthetek?-kérdeztem kicsit elgondolkozva. Vajon van köze Liamhez? Valami rokon vagy nem is tudom... testvér?
-Szia William Payne vagyok, de szólíts csak Willnek.-nyújtotta a kezét.- Te pedig biztos Merien vagy!-mosolygott ártatlanul mély, rekedt hangján. -Ohh szia Liam!-nézett át a vállam felett, mikor meglátta kik jönnek éppen. Hátra fordultam és 4 döbbent és egy Zayn "én megmondtam" arckifejezést láttam.
-Szia Öcskös. -válaszolta erőltetett bájmosollyal. Nem tudom mi ez, de úgy érzem ráfogok jönni. Végre megtudtam valamit, erre jön egy újabb kérdés. Mi történt? És ez a William pontosan kicsoda? Utána fogok nézni, akármi is lesz!

u.i.: Michael arkangyalt Mihály arkangyalként is szokták mondani, így mindkét nevet fogom használni, csak hogy tudjátok és nehogy azt higgyétek, hogy valami új arkangyal. (A Mihály a magyarosított..)

38. Rész

Sziasztoook! :D wááh most nagyon jó kedvem van! Képzeljétek találkoztam az egyik olvasómmal akiről kiderült, HOOOGY az osztály társam!? Remélem ha most ezt olvassa, örömében tapsikol.:P Phu! 

Na szóval a lényeg, hogy most a Gólyahét miatt tudok írni, de jövőhéttől elég ritka lesz az új rész... Szóval megpróbálok majd minden hétvégére hozni egy újat, vagy ha minden jól sikerül egy-két hétköznap is lesz.. Mindent megteszek, hogy ne kelljen abba hagynom, se szüneteltetnem, de cserébe kérnék sok-sok komit, hogy tényleg érdemes-e küzdenem a szüleim ellen..(haha, csak vicc) Ilyen hosszú "kis regényt" se írtam még azt hiszem...xd

Mindegy... Jó olvasást! 

Ezer puszi: Kincső.xx 

-TALÁLT! Nézd Zayn! Pont középre! BELE ELSŐREEE!?!!!-üvöltöttem torkom szakadtából és egy kis ünnepi táncot is elejtettem. Mikor lenyugodtam, vissza mentem, de addigra már nem csak Zayn állt ott, hanem Harry és Niall is. Mindegyikük csak mosolygott, majd Niall felkapott és megpörgetve megcsókolt. 

-Elég lesz! Na most öltözz át kényelmesbe és rohanj vissza, mert kezdődik a neheze.-mondta Harry és ezzel már el is tűntem onnan. 

Lassan egy hét telt el a legelső kiképzésem óta, amiről elsőnek csak azt hittem, hogy viccelnek, de most így kifulladva, néhány helyen zúzódásokkal, nem viccelődöm ezzel. Akkor még nem hittem volna, hogy ennyire nehéz lesz. A fekvőtámaszok, futtatások, mászások és még sok mástól úgy éreztem magam mintha egy katonai kiképzésen lettem volna. Niall néha segített.. értem ezt, mikor fekvőtámaszozni kellett lefeküdt alám, vagy felüléseknél fogta a lábam, és ha jól sikerült, kaptam egy gyors csókot.

-Harry...-nyögtem fel mikor kifulladva megérkeztem a futásból- Nem bírom tovább! Egyáltalán minek kell ezt csinálnom? És nektek miért nem? Miért ne mondjátok el, hogy mi ez az egész?-kérdeztem, immár a földön hanyatt fekve.
-Azért kell ezt csinálnod, hogy tudj élni majd, és ne rögtön halj meg.
-Mégis ez hogyan segítene azon, hogy ne haljak meg? Basszus itt futok és mindent megteszek amit mondtok. És nem értem, hogy a nyilazás, vagy hogy mondjam, mi értelme, mondjuk jó buli, mert szinte mindig betalálok..-Nem válaszolt erre már semmit, csak halványan elmosolyodott, majd hátat fordítva nekem  azt mondta, "Ma már nem kínozlak" és kisétált az ajtón.

A földön fekve bámultam ki magamból. Már január van és annyi minden történt... Ja, nem is. Nem történt semmi. Csak futok mint az őrült, talaj tornát végzek és minden ilyet, míg Arianáékkal táncolok. És ezek után már csak Niallre volt erőm foglalkozni, mert ő mindig mellettem volt és van. Remélem lesz is..

Semmi mást nem tudtam meg a dologról.. Vagyis, erről az Istenséges dologról... Az álmaimban pedig csak sétálok a parkban egyedül és azt nézem ahogy a gyerekek angyalként, szárnyakkal néznek rám, és meghajolnak előttem. A kislány a bokorban, összesen csak egyszer nézett fel rám és mikor megláttam gyönyörűen csillogó tengerkék szemét tele könnyekkel, halványan elmosolyodott, így nem értem Harry miért félt tőle.. Persze a mosolya nem tartott sokáig, mert mikor már a többieket nézte, harag, szomorúság, düh, féltékenység tükröződött a tekintetéből és gyorsan a térdére hajtotta fejét, és zokogni kezdett. Egyedül a bokor volt körülötte zöld, amin vérvörös csipkék értek meg. Ezek az álmaim sosem tartottak sokáig, és bár nyugodtabban keltem fel akkor, mégis nyúzottnak, szét esetnek éreztem magam. Most meg a nappali közepén fekszem, amiből éppen kiképzőtábor alakult.

Sosem engedtek el, ilyen hamar Harryék. Talán megsajnáltak, vagy más teendőjük akadt, hogy így elsietett? Kitudja.
Kifújtam a levegőmet, majd feltápászkodva, kimentem a helyiségből. Felbotorkáltam a fürdőbe és megengedtem a forró fürdőm. Levéve a ruháim, megállapítottam, hogy sokat fogytam és izmosodtam. Vagy csak a zsír izommá lett? Mindegy. Felkötöttem a hajam és belemásztam a "finomságba". (ne kérdezzétek, csak úgy jött...xd-szerk.) Éreztem ahogy a koszt, izzadtságot és a rosszat leáztatja a testemről a víz. nem volt könnyű kiszállni belőle, de alig fél óra múlva már egy fekete csőszárúban és az egyik szürke vállon lecsúszó pólómat vettem fel majd mikor ránéztem az ágyra, gondolkodás nélkül bebújtam a takaró alá és mély álmomnak adtam magam.... 

12. díj

WÁÁÁÁÁÁÁ KÖSZÖNÖM SZÉPEN A DÍJAT Patricia *-*-nak <333 WÁÁÁÁ A 12. DÍJAAAM <3

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot.
2. Válaszolj a 11 kérdésre.
3. Tegyél fel 11 kérdést.
4 Küld tovább 11 embernek.


11 dolog rólam:

1. Most kezdtem a középsulit. 
2. Olyan egy órányira lakom a sulitól.
3. Mostantól 5 és fél 6 közt kelek...
4. Kedden nincs első órám. #I'mhappy
5. Már nincs ágy a szobámban.
6. Helyette matracon alszom, mert nekem jobban tetszik.
7. Grafika/könyv szakra járok.
8. Zenesuliba is járok megint.
9. Alt szaxofonra fogok járni.
10. A falamon vannak a fiúk portréi, amiket én magam rajzoltam.
11. Ebből 3 kint van a twitteremen és csak arra vár, hogy meglássák!:D (Twitter nevem: @kincs_1D )

11 kérdés amire válaszolnom kell:

1.Kedvenc szín?
Kék és a fekete.

2.Van háziállatod?
Sajnos csak volt, de ha minden jól megy akkor a menhelyről elhozok egy kiscicát.:)

3.Kedvenc számod az 1D-től?
Mindig más.. Most a Rock Me vagy a Best Song Ever.

4.Melyik filmet nézted meg legtöbbször?
Phu.. Azt hiszem a Gyűrűk Ura-Király visszatér-t. *^* Imádom azt a filmet, és mikor megtudtam, hogy a Hobbitot megfilmesítik annyira, de annyira örültem neki... Alig várom a második részt..:D (Amúgy az egész Gyűrűk Ura filmet szeretem)

5.Hova utaznál el?
London és Új-zéland <3

6.Ki a kedvenc 1D tagod?
NINCS!?!?!? Nem tudnék dönteni...:S (És nem is tudok..) Az elején Niall volt és Harryt nem szerettem a haja miatt... Utána jött az, hogy Louis volt a kedvenc és Liamet nem szerettem... Utána Zaynt szerettem legjobban majd Liamet. Olyan egy hete meg Harry fan voltam..:D

7.Mozi vagy színház?
Mikor mi.. Szeretem a mozit, de néha jobban esik a színház..

8.Várod már a kövi nyári szünetet?
Igen.:DD De most még örülök a sulinak, mert már kezdtem unatkozni..

9.Mennyi idős vagy?
Majdnem 16..:DD Jah... Májusban... So 15 éves.:D

10.Szeretnél híres lenni?
Művészként igen, de ne az a fajta híresség, akin agyon csámcsognak...

11.Kedvenc évszak?
Nehéz... Nyarat nem tudom élvezni a bőröm érzékenysége miatt és ez a Télre is vonatkozik. Tavasszal minden latyakos, és még az a ha árnyékban vagy megfagysz, de a napon megsülsz... Ősszel meg a nátha... De vagy a Tél vagy az Ősz... Nem tudom.:SS (Határozott vagyok nem? xd)

 11 kérdés amire válaszolnod kel:
1.Olvasod a blogom?
2.Milyen suliba jársz?
3.Szereted a lámákat?
4.Hülyének érzed magad, mert válaszoltál az előző kérdésemre?
5.Kedvenc állat?
6.Francia bugyi vagy tanga? (#i'mstupid)
7.Hobbid?
8.Hány testvéred van? (ha van, persze...)
9.Kék vagy zöld?
10.Mit tennél ha a(z) One Direction kopogna az ajtódon és elhívna mind randira? Kivel mennél? (független, hogy van néhányuknak csajuk;))
11.Csíkos vagy pöttyös?

11 személy akinek továbbküldöm:

Daniella Devine
Annie Sawyer