25. rész

Mikor beértünk a házba Niall rögtön a konyhába rohant. Szerintem itt el is dőlt, hogy ki intézi a kaja ügyet. Én a nappaliban lévő gardróbban kutakodtam pokrócot keresve. Végül találtam egy piros-fekete kockásat ami jó nagy, tehát pont elférünk rajta még a kaja is. Szerintem a kajának is külön helye lesz ahogy ismerem Niallt. Már csak egy kosár kellett, hogy olyan nagyon piknikes legyen. Megkerestem Liamet ő hátha tudja hol van kosár, mert azért még ennyire nem mozgok otthonosan a fiúk házában. Lerohantam a nappaliba.

-Liam, kosarat hol találok?

-Ööö...azt hiszem a padláson van egy nagy. Gyere segítek megkeresni.-fel állt a kanapéról, ahol eddig bámulta a tévét(!?) és elindultunk a padlásra. Még egy emeletet fel mentünk majd egy létra segítségével fel a padlásra.

Cuccokkal volt tele az egész helyiség, amik porosak is voltak. Sőt! Volt ott egy zongora. Régi volt, de mégis gyönyörű. Sose játszottam rajta, de valami vonzott hozzá... Reflexből raktam rá a kezem és nyomtam le egymás után a billentyűit a zongorának. Fogalmam sincs, hogy mit játszottam, szinte nem is hallottam. Minden néma volt előttem, mint feketeségben a néma légy zümmögése...

Mintha húzná valami az ujjaim olyan volt... Nem tudom meddig játszottam, de mikor éreztem, hogy leülnek mellém, feleszméltem. Kicsit megugrottam, mert teljesen elfelejtettem, hol, mikor, miért kivel vagyok éppenséggel...

- Nem is tudtam, hogy ilyen jól tudsz zongorázni- mosolygott rám kedvesen.

-Eddig én se tudtam- nevettem..

-Héé.csillant fel a szeme- ezt ismered?

És már kezdte is játszani a dalt.  Csak mosolyogva hallgattam, hisz ez az ő számuk volt. Igen, mióta velük élek, az összes számukat meghallgattam és nagyon megtetszettek... Néha-néha én is belejátszottam. Nagyon jól esett ez a zongorázás dolog. Úgy érzem többet leszek itt. Mikor vége lett, csak mosolyogtunk.

-Nem kellene menni?- röhögtem el magam,mert eszembe jutott miért is jöttünk.

-Ohh. dehogynem! Na menjünk is.- és már kosárral a kezében el is tűnt a helyiségből. Vettem egy utolsó pillantást és lementem. A nappali felé vettem az irányt, de út közben kiabálásra lettem féltékeny... "Mi a....."-gondolkodtam és berontottam. Mindenki ott volt.

-Mégis mi tartott nektek annyi időbe, hogy egy vacak kosarat megtaláljatok? Mégis mit csináltatok ti ott fönt??- kiabált sírva(??) Niall Liamnek. Annyira meglepődtem. Cselekednem kellett. Oda futottam és megöleltem Niallt. 

-Nem volt semmi, csak zongoráztunk. Nem kell féltékenynek lenned e miatt- suttogtam a fülébe. Alig bírtam vissza tartani a nevetésem, de muszáj volt. Aranyos. Csak ennyit tudok mondani. Aranyos ( :) ).

-É-én nem vagyok féltékeny! 

-Hát persze Niall, akkor mi volt ez a kiakadás?- kuncogott Harry. 

- Akkor sem voltam se vagyok féltékeny- sértődött be.

-Mi elhisszük!- nevettem fel és még jobban magamhoz húztam. Nyomtam egy puszit a szájára, amiből csókot formált. Nem bántam meg ezt a kitörését, mert ezzel csak megerősítette az érzelmeit.
-Szeretlek- mondtam halkan, hogy csak mi halljuk. Mosolyogni kezdett és még egyszer megcsókolt.
- Én is Szeretlek!

*pár órával később*

-U,uuuuu látjátok azokat??? Légysziiii jááátszuuunk!!! -kiabált Louis mikor már megettük a kajákat. Valami "labdákra" mutogatott a vízparton. 

-Akkor essünk túl rajta- sóhajtott Liam és föl tápászkodott. Mi is röhögve követtük a példáját és már rohantunk is. "játszani".  Nagyon jól telt az idő. Komolyan. Még trambulint is hoztak a srácok, aminek komolyan nagyon örültem. Sőt ilyen hülye felfújhatós dolgokat is hoztak. Volt banán is... Mindegy. Kaptam lufikat is és még kocsikáztunk is. 

 -Istenem hogy lehettek ekkora hülyék?-dőltem le a fűbe. El se merem mondani, hogy miket kellett csinálnunk. Csak mert "meglátták" a fejükben a jövőképet, hogy "Ezt most muszáj lesz, mert különben nem lesz meg este a dolog!!" komolyan... Olyan elmebetegek és csak sejtelmesen beszélgettek. Nem értettem semmit. De élvezet volt ilyenkor látni Niall paradicsom arcát. Kíváncsi leszek, mi lesz este. Na és még egy észrevétel. Harry és Ariana. Ari mindig elpirult akkor is ha csak ránézett Hazza baba. Harry meg túlságosan is visszahúzódó volt. Mondjuk a maga módján.

 De az lényegtelen, ügye bár?
Most éppen a tűz mellett ülünk, beszélgetünk, nevetünk és előjött a gitár is! Úgy érzem magam, mintha valami nyári táborban lennék! Jó is lenne. Legnagyobb bánatunkra viszont, már Augusztus van. Vagyis holnaptól! Niall gitározott mellettem. Másik oldalamon Ari volt és ki hinné mellette Harry. Niall oldalán Louis és Liam volt. És nem utolsó sorban Harry és Liam közt Zayn. Így ültük körbe a fűben a "tábortüzet". Rengeteget énekeltünk, köztük a Little Thinget, az Irresistiblet is és még sok mást is. Köztük a fiúk számait és mást is. Mikor abba hagytuk a "zenélést", csak simán beszélgettünk. Lehajtottam Niall vállára a fejem és csukott szemmel hallgattam, hogy mit beszélnek a többiek.

 - Hé hát ez nem ér! Most nem lesz szép estéd Niall- nevetett Harry.
- Én nagyon nem bánom! Majd ha ő akarja, akkor- nyomott puszit Niall a hajamba. Najó. Ezek mégis miről beszélgetnek? Azt hiszik alszok? Na mindegy akkor...
- És hogy bírod így kedvesem?- Louis
- Önkontroll. Különben már rég ráugrottam volna.- kuncogott Niall. Ohhh, oooh érteeem.. Háát de imádom az én hercegem. Csak miattam. Csak mert megmondtam neki, hogy még várni akarok vele. Mondtam már, hogy szeretem? Igen? Nem baj. SZERETEM! Viszont innentől nem hallottam őket, mert teljesen elnyomott a fáradtság. Élveztem a napot, nagyon is! És remélem nem fog megváltozni a kedvünk, a viszonyunk senkivel se. Mindenkit kedvelek. most már érzem. Ők az én családom!

Remélem azért tetszett ez a rész is! :) Lehet picit rövid lett és sok a kép,de nem izgat :D 

Ezer puszi: Kincső.xx