10. rész

 Bocsánat, hogy eddig nem tudtam kirakni, csak feldagadt a csuklóm bizonyos tesi óra miatt... és nem tudtam rendesen írni.... Remélem tetszik a blogom, komikat meg elfogadok! :DD sőőt követni is ér :P

  Elővettem a vacsorát, ami egy nagy adag tálnyi spagetti volt. Ezt leraktam az asztal közepére, majd neki álltam keresni a további 2 tányért. Mindenhol néztem, de nem találtam egyet sem, rafináltak....

-Suzy és Tekergőt kell játszanunk?- ért le Merien. Megfordultam, hogy vele szembe válaszoljak neki, de mikor megláttam leesett az állam. Az a nő személy!

-Gyönyörű vagy!- nyögtem ki végül, mire elvigyorodott. Erre csak mosolyogni tudtam, majd közelebb mentem hozzá és a füléhez hajoltam.

-Úgy tűnik. De én veled, mindig egy mesében érzem magam.- Az arca olyan vörös volt, kis aranyos. Adtam egy puszit, majd az asztalhoz mentünk, segítettem neki leülni (udvariasság lvl 900 xd), majd én is leültem vele szemben.

Olyan 1 órája ettünk és rengeteget beszélgettünk, és nevettünk. Körülbelül ötször volt olyan jelenet ami a mesében is volt. Ebből mindig eszkimó puszi lett.

-Na jó ezt már nem bírom ki!-mondta Merien, de nagyon nem értettem semmit, miért mond ilyet? Fölállt oda jött hozzám, majd az ölembe ült és megcsókolt. Gondolkodás nélkül vissza csókoltam eléggé mohón, mire picit meglepődtem. Csak akkor váltunk szét, ha levegő hiányban szenvedtünk, és ziháltunk. De rögtön vissza tértünk a "nyelv csatatérre". Olyan mámorító volt, elfogott a melegség, a szívem zakatolt,  a lepkék csak úgy szárnyra keltek és mintha ki akartak volna törni, tudom lányos, de ha igaz!? Aztán mire picit vissza estem a földre észre vettem, hogy nincs rajtam a pólóm, rajta meg a ruhája volt le cipzározva. Nem tudom mióta "foglaltuk" így el magunkat, de az biztos, hogy maradt kaja! Mondjuk, most nem éreztem, hogy a kaja fontosabb lenne nekem, mint Ő. Azt hiszem, tényleg belé szerettem.

Csöngettek, de nagyon  nem érdekelt. Legközelebb csak akkor váltunk szét, mikor ránk rontottak.

Harry szemszöge:

Mikor vissza értünk a moziból, nem nyitottak ajtót. Minő meglepetés. Nem fulladt kudarcba a randi.

-Most két lehetőség van. Vagy forró a helyzet, vagy veszekedés, és nincsenek itthon- Liam

-Nézzük meg! Amúgy is le járt az a 2 óra- suttogott Zayn.."Hogy minek kell suttogni... Bárcsak tudnám"-beszéltem magamban...

Louis elővette a pót kulcsot, majd benyitottunk. Nem hallottunk semmit, ezért benyitottunk a konyhába, ahol Niall félig pucéren próbálja Merient megszabadítani a ruhájától miközben fallják a másik ajkát. Nagyon...khm... aranyosak voltak...

-HÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ! Lejárt a 2 óra! Mostmár a mieink vagytok galambocskáim!- ugrott közéjük Louis. Szegények.. Szakadtunk a röhögéstől. Közben felkaptam Merient majd elindultam vele, hogy átöltözzön. Az ajtónál leraktam, a még mindig zihált állapotú lányt.

-Te voltál?

-Mi?- bár tudtam, hogy a "randi"ról beszél...

-Tudott te!- vigyorgott, majd megölelt.-Mindegy is! Köszönöm!- elengedett, majd választ sem várva be ment.

Merien szemszöge:

Bezártam magam mögött az ajtót, az utamat a fürdőbe vettem. Levettem a már félig lent lógó ruhámat (Hihi) majd beálltam a zuhany alá. Csak folyattam magamra a meleg és a hideg keverékét. Olyan kellemes érzés fogott el, és csak vigyorogtam, mint egy tejbe tök. EL SE HISZEM! Mondjuk nem is tudom, mi történt velem, hogy csak így letámadtam, egyszerűen csak csábítottak azok az ajkak, de mindegy is már..
Egy kis ideig még elidőztem a tussal, hezitálva de ki jöttem. Felkaptam magamra a fehérneműm, és kimentem a fürdőből. A gardróbból kivettem egy kopott  és a zsebénél szegecses fekete rövid farmert, majd hozzá  egy laza szürke rövid ujjú "I LOVE ONE DIRECTION" szövegű pólót vettem fel, ha már ilyet is kaptam Harrytől...:D Ezekhez meg egy sima fekete torna csuka és egy keresztes nyaklánc. Ezek után felkonytoltam lazán a hajam és egy kis smink, ami abból áll, hogy tud, spirál és egy kis szájfény és uccu neki, te buli!

9.rész

Miután le dumáltuk ki mit hozz erre, mindenki ment beszerezni, amit neki kell. Persze csak Niall és én mentünk el kajáért....hmm... Niall és a kaja vásárlás. Jó buli lesz! (:D) Fel rohantam, hogy át öltözzek, de nem találtam sehol a felsőimet csak olyan bőröndöt, ahol a gatyáim, cipőim, fehérneműim voltak, de felsőim nem volt sehol. Na csúcs. Ezért vettem egy nagy bátorságot, és Niall egyik pólóját vettem fel, amin bajuszok voltak szürke alapon. Hozzá egy drapp csőszárút és szürke converse csukát. Végezetül repcsis szemcsit, hogy lássak is majd valamit, mert nagyon süt a nap. Mikor leértem rögtön Niallhez rohantam kiskutya szemekkel
-Ügye nem baj, hogy elvettem ezt a pólód? Csak nem találom a pólóimat.
-De ez a kedvencem!- sóhajtott egy nagyot- nem, nem baj. Amúgy jól áll!- kacsintott, amire persze, hogy elpirultam.
-Köszönöm- öleltem meg szorosan
Mikor beültünk a kocsiba Niall az a "ragadozó feelinges" mosolyával nézett engem.
- Mondtam már, hogy milyen kis "ártatlan" vagy mikor elpirulsz? Nagyon aranyos!
- köszi...- vörösödtem el még jobban.
- Igen nekem is tetszik ez a szín.- röhögött fel, mire ennél is jobban pirultam.
-Oké, inkább induljunk!- hajtottam le a fejem, mire a hosszú barna (sok színes melírrel) hajam elborította az arcom, hogy ne lássa. Nem szólalt meg csak kuncogott, de éreztem rajta azt a vadalma mosolyát. Elindultunk a bolt felé, az út néma csendben telt, de mikor csak össze néztünk mindig elnevettük magunkat. Mikor leparkolt nem egy bolt, hanem a Nando'snál állt meg. Mire én elég hülye vágtam felé, de ő csak elröhögte magát.
-Nyugi! Csak egy fagyi!- nézett kutyakölyök szemekkel rám; kár hogy nem tudok neki ellen állni.
-Jó, de... de... aj! nincs denem.- röhögtem el magam.
-Akkor nyomás!- kiugrott a kocsiból, majd segített kiszállni nekem is. Bent fagyi evő versenyt tartottunk. Sajnos 1 gombóccal kikaptam. Ezután mentünk a boltba, de igazából fogalmunk se volt mit vegyünk, ezért piákat vettünk és chipseket, pop-cornt meg gumicukrot és csokit. Az arányok azért  viccesek, mert a gumicukor tényleg sok. Nem néztek minket hülyének a pénztárnál kicsit sem (jo nagy irónia), mondjuk amint felismerte a pénztáros csaj rögtön letámadta Niallt. (Nem szó szerint!) Hmmm.... Mindegy.
Mikor haza értünk, nem találtunk senkit se otthon csak gyertyák égtek mindenhol és egy levél. „Csak 2 órát kaptok randizni, utána bulizunk! Addig elmentünk. Csak okosan!;DD /2L Z H/ " Találtunk papírokat mik a konyhába vezettek. Hát oda mentünk. Olyan  lélegzet elállító fogadtatásban vettünk részt. Gyönyörű volt. Mindenhol rózsaszirmokat. El akadt a lélegzetem. Majd találtunk a pulton egy eszeveszettül csodaszép drapp színű ruhát amin egy gesztenyebarna vastag deréköv volt fölhúzva. Rajta megint egy cetlivel: " Merien csak ebben lehetsz!/H/"
-Na kösz!- kuncogtam- mindjárt jövök, de ha már van ilyen ruha,... nem hagyom ki a lehetőséget- kacsintottam és felrohantam a szobába, de amit éreztem, mikor benyitottam...Lesokkolt, mert fájt. Valami a szívembe mart. Egy felismerés. Én már itt lakom.

Niall szemszöge:

Merien felrohant a ruhával, addig én előrántottam Louist majd miközben kicsöngött én is fölrohantam, hogy átöltözzek, de mivel közös szoba, ezért Louiséba mentem. A 4. kicsengésre végre felvette.
-Köszönöm!- mondtam a készülékbe köszönés nélkül.
-Most öltözik, mi?- röhögött fel Lou.- Figy a szobámba az asztalon van a te ruhád.
-Tudom, már itt vagyok.- röhögtem fel kínosan
-uhummmm...na de akkor mostantól van 2 órátok! hajrá! Amúgy vacsi hűtőben, pezsgő fagyasztóban, répa pulton, de az az enyém!
-Rendben, értem!
-Kisfiam, mi is azt akarjuk, hogy megint össze jöjjetek! Túlságosan is a kishúgunk lett! Szóval ne rontsd el!- Harry aggodalmaskodott.
- Oké na sziasztok!- letettem, majd gyorsan át öltöztem és lerohantam a konyhába. Kifújtam  magam, mikor láttam, hogy még nem jött le Merien......

8. rész

Merien szemszöge:

Olyan fura álmom volt.... Répák hadserege vett körül és az élükön ott volt Louis egy plüss répát szorongatva és nálam Kevin volt. Arra eszméltem fel, hogy futok. Futok a répahadsereg és Louis elől kezemben Kevinnel...
Reggel mikor fölkeltem és egy ismeretlen szobában voltam az oldalamon szorosan magához húzva egy biztonságos kézben. Ahogy felkeltem úgy elkezdett fájni a fejem, hogy sikítani tudtam volna, és erre az is rátett, hogy nem is kaptam az orromon levegőt és émelyegtem is kicsit. Gondoltam elindulok felfedező útra egy fejfájás csillapító után meg zsepiért. Ezért lehámoztam a kezet magamról, majd mindegy minden alapon adtam is egy puszit Niall arcára. Kikászálódtam az ágyból, de ekkor ledöbbentem mi van rajtam. Benéztem a póló alá és hála égnek van rajtam melltartó. Kisétáltam a szobából és egy folyosóra lyukadtam ki. Tovább mentem, majd le a lépcsőn. Jól tettem, mert megtaláltam a nagy nappalit, majd zörgéseket hallottam az egyik helyiségből. Berohantam, vagyis akartam mert párszol elszédültem és össze estem. De sikerült beérnem. Csodák csodájára Louissal találtam szembe magam, aki ahogy meglátott és végig mért...-khm... ha ilyet máskor is csinál tuti felfogom pofozni...- vigyorogni kezdett. Mondjuk az arca elég megviselt volt, de nem akartam róla igazán kérdezősködni. Vissza mosolyogtam rá, de meg is bántam mert megint ordítani lett kedvem.
-Őmm... hol találok fájdalom csillapítót és zsepit?
-De orr hangod van! Adok már is.- kimentünk a nappaliba, és szerencsémre a lábam pont akkor hagyott cserben mikor már le akartam ülni a fotelbe.
-Nem mondod?
-De bizony, hogy mondom!

Niall szemszöge:

 Olyan fáradt vagyok. Egész éjjel forgolódott és többször is sírt álmában, vagy sikított, de nem kellt fel. A fiúk is többször benyitottak, mi van vele. Volt olyan, mikor azt hajtogatta szegény, hogy "miért ő? miért én? Miért tette? Nem kellettem neki?" "Niall szeretlek, de félek!" az utolsón mindig mosolyogtam, bár lázas volt egész éjjel hűtenem kellett valahogy. Majd magamhoz húztam egy idő után ott meg is nyugodott és békésen szuszogott. Hmm.... Mellettem biztonságban érzi magát. Szeretem! Nagyon! Mikor kinyitottam a szemem, nem volt ott Merien. Nagyon meg ijedtem, de mikor lentről hallottam nevetéseket, gondolom Louval van. Akkor nincs gond. És hogyan kellene az eszébe juttatni, hogy mi volt? Mit tegyek? Meg van! Randizni megyünk!? Ha bele megy.... ehh.

Merien szemszöge:

-Na és bejön neked Niall?- Louis érdeklődve néz, mikor érzem, hogy vörösödni.
-Oké, ezt az arcszínt igennek veszem!- röhögött ki.
-Kössz....és őőm.... szerinted van esélyem nála?- kérdeztem lehajtott fejjel, csukott szemekkel koncentráltam, bárcsak....
-Niall szerintem......-Nem tudta befejezni, mert az emlegetett szamár lerohant az emeletről és az éppen ott álló Boo Bearre ugrott, aki elesett a földre.
-Ááááááá! Kicsi a rakááááás!- és rájuk ugrottam. Majd hirtelen valahonnan megjelent Zayn, Harry és Liam is, majd mind ránk feküdtek/ugrottak. Szegény Lou! Nem sajnálom, hihi!
-Gyerekek! Megfulladok!- röhögött Lou, vagyis próbált, mert nem nagyon sikerült neki. Egyesével leszálltunk róla, majd mint ahogy jöttek, el is tűntek, de most csak Niall és én maradtunk a nappaliban. Niall csak egy alsó gatyában álldogált, és "hintázott" fel s le a testével és a gyönyörű szemével most a földet pásztázta olyan kipirult arccal. Olyan értés fogott el, hogy akár most, mint egy vadmacska rá ugranék, és ááááhrrrww....
-Merieeeen! Na? Tudom, hogy jó a testem- kacsintott- de válaszolhatnál is...
-Igen? Bocsi, csak elbambultam.- pirultam el, amit csak egy halk kuncogással reagált le.
-Szóval... El.. El jönnél velem valahova ma este?- kérdezte. ÁÁÁÁÁÁÁ! JEEEEEEEEEEEE! IGEEEEEEN!?!?!?!?!JÓÓÓ Merien most higgadj le! Csak egy randi. Nyugi!!
-Igen, szívesen!- higgadtam le, megszólaltam. Hihi.
-NEEEEEEEEEEEEE!!- kiabálta 4 "férfi" hang a konyhából, majd kirohantak hozzánk.
-Mi az?- kérdeztem sokkolt állapotomban. Megijedtem.
-Merien ma este nem értek rá!- Harry
-Mert?
-Mert.... mert....- Harry
-Mert mi ma  házi mozizást terveztünk! Ilyen nagy 1D családosat!- Liam
-Jóó.... Akkor majd máskor megyünk....- Niall. (Brühühüüü :((( )
- Ha nektek ez ilyen fontos, de én addig mit csinálok, ha 1D családos lesz?
-HÜLYEEE! Te a mi családunkba tartozol!- Zayn mondta, mire mindenki heves bólogatásba kezdett.
-Jaaaaa! ooooh... Az szupi! köszi!- virultam, mire kaptam egy hihi nagy családi ölelést! .......

/Remélem tetszik....:) Vissza jelzéseket pleaseee :DD 

7. rész

Niall szemszöge:

Ha azt tudná ez a lány, hogy a balesete előtt mik történtek, valahogy megkönnyebbítené a helyzetem... De nem. Nem emlékszik semmire. Nem emlékszik, mikor előző nap haza felé hülyéskedtünk és csak beszélgettünk, majd valahogy feljött a barát/barátnő téma és ő olyan láng vörös arccal (amit nagyon szeretek, olyankor mindig kis cuki) vallotta be nekem, hogy ő az első percektől fogva szeretett, csak félt bevallani nekem, nehogy a barátságunk menjen vele kárba. Ha emlékezne az első csókunkra! Bárcsak... De nem. Most újra kell kezdenem, hogy minden feszültsége elmúljon. Hiszen lehet, látszik rajta, hogy ő erős és most magának se vallja be az egészet, de egy biztos, még pedig az, hogy néhány nap múlva, mikor minden leesik neki, hogy nincs már neki szülője... Muszáj ott lennem vele! Igen! biztosan ott leszek mellette egész végig!....
-Niall ébresztő! Megérkeztünk. Vidd a kis hercegnődet be, majd mi bepakolunk!- szinte már suttogott Liam, nehogy felébressze Merient, aki az ölemben szuszogva aludt. Én csak bólintottam, majd szorosabban felemeltem, bevittem a házba. Fel vittem, majd le raktam az ágyamba ott óvatosan levettem róla a cipőjét és a vizes pólóját és nadrágját is. Közben éreztem ahogy ég a fejem, olyan gyönyörű! Felraktam rá az egyik száraz pólóm és alsómat majd betakartam a takaróval és kimentem le a nappaliba a többiekhez. Mikor leértem  egy emberként mindenki lerohant és rám ugrottak. Röhögtünk, majd mind komolyan rám nézett, de nem mertek megszólalni.
-Emlékszik rá?- kérdezte Liam
-Mire is?
-NIAAAALL!!! Arra, Hogy össze jöttetek!- válaszolt Louis.
-Ja, nem hiszem, mert mikor a kórházban adtam neki puszit csak értetlenül mosolygott...- kunnyúlt le kicsit a szám széle.
-Sajnáljuk!- biztatóan mosolygott Zayn.
-Mindegy. Megyek Merienhez aludni, ne legyen egyedül!
-Nem inkább azért, hogy TE ne legyél egyedül?- húzogatta a szemöldökét Harry.
-Hülye vagy Hazz!
Mikor felértem vettem egy nagy levegőt az ajtó előtt, majd ninja üzemben belopóztam lezuhanyoztam és befeküdtem mellé. Egy ideig néztem ahogy alszik, majd elaludtam.

Louis szemszöge:
Niall felrohant a lépcsőn, mintha itt se volt...
-Oké! Össze kell őket hoznunk valahogy skacok!-mondtam halk üzemmódban a maradék embernek aki itt volt, vagyis Harrynek és Zaynnek.
-De hogyan? A csaj pont azt felejti el mikor össze jönnek? Mi ez már- vágott hülye fejet Harry.
- Oh kedvesem! Majd azt meglátjuk! - kacsintottam rá- na szóval!! A terv a következő! Amikor.......

6. Rész

Sziasztok!

 Nem tudom, hogy van akinek tetszik-e a blogom, de nagyon örülnék neki, ha legalább 2 komit kapnék vissza jelzésnek...

Niall a nyitott hűtő előtt ült a földön és zabálta fel a hűtő tartalmát. Pedig azért volt ott kaja, de már csak egy joghurt maradt. Liam meg az evőeszközöket válogatta és kesztyűben volt, amivel a kanalakat dobta ki a szemetesbe. Én erre csak megfordultam és kilopakodtam a nappaliba és leültem Harry mellé. örömmel vettem, hogy Louis már a konyhában lévőket idegesíti. Vissza néztem és Harry 2 telefonba beszélt, gondolhattam volna.
Egyszer csak az egyikbe beszélt. Tiszta nyálas szövegeket, majd felemelte mindkettőt a füléhez és csak ennyit mondott mielőtt letette:
-Igen mókuskám! Csak téged szeretlek, de most megyek! Szia!
-Meg se kérdezem, ezt hányszor csinálod és hány csajjal.- képedtem el
-Nyugi, az egyik Gemma, a nővérem volt. Mindig így viccelődünk.- röhögött fel
-És a másik? Talán az anyukád?- már én is röhögtem
-Nem! Ő Taylor volt....- mosolya lefagyott a név hallatára, amit a saját szájából hangzott el.
-Aha, jó. És az ki?
-A "barárnőm" - mutatott idézőjelet a kezével a szóra.
-Most értenem kellene?- kérdeztem furcsállva.
-Jó lenne amúgy csak a ...- nem tudta befejezni, mert Louis rohant ki akit Liam üldözött. Nem, nem akarom tudni mit műveltek!!
-Zayn még mindig a mosdóban van? Mennünk kellene már.- mondta Harry.
-Majd én megnézem.-álltam fel és mentem a fürdőbe. Sírást hallottam ki, ezért berohantam. Elszörnyedtem mikor megláttam Zaynt a tükör előtt állva sírni.-Jézus! Mi történt? Ki bántott?- rohantam hozzá majd szorosan magamhoz húztam és ő belefúrta az arcát a vállamba.
-Csak... miért vagyok ilyen helyes??? Túl jól nézek ki!- zokogott a vállamba.
-Ez a bajod??????? Ezért sírsz?- löktem el magamtól
-Hát igen!-ordított az arcomba, majd kirohant.
-Okééé.. Nyugalom. Ki fogod bírni! Ez csak 5 srác, akik totál nem normálisak. Majd hozzá szoksz Merien.. nyugi! - suttogtam magamnak megnyugvásként, vettem egy nagy mély levegőt, majd lassan kiengedtem. Majd utána mentem ki a házból.
Mindenkit össze szedtem, alig fél óra alatt, mivel mindig volt aki elrohant ( mint egy őrült pisis) és olyankor a többiek is fogták magukat és épp az ellenkező irányba mentek. Na, mikor már megint ezt játszották el harmadszorra kiborultam és leültem a szakadó esőben a földre. Olyan 3 perc múlva mindenki vissza jött én meg még mindig a földön totál át ázva durcáskodtam, hogy hogy lehetnek ilyenek!? Az egészben az volt a vicces, hogy amíg én ott fagyoskodtam és vacogtam az eső miatt ők csak néhány helyen voltak vizesek. Azt meg hogy csinálták?? Na mindegy... Nagyon vacogtam, és már bedugult az orrom is és alig láttam valamit már...
-Hé most mát kelj fel, még a végén felfogsz fázni! -kiabált a fülembe Harry.
-Az akkor a "ti" hibátok lesz!- motyogtam, hogy szinte ne is hallják. Sikerült.
-Najó! Niall, kapd fel és menjünk! Holnap tuti beteg lesz...- sóhajtott Lou.
- Gyere hercegnő!- és mint egy menyasszonyt, felkapott az ölébe és így ültünk be a kocsiba. Szegény Niall, miattam "picit" átázott a gatyája.
Az út felénél elkezdtem szédülni, majd elálmosodtam. Tüsszentettem egyet, majd elaludtam titkos hercegem ölében.....


(bocsánat, hogy csak ilyen rövideket írok, de valahogy így jön ki...:))

5. Rész

-Jaj drágám! nem úgy értette. - puszilta meg a göndörkét Louis. Erre le döbbentem és hátra fordultam Niallre néztem, de ő csak röhögött és nem tudott egy árva szót se szólni.
-Nyugi csak szeretnek Bromancesni...-röhögött Zayn.
-Aha ok. Mi?
-A fiúk ezzel hülyülnek, hogy szívatják egymást.
-Ja érteem!- röhögtem el magam
-Liam Payne vagyok.- ölelt meg a majdnem kopasz most már tudom Liam.
-Oké! Mindenki mindenkit ismer! Ezentúl Merien velünk él, mert az apját megölték....-mondta Niall a végét lehajtott fejjel.
-Ha nem gond persze, hogy a szinte idegen, hozzátok költözik.- mondtam keserű mosollyal a fiúkra pillantva, akik már nem nevettek csak szomorúan rám néztek. Harry viszont értetlen arcot vágott, aminek hangot is adott.
-Részvétem, és nyugodtan hozzánk költözhetsz! Senkinek se leszel teher. De mi történt? Mármint.... Miért ölték meg?
-Fogalmam sincs. Azt mondták, ho-hogy valami szigorúan titkos ügyön volt és i-igen veszélyesnek mondták.
-Nagyon sajnálom! - húzott magához Louis, majd a többiek is csatlakoztak hozzánk.
-Akkor indulás!- mondtam, mikor kicsit lehiggadtam.

Mindenki beszállt az öt személyes kocsiba.
-Oké skacok! Ezzel azt akarjátok mondani, hogy valakinek az ölébe üljek?
Mindenki kajánul vigyorgott mikor beültem Niall ölébe. Csak bírják ki ezek mellett a hátra lévő életemet....- gondoltam majd észre sem vettem mikor már a házunk vagyis házam előtt leparkoltunk és mindenki kiszállt, hogy segítsen mindent össze pakolni, amire csak szükségem lehet. Ez az egész hadművelet leginkább zabálásból és hülyüléssel telt. Szóval ez az egész úgy történt, hogy Zayn 1 órát segített, majd bevonult a fürdőszobába. Na ez volt 2 órája és azóta ki se jött. Ez még nem idegesített. DE ISTENEM!! LOUIS KEVINNEL járkált utánam és simogatta és mindig azt mondta: „Hmmm értem..." Vagy „Mondd csak!" És „ szólíts csak keresztapának." . Elfutottam előle, de követett. Körbe futottuk a házat, majd a konyhába menekültem, de ott lesokkolt amit láttam.......

4. rész

-Emlékszel mikor megismerkedtünk?-bólintottam egy aprót,mire halványan elmosolyodott majd folytatta.-Én aznap indultam az X-Faktorban és amikor majdnem kiestem,alapítottunk egy bandát 4 sráccal,aminek a neve One Direction lett.Harmadikok lettünk....Szóval mikor hetekre eltűntem akkor turnéztunk vagy ilyesmik. Nem mertem elmondani,mert féltem mikor mondtad, hogy minden ilyen "sztárocskát" elutasítasz, hogy nem fogsz velem barátkozni....És akikkel élek a bandatársaim. Már lassan 3 éve lakunk együtt, de mielőtt kérdeznéd semelyikünk sem meleg,mind a lányokat szeretjük. Jól vagy?-kérdezte mikor látta sokkos állapotom és félve nézett engem, hogy vajon hogy reagálok.
-Aha. Oké.-csak ennyit tudtam kibökni a számból.
-És. Mit szólsz hozzá?-húzta el az "é" betűt.
-Sajnálom.Nagyon féltem hogy mit mondanál.Féltem, hogy örökre elhagysz...én meg szomorkodhatok egész életemben.Sajnálom!
-Semmi baj....-és kibuggyant egy dagadt könnycsepp a szememből, amit követett száz és száz.Annyira meglepett.A szívverésem egyre gyorsult,és én az érzésre csak felnevettem és felnéztem rá, mire a kérdőn nézéséből a vadalma mosolya tört rá,amit annyira de annyira szerettem. Én csak értetlen fejet vágtam mire végre válaszolt is.
-Szóval arra gondoltam, hogy mivel nincs senki gyámod hozzánk költözhetnél....-pirult el mire csak mosolyogni tudtam, de nem tudtam mit mondani.-És mielőtt válaszolnál nem fogsz zavarni és nem, nem leszel az utunkban, nem leszel terhünkre, ezért nem kell aggódnod. A fiúk is meg fognak kedvelni, bár ami ezt a témát illeti már most kedvelnek téged. -erre jobban elvörösödött az egész arca, majd lehajtotta a fejét hátha nem vettem észre. De én csak mosolyogtam, majd megöleltem, ezzel leesett neki a tantusz, majd nyomott egy puszit az arcomra. Erre olyan vörös lettem, mire csak kuncogni kezdett Niall, majd elkezdett kitolni a kórteremből és mire kiértünk elüvöltötte magát,mire négy nagy óriási mosolyt találtam a fal mögül, amikhez persze arcok is tartoztak. Én akaratomon kívül is felsikítottam és Niall mögé bújtam, mire mind az öten csak röhögtek. Mire megértettem kik ők, bár a nevüket még nem tudtam, előbújtam. Erre a fekete hajú srác közelebb jött, majd gondoltam kezet fogunk, nyúltam ki a kezemmel de ő erre kérdőn nézett,majd félrelökte a kezem.
-Zayn Malik!-és megölelt.
-Merien Pervin!-majd visszaöleltem röhögve. Na erre mindenki felbátorodott és eléggé kíváncsi és ledöbbent arccal mértek végig.
-Ööööö oké! Ez ijesztő!-hátráltam, vagyis csak próbáltam, mert Niall hátulról megölelt derekamnál fogva, mire én elpirultam.
-Szóval te vagy az akit úgy ismerünk, hogy szinte többet tudunk rólad, mint te saját magadról?!-kiabálta az ismeretlen, kék szemű srác kinek kezében egy....galamb volt. Hááátjóóó.
-Jajj bocsi! Louis Tomlinson!-és adott két puszit.
-Merien!-mosolyogtam a már biztos hülye srácra.
-Harry Styles! Bár biztos ismersz!-fogta meg a kezem és nyomott rá egy puszit,majd egyet kacsintott rám.
-Hát persze hogy ismerlek Harry! Csak tudnám, hogy ki vagy!-több se kellett mindenki szakadt a röhögéstől, mire Harry bevágta a színészi durcát.

3. rész

-Ha lesz valaki aki örökbe fogad vagy csak azt mondja,hogy élhetsz a családjukkal akkor legyen így. De ha nincs ilyen, sajnáljuk, de már nagykorú, ezért magának kell megoldania. -szólalt fel a négernek látszó tömzsi testű, kopasz férfi a dörmögő és félelmetes hangján. A szemeim teljesen kidülledtek a bőröm meg elsápadt és sárga-fehér színű lett.
-Látod én megmondtam!- kiabált egy vékonyka hang az ablak felől.
-KI AZ??? - kiáltottam torkom szakadtából, de nem láttam semmit és senkit.
-Kérek hölgyem! Ne kiabáljon!- szólalt meg a másik rendőrtiszt
-De hisz önök nem hallották?-gondolkoztam el , majd rájöttem, jobb ha kussba maradok.- Bocsánat csak... őmm... eszembe jutott a baleset és - nem tudtam végig mondani, mert Niall bejött és olyan leszedhetetlen fülig érő mosoly volt rajta.  -Arrrhhhhw.... hogy én ezt a mosolyt mennyire szeretem- gondoltam magamban.
-Értjük, de sajnáljuk nekünk mennünk kell! Még egyszer részvétünk apja iránt!-kimentek. Na Niall az utolsó mondat hallatára lefagyott.
-Mii történt?-kérdezte el-el akadozva.
-Apámat megölték....- hajtottam le a fejem.
-Sajnálom, de.... miért ölték meg?
-Nem tudom.
Elmondtam, hogy pontosan mit mondtak, majd neki is megenyhült az arca. -khm...ahha...jó...-
-HÉÉÉ! Az előbb levakarhatatlan mosoly volt az arcodon! Mi történt? Mesélj! - mosolyt erőltettem magamra
- Semmi csak. El kell neked mondanom valamit... Vagyis... NEM IS! -kiáltott fel, mire felrezzentem.- Mivel nincs hol laknod nyugodtan költözz hozzánk!
-Őmmm... Hogy érted azt, hogy "hozzánk"?
-Ez lenne a másik dolog.- ekkor én kétségbe estem... Lehet hogy van barátnője és vele él vagy mi?
-Szóval ezt nem tudom hogyan kezdjem el... De mégis megvan!- csillant fel a szeme...

2. Rész

-Elnézést, de csak barátok vagyunk...
-Jaj! Elnézést! Azt hittem. Egész héten minden perben itt volt és csak áradozott önről... Meg kell mondjam már kezdtem unni a fiatal embert.
Betoppant Niall és ezzel vége is lett a beszélgetésnek. Az orvos bólintott egyet, azt bizonyítva, hogy távozik.
-Hogy vagy?
-Furcsán, de azért remekül!- csaltam egy mosolyt az arcomra- na és te?
-Most már tökéletesen- leült és elkezdte Niall a kezemet simogatni- azt hittem, nem ébredsz fel többet.- komolyodott el
-De most már megnyugodtál?
-Azt hiszem.- és mosollyal a száján felállt és a homlokomra nyomott egy csókot. -furcsa, ilyet még soha nem csinált. Vajon miért kaptam?-gondolkodtam lágy mosolyt erőltetve magamra.

"Niall nem akarta bevallani neki, hogy mielőtt totál káó lett az agya a lánynak, Merien bevallotta neki, hogy szereti, mert észre vette, hogy semmire sem emlékszik. A fiú csak vigyorgott a lányra és meg sem tudott szólalni. Merien meg csak gondolkodva várta, hogy elmesélje Niall a nagy boldogságát, de hiába várt."

-Min vigyorogsz?- tettem fel végre a kérdést
-Rajtad...-pirult el a srác
-MERT???  Talán meztelen vagyok vagy miért?? - néztem közben végig magam, nehogy tényleg csupasz legyek előtte. Az ciki lenne...
-Nem. Csak örülök, hogy beszélgethetek veled!- mosolygott rám.
-Én is.- vörösödött el az arcom a nagy vigyorba.

"Merien a kórházban még egy hétig bent volt, nehogy legyen valami gond. Ebben a hétben Niall el se ment mellőle és az apja egyszer se látogatta meg. A hét utolsó napján rendőrök jöttek hozzá igen rossz hírrel. Az apját ugyanis megölték. Kiderült, hogy édesapja egy szigorúan bizalmas és veszélyes ügyön dolgozott, amiről csak az FBI és a titkos szolgálat tudott. Merien meg sem hatódott, hiszen szinte sosem látta édesapját. Semmi sem fűzte volna lelkileg apjához, vagy csak annyi, hogy vele lakott és ő volt az apja."

-És.... hol fogok lakni, ha már nincs senkim?- tudatosult Merien a két pasastól.

1.rész

Merien egy furcsa életet élő, 18 éves lány volt, kinek anyja még kis gyermek korában meghalt s apját szinte sose látta, csak ha éppen otthon dolgozott. Nem volt neki testvére, se háziállata. A suliban nem volt egy él tanuló, de a legrosszabb se volt. Egy barátja volt, Niall aki már 19. évét járta. Nem volt az a aki drága, márkás ruhákat hordott. Sőt! Ő éppen az a fajta volt, aki a szakadt, elhasznált ruháit hordta és nem féltette őket.

Merien szemszöge:

Egyik nap, mikor jött a ház elé az iskolabusz, s felszálltam rá, mindenki köszönt nekem, mintha ezer éve jóba lennének velem... -ahha, oké-gondoltam magamban
Elindult a busz. Zenét hallgatottam a busz kakasülésén. Már a sulitól olyan 5 méterrel lehettünk, mikor a buszba csapódott valami, de nem látta senki, mert a sofőr és az elől ülők meghaltak...  Én mivel hátul a kakasülésen ültem (később megtudtam a dokitól) , meg kómába estem enyhe agyrázkódással. Még aznap megkapta a hírt az apám, de ő csak dolgozott tovább azzal az indokkal, hogy "muszáj neki valahogy, valamiből eltartania a lányát". Olyan 1 hétig voltam kómában, de az apám egyszer se látogatott meg. Amikor felébredtem, Niall épp a kezemet fogva aludt. Már rég tetszett az alvó ember, de nem mertem elmondani neki, mert féltem, hogyha elmondom, elvesztem barátságunkat. Felnéztem s valami lényt láttam, aki engem nézett és csak rosszallóan vigyorgott rám. A szájából egy szó sem jött ki. Csak néztem a jövevényt. Nem értettem miért és hogyan lehetséges ez... Le se tudtam róla venni a szemem, olyan érzésem volt, mintha az a lény én lenne. Ebben a pillanatban be is toppant az orvos és a titokzatos "lény" integetett majd eltűnt. Én csak tátott szájjal néztem az üres helyet, miközben a doki beszélt hozzám,  de fogalmam se volt róla, hogy miről hablatyol nekem. Niall ébredezett, majd szó nélkül tejfel mosollyal hagyta ott a szobát.
-Remek párja van kisasszony! Egész héten itt volt önnél, még egy ilyen szerelmes és hűséges férfiút se láttam még soha...

Bevezetés! (:

Bevezetés

Helló kedves olvasó! Ez az első blogom, szóval ha néha össze visszaságok lesznek benne, ne hibáztass nagyon, előre is köszi!

Ez a blog egy lányról szól, akit Meriennek hívnak. A legjobb barátja és eddig az egyetlen, Niall. Meriennek balesete lesz, és megtud egy s mást amitől megváltozik az egész élete. Az eddig unalmas élete egyszer csak  érdekessé lesz.  Az anyja meghalt még mikor kicsi volt. Vajon az apjával mi van?