Facebook csoport

Halihó emberek!

Láthatjátok, hogy ez most nem rész, de az is nem soká jön, csak nem soká lemerülök. Szóval! Csináltam egy csoportot facebookon, ahol nyugodtan beléphettek és láthatjátok a fejleményeket a bloggal kapcsolatban, mikor lenne meg stb stb stb. Ebben a csoportban összesen 4 blogot fogunk "reklámozni" barátnőmmel, Nikivel. A Furcsa életet, Road to the love-ot, Are you reallyt és a The last sekonds-ot. Ezekről lehet majd hírt kapni ott. Szóval lépjetek be és ámuljatok!? (haha)

Link:  https://www.facebook.com/groups/430090873759478/ erre katt! :)

Addig is egy kis ízelítő az 50. részből:

..."-Nem hinném el, de nem akarok bukott angyal lenni.-képességem segítségével megállítottam az időt így szép nyugodtan a háta mögé sétáltam majd előhívtam a szárnyát. Egyik kezemet a vállára tettem míg másikat a szárnya és a lapockája érintkezéséhez raktam.-Sajnálom.- Suttogtam már elindítva az időt, így ő csak azt érzékelte, hogy egyik helyről a másikra kerültem, de felfognia, hogy pontosan mi is történik, már nem hagytam. Szorosabban fogva tejfehér szárnyát kitéptem. 

-Áááh! -üvöltött fel fájdalmában. Ahogy térdre rogyott éreztem, hogy óriás szárnya a kezemben arannyá vállik majd port képezve eltűnt. Hátrálni kezdtem majd megrázva a fejem kiröppentem a szobából."...

49. Rész

Sziasztok!

Jól látom, hogy 19 rendszeresem lett? Azta! Hihetetlen, köszönöm! És ennyi oldalmegjelenítést. Mindegy, nagyon szépen köszönöm, hogy érdekel az írásom. Itt az új rész, a megszokottnál picit hosszabb, de most nagyon jó kedvemben vagyok!? A  következő, két hozzászólás után érkezik! Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

XY szemszöge:

 

 

-Sosem hittem volna, hogy egy ilyen bűbáj ennyi fejfájással jár..-masszíroztam a fejem.

-Te akartad ezt...-sóhajtott egyet a mesterem.-Én csak megmutattam mit kell tenned, hogy megöld őket, vagy legalább bent tartsd az álomban, de nem, neked el kell rontanod. És csak belázasodtak. Ügyes. Tényleg.-nevetett fel öreg rekedtes hangján majd hátat fordítva eltűnt.

-De én a halálukat akarom-dühöngtem.-Megérdemli az a szemétláda, hiszen elrontotta az életem. Az ő hibája.-fortyogtam miközben visszatértem az olasz "szobámba". -Akkor majd saját kezűleg intézem el őket. Csak még kell egy kis segítség. -nyúltam a zsebeben lévő telefonért majd kikeresve a nevet, tárcsázni kezdtem.
-Igen?-szólt bele a jól ismert hang.
-Van munka.
-Mennyiért?
-Törlöm az összes adósságod, és szabad vagy.
-Oké. Kérem az információkat.
-Ma délután kettőkor a kávézóban.-és ezzel letettem a készüléket. Nem hagyom, hogy bárki is elrontsa a tervem. A legjobb embereket kell beszereznem magamnak.

 

 

Merien szemszöge:

 

 

-Oké.-fújta ki a bent tarott levegőjét Niall miközben nézte a lázmérőt.- 40,5ről lement 38,7re. Ez szép volt.-mosolyogva puszilta meg a homlokom, majd az ölembe helyezte a tálcán amin a reggelim díszelgett. Vajas pirítós, szőlő és víz.
Csak egy fintorral néztem fel hercegemre aki csak nevetve vette fel az egyik szeletelt kenyeret és a szám elé tartotta miközben azt mondogatta, hogy itt repül a kiszsiráf. Erre persze, hogy nevetnem kellett, szóval pontosan a számban végezte a falat. Viccesen nézhettünk ki, Én nevetve próbálom eltólni a kaját, Niall meg édesen gügyögve tuszkolta belém a reggelimnek szánt valamit. Mondjuk a szőlő jól esett.

-Te hogy vagy?-kérdeztem becsoszogva Harry szobájába, majd ledőlve mellé az ágyra  kifújtam magam. Alig tettem meg öt lépést, de már lihegve fekszek az ágyon. Szuper.
-37,1 neked?-ült fel teljesen boldogan. Kicsit ledöbbentem, hogy neki szinte már normális az állapota.
-Liamnek?-suttogtam.
-36,5. Ő rendbe jött reggelre.-nevetett majd elkezdte tanulmányozni a lefehéredő arcom. -Mennyi Merien?-kérdezte aggódva.
-Nem vészes.-próbáltam felállni, ami ugyan nehezen, de sikerült. -Majd még benézek.-néztem hátra az ajtónál majd azt becsukva a hátam mögött inkább vissza másztam a saját lakhelyemre. Hogy lehet az, hogy nekik szinte egy nap alatt minden visszaállt a szervezetükben, de nekem nem. Persze hogy nekem kell szenvednem. Kinek másnak? Bebújva a takaró alá letöröltem izzadságcsepjeimet. Majd elővéve a lázmérőt, bedugtam a számba, hogy megtudjam mennyi is.
-Figyelj elkell mennem egy találkozóra. Ha a többiek keresnének, ezt elmondanád? Köszönöööm.-nézett be Will az ajtón, de mire reagálhattam volna, már a lenti ajtó csapódott is be.
Vártam még néhány percet majd megnézve a lázmérőt enyhe nyugodtság jött rám. 38,5. Szépen haladok lefelé a békafenekére.

-Mizu?-húzott magára Niall, mikor az álmosságot kiűztem a szemeimről és felébredtem.-Hogy van az én hercegnőm?-csókolt homlokon.
-A hercegnő azt érzi, hogy ez igazságtalan. Harry és Liam már tök normális állapotban van én meg még ehetem ezeket a piritósokat. Bah.-puffogtam a mellkasának, mire az elkezdett rázkódni, hiszen Niall nevetni kezdett.-Nem vicces.-haraptam meg a bőrét, mire csak egy morgással reagált. -Mikor megyünk haza?
-Holnapig van itt foglalás.-mosolygott aranyosan.
-Akkor már nem találhatjuk meg a gyermeket?-szomorúan palástáltoltam magamban, ezt elbuktam. Itt volt a lehetőség, hogy valamit elérjek, de elcsesztem. Csalódást okoztam a srácoknak.
-Willt nem láttátok?-rontott be Liam a szobánkba majd mosolyra húzta száját, mikor meglátott minket.
-Olyan kettő előtt elment azt mondta valami találkozóra ment.-vontam vállat majd vöröslő arccal inkáb vissza temettem arcomat.
-Aztán okosan.-nevetve zárta be az ajtónkat.

48. Rész

 Sziasztok! 

Úristen!? Mindjárt elérjük 9700 oldalmegtekintést. Ez... brutál. Köszönöm nektek. Mindent! Viszont tudom tudom, hogy azt mondtam nem lesz komihatár, de most lesz. Innentől minden rész két hozzászólás után kerül a külvilágra. De egy jó hír: Őszi szünet van!! Ami azt jelenti, hogy sokat lehet aludni, lustulni és  barátokkal lenni. Na meg, blogot olvasni és írni! Ennyit szerettem volna, tehát kellemes szünetet és 

jó olvasást a mostani részhez!

Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge:

-Miért nem látom?-kérdezem meg Harryt miközben lökjük magunkat a hintán, hogy a csillagokat is elérjük. Itt mindig nyár van? Körül nézve egy játszótéren vagyunk, de csak mi vagyunk itt. "Fogalmam sincs."-suttogja miközben a földet pásztázza tekintetével.

-És egyáltalán miért hallom? Szabad ilyennek történnie?-lassan kezdem kapiskálni ennek az egésznek a lényegét. Azt hiszem."Nem tudom."-feleli immáron a szemeimbe pillantva, de hirtelen elkapja a tekintetét és feláll. "Szia Liam!" köszön a távolból közeledő alaknak.
-Liam? Itt? Azta... A végén mindenki ide fog járkálni?-lassítok a hinta tempóján a lábammal. ›Sziasztok! Halljátok én nem értem ezt... Hogyan jutottam ide?‹-kérdezi meg immáron egy zöld korlátra ülve. 
-Ügye milyen szép?-nevetek fel, hiszen nem is ez volt a kérdése, de ha belegondolunk az ilyenekre szinte senki se tudná a választ. Mindketten mosolyogva néz engem ahogy nevetve hajtom magasra a hintámat, majd leugrom róla, feltartva a kezem, hátha elkapok egy csillagot. -Amúgy miért ilyen fontos az a gyermek?-kérdezem a földön feküdve, hiszen nem sikerül éppen jól a landolásom, mégse érzem a fájdalmat. "Azt mondták nekem, hogy ő tud segíteni, de csak te találhatod meg. Ennyi.. És nem soká indulnunk kell haza.."-fújtat hangosan Harry majd beletúr göndör hajába. ›Mégis ki mondta ezt neked Haz?‹- érdeklődik Liam tőle, miközben mindketten a két oldalamra feküdnek és úgy kémleljük az eget. "Hát... az apám"-suttogja, majd egy villámcsapás és a mellettünk lévő fa kigyullad. Mindenki egyszerre telik meg adrenalinnal, így gyorsan felugrunk és nagy szemekkel bámuljuk, ahogy leég a fa. 
-Ilyen történhet itt?-suttogom remegő hangon. "Nem."-feleli feszengve a bongyor majd kétségbe esett arccal néz fel újra és kémlelni kezdi az eget. Én is felnézek és meglátom, ahogy a fekete felhők csak gyülekeznek majd egyre nagyobb sötétséget hoznak a földre. Az idő hűvösödik, és a virágok a földbe bújnak, hogy valami meleg után kutassanak, hogy életbe maradjanak. Dermesztő. Félek. Egy újabb villámlás ami valahol a távolban csapott be."El kell tűnnünk innen. Most"-ragadja meg a kezem Harry és futásnak indulunk hárman a kapu felé. 

-Merien? Srácok! Ébredezik!-férfi hangja hangosabb lett így picit erősebbek szorítottam a szemhéjam, hátha nyugtom lesz. 
-Mi történt? Hol vagyok?-suttogtam még mindig csukott szemmel. Fájt minden mozdulat és úgy éreztem tüzel a bőröm. 
-Elájultál és egyszerűen nem akartál fölébredni.. Harry és Liam is valami hasonlón ment keresztül mikor te... -ölelt szorosan magához Niall, majd mikor elengedett kezét a homlokomra tette.-Jézus, te tűz forró vagy! Mintha megégettek volna..-vett fel és cipelt el egészen az ágyig majd letéve segített elhelyezkedni. Mikor a fejemet letettem, rá néztem aggódó tekintetével, mivel engem vizslatott. -Hogy lehet az, hogy egyszer sétálsz aztán összeesel csak úgy? Majd tuti negyven fokosan fekszek ébren az ágyban? Ijesztő..-suttogja reszketve. Majd tekintete a semmibe révedt és már máshol járt gondolataival.
-Harry és Liam belázasodott. Itt mi a helyzet? -esett be Zayn majd megpillantva rémült arccal rohant  és a kezét a homlokomra nyomta. -Ez rémisztő. Mégis mi a halál van itt? -képedt el.
-Nem tudom.-ásítottam majd becsukva szemem próbáltam pihenni. 
-Nem aludhatsz el!-kiáltott fel Niall, mire kipattantak a szemeim.-Nem akarom, hogy megtörténjen még egyszer az, mi anno. halkult el. -Nem fogom hagyni. bújt be hozzám és magára húzva simogatta a hátam és hajammal játszadozott néha. 

47. Rész

 Sziasztok! 

Nem tudom mi van veletek, de mintha láthatatlan lennék a bejegyzéseimmel.. Szóval neked néhány szó, nekem egy mosoly, egy biztatás. Sokat jelentene... Akár csak annyi is, hogy "jó" vagy "nem tetszik, bocsi" Csak ennyit kérnék. 

Itt a következő rész, ha van kérdés, kérdez, nem harapok! 

Jó olvasást! 

Ezer puszi: Kincső.xx

 (ZENE)
Merien szemszöge:

  Hol volt hol nem volt. Volt egy angyal, kinek hófehér szárnyai voltak egykor, ám egyszer egy gyilkossá vált. Soha többé nem volt az aki lehetett. Senki se tudja pontosan mikor, hol, hogyan és miért tette azt amit tett. Megölte szerelmét, aki szinte a másik fele volt. Szerették egymást, mégis a férfi, megtette a borzadályt. Hogy volt képes rá? Miért tette? Mit ártott neki? Megérdemelte? Nem lehetett volna mást tenni? Szárnyai besötétedtek és csak a feketeség homálya maradt meg neki. A fájdalom,veszély, sebezhetőség és a bánat. Többé nem az volt, aki. Sosem ment fel a többiek közé. Mindenkiben a fájdalmat akarta éreztetni. Azt akarta, hogy más szenvedjen helyette. Vagy vele. Akit tudott, magával vitt a mélységbe és ott is maradt vele. Elbukott. Egy bukott angyal lett. Az első bukott angyal.

-Hé hé hé! Merien jól vagy? Annyira elmélyedtél a könyvedben...-simította meg nyirkos kezével Niall az arcomat, mikor a tengerparton éppen vissza ért a hideg vízből. Rá emeltem tekintetem és mikor megláttam csupasz felső testét amin csakúgy csillogtak a sós vízcseppek, elállt a lélegzetem. Niall látva az arckifejezésem csak nagy vigyorral kivette a kezemből a könyvet majd megnézve az oldalszámot összecsukta és lerakta. Amire legkevésbé számítottam azt történt: Rám feküdt. Felsikítottam a hidegtől, hiszen nem tudom mióta itt fekszem a tűző napon. -Csak hogy lehűtsem a vágyaidat édes.-kacsintott felettem miközben megtámaszkodott kezeivel, hogy ne teljesen rajtam legyen teste súlya. Éreztem ahogy az arcomba ömlik a vérem így karomnál fogva a nyakánál magamhoz húztam és belefúrtam az arcom nyaka hajlatába.Csak kuncogott reakciómon mikor meghallottam egy különlegesen csengő gyermek hangot.

A hang mely vonzott, csak a fejemben hallottam. Bárkit kérdeztem ő hallotta-e nemleges választ kaptam. Gyönyörű kislány hangja ami csak arra várt, hogy játsszak vele, de nem tehettem.

Immáron az ágyon hasonfekve beszélgetek barátnőmmel az internet segítségével.
-Na milyen?-lépett be Will a szobámba. Elküldtem az üzenetet majd picit lehajtva a gépem fedelét felnéztem a szakadt farmert és pehér pólót amin egy barna bő pulcsit viselő Willre, akinek rövid lett a haja. Csodálkozva néztem az elől picit hosszabodó göndörkés tincseit majd felpattanva felborzoltam. Csak morogve nevetett majd hátrébb állt.
-Jól áll. -mosolyogtam rá.- Határozottan jobban áll.-nevettem fel.

Este van. Az ágyban fekve hallgatom fejemben a bársonyos gyermeki hangot. Csodálkozva ülök ki az ablakba és hallgatom tovább.
-Minden rendben szépségem?-kérdezte leülve elém Niall a párkányra. Csak bólintottam. -Őt hallod? Azt a gyermeket?-húzott a derekamnál fogva magához közelebb.
-Azt hiszem, igen. Olyan elképesztő. Szinte látom magam előtt ahogy hosszú fürtjei lobognak utána, miközben a tengerparton rohangál. Bársony halvány rózsaszín ruhácskája alul vizes és mezítlába alatt a meleg homok mintha simogatná a talpát. Csodálatra méltó.-sóhajtottam fel, majd a fejem vállára helyeztem.
-Megtaláljuk.-felelte majd felnézett és együtt néma csendben figyeltük a tiszta égboltot, amin a csillagok ragyogtak mindenhol.

Egy fekete angyal. Soha senki se tudta, mit miért tesz. Azt viszont sejtették, hogy toborozza az embereket magához. Senki se tudja mióta vagy egyáltalán mire készül. Egy utolsó játék? Egy utolsó háború? Visszaszámlálás? Kit bosszul meg vajon? Mikor teszi meg? Mire vár? Vagy éppen kire? Ezer meg egy kérdés gomolyodik a fejünk felett, mégse tudunk rájuk válaszolni. Körül nézhetünk a szobánkban, lehet ott van, lehet láthatjuk is. Mi arra a bizonyíték, hogy ne történjen ekkor valami? Akár jó, akár rossz. És mi ez ellen mit tudnánk tenni? Vajon mit akarhat tőlünk? Minket keres? Vagy csak kielemez. 

Örök kérdésed eleje: Miért?

44. Rész

Sziasztok! 

Igazából nek tudok mit írni, szóval csak köszönök mindent nektek!:) Itt az új rész, remélem tetszeni fog. 

Jó olvasást! 

Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge:

A repülőn ülve hallgattam Daniel Powtertől a Bad dayt, miközben szorosan lehunyt szemekkel koncentráltam. Még mindig utálom a repülőket!

-Hé kicsim, ha ennyire szorítod nem lesz kezem!-nevetett mellettem Niall, mire lazítottam a kézfogáson.

-Bocsi...

-Semmi, de hé! Van nálam altató... kell?-mire csak bólintottam egyet és bevéve a gyógyszert egy nagy levegővétel alatt elálmosodva néztem a mosolygó alakot mellettem majd ásítva elaludtam.

-Azt a.. milyen szép-csodálkoztam a Pisai ferde tornyon. (NEM PISÁNAK KELL MONDANI HANEM PIZÁNAK csak hogy ne értsétek félre mert én sokat röhögtem ezen-szerk.xd) Persze a fiúk csak nevettek a kirohanásomon. 

-Mennünk kell tovább te lány.-fogta meg mosolyogva a kezem szőkeségem, majd vissza ültetett a kocsiba és mentünk a lakóhelyünkre. 

Mindenhol fehér falak, néhol kép akad. Az ajtók és az ablakok halvány barnák.  Niallel éppen az ágyon fekszünk és pihenünk. A fiúk elmentek valamit megnézni és mosták, hogy későn jönnek. Ahogy esteledett, mi úgy mentünk nyugovóra. Niall ahogy ledőlt (rendes ruhában, de ) tökéletes testével az ágyra, s rögtön elaludt. Bezzeg én akárhogy forgolódtam nem tudtam aludni. Előhalásztam a telefonom majd felléptem a Twitterre és a Facebookra, de nem történt semmi érdekes, így neki álltam Pac-manezni rajta. Ezzel elvoltam egy darabig, míg éreztem ahogy nehezedik a készülék a kezemben, ahogy a szempilláim is, így letéve azt, hátra dőltem. Nem tudom mennyit aludhattam, de mikor meghallottam egy nagy dörrenést rögtön felriadtam és felültem az ágyban. A következő mintha hangosabb lett volna és a fény, mit hozott magával, megvilágította egy pillanatra a szobát. --›(ZENE)‹--

-Niall... Kelj fel... Légyszi..-bökdöstem, de akárhogy csináltam nem kelt fel.-basszus már.-zsörtölődtem a halálfélelem közepette, majd mintha egyre több és több villám cikázott kint, úgy én is egyre jobban reszkettem. Ahogy tudtam szorosan Niall hátához bújtam, mire feleszmélt és megfordulva ölelt át, és simogatta a hátam. Próbáltam mély levegőket venni amik sikerültek is. A kinti hangjátékhoz csatlakozott a szél és a víz is. Mintha követne minket London... Vihar. Ahogy felnéztem Niall szemeibe valami elvarázsolt. Tekintetem letévedt édes ajkaira, majd ahogy azok közeledtek, úgy csuktam be a szemeim és hagytam magam, hogy megcsókoljon. A szenvedély és vágy csak úgy fortyogott bennünk így azokat átélve kerekedett fölém és csókolt. Levegőhiányban szenvedve váltunk el és ő folytatta az útját, egyenesen az államtól a nyakamig, majd vissza az orrom hegyéig. Ahogy nedves ajka érte az egyik gyenge pontom a nyakamnál úgy szaladt ki belőlem egy halk sóhaj, így megéreztem aranyos mosolyát a bőrömön, majd azt a helyet kezdte el szívni. A pólójának az alját huzigáltam, így vette a célzást és egy gyors mozdulattal lekerült róla majd folytatta a dolgát. Próbáltam visszatartani magam, de nem nagyon ment, így, hogy azért nagy "seb" ne maradjon ott nehezen, de fordítottam a helyzetünkön, így én voltam fölül. Niall csodálkozó tekintetével ajándékozott meg, mire csak mosolyogva csókoltam meg, míg a kezemmel a kockás hasát simogattam. Majd óvatosan körmöm hegyével föntről végig húztam testén és kigomboltam a nadrágját. Majd lefelé haladva adtam apró puszikat minden egyes pontjára, majd egy csókot loptam tőle, miközben ő levette rólam a felsőm és újra alatta voltam. 

-Picit sok a ruha rajtad.-suttogta a fülembe alig hallhatóan, majd felemelve felsőtestem, kikapcsolta egy könnyed mozdulattal a melltartóm majd valahová eldobta. Újra egymás ajkait faltuk, miközben a a nadrágomat húzta le rólam. Kezei a derekamról a melleimre kerültek és lágyan kényeztette azokat. -Olyan káprázatosan gyönyörű vagy-suttogta mélyen a szemembe nézve, majd ahogy lekerültek rólunk az utolsó textil darabok is, az egész szobát a mi sóhajaink és nyögéseink telítették meg, míg a kinti viharban a villámok csak úgy táncoltak. Ahogy a gyönyör kitöltötte testünket. Néha mikor a villanó fények beszűrődtek az ablakon, így jobban látva egymás arcát, elképesztő volt. Izzadt testünk összeért, majd szenvedélyt, kéjt és vágyat érezve tettük meg. Zihálva egymás nevét mondogattuk.


-Jó reggelt királylány!-suttogta Niall, miközben csupasz hátamat simogatta. Csak morgolódva fúrtam bele arcom mellkasába, mire kuncogást véltem felfedezni tőle. Nagy erőt vettem majd kimászva az ágyból, rádöbbentem, hogy csupasz vagyok. Körül néztem, de messze voltak a ruháim, így lehúzva Niallről a takarót magamra csavartam és besurrantam a fürdőbe, miközben Niall "de ne már" "láttalak már meztelenül" és egyéb beszólásaival díjazott, de én csak a piroskás arcommal eltűntem előle.

-Ma gyerekek San Gimignanoba (ejtsd: Szán Dzsiminyánóba) megyünk! Huss mindenki öltözni!-mondta ki Harry a végszót a konyhában, mikor befejeztük a reggelit. Gyorsan felvettem a fekete csőszárum és a hozzá fehér "Crazy Mofo" feliratú pólóm (bizony, Niall csináltatott nekem ilyet..) és még hozzá pár dolgot. Majd lerohantam a többiekhez és indultunk.

46. Rész

 Sziasztok! 

Ez a részt direkt úgy írtam meg, hogy lehetőleg minél több minden derüljön ki, mert nem soká drasztikus változás lesz Merien életében. Csak ennyit szerettem volna. 

Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

--›(ZENE)‹--
Harry szemszöge:

Mégis hogyan mondanám el nekik? Képzeljétek ezért a súgólapért a bukottakhoz álltam, na milyen? Sosem hittem volna, hogy megint ide kerülök. Az az est után mikor megismerkedtem Zaynnel... Szörnyű volt. 

--néhány évvel ezelőtt még anno...-

Ahogy szárnyaltam a tűlevelű fák közt boldogság futott át zsigereimben. Imádok repülni!

Hófehér szárnyam makulátlanul tündöklött, így általában mindenki csodálattal és féltékenységgel nézte. Az első küldetésemet hajtom végre. Meg kell mentenem az egyik társam. Alig öt perc telt el, már egy tisztásra jutottam ki. Hirtelen éles fájdalmat éreztem szívem felett. Felkiabálva láttam, hogy valaki meglőtt egy nyíllal. Kihúzva szemléltem meg furcsa feketeségét a nyílvesszőnek. Még sosem láttam ilyet.

-Ki az?-kiabáltam torkom szakadtából. Semmi válasz. -Tudom, hogy itt vagy!-húztam a zsebemből egy fehér anyagot és azt a sebre szorítottam, így próbálva elállítani vöröslését miközben körbe-körbe forgolódtam hátha meglátok valakit.

-Meg ne mozdulj, vagy lelőlek!-hallottam egy férfi hangot a hátam mögül, mire megfeszültek az izmaim. - Fordulj meg szép lassan és mutasd magad!-megtettem amit kért, majd a szárnyamat összehúztam. Ahogy végig mért tetőtől talpig a srác láttam ledöbbent arcát ahogy barna szemei csak még nagyobbak lesznek. Fekete haja lazán hullott homlokára. Bőre mintha jobban lefehéredett. Egy fekete pólót és egy szűk nadrágot viselt. -Tudom ki vagy.-nyúlt hátra és kihúzott egy újabb fekete nyilat. Majd felém célozva kifeszítette.-És most megöllek téged Mihály arkangyal egyetlen fia!-felelte, majd elengedve a végét felém repült az éles tárgy. Csak elképedve néztem őt, majd mint egy lassított jelenet, a düh átjárta testem és mire szemem elé ért volna a nyíl, megállt egy helyben majd aranyporrá változott és a szél elfújta. 
-Ez mire volt jó?-kérdeztem tőle még mindig meglepetten. 
-Nekem. Meg. Kell. Ölnöm. Téged.-tagolta miközben a szeme vörösre majd kék színre változott. -Különben az életünk nem lesz szép.-felelte mikor már arany volt. Hirtelen sokat kezdett el pislogni majd megrázva a fejét felnézett rám barna szemeivel majd mosolyogva hátra fordult és sétálni kezdett az erdőbe.

--JELEN--

-Hé haver, minden rendben?-lépett be Zayn majd látva réveteg tekintetem csak csodálkozva ledobta magát mellém. -Jó igazából tudom, meg hallottam ahogy Merien magában duzzog, hogy mit csinált, hogy ezt érdemli... -nevetett fel jóízűen majd megpaskolva a vállam- Sajnálom, de az már a múlt. Őszintén sajnálom! -felállt és az ajtóhoz sétált.- Inkább próbálj meg aludni... -azzal elhagyta a sötétségbe burkolózó szobám amiben feküdtem elveszve.

--Akkor...--

-Megkel ölnöd fiam őt!-kiabált rám apám, mikor vissza tértem hozzá sebzetten. Elrontottam a feladatom. Míg Zaynnel foglalkoztam, hogy ne öljön meg, addigra akit nekem kellett volna megmentenem, meghalt. Meghalt, miattam. Itt állok a szobája előtt és eliramlik belőlem a bátorság. Megtudnám tenni? Tényleg?-nyitottam ki az ajtót majd lefogtam hátulról a tükörben állót. -Sajnálom.-suttogtam fülébe, majd egy gondolat vezérelt. Én nem vagyok gyilkos. Ezzel előhívtam a szárnyait és letéptem őket. Sajnálom apa, de én nem ölök meg csak úgy embereket. Ez elég nagy bűn lesz nekik. Felakart kiáltani, de nem engedtem neki a kezeimmel. A hátából valami vörös folyt, de mire a földre ért volna arany porrá vált és eltűnt. 
 -Mit képzelsz magadról?-szórt szikrákat a szemeivel apám, mikor vissza értem hozzá. -Nem ezt mondtam. Te ágról szakadt teremtmény. Te nem vagy az én fiam. Elrontottad a küldetésed. Majd mást csinálsz a helyet amit kellene. Nem vagy idevalósi. Te nem vagy tiszta! Soha nem jöhetsz ide vissza, míg meg nem találod a küldetésed és végre nem hajtod. -emelte fel a kezét majd leemelte és következő pislogásnál már a szakadó esőben álltam. Szét néztem az utcán, sehol senki. Megnéztem a szárnyaim és szomorúság fogott el. Többé nem vagyok tiszta. Bukott angyal lettem. Az eddig makulátlan szárnyam sötét szürkén, néhol még vörösen vagy hófehéren pompázott. Szörnyű volt. 

45. Rész

 Sziasztok!

 Nektek hogy megy az iskola és milyen ez a tanévetek? Nekem eddig no problem! Szóval itt van az új rész, remélem tetszeni fog! Ez a rész, legalább két hete itt poshad és most már végre ki kerül a nagy világba. Hát... nagyjából minden innen felfog gyorsulni. (Ez nem azt jelenti, hogy nem sokára vége!?) 

Szóval jó olvasást!

 Ezer puszi: Kincső.xx

Ahogy néztem a tornyot megláttam egy sötét alakot, aki-vagy éppen ami - ott mászott majd eltűnt a harang helyénél. Annyira megijedtem, hogy hirtelen levegőt se tudtam venni, csak álltam egy helyben abban a nyomorult parkolóban.

 -Jól vagy? Úgy lefehéredtél hirtelen...-simította meg az arcomat Niall. Ahogy ránéztem aggódást véltem felfedezni tekintetében. 

 -Azt hiszem jól.-feleletemet egy bólintással erősítettem meg.~Majd Harryt megkérdezem, de lehet hogy csak beképzeltem az egészet...~gondoltam majd egy halvány mosollyal elfogadtam szerelmem kezét és kézen fogva sétáltunk be a kapun, hogy megtudjuk csodálni ezt a várost.

 A torony fölött mint nagy fekete felhő úgy szárnyaltak a madarak. Körbe-körbe majd egyszer csak mind eltűnik a házak között.

 -Puff.-suttogtam felfelé nézve mire mintha hallottak volna felrebbentek. És újra szárnyaltak össze-vissza melyik egy kört alkotva vagy egy fektetett nyolcast. A fiúk valami boltba mentek, egyedül ültem a nagy épület lépcsőjén és úgy kémleltem az eget.

 -Anya! De én azt a babát szeretném! Miért nem kaphatom meg? Csak annak van szárnya!-ment el előttem egy angol kislány aki az anyukája kezét fogta és próbálta vissza húzni. Gyönyörű sötét szőke göndör fürtjei a derekáig ért míg két oldalról hátra volt kötve egy rózsaszín masnival két tincse. Egy egybe ruhácskát viselt aminek a felső testen halvány kék volt alsó része pedig rózsaszínen pompázott. Topánkája fehéren díszelgett fehér bőrén. Míg nyakában egy ezüst láncon csüngött egy szárnyas tündér. Smaragdzöld szemeit rám vezette majd egy mosoly csúszott szájára.-Mint annak a néninek!-mutatott rám. Az anyja egy térdfarmert és egy egyszerű fekete trikót hordott amin egy bordó fenékig érő bordó pulóvert viselt, míg a lábán egy converse cipő volt. Barna szeme szeretettel volt tele míg szája komor volt.

 -Ejnye Bella. Nem mutogatunk és hazudozunk... -nézett az anyuka a gyermekére rosszallóan majd tőlem bocsánatot kérve felkapta az ölébe és elvitte. ~végül is nem mondott ostobaságot, de honnan tudta?~ gondolat menetemet egy hangos csapat vetette véget hiszen meg jöttek hozzám a skacok. -Ügye milyen kísérteties ez a hely?-ült le mellem Niall majd derekamnál fogva magához húzott egy csókra. Amiből több lett, de a többiekre ügyelve inkább abba hagytuk és mentünk tovább.

 -Amúgy mit vettetek?-kérdeztem mert tudomásom szerint egy cipős boltba mentek, de csak Harrynél volt zacskó. 

-Cipőt?-kérdezte ironikusan a göndör. 

 -Úgy értem muta a szerzeményt...-nevettem fel. Harry megmutatta és szinte teljesen olyat vett, mint ami a lábán van, csak éppen ez egyben volt, míg a másik eléggé viselt volt már. 

-Szép... Mást nem is vetetek?-néztem körbe mire csak néhány huncut mosolyt láttam és hogy Niall piroskás arccal mosolyog miközben megrázza a fejét nemleges választ adva. Furán néztem rájuk, de csak egy váll rándítással le rendeztem az egészet.

-Oké! Hol vagyunk?-kérdeztem a hiszti rohamomat megelőzve mert már órák óta csak gyalogolunk. -San Gimignanoban...-suttogta Liam miközben az sötét eget kémlelte. 

 -De vicces vagy... Aludni akarok és fáj a lábam. Hisztizni fogok!-fenyegettem meg őket mire csak halványan elmosolygott néhányuk. 

-Éhes vagyok!-nyafogott Niall.

 -Ti ketten nagyon össze illetek basszus... Mindkettő nyafog.-nézett ránk Zayn mire csak Niallel egy high five-val lerendeztuk. (Lepacsiztunk a kijelentésen...) A sötét utcákon már csak mi gyalogoltunk és olykor-olykor egy lámpa kapcsolódott le. Kezdet eluralkodni rajtam a pánik, így szorosabban bújtam Niallhoz aki csak boldogan ölelt miközben sétáltunk tovább, hogy legalább egy hotelt találjunk itt.

-Um Harry... beszélhetnénk?- kérdeztem olyan hajnali kettőkor, mikor egyáltalán nem tudtam aludni a sok kérdésem miatt, így átosontam a göndörkéhez.
-Persze.-felelte a plafont bámulva miközben a keze feje alatt volt.-te sem tudsz aludni, mi?-röhögött kínosan, miközben felhúzta az egyik gatyáját, hogy ne alsóban legyen előttem.  Bólintottam egyet majd törökülésbe húztam magam az ágyán, ő meg az ágytámlájának dőlve nézett.
-Harry.. Szóval te is... te is láttad a parkolóban azt?-kérdeztem suttogva
-Mit?-kezdett feszülni ettől a kérdéstől...
-Hát... valami fekete alak mászott fel az egyik toronyba. Vagyis abba, ahol van az a sok madár... A téren.
-Azt hiszem elálmosodtam... Ideje aludni! Légyszi kimennél?-kérdezte kerülve a tekintetem, majd bevonult a fürdőbe. Ilyennek még sosem láttam. Kerüli a kérdést, és tudja a választ. Tudja, hiszen látta ő is, tudja, hogy micsoda. Csak éppen nem akar válaszolni rá. Miért?

43. Rész

 Sziasztok!

 Meghoztam a következő részt, így utolérve, kifújhatom magam.. Csak vicceltem!:P Nagyon szépen köszönöm nektek, hogy komiztok és még mindig szívesen várom azokat! Egy  (kinek, hogy) jó hír: A telefonomra rátöltöttem a blogger alkalmazást így onnan is tudom írni (egy órás az út haza szóval unatkozok közte, na!) szóval ha minden igaz, gyorsabban tudom hozni a részeket! Azt hiszem most csak ennyi. Nyugodtan kérdezhettek a bloggal kapcsolatban, vagy csak úgy tőlem, szívesen válaszolgatok... Jó olvasást! 

Ezer puszi: Kincső.xx

Harry szemszöge:

Alig hogy kiértem a konyhából, belerúgtam valamibe így lenézve megtaláltam a kitömött galambot. Csak megforgattam a szemem majd felkapva a madarat elkiabáltam magam.

-Louis itt van Kev...-de mire befejeztem volna ott állt előttem és dühösen bámult rám.-in.-fejeztem be normál hangon.

-Te elveszed az én Kevinemet???-sipítozott majd kikapva a kezemből a madarat elrohant sátáni kacajt hallatva.

-Oké..-suttogtam majd felfelé vettem az irányt, hogy nettezhessek egy kicsit.

 Oké pontosan mit is keresek?~bámultam a laptopom kezdőlapját, miközben az ágyon ültem.

-TUD VALAKI SEGÍTENI!-hangzott egy hang a fejemben, ami nagyon hasonlított valakiére.

-Mivan?-kérdeztem hangosan és felkapva a fejem egy másik szobában találtam magam. -Hol vagyok?- a falak fehéren míg a padló vörös színben pompázott. A helyiségben összesen volt egy fekete íróasztal ami pont az ajtóra nyílt ami előtt én ültem az ágyamon, ám mikor lenéztem nem az ágyamon ültem hanem a földön, így feltápászkodtam. A szobában volt még két bőrből készült bordó fotel es az asztal mögött háttal nekem egy fehér forgós szék ami ki volt párnázva. A falon volt egy nagy festmény amin leginkább a fekete és a fehér szín volt az uralkodó. Mintha a színek harcolnának egymással. 

-Örülök, hogy újra láthatlak fiam!-fordult meg a szék és immár farkas szemet néztem az apámmal, Michael arkangyallal. Vékony ajkai komolyan mint egy vonal úgy "álltak" az arcán. Széles álkapcsa erőt sugárzott míg orra az általánost ütötte. Haján már megjelentek az ősz hajszállak amik hullámosan, engedelmeskedtek a tulajdonosának így tökéletesen simult hátra. Viszont a szeme nem tűnt embereinek. Zöld íriszeiben néhány arany pötty volt így mint valami méregzöld kígyót simogatnék, olyan érzést táplált felém.

-Khm...szia...apa. Miért vagyok itt?-mire mosollyal az arcán felállt. Fehér öltönyben volt, mèg a cipője is olyan világos volt. Vállai szélesek míg látszódik, hogy edzett, vagyis csak normális alakja van. Nyakkendője egyszerű szürke volt. Az öltöny zsebe felett volt egy kicsi, alig egy tenyérnyi aranyszárny. 

-Tudok rajtatok segíteni, de ez neked nem lesz olcsó...

-Mi? Hogyan?-kérdeztem, hiszen mikor legutoljára láttam fortyogott a dühtől. Miattam. -És mi az ára?

-Nem lehetsz fehér angyal.-mondta teljesen szárazon.

-Mi?-rökönyödtem meg, hiszen ez annyit tesz, hogy bukott angyalnak kell állnom. -Miért?

-Hosszú idő ment el az omniózus esett óta. Van egy kislány, kit csak a két személy találhat meg. Neki kell döntenie kihez áll. A másik élőholt felfedi nem soká magát és nem a jóságos szívéről lesz híres. Most, ha ezt a kislánynak a tartózkodási helyét elmondom, bukottakhoz kell állnod. Viszont ha minden egyszer jól sül el, és úgy ítélik meg, vissza jöhetsz. Haza. Nos. Hogy döntesz?

Újra otthon? Vissza szállni a régi életembe? Ennyi idő után? Viszont. Meriennek kell a segítség!

-Rendben fogadtam el a kezet, ezzel éreztem ahogy a szomorúság és az ön marcangolás erősödik bennem. Megnéztem a szárnyam és szürke. Pont mint amilyet Merien választott. 

-Toscanában keressétek, ahol a tornyot fekete madarak veszik körbe, ahol egy gyermek segít nektek. Ott meglelitek helyetek. -s' ezzel a mondatával újra az ágyamon feküdtem zihálva. 

-Hu....-fújtak ki a levegőm majd elkezdtem keresni Hoteleket..

-Persze, oké, igen, igen, neeem soha! Niall nem fogja felzabálni az egész hotelt... Nem férne el a hasában. Nyugi, igen, naná! Oké köszi Paul! Szia!-tettem le a telefont és már rohantam is le a többiekhez egy lemoshatatlan vigyorral az arcomon, mikor valakinek neki mentem, így őt föllökve.
-Áu! Nem tudsz vigyázni bongyor?-mondta Merien miközben röhögve segítettem neki felkelni a földről. 
-Tudom hogy juthatunk előrébb.-feleltem büszkén.

Merien szemszöge:

-Mivan?-nevettem fel. 
-Ajj..-sóhajtott fel- beszéltem valakivel aki megmondja a "jövőt"-mutatott idézőjelet a kezeivel- és az mondta, hogy egy gyermek fog segíteni neked. Azt viszont, hogy hogy néz ki, vagy hogy milyen korú, nemű, nem mondta, de csak te találhatod meg őt. 
-És hol találhatom meg akkor?
-Várj!-csitított el, majd mély levegőt véve elkiabálta magát.- Megyünk Olaszországba! Mindenki menjen pakolni! Most!- olyan hangosan mondta, hogy muszáj volt befognom a fülem és a fogazatomat összeszorítanom. Harry ezek után rám nézett mosolyogva. 
-Te elmebeteg vagy-sziszegtem a fogaim közt, miközben néztem a rajtam röhögő göndökét. 
-Inkább menj és pakolj be, mert holnap indulunk 4 napra... -utasított mire fújtatva, de engedelmeskedtem neki.