22.rész

-Látszik, hogy az én barátnőőm!- kiabálta el magát Niall, mikor be értünk a konyhába. Erre persze mindenki elnevette magát. Egyszer csak olyan éhség támadt rám, mintha egész nap nem ettem volna. De várjunk már! Ez így is van. Én hülye, annyira elfoglaltam magam Louis-val, hogy magamra szinte nem is figyeltem. Körül néztem a helységben, majd megakadt a szemem egy mekis zacskón. Ami a nap folyamán nem is volt ott. Okosak a fiúk, vagy csak éhesek voltak. Rögtön ott termettem és kivettem belőle a Bigmac menüt. Leültem az asztalra, majd mielőtt el kezdtem volna enni, felnéztem és csak annyit látok, hogy Niall a pultnak dőlve figyel engem és tejbetökvigyor ült ki az arcára. Elkápráztatott már csak ezzel a mosollyal is. Elbambulhattam egy kis ideig, mert mire feleszméltem egy puha száj lehelt az ajkamra, mire megborzongtam és lágyan megcsókoltam.

-Khmm... Ne itt tubicáim!- Jött be nevetve Harry.

Belemosolyogtam a csókba, és egy kicsit zavarba is jöttem. Szét váltunk egymástól, majd megint korgott a gyomrom. Erre persze mind a hárman felnevettünk, majd neki láttam enni.

-pár órával később-

Louis és Zayn nagyon össze kaptak, pedig az elején csak viccből hülyültek, hogy ki a helyesebb. Na miután Louis lerondázta szegényt elfajultak a dolgok. A többiekkel csak pislogás nélkül néztük hol az egyiket, hol a másikat, majd mikor már minket is bele kevertek, lehajtott fejjel gondolkoztunk... Legalábbis én igen.Kezdett kínos lenni a helyzet, és gondoltam átöltözöm. Gyorsan felvettem valamit habtában, majd egy csontvázas karkötővel egészítettem ki és már rögtön rohantam is le.

-...az is a te hibád, hogy Merien itt van. Nem kellene ide! Nem ide tartozik ő csak e...- majd abba hagyta és rám nézett Louis. Nálam itt szakadt el a cérna, és csak könnyes szemmel néztem Louira. Elkaptam a fejem, és felkaptam a kabátom, a telómat oda dobtam nekik és kirohantam. Kint vettem, vagyis próbáltam venni egy nagy mély levegőt, majd elindultam valamerre. Még mindig sírtam. "Hogy tudott ilyet mondani?" Hallottam, hogy mindenki üvölt mindenkivel, majd  Niall jött ki utánam, hogy várjam meg. Gyorsítottam, majd rohanni kezdtem. Most nem volt kedvem senkivel se beszélgetni, csak magamban akartam lenni. 

   Egy éles kanyar ballra, majd még egyszer és egy olyan sötét zugba húzódtam be, ahová éppen hogy bejutottam. Láttam lábakat, amik elfutottak mellettem a nevemet kiabálva. Picit sajnáltam Niallt, de most magány kell. Visszatartott levegővel próbáltam még kisebbé varázsolni magam, és piros pont nekem, hogy akkor tudtam még kordában tartani a sírásom. Miután már nem hallottam semmit, kikukkantottam, hogy van-e ott ismerős, de nem volt. Kikászálódtam és sétálni kezdtem. Egy játszótérhez tértem, ami üres volt. Sehol egy gyerek se, se semmilyen élő ember. Semmi. Leültem a hintára és épp akkor dörrent meg az ég. Egy cseppet sem izgatott a dolog. Lehajtott fejjel, "hintáztattam" picit magam és bőgtem. Bőgtem, mert megbántottak. "Azt hittem szívesen látnak ott. Azt hittem szeretnek. Azt hittem... Az a sok azt hittem! Elegem van!"gondoltam magamban és sírtam. Valahogy nem akaródzott abba hagyni. Minden kikívánkozott belőlem most. A szüleim, A titokzatos lény, az égési sérülés, ami még mindig látszik(!!) és Louis. "Egyáltalán miért Liamet okolta? Miért nem mondta el nekem, hogy ő nem néz rám jó szemmel? Miért hazudott nekem? Miért nem engem okolt? Miért? Nem kellek oda. Nem tartozok oda. Nem tartozok úgy tűnik sehova sem. "

   Újabb és újabb dörrenések, villámok. Egyre nagyobbak, egyre hangosabbak. De annyira szomorú voltam, hogy nem ijedtem meg. Egyszerűen nem érdekelt! (Pedig nagyon félek a villámoktól...) Mint valami zuhanyrózsából, úgy kezdett el szakadni, szó szerint az eső. 

Már olyan 2 órája, hogy itt ülhetek, de se az eső,se a könnyeim nem akarják abba hagyni, amit csinálnak.  Kavarogtam a fejemben a kérdések, a gondolatok, Loui mondata. Amiket mondott. Lehet, hogy nem hallottam az egészet, és fogalmam sincs, hogyan jöttem én szóba, de nem érdekelt. Kimondta. Kimondta, az igazságot, amit gondolt. Kis idő után abba maradt a sírásom, de még mindig fájt legbelül.

  Már nem éreztem az égető testemen, ahogy esik rá a hideg víz. Felnéztem, de eléggé fátyolosan láttam, egy alakot, aki valamit fölöttem tart, azt hiszem egy ernyőt. Egy vörös ernyőt. Igen, azt! Rengeteget pislogtam mire kitisztult a látásom és egy arany szőke lánnyal találtam szembe magam.

Ő csak halványan mosolygott hófehér arcán halvány pír ékeskedett, szeme zölden világított szinte. Emlékeztetett Harryre picit. Halványan elmosolyodott, majd nyújtotta a kezét. Megfogtam, mire segített felállnom. Biztatóan mosolygott, majd óvatosan belém karolt és némán sétáltunk. Egy kávézóba mentünk. Leültünk egy asztalhoz szemben. Mikor a pincér kijött felvenni a rendelést, csak rám nézett, és két capuchinot kért. 

- Ariana vagyok- mosolygott. 

- Merien.-biccentettem és próbáltam magamra kapni egy mosolyt, de nem ment, csak annyi, hogy a szám széle fölfelé konyult max 5 másodpercig. 

Niall szemszöge:

-Mi a fenéért mondtál ilyet?- fakadtam ki, mikor vissza tértem az esőből. 

-Én nem úgy..gondoltam! Niall én nagyon sajnálom, nem gondoltam komolyan! Tényleg, csak nem tudom, fogalmam sincs, hogy mi ütött belém érted?- temette az arcát a kezébe a kanapén ülő Louis. A többiek úgy tűnik már jól lecseszték, mert mindenki szótlanul, sajnálóan néztek rám. Kifújtam a levegőt, mert picit sokat futottam. 

-Nincs nála semmi! A telefon se, se pénz! Esik az eső, rajta pedig rövid gatya van és egy vékony bőrkabát! Mégis most mi lesz???- kiabáltam vele, kicsit túl hangosabban is, pedig igazából magamtól kérdeztem.

-Nem tudom- suttogta, majd felrohant a szobájába. Hallottuk, ahogy becsapódik az ajtó. A már üres helyre roskadtam és néhány kósza könny kicsordult. Elmorzsáltam őket gyorsan és sóhajtottam egy mélyet. Lecsuktam a szemem és már ki nem nyitottam. 

Éreztem, hogy valaki figyel. Takaró volt rajtam, de még mindig ugyan ott feküdtem, mint előző este. Mikor kinyitottam tágra nyílt szemekkel néztem, hogy ki szugerált ilyenkor, mire újabb könnyek törtek rám, és kiabálva a nevét, ráugrottam.....

Hát ennyi ez a rész... Picit a hangulatom miatt lett ilyen, de mindegy. Remélem tetszett. 

Azért néhány kósza kommentet és lájkot szívesen fogadnék. Hihi.