21. rész

Merien szemszöge:

- Vedd már fel azt a telefoooont!!!- nyöszörgött mellettem a kanapén henyélő répafiú. 

- De nincs hozzá kedvem. Vedd fel te! Amúgy se az én telóm!

- Na várj. Ha nem a tiéd.- mutatott rám- és nem is az enyém- bökött magára.- akkor mégis ki a francé?- tárta szét karját a levegőbe, hátha választ kap. Mondjuk ez tényleg nagyon jó kérdés... Egymásra néztünk, majd ide-oda kapkodtuk a fejünket, hogy hol lehet a hangnak a forrása, de egyszerűen nem találtuk meg.

Én egy egyszerű vállrándítással lerendeztem, és mivel elfogyott a reggeli kávém, felrohantam, most már teljesen éberen. Lezuhanyoztam, hajat mostam és gyorsan magamra kaptam valami kényelmeset. befontam a hajam, amiből még ömlött a víz. Igen, remélem fel tűnt, hogy eddig csak Louis-val találkoztam, illetve beszéltem. Ez egyszerű. Elmentek valamit egyeztetni a menedzsmentjükkel. És itt elakad az ember. Akkor miért is van itt Loui? Azért, mert lebetegedett szegény. És még engem féltett, hogy majd jól megfázok! HAH! A többiek engem kértek meg, hogy gondoskodjak róla. Mintha kellene rá. Aztán rájöttem, hogy kell, mert rosszabb, mint egy kis csecsszopó, aki minden éjjel-nappal sír, és nyavalyog. A sírás mondjuk elmaradt, amiért istenítem az Istent, de a nyavalygása. Kész káosz! Ha holnapra én is lefogok majd betegedni, komolyan mondom, hogy kitekerem a nyakukat!( Igen Bea, Fanni ezt direkt miattatok van benne!xd- szerk.) Lerohantam, mert őfelsége meleg teát óhajtott. Mikor leértem, ő épp beszélgetett a kezében tartott banánba(??) és úgy tartotta, mintha telefon lenne. A földről fölszedtem Kevint, majd amikor előtte lengettem, elkezdett vonyítani, mint egy kisgyerek, aki nem kaphatta meg épp, amit akart és a galamb felé emelte a kezét, hátha oda adom. Mikor hozzá került végre, gyorsan elvettem a banánt. Betakartam a pokróccal, majd rohantam is a konyhába. Felfőztem a vizet, majd kamillásra megcsináltam, sok mézzel. Most kivételesen nem raktam bele tejet, mert attól csak elhányná magát. Ezt a teafiltert mér régről hoztam ide, még anno voltam egyszer osztálykiránduláson 8.-ban Magyarországon és nagyon ízlett. Azóta folyamatosan úgy iszom az ilyen teát. 

- Ez nem olyan tea,a milyet én szeretek! Kérek bele tejet!- nézett bele a gőzölgő bögrébe, majd elfintorodott.

-Na idefigyeljen őfelsége! Ezt most megissza az egészet, és nem add hozzá kommentár áradatot! És amúgy is ha tejjel innád, elhánynád magad, mert ez nem angol tea! Ezt nem illik tejjel inni. És nem sértjük, én szeretem ezt, és segít is! Na és mielőtt megszólalna- szóltam közben, mert már nyitotta volna ki a száját- ne kezdj el velem feleselni, mert már kezdesz az agyamra menni, már most reggel! És ha kihozol a sodromból, hidd el megbánod, bármit is terveznél.-kacsintottam rá- Szóval befoghatja királya a lepcses száját, és inkább nézze a tévét, és igyon sok folyadékot, TEJ NÉLKÜL! Köszöntem.- küldtem felé egy légpuszit, majd mintha mi sem történt volna, vissza szökkentem a konyhába, mint egy könnyű gazella a szavannán egy mosollyal kísérve. Igazából fogalmam sincs, miért is jöttem ide, de jól esett. Lehajtott piruló fejjel baktattam vissza, közben kuncogtam, a hülyeségemen. Mikor leültem felnéztem, majd kéken ragyogó szemébe néztem, és szinte egyszerre nevettük el magunkat. 

- Meg ne... ne szólalj!- próbáltam mondani neki, de nem ment, ezért vicces lehetett, hogy röhögve mutogatok a nálam is hülyébb emberre.

Néztünk valami akció filmet, mikor a végénél mikor a pasi is befeszített, Louis próbált. Na ekkor én totál röhögőgörcsöt kaptam! Ahogy próbálkozott... Kész voltam. 

- Jól van Loui, de most inkább aludj! Nem soká megérkeznek a többiek is.- paskoltam meg a vállát, majd néztem tovább a filmet. Újabb film választás elé léptünk. Megláttam egy "Spongyabob Kockanadrág-sorozat" féle feliratú DVD-t majd felcsillanó szemekkel raktam be. 

"Mindenki kész?"

-Igenis kapitány!- kiabáltunk fel egyszerre mindketten, mondjuk szegény srác, elég rekedt volt. 

"Hangosabban! Oooooooh! Ki lakik oda lent, kit rejt a víz?(...)" - és elkezdtük mi is énekelni. Mikor vége lett, én elkezdtem nevetni, majd mikor rá néztem, ő csak tátott szájjal nézett engem. Ez zavaró.

- Mi a baj? Legyet akarsz csapni?- nevettem el a saját viccemen. Becsukta a száját, majd mosolyra húzta a száját.

-Nem is tudtam, hogy tudsz énekelni. Niall sose mondta...

- Mert sosem szoktam énekelni... Vagyis... Nem előtte, mert szerintem nem jó a hangom. - sütöttem le a szemem. Kínomban felnevettem. Ő csak mosolyogva rázta a fejét, majd szólásra nyitotta száját, de éppen akkor csapódott be az ajtó, majd egy szőke haj, suhant el mellettünk a konyhába, "KAJAAAAAAAAAAA"-t üvöltve. 

- Most komolyan Spongyát néztek?- nevetett Zayn. 

-Igen, netán baj? Vagy jössz te is?- pillantottam rá, felhúzott szemöldökkel. 

-IGEEEEN!- és oda dobta  magát Loura. Szegény.... 

Már vagy a 4.részt néztük, amikor felmordult a gyomrom. Elég hangos lehetett, mert mindenki rám mosolygott, majd Niall kiráncigált kuncogva a konyhába.......