20. rész

Merien szemszöge:

Már vagy 2 hete, hogy itt poshadunk. Komolyan mondom, mintha híznék is...

-Najó! Hízok! Kövér vagyok! Te tehetsz erről, most azonnal edzenem kell!- mondtam a kanapén  ülve, ahol épp egy filmet nézünk. - Gyere! Léééégyssziiiiiiiiiiii!- néztem az uramra boci szemekkel.

- Rendben, de nem vagy egyáltalán kövér! Kapsz 10 percet, hogy össze cuccolj, én addig hozok vizet...- sóhajtott nagyot. Én addigra már rohantam fel, az edző cuccomért, ami valahol a szekrény alatt van. Dejó.

Gyorsan bedobtam egy táskába a ruhám, majd egy farmer és egy top oszt rohantam is le.

- Ez gyors volt!-nevetett, majd az órájára pillantott- tényleg gyors volt! Alig volt 5 perc... Akkor induláás!- és lefutott a lépcsőn. Nevetve követtem le a garázsba. Istenem hogy lehet valaki ilyen idióta? Egyszerűen imádom! A garázsba érve volt vagy 4 kocsi, ebből 2 fekete range rover. Beült az egyik ilyen  kocsiba, majd én is követtem és beakartam ülni mellé az anyósülésre. De valami nem engedte. Valami szorította a csuklóm. Próbáltam kiszabadulni, de nem ment. Kaptam egy duda szót, hogy menjek, addigra pedig már nem fogott vissza semmi. A csuklómat dörzsölgettem mikor beültem. Ránéztem és egy kis kézlenyomat volt rajta hagyva. Olyan sápadt lettem azon nyomban, hogy azt sem tudtam ki vagyok.

- Minden rendben?- húzta magához az egyre jobban pirosló kezem. Ahogy nézte egyre jobban, aggodalom és csodálkozás váltotta fel egymást az arcvonásai. Megelégeltem ezt ezért kihúztam óvatosan a kezem, de még így is fájt. Valami elképesztő! Mi folyik itt? És egyáltalán mi volt ez? Hogyan? Miért? Lehet, hogy... szóval "ő" volt az? Az aki az álmaimban üldöz? Remélem nem. De más válasz nincs rá.

- Mi történt?- kérdezte egy kis idő után az út közben.

- Fogalmam sincs, de nagyon fáj...- és tényleg. Egyre jobban fájt és égette a bőröm. Már sírhatnékom volt, de ki kellett bírnom, hogy ne nézzen gyengének. Hiszen én erős vagyok!

- Oké, ez picit fura, de a csuklód egyre jobban vörös és mintha egyre nagyobb lenne...- pillantott rám, majd egy éles jobbos és egy kórház parkolójában találtuk magunkat. Nem szeretem ezt a helyet.

- Én is félek, de ehhez nem kell kórház!

- Dehogynem! Csak megnézik! Nyugi.- próbált mosolyogni rám, próbáltam viszonozni, de valahogy nem ment.

A doki épp a kezem vizsgálja és egy cseppet sem kíméli, ezért már sírok, hogy engedje el a kezem, de nem akarja! Csak rosszallóan méri. Niall egyre sápadtabban néz minket.

- Nincs semmi baj, csak... Kérem elismételné még egyszer hogy hogy is történt pontosan? - mi Niallel egyszerre néztünk össze, hisz pontosan mi se tudtuk pontosan. Vissza néztem a doktorra, aki csak fürkészte az arcom.

- Hát... Fogalmunk sincs, csak a kocsiban vettük észre, és egyre jobban fájt és égetett... - gondoltam végig, a tényleg igaz sztorit, kivéve azt a kis részt, hogy valami szorította a csuklóm.

- Értem... Egy kisebb égési sérülés és húzódás, de azontúl nincs semmi komoly!- mosolygott kedvesen rám. Ez egy kicsit megnyugtatott, bár furcsálltam, hogy égési sérülés, de ő tudja.

Bekötötte a kezem, megköszöntük és már mentünk is. Niall meg se szólalt egész úton, és ahogy észre vettem, már haza indultunk... Nem mertem megkérdezni, hogy miért is tartunk vissza, mert túlságosan is ideges volt. Ezt már csak abból is észre vettem, hogy majdnem átmentünk a piroson és ott majdnem elütöttünk egy babakocsis hölgyet. Mikor beértünk, kongott a ház az ürességtől. Csúcs.

- Pontosan, mi történt a kezeddel kisasszony??- kérdezte a nem megszokott hangsúlyával.

- Ne kisasszonyozz! És fogalmam sincs! A kocsiban is és a kórházban is az igazságot mondtam! Miért nem hiszel nekem?- fakadtam ki.

- Én hiszek neked, csak féltelek. Azt még eltudom képzelni, hogy meghúzódott a karod, de hogy  lehet égési sérülésed, ha egyáltalán nem voltunk tűz közelében???-kezdett halkulni.

- Nem tudom...

- És az hogy lehet, hogy a kocsiban még ilyen kis... kis kéz lenyomat a fájó ponton? És akkor még nem is volt olyan nagy és olyan... olyan vörös és hólyagos...- szinte már suttogott és lesütötte a szemét.

- Ezt látod, én se értem...- szomorkodtam el lehajtott fejjel. Hirtelen két erős karban éreztem magam, ami szorosan magánál tartott. Olyan megnyugtató érzés volt, hogy a karjaiban tart. Soha el nem tudtam volna ereszteni. Bárcsak örökké tartott volna ez, de végül nagy nehezen, de elengedtük egymást. Szinte egyszerre vettünk egy nagy levegőt, majd a kezemnél fogva föl húzott az emeletre. A folyosón sétálva befordultunk balra, majd egy eddig nekem fel nem tűnt barna korhadt ajtón mentünk át. Olyan pór felhő várt ránk, hogy köhögési rohamot kaptam. Niall elengedte a kezem és (gondolom) az ablakhoz rohant, hogy kapjunk oxigént is. 

Mikor már rendesen láttam és kaptam is levegőt, nagyon elcsodálkoztam. Egy konditerem fogadott. Nem volt nagy szó az egész, volt futópad, súlyzók, minden fajta erősítők, hulahopp karikák is (:D) és ugrálókötelek. Mondjuk nagy részét por fedte, de nagyon össze hangolt volt ez a kis helyiség. A falak élénk kék, néhol fekete és fehér pöttyökkel, rajta óriás tükör, sötétbarna fa parketta volt a lábunk alatt a szoba végén meg vadonatúj matracok. (Nem porosak!!) és a matracoknál a falon volt bordásfal is. Nagyon tetszett. 

- Nem akarsz át öltözni?- jött vissza a hercegem hozzám.

- De, mindjárt jövök is!- nyomtam egy puszit az orcájára és már rohantam is. 

Niall szemszöge:

Nagyon felkavaró volt, ahogy a doktor mondta, hogy mi a baj... Csak nem értettem. Mikor kiderült Merien se érti, egy csöppet megnyugodtam, hisz nem titkol semmit. Most épp "eddzünk", ami abból áll, hogy amíg én súlyzózók figyelem Merient, hogy ne erőltesse meg magát. Elég nehéz meló, mert szereti magát túlhajszolni, ahogy elnézem. Most éppen fut. Najó.. Már fél órája csak fut.  Miközben megy a rádió, sportolunk, azt veszem észre magamon, hogy már szinte csak ülök és bámulom őt. Valami elképesztő már maga a látvány. Nem az a csont sovány ropi modell alkat, hanem a tökély (vagyis nekem az!!), középhosszú barna haj, amiben rengeteg pici színes mellír van. Bűbájos barna szempár, enyhén vörös telt ajkak, puha és selymes bőrén az izzadság cseppek, mint esőcseppek a kocsi ablakán szép lassan folynak és csillognak. Vicces, hogy így is elalélok a látványtól, de ha egyszerűen megfogott ez a lány?!....

Bocsánat a késésért,de mostanában minden rám zúdult. De itt van! :D Remélem tetszett! :) 
Ezer puszi: Kincső.xx