18. rész

Sziasztok!

 Mivel szülinapom lesz/van, itt az új rész!!! :D Most néhány napig nem leszek, mert táborban vagyok, de majd bepótolom! <3 Boldog szülinapot nekem! (ez egoistán hangzott xd) :D És nektek jó olvasást! Sajnálom, ha most rövidebbre sikerült a rész, de nézzétek el nekem kivételesen! 

Ezer puszi: Kincső.xx

A jármű vagy 10 perce, hogy vitt. Közben a toronyhoz egyre közelebb voltunk. A sofőrt kérdeztem, hogy hova visz, de mindig csak azt mondta, hogy nem mondhatja meg. Csak ennyit. Még 5 perc volt az út majd éreztem, hogy megállunk. Olyan izgulás járta át a testem, hogy már szinte féltem. Kinyitották nekem az ajtót és a sofőr segített kiszállni. Majd bocsánatot kért, hogy be kell kötnie a szemem. Én csak egy bizonytalan mosolyt tettem felé. Karon ragadott (nem durván!) és vezetett a sötétben... Vagyis... Nekem az volt. Kis séta után megálltunk, majd levette rólam a kendőt és mikor kinyitottam a szemem, el se hittem amit látok! Ez szinte lehetetlen! Egy asztal volt középen körül fák, amikről égősorok és lampionok világítottak különböző színekben. A háttérben ott volt a torony és ami a legfantasztikusabb volt az egészben előttem ált szmokingban Niall Horan.

Egyszerűen csodálatos volt. Csak tátottam a szám és vöröslött az arcom.  Közelebb lépett az én hercegem majd mélyen a szemembe nézett.
- Tetszik?
-Ez... Ez gyönyörű! - ahogy ő elmosolyodott én is elengedtem magam.
- Elképesztően gyönyörű vagy!- lépett hátrébb és megpörgetett. Én ezen csak nevettem. Leültünk a két személyre megterített asztalhoz és ettünk, beszélgettünk meg úgy minden. Ez egyszerűen eszméletlen volt az egész.  A környezet és maga az előttem mosolygó csoda. Már jó ideje itt beszélgethettünk, mert kezdtem fázni. Ahogy észre vettem, neki is feltűnt, mert fölállt, segített nekem is, majd elvitt valami kispadhoz, ahol rám adta a zakóját. Én csak hebegtem egy köszönömöt, majd le is ültünk. Itt néma csendben néztük a tornyot, majd Niall vett egy nagy levegőt és a szemembe nézett.
- Merien.. Szóval... Elég rég óta tetszel nekem és már egy jó hosszú ideje tudom, hogy amit érzek irántad az sokkal több, mint barátság. És szeretném megkérdezni... Szóval...- pirult el- hogy lennél a barátnőm?

Annyira boldog voltam, hogy csak hevesen bólogattam és megöleltem. Picit eltolt magától.

-Szeretlek Merien!

- Én is szeretlek Niall!- majd megcsókolt. Olyan mámorító érzés volt az egész.

 Ezt az idilli pillanatot megzavarta egy "IGEEEEEEEEEEEN" üvöltés és a hátunk mögüli bokorból elő ugrott néhány ember... 

Liam annyira bele élte magát, hogy mikor felugrottak még jobban elüvöltötte magát "YEEEEEEEE!" Mi röhögve fordultunk hozzájuk, mire ők oda rohantak hozzánk és megöleltek. Gratuláltak és fenyegettek, hogy mostantól a kishúguk és nem kegyelmeznek nekem... Dejó. Hihi. Olyan hihetetlen. A kishúgukként gondolnak rám. Újra érzem, hogy van már családom és párom is. Méghozzá olyan, akit az első pillanattól kezdve szerettem.Még picit beszélgettünk, majd azt mondták ők elpakolnak, így mi elindultunk. Kézen fogva sétáltunk. A vállára hajtva a fejem és új mentünk a néma és megvilágított utcákon. Néha-néha loptunk egymástól egy kis csókot. Le sem lehetett volna rólam most kaparni a mosolyt olyan boldog voltam. Mikor megérkeztünk, nem volt semmihez kedvünk ezért csak gyors zuhany (még mindig külön-külön) pizsi és az ágyba bújtunk. Niall rögtön magára húzott, egy puszit lehelt a puha ajkával a számra  és már aludtunk is. Egy kicsit hallgattam még a szuszogását. Olyan megnyugtató volt. Behunytam a szemem és rögtön álomba zuhantam. Ez volt az az éjszaka, mikor kivételesen nem volt rém álmom. Egyszerűen minden, de minden tökéletes volt ma! Imádom ŐT, mindenkit imádok! És most már Párizst is jobban imádom, mert olyan emlék fűződik a mai naptól fogva hozzá, amit sosem akarok elfelejteni! 

Louis szemszöge:

- Én megmondtam, hogy sikerül őket össze hozni! Csak ész kell hozzá!- mutattam a fejemre, mire mindenki csak nevetett rajtam. Hát jó fejek mondhatom, de én is elröhögtem magam végül.

- Azért mi is benne voltunk cunci- kuncogott Hazz.

- De ki találta ki?- próbálkoztam

- De ki vette meg a ruhát?- kontrázott kapásból vissza.

- De kinek az ötlete volt, hogy vegyél ruhát?- kérdeztem. HAH!

- De kinek van ilyen jó ízlése?- kacsintott rám.

- De most kussoljatok, és pakoljatok!- horkant fel Zayn.

Ezek után csendben pakoltunk tovább.

- Azért szép kis terv volt! csak kár, hogy nem hoztunk magunknak pokrócot, mert most már megfagyok!- mondta Liam miközben pakoltunk. Már csak az asztal volt és mehettünk. Kemény munka ez! 

- Najó! Nyomás, mert mindjárt elalszok és akkor vihettek- nyöszörgött Zayn miközben ásítozott. 

Az út néma csöndben telt, majd mindenki ment a saját útjára. Már arra se volt erőm, hogy lezuhanyozzak, ezért csak levettem mindent magamról alsóig és bedobtam magam az ágyba. Rögtön elnyomott az álom.........