23.rész

-LOUIS! Annyira sajnálom, én tényle...

- Nem kell semmiért se bocsánatot kérned, mert nem tehetsz róla, mert nem miattad, hanem miattam ment el.-öleltük meg egymást szorosan. Én sajnálom a történteket. Nem gondoltam egy szavamat se komolyan! 

-Héééé skacok kaptam egy vidit! Nééézzétek!- rohant le Zayn, majd elénk tartotta a készüléket.

Én teljesen ledöbbentem. Merien volt rajta. Valami elképesztően táncolt. Akkor is, ha csak részletet mutatott a vidi. Egy csaj beszélt, hogy minden rendben van vele nem kell aggódni, de azért lediktálta a címet. Kedves.Alig, hogy vége lett, már kaptam föl a kabátom és rohantam is. Egyszerre voltam dühös is, boldog, hitetlenség futott végig rajtam, tényleg. 

-Várj Niall! Elviszlek!- kiabált Louis és Hazz is (aki akkor jelent meg, de már látta vidit) egyszerre. Ezért gyorsan beszálltam az egyik kocsiba hátra, Loui az anyósülésre Harry pedig beindította és már száguldottunk is. Az út csendben telt, senki nem szólalt meg, és örültem is neki, mert legalább le tudtam nyugodni. Olyan fél órát kellett utazás után leparkoltunk és mint egy rakétát, úgy "lőttem" ki magam a kocsiból, és a roskadt házba (ahol üvöltött a zene) berohantam, de az ajtóban megtorpanva néztem, ahogy egy szőke hajú lány táncol egy másikkal csajjal. Nagyon durva volt. Miután végeztek a "kiselőadással" Merien oda ment hozzájuk és megölelte őket. Oda akartam menni, de mégis valami bennem azt jelezte, hogy még várjak. Harryék is ide értek, én meg csendre intettem őket gyorsan, majd mind a hárman figyelmesen nézzük őket.
- Najó Mer! Most bekötjük a szemed, és próbáld megtalálni a közös hangnemet a zene és közted. Mint mikor a színek össze mosódnak. Mikor festesz...
-Én rajzolni szoktam- kuncogott fel
-Bocsánat- mosolygott- mikor rajzolsz egy naplementét. A sárga, rózsaszín, kék, zöld színek egybe olvasnak. Ezt most neked kell megcsinálnod, de a testeddel a zenébe kell olvadnod!
-Oké, őm... de minek ehhez bekötni a szemem?
- Hogy biztosabbak legyünk, és ne terelje el semmi se most a figyelmed és tudj koncentrálni. Gondolj át mindent az életeddel és táncolj vele.- nézett végig a szemembe, majd bólintott és betessékelt minket. Hmmm.. Tuti ő küldte a videót. Leültünk valami eldugottabb részre és néztük, ahogy elindította a zenét rögtön leült mellénk.
-Ariana vagyok, te meg Niall, sokat mesélt nekem.- suttogva kezet ráztunk, majd figyeltünk az eddig ringatózó lányt a terem közepén. Ahogy néztem kicsordult neki néhány könnycseppje és alig telt el 1 perc már táncolt. Lágyan, nem erőltetett semmit. Valahogy a dal is stimmelt. Soha nem érdekelte más ember véleménye. Mindenen mosolygott. Akkor is, mikor rajta nevetett mindenki. Nem lehetett megbántani. Sajnos megtört. Olyan hihetetlenül mozgott ott, elhittem amit csinál. Tudtam, hogy művész, de látom a zenében is megtalálja magát. A lábai szépen kecsesen mozogtak, így a testét vitte magával. A karjai sem voltak tétlenek.  Azokkal is el kápráztatta a szemeim. Az arca nedves volt, mert folyamatosan sírt. Haragudtam. Haragudtam magamra is és Louisra. Louisra, mert ilyet mondott, magamra, mert hagytam, hogy kimondta. Hagytam, hogy elmenjen. Feladtam a keresését. És ez nagyon marta a lelkem. A szám felélnél tarthatott, mikor nem bírtam, és oda futottam. Ő megugrott, de mikor rájött ki vagyok, kitört belőle a sírás és a nyakamba kapaszkodva táncoltunk tovább, csukott szemmel. Ami azt illeti nem emlékszek a táncunkra, csak hogy pörögtünk, és átéreztük a táncot. Valahogy mosolyognom kellett a végén, annyira szeretem. "Soha nem érdekelt, hogy mások mit tudnak, de én tudom!" és ez a lényeg! Mert szeretem, és nem akarom egyedül hagyni, soha! Csak akkor nyitottam ki a szemem, mikor csend lett és rá olyan 10 másodpercre mindenki elkezdett tapsolni. Zakatoló szívvel, öleltem meg.
-Szeretlek Merien!- suttogtam, miközben a nyakába fúrtam az arcom. Oh az a mennyei illat, nem tudom megunni.
-Én is szeretlek Niall!- suttogta, hogy szinte csak mi hallottuk. Levettem róla a kendőt és mélyen a szemébe néztem majd megcsókoltuk egymást. Miközben szétváltunk mindenki füttyögetni és "huuu"-ztak egy sort. Elnevettük magunkat, Merien arca pirult. Harry is oda jött és megölelték egymást. Louis viszont csak ült lehajtott fejjel a széken, ahonnan néztük eredetileg. Kérlelőn Hercegnőmre néztem, ő csak bólintott egyet, és oda ment elé. Lou felnézett, majd megfogva Merien kezét kivonultak. Remélem kibékülnek, és vissza jön hozzánk....

Remélem tetszett ez a rész... Nagyon örülnék pát "tetszik" gomb nyomásnak és kommenteknek is, akár milyen formátumban... (najóóó ez furin hangzott...mindegy!) De véleményeket kérek! :)