18. rész

Sziasztok!

 Mivel szülinapom lesz/van, itt az új rész!!! :D Most néhány napig nem leszek, mert táborban vagyok, de majd bepótolom! <3 Boldog szülinapot nekem! (ez egoistán hangzott xd) :D És nektek jó olvasást! Sajnálom, ha most rövidebbre sikerült a rész, de nézzétek el nekem kivételesen! 

Ezer puszi: Kincső.xx

A jármű vagy 10 perce, hogy vitt. Közben a toronyhoz egyre közelebb voltunk. A sofőrt kérdeztem, hogy hova visz, de mindig csak azt mondta, hogy nem mondhatja meg. Csak ennyit. Még 5 perc volt az út majd éreztem, hogy megállunk. Olyan izgulás járta át a testem, hogy már szinte féltem. Kinyitották nekem az ajtót és a sofőr segített kiszállni. Majd bocsánatot kért, hogy be kell kötnie a szemem. Én csak egy bizonytalan mosolyt tettem felé. Karon ragadott (nem durván!) és vezetett a sötétben... Vagyis... Nekem az volt. Kis séta után megálltunk, majd levette rólam a kendőt és mikor kinyitottam a szemem, el se hittem amit látok! Ez szinte lehetetlen! Egy asztal volt középen körül fák, amikről égősorok és lampionok világítottak különböző színekben. A háttérben ott volt a torony és ami a legfantasztikusabb volt az egészben előttem ált szmokingban Niall Horan.

Egyszerűen csodálatos volt. Csak tátottam a szám és vöröslött az arcom.  Közelebb lépett az én hercegem majd mélyen a szemembe nézett.
- Tetszik?
-Ez... Ez gyönyörű! - ahogy ő elmosolyodott én is elengedtem magam.
- Elképesztően gyönyörű vagy!- lépett hátrébb és megpörgetett. Én ezen csak nevettem. Leültünk a két személyre megterített asztalhoz és ettünk, beszélgettünk meg úgy minden. Ez egyszerűen eszméletlen volt az egész.  A környezet és maga az előttem mosolygó csoda. Már jó ideje itt beszélgethettünk, mert kezdtem fázni. Ahogy észre vettem, neki is feltűnt, mert fölállt, segített nekem is, majd elvitt valami kispadhoz, ahol rám adta a zakóját. Én csak hebegtem egy köszönömöt, majd le is ültünk. Itt néma csendben néztük a tornyot, majd Niall vett egy nagy levegőt és a szemembe nézett.
- Merien.. Szóval... Elég rég óta tetszel nekem és már egy jó hosszú ideje tudom, hogy amit érzek irántad az sokkal több, mint barátság. És szeretném megkérdezni... Szóval...- pirult el- hogy lennél a barátnőm?

Annyira boldog voltam, hogy csak hevesen bólogattam és megöleltem. Picit eltolt magától.

-Szeretlek Merien!

- Én is szeretlek Niall!- majd megcsókolt. Olyan mámorító érzés volt az egész.

 Ezt az idilli pillanatot megzavarta egy "IGEEEEEEEEEEEN" üvöltés és a hátunk mögüli bokorból elő ugrott néhány ember... 

Liam annyira bele élte magát, hogy mikor felugrottak még jobban elüvöltötte magát "YEEEEEEEE!" Mi röhögve fordultunk hozzájuk, mire ők oda rohantak hozzánk és megöleltek. Gratuláltak és fenyegettek, hogy mostantól a kishúguk és nem kegyelmeznek nekem... Dejó. Hihi. Olyan hihetetlen. A kishúgukként gondolnak rám. Újra érzem, hogy van már családom és párom is. Méghozzá olyan, akit az első pillanattól kezdve szerettem.Még picit beszélgettünk, majd azt mondták ők elpakolnak, így mi elindultunk. Kézen fogva sétáltunk. A vállára hajtva a fejem és új mentünk a néma és megvilágított utcákon. Néha-néha loptunk egymástól egy kis csókot. Le sem lehetett volna rólam most kaparni a mosolyt olyan boldog voltam. Mikor megérkeztünk, nem volt semmihez kedvünk ezért csak gyors zuhany (még mindig külön-külön) pizsi és az ágyba bújtunk. Niall rögtön magára húzott, egy puszit lehelt a puha ajkával a számra  és már aludtunk is. Egy kicsit hallgattam még a szuszogását. Olyan megnyugtató volt. Behunytam a szemem és rögtön álomba zuhantam. Ez volt az az éjszaka, mikor kivételesen nem volt rém álmom. Egyszerűen minden, de minden tökéletes volt ma! Imádom ŐT, mindenkit imádok! És most már Párizst is jobban imádom, mert olyan emlék fűződik a mai naptól fogva hozzá, amit sosem akarok elfelejteni! 

Louis szemszöge:

- Én megmondtam, hogy sikerül őket össze hozni! Csak ész kell hozzá!- mutattam a fejemre, mire mindenki csak nevetett rajtam. Hát jó fejek mondhatom, de én is elröhögtem magam végül.

- Azért mi is benne voltunk cunci- kuncogott Hazz.

- De ki találta ki?- próbálkoztam

- De ki vette meg a ruhát?- kontrázott kapásból vissza.

- De kinek az ötlete volt, hogy vegyél ruhát?- kérdeztem. HAH!

- De kinek van ilyen jó ízlése?- kacsintott rám.

- De most kussoljatok, és pakoljatok!- horkant fel Zayn.

Ezek után csendben pakoltunk tovább.

- Azért szép kis terv volt! csak kár, hogy nem hoztunk magunknak pokrócot, mert most már megfagyok!- mondta Liam miközben pakoltunk. Már csak az asztal volt és mehettünk. Kemény munka ez! 

- Najó! Nyomás, mert mindjárt elalszok és akkor vihettek- nyöszörgött Zayn miközben ásítozott. 

Az út néma csöndben telt, majd mindenki ment a saját útjára. Már arra se volt erőm, hogy lezuhanyozzak, ezért csak levettem mindent magamról alsóig és bedobtam magam az ágyba. Rögtön elnyomott az álom.........

3. díj

wááááááááááááááááááááááááááááááh*w*

Kicsit idegesítő lehet hogy tele nyomom nektek :ss csinálok ennek egy külön részt :D DE MINDENKINEK NAGYON KÖSZÖNÖM <3 :D

Köszönöööm széépen a díííjjaaattt smileee(:-nek :DDD

Szabályok:
a) Köszönd meg ezt a díjat akitől kaptad!
b) Rakd ki a díjad képét a blogodba!
c) Válaszolj 5 kérdésre!
d) Küldd tovább két írónak!


1. Mióta írsz?
  phuu.... most április óta...:D
2. Hogy becéznek?
   Kincső, Kincs, Kincsi, Kancsa, Kancsó, Kacsa(-.-).... stb..:D
3. Ki a kedvenced az 1D-ből? 
   Nincs!!! Harry, Zayn, Liam, Niall, Louis.... Ők így! (Nem fontossági sorrend!)
4. Milyen előadókat szeretsz a One Directionon kívül?
  Green day, Oasis, Ramones, AC/DC, Hősök, AKPH, stb....:DDD
5. Hány blogod van?
   2 van ^^ :D

Akiknek küldöm :
Liliána Schaffer - Angelic Feeling
Beatrix Pór - Life With One Direction

17. rész

Körülbelül egy óra tellett bele, hogy "rendesen" megreggelizzünk. De amúgy nagyon jól telt a városnézés. Mondjuk azt leszámítva, hogy rengetegen felismerték Niallt. Persze, én mint egy kis gyerek úgy mutogattam ide-oda és mindenhova futottam ugrabugráltam. Aztán épp az Eiffel-toronynál voltunk, ahol megláttam, hogy mi is hiányzik onnan. Ezért oda rohantam és gyorsan megvettem. Fel is vettem. Na így már teljes figyelmet keltettem az emberekben, de nem érdekelt, mert ez PÁRIZS!!!

(A haj színét ne nézzétek, ez volt amit legjobbnak találtam)

Mikor vissza értem, csak egy hülye fejet vágtam majd mindketten dőltünk a röhögéstől és a fűben fetrengtünk.

-Huuhh naaa elééég, nem kapok levegőőt! Szú-huhuhúr az oldalam- próbáltam rendszerezni a légzésem, de nem ment egyszerűen jól éreztem magam. Egy kis idő bele telt mire lenyugodtunk és elindultunk a torony alá. Persze egész végig kislányozott meg hogy gyerekes vagyok. Én erre csak a nyelvem nyújtottam. Az Eiffel alatt voltunk és próbáltunk pont a közepéről lefotózni, ami nagy nehezen, de sikerült.

Vissza felé vettünk az utunkat, mert egyrészt szétjártuk a lábunkat és fáradtak vagyunk másrészt meg ahogy megkordult a gyomrom Niallnek felcsillant a szeme, és utasításnak adta, hogy irány vissza, enni!  

Niall szemszöge:

Olyan... Tökéletesnek mondható napom volt. És most nem is bántam a rajongóimat, mert vele is kedvesek voltak. Megkérdezték, hogy a baránőm-e, sajnos azt kellett neki mondanom, hogy még nem. Persze, szurkolnak, hogy sikerüljön, mert nagyon szimpi nekik, és szerintük össze illünk. Na, akkor nem csak szerintem? Haha. Mikor már kipurcantam hallottam egy gyomor korgást, ezzel reményt kaptam, hogy együnk és vissza menjünk. Mikor beértünk alig tudtam már menni. A konyhába "igyekeztünk" majd ott Merien talált rizses-húshoz valót, szóval olyat csinált addig én megterítettem. Csak ketten voltunk "itthon" ezért csak ketten ettünk. Nem bántam, egyrészt, mert akkor több kaja, másrészt mert ketten lehettünk. 

Végül csak gyorsan lezuhanyoztunk (külön-külön) majd, mivel már este volt, bedőltünk az ágyba és jó éjt kívánva már aludtuk az igazak-igazát. Vagyis... részemről igen...

***reggel***

 - Jóóóó reggeeelt csipkeróóózsikáink!- ugrott ránk 4 idegesítő lény. Najóó... Ember.

- Arrrrhhhg- mocorogtam, majd leestem az ágyról- áááuuuu! Ezt miért kellett?- feküdtem ki a földön majd nyújtózkodtam. 

- Mert már dél után 3 óra van?- kérdezte cinikusan Liam.

- Nem érdekel. Várj... 3 óra? Hé Merien mi mikor értünk vissza?

- Nyaaa!!! Hagyjatok békén, gonosz teremtmények! Ez itt az én részem, addig alszok ameddig akarok! Amúgy...- sóhajtott majd lehúzva magáról a takarót, felült közben lelökte a rajta henyélő társaságot.- Fogalmam sincs, de nagyon késő volt már... 

- Az a késői ajtó csukódás olyan hajnali 4-5 körül volt kedveskéim! Hol bolyongtatok?- Louis vont felelősségre minket.

- Nem mindegy? Sétáltunk. - esett vissza az ágyba Merien.- Még aludhatok apucik, vagy komoly hadi tervetek is van?

- Nem nincs mára. Ja, de! Vagyis.. Nincs...- Harry gondolkodott... Oké... Álmos vagyok!

Egész nap nem csináltam semmit, csak feküdtem a kanapén. Merien vagy a konyhában vagy mellettem olvasott. Ő is fáradt volt ezek szerint. Mikor bejött Louis, közölte, hogy el kell menniük el intézni egy-két dolgot velem, szegény lány magyarázat nélkül lett ott hagyva. 

Merien szemszöge:

A fiúk olyan 2-3 órája mehettek el, ezért kezdtem egy kicsit feszengni egyedül... Kimentem a teraszra. Kint már ki volt világítva szinte minden. Valami elképesztő volt így látni! Mondtam már, hogy imádom Párizst? Igen? Nem baj! Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon, mire megugrottam, majd hátra fordultam. Szerencsémre és pechemre Harry volt ott. Persze ahogy ő röhögött én csak ütögettem őt, hogy ez azért nem volt vicces.

- Jó nyugii!!! De gyere, sietnünk kell! Ezt vedd fel- nyomott a kezembe egy gyönyörű ruhát. 

-Mégis hová megyünk?

- Titok, de most menj és öltözz, de ha akarod, segítek- röhögött, mire csak tarkón csaptam és kiment az ajtón. Fel vettem a ruhát és a hozzá kapott magassarkút majd a hajamat is megcsináltam hozzá. Kisminkeltem magam, de épp hogy csak látszott valami belőle. Nyakláncom sajnos nem volt, ezért hiányosan, de kész lettem. Mikor kiléptem a háttal álló ember megfordult, majd szélles mosollyal az arcán bókolt, majd mondta, hogy kövessem. Egy limuzinhoz vezetett, majd beültetett. De ő nem szállt be. Fura volt....

2. díj

HUHUUUUUU*w* 2. díííj <3 :DD Hihi.

 

Nagyon szééépen köszönöm a díjat Biaa-nak :D
 1. A díjat tovább szeretném nekik küldeni:
Kovács Kitti
Boróka Török
Directionerek(:

 2.Kérdések

1.Milyen a kedved? 

   Most fáj mindenem, de jóó :3 Picit izgulok is

2.Milyen stílust képviselsz? (mármint:punk, emó...stb.)

   vegyes... Mikor milyen kedvem van... De alap a Rock és a Hippi ^^

3.Mi a kedven zenéd? És melyiket utálod?

  Mindegyiket imádom. És azt nem amelyikben csak dumálnak... (nem a rep)

4.Kedvenc könyv?

  SzJG, Lélektársak, Darren Shan-Démonvilág sorozata...

5.Mit ittál utoljára(???) ?

  Almalevet*w*

6.Életcél, és bakancslista?

  Híres művész lenni és körbe járni az egész Földet, az 1Dvel találkozni, repülőből kiugrani... most ennyi jut eszembe...

7.Milyen nyelven szeretnél megtanulni? Milyen nyelveken tudsz?

olasz, japán, francia, orosz. Angolul és magyarul:P

8.Idol?

  ._. Nincs igazából...:D

9.Kedvenc blog?

  Mikor mihez van kedvem<3

10.tetszik a blogom? :) És tetszett a régebbi amit kitöröltem? (aki nem olvasta, az nem tudja, csak szimplán érdekel)

  A mostanit nem olvastam még a Cortezest meg imádtaaam :OO :(

 3. Mondj magadról 10 dolgot!

1. Vaníliás colát szoktam inni, amit imááádoook :O

2. Volt egy kiscicám, Bodza, de meghalt 1 évesen:(

3. 3 testvérem van (1 bátyám, 1 nővérem, 1 húgom)

4. Imádok olvasni főleg ifjúsági horrorokat...:D

5. Directioner vagyok, és büszke vagyok rá!<3

6. Allergiás vagyok a napra (a csillag, ami nappal "világít" )-.-" 

7. Imádok rajzolni, már 3-5 éves korom óta*w* és jövőre művészetibe megyek, muhahaha3:)

8. Ősi ellenségem a fizika és a kémia!

9. Nem félek a horroroktól, de a túl nyálas filmeket nem szeretem xd

10. Sírtam a Titanicon, mert SAJT! xddddd

 4.Kötelező kérdések!

1.MIlyen volt a napod?

 Fárasztó-.-" 

2.Kedven zeneszám?

 Oasis- Wonderwall

3.Hobbi?

 Rajz, zene hallgatás, blog, Kiscicát akarok!!!! <3

 5.Saját kérdések:

1. Mi a kedvenc színed?

2. Mit sportolsz?

3. Mi a kedvenc tantárgyad?

4. Mire vagy allergiás?

5. Szereted az állatokat?

6. Milyen kaját utálsz?

7. Kedvenc film?

8. Kivel beszéltél utoljára telefonon? (:P)

9. Mióta írsz blogot?

10. Hány éves vagy? 

16. rész

Sziasztok! Egy előszó, mielőtt elolvasnátok ezt! ha ilyet láttok---> "SZÖVEG" <-- akkor az beszéd. :) Köszöntem!

 Jó olvasást! 

Ezer puszi: Kincső.xx

-...De ennek titoknak kell lennie, mert ha hamarabb megtudja, nem lesz ugyan az!- mondta Louis Niallnek, majd hirtelen mindketten felkapták a fejüket, mivelhogy észre vettek. Furcsálltam ezt a dolgot, de egy vállrándítással elintéztem. Ebből az a vicces, hogy nagyon kíváncsi természetű vagyok, de ezt most rájuk hagytam, majd ha elmondják, elmondják. Majd akkor vonom őket kérdőre. Hihi. Gondoltam egyet, és kimentem a folyosóra, ott hagyva a 2 srácot. Át somfordáltam a másik lakosztályba, majd lenyomtam a kilincset. Szerencsémre nem volt bezárva. Be osontam, a teraszon volt mind a 3 ifjonc, ezért a hátuk mögé surrantam, majd egy mély levegő után elkiabáltam magam.... Vagyis akartam, mert Harry meg sem fordulva rám szólt.

- Meg se próbáld, kisasszony! - "figyelmeztetett" és felemelt ujját mozgatta ide-oda. Mind a hárman röhögve megfordultak és szembe találták magukat a döbbent arcommal. 

-Mi??? Hogyan?.. és.. Ajjj... Pedig.. Mindegy.. -még jó sokáig beszélgettünk négyen, aztán ásítottam egy jó nagyot, ezért elbúcsúztam és vissza cammogtam mivel már olyan este 10 körüljárhatott. A konyhán keresztül csoszogtam ahol valakinek neki mentem. Bocsánat kérésen csak ásítottam és megöleltem az illetőt. Az illatból felismertem. Niall. Lusta voltam elengedni, ezért lazítottam a "szorításon" és nekidőltem. Ő csak kuncogott, majd felkapott, olyan menyasszony-pózban és vitt le, a közös szobánkban. Lerakott az ágyra, majd bement a fürdőbe. Hallottam, hogy zuhanyzik, ezért erőt vettem magamon és át öltöztem. Fürödni már nem volt hangulatom, majd reggel. Bebújtam az ágyba, majd vártam. Nem kellett sokat, hisz ahogy csak pihentettem a szemem, máris besüppedt a mellettem lévő ágyrész. Ahogy felé fordultam rögtön elfogott valami érzés. Vettem egy mély levegőt majd hozzá bujtam.
-El se hiszem! Ez gyönyörű!- mondtam neki a tényt már félig alva. Mire csak magára húzott es ugy ölelt meg.
-Hidd el, én se tudom elképzelni, hogy itt vagy velem.- nyomott egy puszit a homlokomra majd kèsöbb már az édes szuszogását hallgattam. Komolyan, néha ugy viselkedünk, mintha járnánk, de közben nem is... Fura... Ezekkel a gondolatokkal aludtam el, egy újabb álomba.

---

Egy nagy sötét szoba. Megkötözve ülök egy széken. Nem tudom, mióta, esetleg hogyan kerültem ide. Nincs itt senki. Vagyis nem látok itt senkit. 
"MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL?" "KI VAGY TE, HOGY BÁRMIT MEGTEHETSZ?" Visszhangzottak a kérdések a teremben. 
-Ki vagy te?- kiabáltam, ami sajnos nem kiabálásnak tűnt, hanem simán csak suttogásnak. Nagyon féltem. Nem volt senki se velem, aki megmenthetett volna. Senki. 
"MIÉRT CSINÁLOD EZT?" 
-Mit akarsz??? Nem csináltam semmit. 
"UGYAN TUDOD TE AZT JÓL!" 
"CSAK GONDOLJ A KIS HERCEGEDRE! MENNYI FÁJDALMAT AKARSZ NEKI OKOZNI MÉGIS? AZT AKAROD, HOGY MAJD MEGSAJNÁLTASSON? UGYAN! Ő HÍRES! NEM ÉRDEKLI, AZ OLYAN EMBER MINT TE! NÉZD CSAK MEG! -szürke ködfelhő jelent meg előttem, ahol az egyik koncertjükön vannak, és fényképeket csinálnak millió és millió lánnyal.- ÍGY VAN! JÓL ÉRZI MAGÁT NÉLKÜLED! NEM KELLESZ NEKI!...." 

---

- Jó reggelt, szépség!- ébresztett egy aranyos hang alólam. Mikor kinyitottam a szemem, rádöbbentem, hogy ahogy elaludtunk úgy is keltünk fel. Mondjuk nagyon nem bántam, mert kényelmes volt. Viszont ez az álom...  Ijesztő. 
-Neked is!- motyogtam, mert még mindig hulla fáradt voltam. És az állom kicsit leszívta az agyam, a helyet, hogy felfrissültem volna. Vettem egy mély levegőt, hmmm Niall illat. Szeretem. Ajj.  Még elbeszélgettünk egy ideig, majd versenyeztünk a fürdőig. Mondjuk ő ért oda hamarabb, de mivel dörömböltem az ajtón és mikor kinyitotta, kihúztam (szerencsére még rajta volt a ruha) a pólójánál fogva, majd egy köszönöööömöt üvöltve berohantam. Nevetve zártam be az ajtót, majd gyorsan lezuhanyoztam, hajat mostam. Megszárítottam a hajam, amit kiengedve hagytam. Majd felöltöztem. 

Mikor kész voltam és bele néztem a tükörbe valami hiány érzetem volt, csak nem tudtam mi. Hát majd megtudjuk. Nyitottam az ajtót volna, de be volt zárva elkezdtem ráncigálni, de nem ment. Aztán elkezdtem húzni- tolni. De nem. Már dörömböltem és hallottam, hogy valaki röhög. Na ez nagyon nem vicces! Abba hagytam, majd leültem a földre neki támaszkodva ajtónak. Becsuktam a szemem és pihentem. Olyan 5 perc telt el, mikor hirtelen kinyílt az ajtó én meg puff, hátra estem. Persze kedves szőke bajtársunk ezt viccesnek találta, aki úgy tűnt nem várt, hanem át ment a másik fürdőbe. De vicces. Haha. Amúgy az. 

- Na és mit akarsz ma csinálni?- kérdeztem. Ő csak sejtetően kacsintott. 

- Ha-ha. Kőltöi kérdés volt. Menjünk el sétááálniii KÉÉÉRLEEEK - bele kapaszkodtam a lábába- ez Páriizs és nem láttam még sohasem élőőbeeeen. KÉÉÉRLEEK- néztem boci szemekkel, hogy könnyebb legyen a helyzetem. 

-Huuu. Ha elengeded a lábam, már most mehetünk, csak reggelizzünk!- nevetett, majd ahogy bólintva elengedtem már rohant is a konyhába. Hah! Éhenkórász....

15. rész

Niall szemszöge:

Az út egész viccesen telt, elég volt nézni szegény lányt, ahogy szorongatja  a kezem, nem tagadom, nagyon jó érzés volt. "Kedves utasaink. Kérem kössék be magukat, mert egy kisebb viharba keveredtünk. Nincs ok a pánikra. További jó utazást!" Dejó.

-MIII???? Vihar??? NIIIAAAALL én fééélek! - borult rögtön a karjaimba, majd én  vissza nyomtam a székbe, és bekötöttem, mert szívesen örülnék ha az én ölemben lenne, de azért mégis biztonságosabb az öv és a szék. Biztatóan rá mosolyogtam, hátha sikerül.

-Nem lesz semmi baj, csak egy kisebb vihar. Nyugi. Itt vagyok.- öleltem át kis testét és el se engedtem. A gépet ide-oda lökte a vihar, mellettünk a villám csak úgy cikázott.

Az egyik elég közel volt hozzánk, ezért a gép,belekiabált a levegőbe, ahol mindenki üvöltött.

 -NIALL!!-  megperdült a gép én próbáltam a lányt jobban fogni, de úgy tűnik eszméletét vesztette, mert vérzett a feje... MI??? VÉR?? A FEJÉN??? AZ Ő FEJE VÉRZIK? NEEE. Jó nyugalom. 

A vihar ide-oda dobta a gépet, így majdnem mindenki valamijét beverte. Én megúsztam, hisz csak a karom zúzódott. A 6 emberből viszont 4 ember elájult... Liam és én voltunk, épp állapotban. Mondjuk. Olyan rémképek keringte közben a fejemben, rémes volt. Féltem, remegtem. Olyan 10 perc múlva a gép vissza került a rendes útra. "Elnézésüket kérjük a kisebb malőrért, de örömmel jelentem, fél óra és megérkezünk Párizsba!" Végig néztem mindenkin. Nem volt jó látvány, de szívszorító se. Már kezdtek ébredezni, szerencsémre a hercegnőm is ébredezik, csak éppen ömlik a vér a fejéből még mindig. Gyorsan kipattantam és elrohantam valami rongyért. Végül egy táskához értem, amiből kihalásztam egy pólót. Ami fura módon az enyém volt. Így legalább nyugodt szívvel tönkre tehetem. Vissza mentem, majd miközben próbálta kinyitni a szemét, én törölgettem, hogy elálljon a vérzés... 

- Arhg..Fáj a fejem...- próbált beszélni szerencsétlen, de valahogy nem ment neki túlságosan... 

- Ne mocorogj! Legalább már elállt a vérzés! Jaj, Merien annyira sajnálom! Ez...

- Semmi baj, az a lényeg, hogy túl éltük. - mosolygott. Liam is ide jött hozzánk, adott jeget, ami be volt bugyolálva valami rongyba. Megköszöntem, majd óvatosan a fejére raktam. Felszisszent, próbált hátrálni, hogy vegyem le róla, mert nagyon fáj, de muszáj kell, hogy jegeljük. Már francia országban vagyunk, pár perc és már szállunk is le. Hirtelen olyan izgatott lettem, úgy tűnik én hamar túl tettem magam a sokkon, mivel nyugodt voltam, szegény csaj meg szorította a kezem, összeszorított szemekkel mormogott maga elé, hogy "szálljunk már le. szálljunk már le...". Aranyos volt, de picit aggódtam is. A félelem is elfogott, mi lesz, ha a fiúk terve balul sül el? Ezekkel a gondolatokkal szálltam már be a taxiba. Merien, Louis és én voltunk az egyikbe, míg a másik kocsiba Zayn, Harry és Liam utazott. 

- Úgy elakartam már jönni ide! Istenem, de szeretem! Nééézééééteeek oott az Eiffel torooony!!!- mutatott át rajtam Merien és gyönyörködött.- huhh. Istenem de gyönyörű. Ezért a látványért, megérte a repülés... 

- A látvány tényleg valami elképesztően gyönyörű. - néztem őt és mosolyogtam. Mert ő szebb volt, mint maga Párizs. Ahogy rám nézett, elvörösödött, majd gyorsan elkapta a fejét.

- Nééézd ott meg a Diadalív van! Aztaaa. 

-Amúgy miért is jöttünk Párizsba?- kérdezte Merien már a szállodában, a recepciónál ahol szerencsémre mindenki ott volt, így reméltem nem nekem kell válaszolni... 

-Hááát.... Nem tudom, csak pihenni volt kedvünk, ezért eljöttünk ide. - gondolkodott Liam. 

-Oké, de akkor miért nem lehetett volna ezt elmondani?- kérdezte kissé gyanúsítóan Merien.

- Mert azt mondtad, még sose voltál itt, és gondoltuk, egy kis meglepi, nem nagy baj. - improvizált Louis. Huhh. Ez szép volt. 

Merien szemszöge:

Valamit titkolnak. Miért nem akarják elmondani? És higgyem is el, hogy ezek miatt jöttünk ide, miközben, csak ma mondtam, hogy Párizs minden álmom. Mindegy. Nem nyaggatom őket, úgy is meg fogom tudni. Kivettük a szobákat, én Louis Niallel, Harry és Zayn pedig Liammel lesznek egy lakosztályban.  A folyosóra érve szét vált a csapat és bementünk. Valami elképesztő volt. És kiderült emeletest kaptunk. Alul felül volt 2 háló, mindhez fürdő, volt konyha is. Komolyan mondom, mint egy lakás. Kész. Végem volt. Aztán kinyitottam a teraszajtót. Na. Úgy elképedtem. Onnan lehetett látni a tornyot, és lélegzet elállító volt. ÁÁÁH! Imádom Párizst! 

                                    

-Tetszik?- kérdezte Niall a hátam mögül, az ajtófélfának támaszkodva  én az ölélbe rohantam és megöleltem. 

- Nagyooon. ÁÁÁhh Imádom Párizst!- mondtam, majd hirtelen ötlettől vezérelve vissza rohantam a korláthoz és elkiáltottam magam.

-IMÁDLAK PÁRIZS!

-Nous vous aimons!- (mi is szeretünk) néhányan lentről ezt kiabálták, és küldtek puszit. Én nevetve viszonoztam nekik és mint egy 5 éves, úgy ugrabugráltam vissza a szobába...

:)

Sziasztok! Tudom, hogy ez nem új rész, DE megpróbáltam megcsinálni egy kisfilmet, ami utal egyes részekre... Ami remélhetőleg sikerült is! Bár nem úgy, ahogy szerettem volna, de már mindegy. :) Remélem tetszik! Picit szomorkásabb lett, de hát mit tegyek? Nekem így kell! :D Hamarosan jön a 15.rész is!! :D Addig is, erre a néhány percre jó "mulatást"!

14. rész

Elég furcsa volt úgy utaznom, hogy közben nem láttam semmit, nem szóltak hozzám és még mezítláb is voltam. Kész emberrablásnak minősíthető az egész.

Niall szemszöge:

Bezártak az öltözőbe és nem akarnak kiengedni, mert van valami „elintézni valójuk”.  Dejó. Már vagy fél órája itt dekkolok, mikor nyílik az ajtó és Lou jön be valami ruhával, hogy vegyem fel, nem fogom megbánni…  Ahogy felkaptam a fehér pólót és a fekete gatyát már nyílt is az ajtó és Zayn lépett be rajta 2 bőröndöt maga után húzva.
- Ki akartok lakoltatni??? Vagy minek ez??? – sipítottam fel.
- Nyugi hercegnő, nem leszel kilakoltatva! - kacsintott, majd ott hagyott (MEGINT!?!!) a két bőrönddel. Dejó. A kíváncsiságom győzött ezért ki nyitottam az egyiket. Amiben… NŐIII???? ruhák voltak. Mégis minek nekem női ruha??? Komolyan! Én komolyan nem értek semmit… És nem is mondanak nekem semmit. Jééé magas sarkúak! Az egyik hehe van az én méretemben is, ez vicces. Miért van egy(!) olyan sarkú is ami az én méretem? ÁÁh ezt fel kell próbálni. Jézus de magas lettem! Ez vicces. Az is biztos, hogy nem is tudok benne járni. Már vagy háromszor próbálok benne menni, mikor benyitottak. Opps. Ez is vicces lesz. (ezt muszáj volt-szerkxddddddd)
- Te mégis mit csinálsz??
- Őm csak, biztosítom magam, hogy őőm… - Oké értem, de most azt rakd vissza és gyere, mert indulnotok kell, különben lekésitek a járatot.- kacsintott Louis. Oké. Most mi van??  Semmit se értek. Milyen járat??? Miről beszél? Ma mindenki meghülyült? Olyan hülye arcot vághattam, mert elröhögte magát. A kedves...- Gyere! Út közben mindent eldarálok, hogy tudd, mit hogyan!- Kifelé indultunk a két bőrönddel- So... Repülővel elfogunk menni egészen.....


Merien szemszöge:

Megállt a kocsi, de én még mindig itt ülök a szemem sötétjében (a kendő még mindig rajtam van) és várok, hogy megmentsenek, vagyis legalábbis elmondják, hogy mit terveztek... 
-....Szóval ha ezek sikerülnek, vagy sem, vissza jövünk és minden vissza. Kápizs?
- Igen, azt hiszem. Uuuuuh el se hiszem, ho... - héé most mi van??? Pedig kezdett érdekes lenni. Ahj.
Ajtó nyitódások, majd csukódások. Beindítják a kocsit és tovább megyünk.
- Oké. Kezdek félni. Legalább adjon valaki ismerős jelet, hogy ez nem emberrablás!- kezdtem hisztizni, mert a feszültség és a félelem kezdett bennem tombolni. Erre csak némi kuncogást kaptam válaszul.
-Nyugi, nem emberrablás, csak najó! Vegyétek le róla, úgy is csak a repülőtérre megyünk.- röhögött Liam, bár egy pici csalódás is volt benne, szerintem élvezte a kétségeimet. Na kössz! Ezt még vissza kapod, Payne! Még vissza kapod, az biztos. 
-és minek megyünk mi a reptérre? Hova megyünk? Vagy kiért? Valakiiii!!! Niaaaaaaall kérlek segíííííííts kiiiii- néztem boci szemekkel a kiszemelt áldozatomra. Ő csak rá nézett a vezető Louisra, aki csak megrázta a fejét, jelezve, hogy nem lehet. Picit csalódott volt a manó. 
-Bocsi, gyönyörű, de nem mondhatok el semmit.- mosolygott aranyosan.

-Hátjó. De most szólok, tériszonyom van! Nagyon nagy és félek a repülőktől, ha utazni is kell.
-Nyugi, majd megvédünk.- röhögött Zayn. 
-Ha-ha de vicces. Ja, bocs. Nem.- flegmáztam a mi kis humorheroldunknak. 
Az út beszélgetéssel telt, de semmit se tudtam kihúzni a fiúkból. Niall egész úton meg se szólalt szinte, bambult maga elé, és gondolkodott. Rengetegszer belepirult. Hmm... Aranyos... 
Mikor a reptérre értünk, olyan félelem fogott el, hogy a lábam legyökerezett. Szegény fiúknak kellett noszogatni, mire felültünk a repülőre. Nem derült ki, hogy hová megyünk, mivel a srácok magángépével utazunk. Én rögtön valami zsákot kerestem, hogy kipróbáljam, tényleg hasznos, amit a filmekben csinálnak ilyenkor. Nem segített. Nekem nem. Most épp itt ülök még mindig a gépen, erősen markolászom Niall kezét, aki mellettem ül és folyamatosan mosolyog a viselkedésemen. Az út elég zökkenő mentes eddig. 
"Kedves utasaink. Kérem kössék be magukat, mert egy kisebb viharba keveredtünk. Nincs ok a pánikra. További jó utazást!" Szólt a hangszóróból a repülővezető.
-MIII???? Vihar??? NIIIAAAALL én fééélek! - borultam rögtön mentőm karjaiba, majd ő vissza nyomott a székbe, és bekötött. Biztatóan rám mosolygott 
-Nem lesz semmi baj, csak egy kisebb vihar. Nyugi. Itt vagyok.- ölelt át a karjával és el se engedett, A gépet ide-oda lökte a vihar, mellettünk a villám csak úgy cikázott. 
Az egyik elég közel volt hozzánk, ezért a gép,belekiabáltam a levegőbe, ahol mindenki üvöltött. -NIALL!!-  megperdült én meg bevertem a fejem..... 

1. díj

Nagyon köszönöm az első díjamat cinszának! ÁÁÁÁááááááááh :DDDDDD

Szabályok:

1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat. (Ez csak természetes, nem?)

2. Felsorolunk 4 bloggert, akiknél 200-nál kevesebb a (feliratkozott) rendszeres olvasók száma.

1. Zoe Goldenwin- She's not afraid

2. Smileee(: - The Bromances

3. Zsó - Egy élet, egy álmodozó

4. Robin Peterson - Valóra vált álom

3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blogon a díjazásról. (Folyamatban)

13. rész

És már megint futok. Futok, hisz nincs más lehetőségem, de most nem Louis elől menekülök, hanem egy ismerős lény támadt rám, talán akit láttam a kórházban. „Akkor sem futhatsz el a halál elől!” kiáltotta a jövevény. „Úgyis utol foglak érni, ha egyszer egyedül leszel.”….

-Hééé nyugi, csak rosszat álmodtál, sosem leszel egyedül! Mindig itt leszek neked. Héééé ne sírj!- húzott az ölébe Niall és simogatta a hátam, hátha megnyugszok. De valahogy nem ment. Egyszerűen nem ment az, hogy elfelejtsem, amit a sötét alak mondott. Próbáltam lenyugodni, de az a mondat… Nem megy ki a fejemből. „Akkor sem futhatsz el a halál elől!”
- Niall ügye, nem most fogok meg-meghalni? Ügye senki se hagy ma-magamra? Í-ígérd meg!- próbáltam elmondani, amik csak a szívemben voltak… Sőt. Picit többet is, mint kellett volna. - Én nem akarok meghalni! Még nem! El se tudtam mondani neked, hogy szeretlek, mióta ismerlek, és és… élni akarok! Niall kérlek ígérd meg, hogy nem hagysz magamra!- néztem fel rá, már nyugodtabb állapotban, majd mikor találkozott a tekintetünk, ő csak halványan elmosolyodott.

 Én meg elgondolkoztam, hogy mit is mondtam, majd elkaptam rögtön a tekintetem, és berohantam a fürdőbe.Totál elvörösödött arccal ültem be a zuhanyzó alá, ruhában és magamra folyattam a kellemes vízet. Sajnos fehérben voltam, de ez most nagyon nem érdekelt. Egyszer csak azt látom, hogy egy viruló, de mégis aggódó tekintet néz le rám, majd beszáll mellém, és átölel. Annyira szégyelltem magam, hogy így elmertem neki mondani, amit olyan hosszú ideje érzek iránta, és most tudja… A meleg és nedves (a víztől az, ne félre érteni –szerk xd) kezével lassal felemelte a fejem az államnál majd mélyen a szemembe nézett.

- Én is szeretlek!- majd lassan, de mégis szenvedélyesen csókolt meg.
 Ha mondjuk nem a zuhany alatt lettünk volna, lehet folytattuk is, de így, sajnos abba hagytuk, mert bele tüsszentettem az idilli pillanatba. Mindegy, nem volt ciki, egy kicsit se, ugyan! Persze a szőkeség rögtön aggódott, ezért elzárta a vizet és az ölében vissza vitt a szobába. Majd mikor lerakott, vissza ment ruhával a kezében, és lezuhanyozott. Én közben, átöltöztem, valami  elviselhetőbbe.

A hajam még mindig csurom víz volt, ezért nagyjából megszárítottam a törölközővel. Közben Niall a hátam mögé került és a derekamnál fogva hírtelen felkapott, mire elnevettem magam. Be vitt a fürdőbe, majd boci szemekkel  rám nézett.

- Ügye megszáríthatom?
- Őőőm… merjem engedni? – húztam az agyát. Ő ezt egy vállrándítással lerendezte és nyomott egy puszit az arcomra. Olyan vörös voltam, hogy még egy paradicsom is megirigyelte volna a színem.
- Aranyos. – kuncogott.
Már fél órája csinálta a hajam, de már rég nem szárította, hanem fonta. Közben csak úgy elkezdünk énekelgetni találomra, és mindig ugyan azt választjuk, vicces. Egy hullámhosszon vagyunk. Hihi. 

***

Kezd sötétedni, a fiúk elmentek felvenni néhány dalt, én meg itt ülök egyedül a nappaliban és tévézek, bár ha belegondolok nem volt jó ötlet a horror, mikor vihar van. Minden villámcsapásnál megijedek és a párnák alá bújok, nehogy megtaláljanak a zombik.
Már a filmnek le ment a fele, és éppen a zombi invázió folyik, mikor valaki  megfogja a vállam. Épphogy megérintette, olyan nagyon megijedtem, hogy fel is sikítottam és ugrottam. Csukott szemmel elkaptam a kezet és egy mozdulattal a földre rángattam.
- Naaa! Ez fááj!- nyöszörgött Louis.
- Ez jár annak, aki olyan lányokat ijeszt meg, akik egyedül, viharban horrort néznek!
- De olyan vicces volt, csak nem számítottam, hogy tudsz karatézni.- nyöszörgött, miközben feltápászkodott.

- Hát ez van. – röhögtem el magam. – Amúgy a többiek hol vannak?
- Még próbálnak, csak el jöttem érted. Na! Sipirc, cipőt felvenni! Tudod mit? Nem érdekel. Ez a bosszúm!- röhögött, majd felkapott, mint valami zsákot, és kicipelt a házból. Berakott a kocsiba, bekötötte a szemem, amit nem értek minek, de oké és már mentünk is.
- Minek a kendő, főnök?- vihogtam
- Titok. Majd meglátod!.....

12. rész

Zayn szemszöge:

Olyan fejfájással ébredtem reggel, hogy sírhatnékom lett volna. A nap besütött az ágyamra és persze, hogy a szemembe süt. Bármit csinálok, csak süt. Áááárgggg! Nagy nehezen kikászálódtam a pihe ágyamból, majd bekecmeregtem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam és valami rózsaszínes festék folyt le rólam. Ijesztő volt...
Kimásztam (nem szó szerint) a meleg víz alól és a fésűért nyúltam, de mikor megláttam magam a tükörben! Felsikítottam!! Mi lett az én gyönyörű szép hajammal???? Most az egész rózsaszín... Mindenhol!!! Olyan nagy sírás környékezett...felöltöztem és lerohantam.

-JÉÉÉJJZUUUS! Mégis mit csináltál, hogy ilyen a hajad?- mondta Merien

-Honnan tudjam????????- kérdeztem

-Mi ez a hangzavar? ÚRISTEN ZAYN VELED MI TÖRTÉNT?- kiáltott fel Harry óriás szemekkel.....

-HÁT EZ AZ HOGY EN SE TUDOM!!!

-Öm... És nekem miért rózsaszín a kezem?-rohant le Louis kétségbe esve, de neki a keze és a lába volt teljesen rózsaszín.  Kezében Kevinnel aki lilás volt és punk haja volt(!!??) ami szinten rózsaszín volt. 

-Jó buli volt. - kuncogott fel Liam aki egy székhez volt kötve(???)

-Te emlékszel mi történt? Ja tényleg, te nem iszol- lapultam.

-Nem akarjátok tudni az egészet! De előtte kikötöznétek? ..Köszi.. Szóval csak röviden! Engem lekötöttetek addig Harry és Niall elment venni festéket, mert ez volt a feladatuk. Később Louis befestette az alvó Zayn haját majd mikor Louis is elaludt ti- bökött Harry és Merien felé- ugyan úgy tettétek csak nem a hajával. Azt hiszem ennyi. Ja és én kaptam Nialltól egy kis teknőst.- vigyorgott mint egy tejbetök.- Amúgy segítsek vissza csinálni a hajad?

-Jó lenne! Kéééérleeeeek!!!

-Oké, de most még csak szőke lehet, hogy rendesen eltűnjön a rózsaszín majd egy hét múlva vissza festjük az eredetire.-vágott közbe Merien. 

-MI AZ HOGY 1 HÉTIG SZŐKE?? Mondjuk jobb, mint ez,de áááááá. 

Merien szemszöge:

Miután Zaynnek a haja szőke lett, bele telt vagy 2-3 óra, így este lett. Mondjuk vicces és unalmas volt egyben ez a nap. Mivel filmeztünk, és néztük a tegnap készült képeket. Rengeteg olyan készült, ahol épp Niallel smárolok...hmm...kár, hogy nem emlékszek.. Na mindegy! Harry este fele elment bulizni, azzal, hogy ő ezt nem bírja és kell neki egy csaj. Úgy tűnt ezt egyedül én nem értettem, mert mindenki csak beleegyezett és elküldték. Szóval maradtam Louisal és Niallel, mert Zayn és Liam lefeküdt a fáradságtól. 

Beraktunk valami filmet, amitől eredetileg félnem kellett volna, de nagyon vicces volt, ahogy a zombik felfalják az ember agyát. Én ezen röhögtem a fiúk értetlenül és csalódottan pillantottak ilyenkor rám.

-Azért vicces, mert már láttam és ilyenkor már nem félek, és vicces is!- magyarázkodtam nekik. 

A film felénél szerintem bealudtam és csak akkor ébredtem fel, mikor mozgolódtam "alattam" ebből tudtam, hogy Niall ölében van a fejem. Nem nyitottam ki a szemem, hanem csak hallgatóztam. Tudom! Rossz dolog, de a kíváncsiság győzött!

-És most akkor ti együtt vagytok vagy nem?

-Őszintén? Nem tudom, de nagyon szeretném, ha igen, mert szeretem!- ennél a szónál elakadt a lélegzetem és el kellett mosolyognom, bár tartottam magam, így csak helyezkedtem, hogy ne legyen feltűnő.Hihi. De vááááá mi az, hogy szeret??? El se hiszem.. Ha ő tudná, hogy én is őt! Jézus! Áh! Most nagyon boldog vagyok! áááááh!

-Najó mi mentünk aludni! Jó éjt Louis!- ásította el a végét szöszi bolond, majd éreztem két kart a hátamnál és a térdhajlatomnál. Reflexből a nyaka köré fontam a karom, majd az arcom a vállába temettem.

-Nektek is- kuncogott(?) répahadnagy. Képszakadás. Azt hiszem újra elaludtam. És újra egy fura álom. Remek.