2014. március 27., csütörtök

73. Rész

 Sziasztok! 
Uhh elfelejtettem, mit akartam, szóval röviden: Nagyon szépen köszönöm a nemsoká 24000(!!?!?!!?) megtekintést! És a temérdek pipát és komit! Eszméletlenek vagytok:) 
Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge:


Őrjöngeni akartam, sikítani, ordibálni, mint egy arrogáns oroszlán, törni-zúzni, zokogni, vagy akármit. De egyszerűen semmit nem tudtam felfogni. Azt hittem, minden tökéletes lesz az életemben, miután kiderült, én maradtam. Azt hittem..végre boldog lehetek. De persze, megint csak azt hittem... Semmi sem olyan mint ahogy elterveztem. Semmi sem olyan, amilyenre én számítottam. Félek, hogy sosem lesz olyan. Sose láthatom a szeretteimet, sose érezhetem a barátaim finom illatát. Semmi sem lesz olyan, mint volt. Mindenkit elveszítek. 

Gondolataim két nap múlva se hagytak el, de addigra felfogtam, hogy pontosan mi is történik körülöttem. Az ágyból felugrottam, így Niall karját is lerántottam magamról, aki csak egy nem tetsző morgást adott ki, de vissza is aludt. Végig futottam a folyosón, s egyenesen Harry ajtajáig meg sem álltam. Berontottam, s egyből az ágyon lévő mozgó kupacra ugortam, ami igazából a göndörke volt. Felnyögött a hirtelen súlytól, de csak egyik szemét nyitotta ki.
-Merien.. mi az Isten..?
-Liam meghalt?-vágtam rögtön a szavába. Meglepődött kérdésemen, de mintha már fel lett volna készülve rá. Hasról hátra fordult, így mellé kerültem, s együtt bámultuk a plafont. Ha ez így megy tovább..mind meghalunk, vagy csak rám várnak és mikor megyek vissza hozzák őket? Mindent vissza akarok fordítani. Meg se kellene ismernek Niallt, és akkor nem történne mind. Meg se kellene születnem..

-Őszintén? Nem tudom.. Mármint.. elvitték a lelkét, így magával a testét is. Annyit tudok, hogy én már átéltem ezt. És nem volt szép a vége. -felelte szárazon, miközben üveges tekintetével ő is a plafont figyelte. Elrévedése azt feltételezte, hogy gondolkodik. Visszagondol a múltjára. Hogy mégis mi volt az. Összeszorult torokkal fordultam felé és próbáltam nem zokogni. 
-Mind miattam..igaz?-kérdeztem tőle óvatosan, miközben elcsuklott a hangom. Rám kapta szemeit, s furcsállva nézett engem. -Miattam történik minden. Ha.. ha nem találkozunk, nem lenne Niall, vagy.. meg se születtem volna akkor..
-Akkor más lenne a helyedben Merien. -vágott rögtön a szavamba, s idegesen fejezte be mondatomat. -Ugyan ez lett volna. Semmit se tehetünk ellene hacsak nem..-harapta el a mondatott, s összehúzott szemekkel nézett valamerre. -Ezaz! -kiáltott fel lelkesen, majd felugrott s kifutott, miközben én csodálkozva néztem az éjjeli szekrényen ülő órára, ami 05:24-et mutatott. 

Harry szemszöge: 

Meg kellett törölnöm az arcom, hogy minden agytekervényem rendesen tudjon járni, s ne akadozzon. Felakartam ébreszteni mindenkit, de utam rögtön a mellettem lévő szobába tévedt, ami Liamé. Rögtön megakadt a lélegzetem, ahogyan megláttam a beágyazott ágyat, a tiszta szobát. Megtöröltem az arcom, majd inkább leültem az ágyra. Hideg volt és barátságtalan. Mégis az utolsó kis remény sugallat megmaradt, mikor megéreztem Liam illatát. Nem ez a vég. Csak meg kell változtatni. És már tudom is, hogy hogyan. 

-Oké! Elmagyarázom még egyszer! -mormogtam, mikor már harmadszorra próbáltam elmagyarázni nekik a dolgot. 
-Az jó lenne, de ne csak tőszavakban beszélj ember, hanem magyarázd is meg! -próbált nyugodt maradni Niall, de láttam, ahogyan a remény csillogása a szemében izgalommal társult, ilyenkor pedig alig tud egy helyben maradni. 

-Szóval. Ügye volt, hogy meg kell találnunk a lányt. -vártam míg biccentenek, majd egy nagy levegő vétel után, folytattam: -Most jöttem rá, hogy apám nem úgy értette, hogy Will ellen.. Hanem azt mondta, akitől keletkeztek a bukottak. Aki az áldozat lett. Mesékből fennmaradt, kitalációkból összerakott, de még sem azt az embert keressük, hanem a kislányt. Aki egy és ugyan az. Aki régen vidám volt, most meg csak a bánat maradt meg benne. Reményt kell csalni a szívébe! Azért küldtek minket oda, hogy felvilágosodjunk, ahogyan Francesco is tette anno'. -hadonásztam, hátha jobban megértik. -Merien figyelsz? -kérdeztem tőle, mivel látszódott, hogy gondolataival valahol a "messzi messzi galaxisban" van. 

-Mi? Ja..igen, persze! Csak azt hiszem, tudom kit keresünk már.. -mindannyian döbbenten néztünk rá, és vártuk, hogy folytassa.
-Akkor? Mondd már! -üvöltötte Zayn idegesen, mire összerezzent Merien és Niall is. 
-Lola.. Mármint.. Gondolom Harry tudja, ki ő.. Az "álmomban" -mutatott idézőjelet- mostanság szoktam vele találkozni, aki régen boldog volt, de valaki miatt besavanyodott, és mindenben csak a rosszat látta. Egy érzés lett. Mégis.. a szemei..mások. -dadogta. 
-Lola? -kérdeztem óvatosan, s próbáltam nem gondolni kék szemeire, amik mindig megbabonáztak. De sose mondta el, hogy hogyan, vagy miért van ott. 
-És hogyan jutunk oda? Mármint érted, te jó, hogy bármikor megjelensz ott, de én csak akkor tudok, mikor úgy hozza a sors.. A fiúkról nem is beszélve..-emlékeztetett egy problémára Merien. 
-Megtanulható.-mosolyogtam el sátánian.



Merien szemszöge:

Fény csillant a kapuk mögött, s tudtam, még nem a vég van előttem. Van egy kis foszlány, ami a megmentésünkre lehet. Tudom. Talán egyedül Niall és Zayn nem értett sok mindent, de ezt ők sem vették figyelembe. Mindannyian elmentünk enni valamit, majd fel a mi szobánkba, s azt hiszem kezdetét vette a tanítás, hogy hogyan jussunk oda mind, direktben.



„A remény olyan, mint a vér. Amíg áramlik az ereidben, addig élsz.”
                                                            ~Dmitry Glukhovsky

2014. március 18., kedd

72. Rész

Merien szemszöge:

Csak a tudat, hogy melyik lehet az, amelyik nem esik a kezeimbe. Hogy ennek az egésznek vajon mi lehet a jelentősége. A lényege. A célja. Mi lehet igaz belőle. És, hogy egyáltalán fontos-e ezen gondolkodnom. Gondolataim közt dőltem le a kanapéra, s fejemet hercegem ölébe helyeztem. Az álom rögtön karjai közé szorított, s el se engedett a már ismert kapuig. 


"Puha és selymes fű, virágzó rét, világoskék ég, néhány bárányfelhő elszabadulva szaladgál felszabadultan. Mélyet szippantok a friss, kissé hegyi levegőből, s rögtön minden bánatom elszáll, s mosolyogva ülök fel. Nyújtózkodom, majd felpattanva sétálok a semmiben. Itt nyugalom vár, béke és minden rossz messze jár tőlem. Ezért szeretem ezt a helyet, mégsem tudok magamtól idejönni. Hiányzott minden itt töltött perc. Minden. 
Ugrándozva haladok a park szélénél, mikor megfagyok. Egy kislány sírdogál összegömbölyödve a hintán, s felette mintha csak neki szánták volna, ott lebeg egy fekete felhő, s csak úgy ömlik belőle a sós víz.  Mosolyom eltűnik arcomról, s aggódás veszi át felettem az erőt. Odasétálok és még a viharral se törődve, mellé ülök, s hagyom, hogy hajam elázzon, s rátapadjon arcomra. 

-Segíthetek? -kérdezem meg óvatosan, s ő rögtön fölnéz rám csodálkozva, s enyhe gyűlölettel. Kék szemei, mintha megváltoztak volna utolsó találkozásunk óta. Világosabban égnek, miközben sárga pettyek veszik körbe szembogarát. Nyitja a száját, de egy hang se jön ki belőle. Még jobban elszomorodva mered a semmibe. Szívem ezerrel kalapál, mikor hirtelen lendülettől felállok, s odasétálva felemelem, s megölelem. Rögtön zokogásban tör ki, s jobban hozzám bújik. Ő is csak egy kislány, aki egyedül van. Miért csodálkozik bárki is, hogy ezen a gyönyörű helyen, hogy lehet így érezni? 

-Lola vagyok.-szipogja miközben véres könnyeit letöröli, s bocsánatot kérve nézi fehér blúzom, ami már átázott a vérétől. 
-Merien. Elmondod mi bánt?-mosolygok rá kedvesen, mire még nagyobb pupillákkal nézz rám. -Na. Gyere!-rángatom el egy padhoz. 
-Itt hagyott, és már fel se akar ismerni! Érted? Azt mondta, hogy már felnőtt. Elege lett belőlem, hogy titkolózom előtte, miközben csak egy dolgot nem mondtam el neki. És azt is jó indokkal. Azt mondta, csak arra kellettem, hogy legyen társasága itt. Csak kihasznált. És én mennyi mindent megtettem érte. -ordibál a semmibe, s mintha véres könnyei, már tisztulnának. 
-Nekem azt mondta a legelső alkalommal, hogy te egy érzés vagy..Hogyan kerültél ide?-kérdezem tőle óvatosan, s reméltem nem dühítem fel.
-Még régen mikor megkértek, hogy vigyázzak az öcsémre, megtámadtak minket. Nyár volt. Anyámék elmentek..Akkor voltam annyi, mint most külsőleg -mutat magára közben-; tizenegy éves. Semmihez se értettem. Azt se tudtam, mi miért történik. Csak annyit, hogy nem vagyok átlagos, ahogy a családom se. Öcsém akkor volt három éves. Bezártam a titkos szekrényembe, amely a szobámba volt elrejtve, de csak egy ember férhetett el. És akkor először és utoljára találkoztam velük. Az árnyakkal. Akik azokért jönnek, akik nyertek, vagy vesztettek valamilyen harcban. Olyan fájdalmas volt az a perc. De soha nem bántam meg, mert nem értem jöttek igazából. Csak küzdöttem érte. Harryért. -hirtelen abba hagyja a mesélést, s én összehúzom a szemöldököm. Harryért?
-Mi a teljes neved? -kérdezem meg tőle.
-Lola Anney Styles."

Zihálva, csapzottan ültem fel, s próbáltam minden puzzle darabot a helyére rakni. Ha ez a neve, akkor Harry családtagja..de..
-Jól vagy Merien?-és csak ekkor tudatosult bennem, hogy pontosan hol is vagyok. A nappaliban a kanapén ülve, miközben Liam és Harry engem figyel aggódva. 
-Persze, de te nem úgy volt, hogy elmész? Mindegy is.. Nem lényeg. Viszont volt egy nővéred?-kérdeztem ingerülten.
-Ja, Gemma, de ő ma is van.. -mosolygott aranyosan, s próbálta értelmezni kirohanásomat.
-Nem rá gondoltam, hanem Lolára! -ordítottam, s akkor mintha lefagyott volna az idő, a percek lassabban teltek, a melegség hűlt, s szinte látni lehetett lassú légzésünk porfelhőjét, melyet kifújtunk szánkból. -Mi történik? -hangom gyorsaságán megrezzentem. Csak külsőleg változtunk meg.
-Nem akarom ezt..olyan ismerős..-morogta Harry, de ekkor megjelent két sötét alak. Fekete köpenyük, mintha a bőrük lenne, úgy olvadt rájuk, s kapucnijuk csúcsa az ég felé állt. Arcukból nem láthattunk semmit, hiszen a kapucni orrukig ért, s szájuk mintha gumiból lenne, nem volt. Ahogy közeledtek felénk, lábuk -ha volt olyan- le se ért a földre, hanem repültek fölötte. 

-Lassan lejár az idő! -dörmögte az egyik, mint villámcsapásként, úgy remegett be az egész ház. -Menni kell...-folytatta volna, de mintha valami kincset látott volna, úgy fordult Harry felé. -Kicsi Harold hogy felnőttél...-mélázott, majd ott hagyva a csodálkozó Harryt, tovább ment, egyenesen Liam felé. -Ha nem jöttök.. Adunk még időt. 
-Az jó lenne..-suttogtam értetlenül, mert semmire se jött válasz a fejemben, hogy mégis milyen idő? Minek? Miért? Miről beszél? És ő ki? Vagyis..mi? 
-Rendben. Legyen hát.. Akkor adunk időt, de nem lesz olcsó. Az időért, egy lelket. -nyújtotta csontos kezét Liam szívéhez, mire ő hátrálni akart, de nem tudott. Mindketten halványulni kezdtek, majd hirtelen eltűntek. Minden visszaállt: a hőmérséklet magason volt, a percek normálisan peregtek. 

-Hová vitték Liamet? -ahogy leültem rögtön patakokban ömlött a könny a szememből. Csak így elvitték. A semmiből előteremtek, gondoltak egyet, kérdeztek, majd hozzáértek és eltűntek. 
-Nem tudom..-motyogta Harry totál kábán, majd leült mellém és a parkettát kezdte el vizslatni. Felrántottam fejemet, s a plafonra bámultam. 
-Miért történik ez velünk? Annyi megválaszolatlan kérdés, megannyi válasz lehetőség. De csesznek rá válaszolni. -dühösen töröltem le könnyeimet, s rögtön Liam mosolygós, apáskodó arca jutott eszembe. Mi lesz vele? 
-Már minden megváltozott. És felgyorsulnak az események. Jusson eszedbe..ha..ha már nem leszünk itt veled mindannyian.. Mindig a szívedben maradunk. Akármi lesz. -nézett rám könnyektől ázott szemekkel. 
-Hogy érted ezt? Mindenki megfog halni? Mi történik itt? -kiabáltam rá, mire megjelent Niall és Zayn is a nappaliba. 
-Mondd el neki..-mondta végül Zayn, mikor már vagy öt perce némán, csupán szemkontaktussal vitáztak, hogy mi legyen. És akkor, mindent elmondtak. A prófétát, hogy mi íródott meg, mi a múltam, s a jövőm. Mindent előre beterveztek. Nincs visszaút. 

"Nincs az a szabály, 
amelyet meg ne lehetne sérteni avégből, 
hogy szebbé tegyünk valamit."
~Beethoven

2014. március 16., vasárnap

14. és 15. Díj

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM Nicole Speen-nek!
Szabályok:
  1. Írj magadról 11 dolgot!
  2. Válaszolj 11 kérdésre!
  3. Tegyél fel 11 kérdést!
  4. Küldd tovább 11 embernek!
11 dolog magamról:
  1. 160,5 cm magas vagyok.
  2. Három testvérem van, egy bátyám, egy nővérem és egy húgom.
  3. Van egy macskám, Nyafi. Lány és imádom.c:
  4. Kedvenc színem a kék és a fekete
  5. Miután bezártam ennek a blognak a kapuit. -alias már nem lesz több rész- olyan blogom fog publikálódni, amely nem fan fiction. Háborús lesz.
  6. Ennek a blognak mindegyik szereplője a szívemhez kötődtek, így nagyon nehéz volt megszabadulni néhányuktól.
  7. De még se bánom, hogy így találtam ki, mert Happy End lesz a vége! C:
  8. Kék szemem van
  9. Több blogot is írom egy huzamban
  10. 4 évet szoprán furulyáztam, 2 évet alt furulyáztam, fél évet gitároztam és most szeptember óta szaxofonozok.
  11. Már nem napallergiám van, hanem Vitiligom. Ami majdnem ugyan az, mint az allergia.. de így jobban hangzik.:D
11 válasz:
  1. Mióta blogolsz?
    -Tavaly április óta.
  2. Szereted a nyuszikat?
    -Naná. Bár a kecskéket jobban..
  3. Ki,vagy mi indított el ezen az írói úton?
    Barátosném, Bea. És nem nevezhető indításnak. Inkább fenyegetésnek. De nekem kell megköszönnöm neki, hogy segített és kitartott mellettem!
  4. Szereted a kecskéket?
    Hülye kérdés. KECSKEFOREVÖR!
  5. Szerinted,ha ráteszünk egy kecskére egy piros kendőt,és elindítjuk az erdőben,a farkas azt hiszi majd,hogy Ő Piroska?
    Mivel a kecske intelligens, így szexuálisan fog rajta mutatni a piros kendő. A farkas suta, így nyáladzva, szerelmesen fog utána szaladni.
  6. Kedvenc blogjaid?
    Höhöhöhöhöhöhhöhöhöhö. Bitches (:DDD) , Secret, One Direction a Roxfortban és a Twisted.
  7. Directioner vagy?Ha igen,mióta?
    UHH... Igen és tavaly március(??) óta kábé.
  8. Miért hosszú a zsiráf nyaka?
    Hogy sok nyakláncot tudjon hordani, csak nem gondolt a fejére..C:
  9. Szerinted,ha egy versben azt olvasod,hogy "az ég kék volt" akkor mire gondolhatott a költő?
    AZ átlag ember arra gondol, hogy az ég kék színű volt. Én arra, hogy milyen pesszimista a világ. Sötét odúban élnek, és engem betaszítottak közéjük. -haha-
  10. Hova szeretnél eljutni az életben?
    London, Új-Zéland és az álmaimba..
  11. Milyen hírességgel találkoztál már?
    Flour Tomi, Fehér Balázs, Szandinak az anyjával, Palcsó Tamás, Rúzsa Magdolnát láttam élőbenc:, Tóth Gabi és most csak ennyi jutott eszembe, de lehet volt még..nem tudom.:)
11 kérdés:
  1. Minek születtél volna szívesen?
  2. Embernek tartod magad?
  3. Milyen szuperhős lennél?
  4. Életed nagy álma?
  5. Ha nagy leszel, mi leszel?
  6. Írd le, hogy most mire gondolsz!
  7. Érdekesnek tartod magad?
  8. Írj néhány dolgot magadról, amit még nem tudhatnak rólad az olvasók!
  9. Mi a szerencse számod?
  10. Milyen hangszeren tudsz játszani? Ha nem, akkor min szeretnél?
  11. Értelmesnek találtad a kérdéseim?
Akiknek küldöm:



KÖSZÖNÖM VIKTORIA PIKESNEK!
Szabályok:
  1. Írj magadról 11 dolgot!
  2. Válaszolj 11 kérdésre!
  3. Tegyél fel 11 kérdést!
  4. Küldd tovább 11 embernek!
11.dolog rólam

  1. 100 rész + epilógussal fogom zárni a blogot -plusz néhány meglepivel:)-
  2. Niall Girl vagyok
  3. 1Dn kívül imádom a BRTH-ot, BvB-t, Asking Alexandriát, Our Last Night-ot, The Vampsot és még sorolhatnám.
  4. Művészetibe járok.
  5. Kilencedikes vagyok.
  6. 16 leszek május harmincadikán.
  7. Utálom az ítélkező embereket.
  8. A törit is utálom.
  9. Nagyon.
  10. De azért a következő blogom, leginkább a történelemhez lehet kötni. LOGIC.
  11. Jókai Mór találta ki a nevem -Kincső-.

11.kérdés:


1.Séta vagy olvasás?
Séta közben olvasás.
2.Horror vagy Akció film?
Olvasás:D Or Gépezés. hahah
3.Ha tehetnéd,hol élnél?
Londonban, vagy Lyonban.
4.Valaki miatt írsz blogot?
Csak magam miatt. Azt hiszem..
5.Van blogod? 
EZ MILYEN KÉRDÉS?:DDDDD Nincs. Ez nem is az enyém. TROLLKODOM TROLOLOLO:D persze, hogy van :) -és ez is az enyém:D- 
6.Hány éves vagy?
16 leszek májusbaaan:3
7.Energia ital vagy Cola?
cola:D és nem is akármilyen. hanem Coca-Cola!
8.Utálsz valakit?
Azt hiszem nem.. Csak nem szívesen találkoznék vele.:)
9.Liammel randi vagy Harry-vel séta?
Niallel evés.
10.Kedvenc szín?
Fekete és kék.
11.Kedvenc márka név?
Converse.:DD de amúgy nem annyira érdekel..

  Kérdéseim: 


  1. Hülyének érzed magad?
  2. Mit szeretsz a világon legjobban?
  3. Milyen suliba jársz?
  4. Szereted a sajtot? És a kecskét?
  5. Netán a kecskesajtot is?
  6. Még mindig nem tartod magad hülyének? -Ha nem volt az elsőre a válasz-.
  7. A zsíráf szexuálisabb vagy a láma?
  8. Mik a céljaid?
  9. Milyen állat lennél?
  10. Hülyének érzel engem?
  11. Miért?
     
Akinek küldöm:

One Direction a Roxfortban
Fast

2014. március 10., hétfő

71. Rész

 Sziasztok!
Szóval.. elnézést a késésért, de 1) alig van időm az iskola, utazás és a külön órák miatt és 2) nehezen jön ihlet ehhez a blogomhoz, így lassan a végéhez érve; ami mondjuk még messzebb van, még is közel.:) Remélem a rész terjedelme kiengesztel titeket a sok várakozás miatt. És Szeretném megköszönni a több mint 21.000(!!!) megtekintést, a különböző díjakat és a 32(!?) feliratkozót -meg persze a komikat is:$-. Elképesztőek vagytok, és nélkületek most nem tartanék itt, ahol most vagyok. Köszönöm.:)
Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

Harry szemszöge:


Könnyes szemekkel rágcsáltam az egyik megpucolt sárgarépát kezeimben Kevinnel, s az interneten néztem régi videókat, mik még 2010-ben volt az x-faktor idejében. Ahogyan próbáltam magamba lökni a lelki erőt, valahogy mégse ment. 
Az emlékek leperegtek a szemeim előtt, miközben vettem egy fürdőt, s muszáj voltam kezeimmel megtámaszkodnom a falban. Lehajtott fejjel próbáltam nem felüvölteni, de nem bírtam, s egy óriásit csaptam a falba, s mellé hangomat is elengedtem. Szerencsére itthon egyedül vagyok, mint mindig, kivéve mikor Ariana jött át hozzám. 

A fejemben az érzékelőim bekapcsolódtak, ahogyan a konyhába érkeztem. Talán egy hónap telhetett el azóta, mégis az üressége miatt valami más lett köztünk. A fejemben folyamatosan a próféta járt szüntelenül, s Zayn kézírása, mégse tudtam megfejteni. Ha Will megölte a másik Élőholtat, akkor csak Merien maradt. 
..."Szülők halnak, barátok pusztulnak, s ellenségek menekülnek előlük, mert tudják, hogy az életük előre megirtatott."...
 Merien anyját megölte az apja, valami papírok miatt, az apja feláldozta magát, hogy Merien éljen. Arianát megölte Will, ahogyan Louist megölte a vörös hajú nő. A démoni srác folyton menekül, s a vöröske is elfutott mindig.. Will se maradt sokáig köztünk. 
"...mert ők maguk a pusztulás."...
 -A pusztulás.. Ők maguk a pusztulás..-mormolgatva álltam fel, s lassan sétáltam a könyves polcomhoz. -A pusztulás... Balesetek, tűzvész, halál esetek. Maguk a katasztrófák. -húztam ki egy könyvet, s keresni kezdtem benne.. -Katasztrófa. -dörmögtem továbbra is, de nem találtam semmi jót se a könyvben, ami már hosszú századok óta, mindig kisegített a bajban. Dühösen ledobtam a földre, s az kinyílt valamelyik oldalon. Nem foglalkozva vele, vissza mentem a konyhába, s egy újabb adag kávét töltöttem ki a bögrémbe. 

Tudom, hogy nincs vége. Tudom, hogy ott van a kisbetűs rész. Itt ezer százalék, hogy még nincs vége. Mindenki örül most, hiszen győztünk, de valami nem stimmel. Az istenek és az angyalok sose oldották volna meg ilyen egyszerűen. Hiszen ha az Istenek nyernek, akkor az angyalok találnak ki valamit, ha meg fordítva történik, akkor az Istenek lépnek az ügy érdekében. Megráztam a fejemet, s inkább a kocsikulcsokért indultam. A polcon volt, s mikor nyúltam érte, levertem. Lehajoltam érte, s akkor megakadt a szemem, a nem rég levert könyv sorain.
  
"...Mert mikor az egyik él, a másik meghal. S jutalmul a Föld ajándékaként a győztesnek a megnyugvást, s békét adja. "
-Mi van? -kiáltottam fel amint az utolsó szóhoz jutottam. -Ilyen nincs! És ezt direkt találtátok ki igaz? -üvöltöttem a plafonra meredve. Milyen béke, és megnyugvás? -A halálát akarjátok igaz?- Felkaptam a fehér tornacipőm, s rohanni kezdtem kifele. 


Merien szemszöge:



"Álmomban egy fekete sas és egy fehér holló csatázott a levegőben, s egyre gyorsabban forogtak, miközben lábaikkal összekapaszkodtak. Majd a sas kitép hat tollat farktollai közül. Hármat a bal oldaláról, kettőt a jobb oldaláról, s egyet középről. Mind az öt toll kezembe esik, s én csak bámulom, ahogyan fehér tollakból, szürkék lesznek."

Ahogyan lassan kinyitottam a szemeimet, úgy bámultam az ablakból beszűrődő aranyporszemcséket. Éreztem, ahogyan szívem dobbanásai próbálnak lassulni, de a vérkeringésem nem hanyatlott. Ugyan úgy gyorsan, s fürgén folyt ereimben a vér. Elzsibbadt végtagjaimat  kinyújtottam, s csalódottan szemléltem, hogy nem akadt meg senkiben sem. Pici Junet a tűz óta sehol se láttam, és mások se vették észre puha szőrét. 

Lecsuktam szemeimet, ahogy megéreztem a zuhanyrózsából kiömlő hideg vizet. Kifújtam bent tartott levegőmet, s próbáltam elengedni, a már egy hete tartó, s ismétlődő álmomat. Egy idő után halk pusmogásnak tűnő vitatkozást hallottam lentről, így elzártam a csapot, s megtörölközve, magamra kaptam egy lenge fehér pólót, s hozzá egy fekete rövid gatyát. Sötét hajamat összegumiztam a fejem tetejére, s halkan elindultam a lépcsőn. Akaratom kívül, s hogy ők tudnák, hogy már lent vagyok, hallgattam ki beszélgetésüket. 

-De nem értitek? Meg fog halni! -üvöltött Harry, s igen artikulált, miközben próbált valamit eldobni, de mindig valaki éppen időben kivette a kezei közül a tárgyat. A konyha ajtajának szegleténél megálltam, s leguggolva döntöttem a falnak testemet. 
-Mégis miért? Csak mert az volt leírva, hogy "megnyugvást és békét"? -Barátom hangját véltem felfedezni, aki igen csak nem volt boldog. 
-Profétákban volt.. Akkor viszont igaz. Gondold csak végig... Győzött. Egyedül maradt. Sokan meghaltak..- nyugodtan beszélt Zayn, mégis érezni lehetett a feszültséget hangjában. 
-El kellene mondani neki..-nyöszörgött Niall, mire öntudatomon kívül felálltam, s benyitottam, halál nyugodtan.

-Jó reggelt! -tettettem a hülyét, s nyújtózkodva adtam egy puszit Niall arcára, s a hűtőből kivéve a narancs levet, kitöltöttem egy pohárba, s felülve a pultra ittam meg. -Mi a hézag? 
-Szép az idő.-vakarta meg a tarkóját Harry kétségbe esve, miközben a többiekre nézett szúrós szemekkel. -El kell intéznem valamit.. Majd jövök. -vakantotta oda gyorsan a fürtös, s már el is tűnt a szemünk elől. 
-Szép..-dörmögte Liam, majd inkább egy kávé bögrével a kezében elvonult. 

A napfolyamán próbáltam rájönni beszélgetésük foszlányából, s az álmomnak a jelentését is kerestem, de összesen csak egy impozáns dolgot találtam. 

"A madaraknak sok fajta jelentésük lehet. Köztük van a kék cinege, (...) a fekete sas (...) és a fehér holló is. (...) A fekete sas az életet jelenti legtöbbször a mítoszokban, míg a holló, a két élet -élet és halál- közti árnymadár, mely segíti a lelkeket a túlvilágra juttatni. (...) 
(...) A holló hét farktollának a jelentése: 
-Balról az Erő, a Kitartás, és a Bátorság.
-Jobbról az Akarat, a Becsület és az Alázat.

-Középen pedig mindezeket összefogja a Hetedik farktoll, a Hit, amely a Holló vezér-elve, cselekedeteinek fő mozgatóeleme. (...)"

De egyetlen egy dolog nem stimmelt. Az álmomban csak hat toll hullott a markomba. Itt pedig hét van.