16. rész

Sziasztok! Egy előszó, mielőtt elolvasnátok ezt! ha ilyet láttok---> "SZÖVEG" <-- akkor az beszéd. :) Köszöntem!

 Jó olvasást! 

Ezer puszi: Kincső.xx

-...De ennek titoknak kell lennie, mert ha hamarabb megtudja, nem lesz ugyan az!- mondta Louis Niallnek, majd hirtelen mindketten felkapták a fejüket, mivelhogy észre vettek. Furcsálltam ezt a dolgot, de egy vállrándítással elintéztem. Ebből az a vicces, hogy nagyon kíváncsi természetű vagyok, de ezt most rájuk hagytam, majd ha elmondják, elmondják. Majd akkor vonom őket kérdőre. Hihi. Gondoltam egyet, és kimentem a folyosóra, ott hagyva a 2 srácot. Át somfordáltam a másik lakosztályba, majd lenyomtam a kilincset. Szerencsémre nem volt bezárva. Be osontam, a teraszon volt mind a 3 ifjonc, ezért a hátuk mögé surrantam, majd egy mély levegő után elkiabáltam magam.... Vagyis akartam, mert Harry meg sem fordulva rám szólt.

- Meg se próbáld, kisasszony! - "figyelmeztetett" és felemelt ujját mozgatta ide-oda. Mind a hárman röhögve megfordultak és szembe találták magukat a döbbent arcommal. 

-Mi??? Hogyan?.. és.. Ajjj... Pedig.. Mindegy.. -még jó sokáig beszélgettünk négyen, aztán ásítottam egy jó nagyot, ezért elbúcsúztam és vissza cammogtam mivel már olyan este 10 körüljárhatott. A konyhán keresztül csoszogtam ahol valakinek neki mentem. Bocsánat kérésen csak ásítottam és megöleltem az illetőt. Az illatból felismertem. Niall. Lusta voltam elengedni, ezért lazítottam a "szorításon" és nekidőltem. Ő csak kuncogott, majd felkapott, olyan menyasszony-pózban és vitt le, a közös szobánkban. Lerakott az ágyra, majd bement a fürdőbe. Hallottam, hogy zuhanyzik, ezért erőt vettem magamon és át öltöztem. Fürödni már nem volt hangulatom, majd reggel. Bebújtam az ágyba, majd vártam. Nem kellett sokat, hisz ahogy csak pihentettem a szemem, máris besüppedt a mellettem lévő ágyrész. Ahogy felé fordultam rögtön elfogott valami érzés. Vettem egy mély levegőt majd hozzá bujtam.
-El se hiszem! Ez gyönyörű!- mondtam neki a tényt már félig alva. Mire csak magára húzott es ugy ölelt meg.
-Hidd el, én se tudom elképzelni, hogy itt vagy velem.- nyomott egy puszit a homlokomra majd kèsöbb már az édes szuszogását hallgattam. Komolyan, néha ugy viselkedünk, mintha járnánk, de közben nem is... Fura... Ezekkel a gondolatokkal aludtam el, egy újabb álomba.

---

Egy nagy sötét szoba. Megkötözve ülök egy széken. Nem tudom, mióta, esetleg hogyan kerültem ide. Nincs itt senki. Vagyis nem látok itt senkit. 
"MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL?" "KI VAGY TE, HOGY BÁRMIT MEGTEHETSZ?" Visszhangzottak a kérdések a teremben. 
-Ki vagy te?- kiabáltam, ami sajnos nem kiabálásnak tűnt, hanem simán csak suttogásnak. Nagyon féltem. Nem volt senki se velem, aki megmenthetett volna. Senki. 
"MIÉRT CSINÁLOD EZT?" 
-Mit akarsz??? Nem csináltam semmit. 
"UGYAN TUDOD TE AZT JÓL!" 
"CSAK GONDOLJ A KIS HERCEGEDRE! MENNYI FÁJDALMAT AKARSZ NEKI OKOZNI MÉGIS? AZT AKAROD, HOGY MAJD MEGSAJNÁLTASSON? UGYAN! Ő HÍRES! NEM ÉRDEKLI, AZ OLYAN EMBER MINT TE! NÉZD CSAK MEG! -szürke ködfelhő jelent meg előttem, ahol az egyik koncertjükön vannak, és fényképeket csinálnak millió és millió lánnyal.- ÍGY VAN! JÓL ÉRZI MAGÁT NÉLKÜLED! NEM KELLESZ NEKI!...." 

---

- Jó reggelt, szépség!- ébresztett egy aranyos hang alólam. Mikor kinyitottam a szemem, rádöbbentem, hogy ahogy elaludtunk úgy is keltünk fel. Mondjuk nagyon nem bántam, mert kényelmes volt. Viszont ez az álom...  Ijesztő. 
-Neked is!- motyogtam, mert még mindig hulla fáradt voltam. És az állom kicsit leszívta az agyam, a helyet, hogy felfrissültem volna. Vettem egy mély levegőt, hmmm Niall illat. Szeretem. Ajj.  Még elbeszélgettünk egy ideig, majd versenyeztünk a fürdőig. Mondjuk ő ért oda hamarabb, de mivel dörömböltem az ajtón és mikor kinyitotta, kihúztam (szerencsére még rajta volt a ruha) a pólójánál fogva, majd egy köszönöööömöt üvöltve berohantam. Nevetve zártam be az ajtót, majd gyorsan lezuhanyoztam, hajat mostam. Megszárítottam a hajam, amit kiengedve hagytam. Majd felöltöztem. 

Mikor kész voltam és bele néztem a tükörbe valami hiány érzetem volt, csak nem tudtam mi. Hát majd megtudjuk. Nyitottam az ajtót volna, de be volt zárva elkezdtem ráncigálni, de nem ment. Aztán elkezdtem húzni- tolni. De nem. Már dörömböltem és hallottam, hogy valaki röhög. Na ez nagyon nem vicces! Abba hagytam, majd leültem a földre neki támaszkodva ajtónak. Becsuktam a szemem és pihentem. Olyan 5 perc telt el, mikor hirtelen kinyílt az ajtó én meg puff, hátra estem. Persze kedves szőke bajtársunk ezt viccesnek találta, aki úgy tűnt nem várt, hanem át ment a másik fürdőbe. De vicces. Haha. Amúgy az. 

- Na és mit akarsz ma csinálni?- kérdeztem. Ő csak sejtetően kacsintott. 

- Ha-ha. Kőltöi kérdés volt. Menjünk el sétááálniii KÉÉÉRLEEEK - bele kapaszkodtam a lábába- ez Páriizs és nem láttam még sohasem élőőbeeeen. KÉÉÉRLEEK- néztem boci szemekkel, hogy könnyebb legyen a helyzetem. 

-Huuu. Ha elengeded a lábam, már most mehetünk, csak reggelizzünk!- nevetett, majd ahogy bólintva elengedtem már rohant is a konyhába. Hah! Éhenkórász....