14. rész

Elég furcsa volt úgy utaznom, hogy közben nem láttam semmit, nem szóltak hozzám és még mezítláb is voltam. Kész emberrablásnak minősíthető az egész.

Niall szemszöge:

Bezártak az öltözőbe és nem akarnak kiengedni, mert van valami „elintézni valójuk”.  Dejó. Már vagy fél órája itt dekkolok, mikor nyílik az ajtó és Lou jön be valami ruhával, hogy vegyem fel, nem fogom megbánni…  Ahogy felkaptam a fehér pólót és a fekete gatyát már nyílt is az ajtó és Zayn lépett be rajta 2 bőröndöt maga után húzva.
- Ki akartok lakoltatni??? Vagy minek ez??? – sipítottam fel.
- Nyugi hercegnő, nem leszel kilakoltatva! - kacsintott, majd ott hagyott (MEGINT!?!!) a két bőrönddel. Dejó. A kíváncsiságom győzött ezért ki nyitottam az egyiket. Amiben… NŐIII???? ruhák voltak. Mégis minek nekem női ruha??? Komolyan! Én komolyan nem értek semmit… És nem is mondanak nekem semmit. Jééé magas sarkúak! Az egyik hehe van az én méretemben is, ez vicces. Miért van egy(!) olyan sarkú is ami az én méretem? ÁÁh ezt fel kell próbálni. Jézus de magas lettem! Ez vicces. Az is biztos, hogy nem is tudok benne járni. Már vagy háromszor próbálok benne menni, mikor benyitottak. Opps. Ez is vicces lesz. (ezt muszáj volt-szerkxddddddd)
- Te mégis mit csinálsz??
- Őm csak, biztosítom magam, hogy őőm… - Oké értem, de most azt rakd vissza és gyere, mert indulnotok kell, különben lekésitek a járatot.- kacsintott Louis. Oké. Most mi van??  Semmit se értek. Milyen járat??? Miről beszél? Ma mindenki meghülyült? Olyan hülye arcot vághattam, mert elröhögte magát. A kedves...- Gyere! Út közben mindent eldarálok, hogy tudd, mit hogyan!- Kifelé indultunk a két bőrönddel- So... Repülővel elfogunk menni egészen.....


Merien szemszöge:

Megállt a kocsi, de én még mindig itt ülök a szemem sötétjében (a kendő még mindig rajtam van) és várok, hogy megmentsenek, vagyis legalábbis elmondják, hogy mit terveztek... 
-....Szóval ha ezek sikerülnek, vagy sem, vissza jövünk és minden vissza. Kápizs?
- Igen, azt hiszem. Uuuuuh el se hiszem, ho... - héé most mi van??? Pedig kezdett érdekes lenni. Ahj.
Ajtó nyitódások, majd csukódások. Beindítják a kocsit és tovább megyünk.
- Oké. Kezdek félni. Legalább adjon valaki ismerős jelet, hogy ez nem emberrablás!- kezdtem hisztizni, mert a feszültség és a félelem kezdett bennem tombolni. Erre csak némi kuncogást kaptam válaszul.
-Nyugi, nem emberrablás, csak najó! Vegyétek le róla, úgy is csak a repülőtérre megyünk.- röhögött Liam, bár egy pici csalódás is volt benne, szerintem élvezte a kétségeimet. Na kössz! Ezt még vissza kapod, Payne! Még vissza kapod, az biztos. 
-és minek megyünk mi a reptérre? Hova megyünk? Vagy kiért? Valakiiii!!! Niaaaaaaall kérlek segíííííííts kiiiii- néztem boci szemekkel a kiszemelt áldozatomra. Ő csak rá nézett a vezető Louisra, aki csak megrázta a fejét, jelezve, hogy nem lehet. Picit csalódott volt a manó. 
-Bocsi, gyönyörű, de nem mondhatok el semmit.- mosolygott aranyosan.

-Hátjó. De most szólok, tériszonyom van! Nagyon nagy és félek a repülőktől, ha utazni is kell.
-Nyugi, majd megvédünk.- röhögött Zayn. 
-Ha-ha de vicces. Ja, bocs. Nem.- flegmáztam a mi kis humorheroldunknak. 
Az út beszélgetéssel telt, de semmit se tudtam kihúzni a fiúkból. Niall egész úton meg se szólalt szinte, bambult maga elé, és gondolkodott. Rengetegszer belepirult. Hmm... Aranyos... 
Mikor a reptérre értünk, olyan félelem fogott el, hogy a lábam legyökerezett. Szegény fiúknak kellett noszogatni, mire felültünk a repülőre. Nem derült ki, hogy hová megyünk, mivel a srácok magángépével utazunk. Én rögtön valami zsákot kerestem, hogy kipróbáljam, tényleg hasznos, amit a filmekben csinálnak ilyenkor. Nem segített. Nekem nem. Most épp itt ülök még mindig a gépen, erősen markolászom Niall kezét, aki mellettem ül és folyamatosan mosolyog a viselkedésemen. Az út elég zökkenő mentes eddig. 
"Kedves utasaink. Kérem kössék be magukat, mert egy kisebb viharba keveredtünk. Nincs ok a pánikra. További jó utazást!" Szólt a hangszóróból a repülővezető.
-MIII???? Vihar??? NIIIAAAALL én fééélek! - borultam rögtön mentőm karjaiba, majd ő vissza nyomott a székbe, és bekötött. Biztatóan rám mosolygott 
-Nem lesz semmi baj, csak egy kisebb vihar. Nyugi. Itt vagyok.- ölelt át a karjával és el se engedett, A gépet ide-oda lökte a vihar, mellettünk a villám csak úgy cikázott. 
Az egyik elég közel volt hozzánk, ezért a gép,belekiabáltam a levegőbe, ahol mindenki üvöltött. -NIALL!!-  megperdült én meg bevertem a fejem.....