17. rész

Körülbelül egy óra tellett bele, hogy "rendesen" megreggelizzünk. De amúgy nagyon jól telt a városnézés. Mondjuk azt leszámítva, hogy rengetegen felismerték Niallt. Persze, én mint egy kis gyerek úgy mutogattam ide-oda és mindenhova futottam ugrabugráltam. Aztán épp az Eiffel-toronynál voltunk, ahol megláttam, hogy mi is hiányzik onnan. Ezért oda rohantam és gyorsan megvettem. Fel is vettem. Na így már teljes figyelmet keltettem az emberekben, de nem érdekelt, mert ez PÁRIZS!!!

(A haj színét ne nézzétek, ez volt amit legjobbnak találtam)

Mikor vissza értem, csak egy hülye fejet vágtam majd mindketten dőltünk a röhögéstől és a fűben fetrengtünk.

-Huuhh naaa elééég, nem kapok levegőőt! Szú-huhuhúr az oldalam- próbáltam rendszerezni a légzésem, de nem ment egyszerűen jól éreztem magam. Egy kis idő bele telt mire lenyugodtunk és elindultunk a torony alá. Persze egész végig kislányozott meg hogy gyerekes vagyok. Én erre csak a nyelvem nyújtottam. Az Eiffel alatt voltunk és próbáltunk pont a közepéről lefotózni, ami nagy nehezen, de sikerült.

Vissza felé vettünk az utunkat, mert egyrészt szétjártuk a lábunkat és fáradtak vagyunk másrészt meg ahogy megkordult a gyomrom Niallnek felcsillant a szeme, és utasításnak adta, hogy irány vissza, enni!  

Niall szemszöge:

Olyan... Tökéletesnek mondható napom volt. És most nem is bántam a rajongóimat, mert vele is kedvesek voltak. Megkérdezték, hogy a baránőm-e, sajnos azt kellett neki mondanom, hogy még nem. Persze, szurkolnak, hogy sikerüljön, mert nagyon szimpi nekik, és szerintük össze illünk. Na, akkor nem csak szerintem? Haha. Mikor már kipurcantam hallottam egy gyomor korgást, ezzel reményt kaptam, hogy együnk és vissza menjünk. Mikor beértünk alig tudtam már menni. A konyhába "igyekeztünk" majd ott Merien talált rizses-húshoz valót, szóval olyat csinált addig én megterítettem. Csak ketten voltunk "itthon" ezért csak ketten ettünk. Nem bántam, egyrészt, mert akkor több kaja, másrészt mert ketten lehettünk. 

Végül csak gyorsan lezuhanyoztunk (külön-külön) majd, mivel már este volt, bedőltünk az ágyba és jó éjt kívánva már aludtuk az igazak-igazát. Vagyis... részemről igen...

***reggel***

 - Jóóóó reggeeelt csipkeróóózsikáink!- ugrott ránk 4 idegesítő lény. Najóó... Ember.

- Arrrrhhhg- mocorogtam, majd leestem az ágyról- áááuuuu! Ezt miért kellett?- feküdtem ki a földön majd nyújtózkodtam. 

- Mert már dél után 3 óra van?- kérdezte cinikusan Liam.

- Nem érdekel. Várj... 3 óra? Hé Merien mi mikor értünk vissza?

- Nyaaa!!! Hagyjatok békén, gonosz teremtmények! Ez itt az én részem, addig alszok ameddig akarok! Amúgy...- sóhajtott majd lehúzva magáról a takarót, felült közben lelökte a rajta henyélő társaságot.- Fogalmam sincs, de nagyon késő volt már... 

- Az a késői ajtó csukódás olyan hajnali 4-5 körül volt kedveskéim! Hol bolyongtatok?- Louis vont felelősségre minket.

- Nem mindegy? Sétáltunk. - esett vissza az ágyba Merien.- Még aludhatok apucik, vagy komoly hadi tervetek is van?

- Nem nincs mára. Ja, de! Vagyis.. Nincs...- Harry gondolkodott... Oké... Álmos vagyok!

Egész nap nem csináltam semmit, csak feküdtem a kanapén. Merien vagy a konyhában vagy mellettem olvasott. Ő is fáradt volt ezek szerint. Mikor bejött Louis, közölte, hogy el kell menniük el intézni egy-két dolgot velem, szegény lány magyarázat nélkül lett ott hagyva. 

Merien szemszöge:

A fiúk olyan 2-3 órája mehettek el, ezért kezdtem egy kicsit feszengni egyedül... Kimentem a teraszra. Kint már ki volt világítva szinte minden. Valami elképesztő volt így látni! Mondtam már, hogy imádom Párizst? Igen? Nem baj! Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon, mire megugrottam, majd hátra fordultam. Szerencsémre és pechemre Harry volt ott. Persze ahogy ő röhögött én csak ütögettem őt, hogy ez azért nem volt vicces.

- Jó nyugii!!! De gyere, sietnünk kell! Ezt vedd fel- nyomott a kezembe egy gyönyörű ruhát. 

-Mégis hová megyünk?

- Titok, de most menj és öltözz, de ha akarod, segítek- röhögött, mire csak tarkón csaptam és kiment az ajtón. Fel vettem a ruhát és a hozzá kapott magassarkút majd a hajamat is megcsináltam hozzá. Kisminkeltem magam, de épp hogy csak látszott valami belőle. Nyakláncom sajnos nem volt, ezért hiányosan, de kész lettem. Mikor kiléptem a háttal álló ember megfordult, majd szélles mosollyal az arcán bókolt, majd mondta, hogy kövessem. Egy limuzinhoz vezetett, majd beültetett. De ő nem szállt be. Fura volt....