13. rész

És már megint futok. Futok, hisz nincs más lehetőségem, de most nem Louis elől menekülök, hanem egy ismerős lény támadt rám, talán akit láttam a kórházban. „Akkor sem futhatsz el a halál elől!” kiáltotta a jövevény. „Úgyis utol foglak érni, ha egyszer egyedül leszel.”….

-Hééé nyugi, csak rosszat álmodtál, sosem leszel egyedül! Mindig itt leszek neked. Héééé ne sírj!- húzott az ölébe Niall és simogatta a hátam, hátha megnyugszok. De valahogy nem ment. Egyszerűen nem ment az, hogy elfelejtsem, amit a sötét alak mondott. Próbáltam lenyugodni, de az a mondat… Nem megy ki a fejemből. „Akkor sem futhatsz el a halál elől!”
- Niall ügye, nem most fogok meg-meghalni? Ügye senki se hagy ma-magamra? Í-ígérd meg!- próbáltam elmondani, amik csak a szívemben voltak… Sőt. Picit többet is, mint kellett volna. - Én nem akarok meghalni! Még nem! El se tudtam mondani neked, hogy szeretlek, mióta ismerlek, és és… élni akarok! Niall kérlek ígérd meg, hogy nem hagysz magamra!- néztem fel rá, már nyugodtabb állapotban, majd mikor találkozott a tekintetünk, ő csak halványan elmosolyodott.

 Én meg elgondolkoztam, hogy mit is mondtam, majd elkaptam rögtön a tekintetem, és berohantam a fürdőbe.Totál elvörösödött arccal ültem be a zuhanyzó alá, ruhában és magamra folyattam a kellemes vízet. Sajnos fehérben voltam, de ez most nagyon nem érdekelt. Egyszer csak azt látom, hogy egy viruló, de mégis aggódó tekintet néz le rám, majd beszáll mellém, és átölel. Annyira szégyelltem magam, hogy így elmertem neki mondani, amit olyan hosszú ideje érzek iránta, és most tudja… A meleg és nedves (a víztől az, ne félre érteni –szerk xd) kezével lassal felemelte a fejem az államnál majd mélyen a szemembe nézett.

- Én is szeretlek!- majd lassan, de mégis szenvedélyesen csókolt meg.
 Ha mondjuk nem a zuhany alatt lettünk volna, lehet folytattuk is, de így, sajnos abba hagytuk, mert bele tüsszentettem az idilli pillanatba. Mindegy, nem volt ciki, egy kicsit se, ugyan! Persze a szőkeség rögtön aggódott, ezért elzárta a vizet és az ölében vissza vitt a szobába. Majd mikor lerakott, vissza ment ruhával a kezében, és lezuhanyozott. Én közben, átöltöztem, valami  elviselhetőbbe.

A hajam még mindig csurom víz volt, ezért nagyjából megszárítottam a törölközővel. Közben Niall a hátam mögé került és a derekamnál fogva hírtelen felkapott, mire elnevettem magam. Be vitt a fürdőbe, majd boci szemekkel  rám nézett.

- Ügye megszáríthatom?
- Őőőm… merjem engedni? – húztam az agyát. Ő ezt egy vállrándítással lerendezte és nyomott egy puszit az arcomra. Olyan vörös voltam, hogy még egy paradicsom is megirigyelte volna a színem.
- Aranyos. – kuncogott.
Már fél órája csinálta a hajam, de már rég nem szárította, hanem fonta. Közben csak úgy elkezdünk énekelgetni találomra, és mindig ugyan azt választjuk, vicces. Egy hullámhosszon vagyunk. Hihi. 

***

Kezd sötétedni, a fiúk elmentek felvenni néhány dalt, én meg itt ülök egyedül a nappaliban és tévézek, bár ha belegondolok nem volt jó ötlet a horror, mikor vihar van. Minden villámcsapásnál megijedek és a párnák alá bújok, nehogy megtaláljanak a zombik.
Már a filmnek le ment a fele, és éppen a zombi invázió folyik, mikor valaki  megfogja a vállam. Épphogy megérintette, olyan nagyon megijedtem, hogy fel is sikítottam és ugrottam. Csukott szemmel elkaptam a kezet és egy mozdulattal a földre rángattam.
- Naaa! Ez fááj!- nyöszörgött Louis.
- Ez jár annak, aki olyan lányokat ijeszt meg, akik egyedül, viharban horrort néznek!
- De olyan vicces volt, csak nem számítottam, hogy tudsz karatézni.- nyöszörgött, miközben feltápászkodott.

- Hát ez van. – röhögtem el magam. – Amúgy a többiek hol vannak?
- Még próbálnak, csak el jöttem érted. Na! Sipirc, cipőt felvenni! Tudod mit? Nem érdekel. Ez a bosszúm!- röhögött, majd felkapott, mint valami zsákot, és kicipelt a házból. Berakott a kocsiba, bekötötte a szemem, amit nem értek minek, de oké és már mentünk is.
- Minek a kendő, főnök?- vihogtam
- Titok. Majd meglátod!.....