1.rész

Merien egy furcsa életet élő, 18 éves lány volt, kinek anyja még kis gyermek korában meghalt s apját szinte sose látta, csak ha éppen otthon dolgozott. Nem volt neki testvére, se háziállata. A suliban nem volt egy él tanuló, de a legrosszabb se volt. Egy barátja volt, Niall aki már 19. évét járta. Nem volt az a aki drága, márkás ruhákat hordott. Sőt! Ő éppen az a fajta volt, aki a szakadt, elhasznált ruháit hordta és nem féltette őket.

Merien szemszöge:

Egyik nap, mikor jött a ház elé az iskolabusz, s felszálltam rá, mindenki köszönt nekem, mintha ezer éve jóba lennének velem... -ahha, oké-gondoltam magamban
Elindult a busz. Zenét hallgatottam a busz kakasülésén. Már a sulitól olyan 5 méterrel lehettünk, mikor a buszba csapódott valami, de nem látta senki, mert a sofőr és az elől ülők meghaltak...  Én mivel hátul a kakasülésen ültem (később megtudtam a dokitól) , meg kómába estem enyhe agyrázkódással. Még aznap megkapta a hírt az apám, de ő csak dolgozott tovább azzal az indokkal, hogy "muszáj neki valahogy, valamiből eltartania a lányát". Olyan 1 hétig voltam kómában, de az apám egyszer se látogatott meg. Amikor felébredtem, Niall épp a kezemet fogva aludt. Már rég tetszett az alvó ember, de nem mertem elmondani neki, mert féltem, hogyha elmondom, elvesztem barátságunkat. Felnéztem s valami lényt láttam, aki engem nézett és csak rosszallóan vigyorgott rám. A szájából egy szó sem jött ki. Csak néztem a jövevényt. Nem értettem miért és hogyan lehetséges ez... Le se tudtam róla venni a szemem, olyan érzésem volt, mintha az a lény én lenne. Ebben a pillanatban be is toppant az orvos és a titokzatos "lény" integetett majd eltűnt. Én csak tátott szájjal néztem az üres helyet, miközben a doki beszélt hozzám,  de fogalmam se volt róla, hogy miről hablatyol nekem. Niall ébredezett, majd szó nélkül tejfel mosollyal hagyta ott a szobát.
-Remek párja van kisasszony! Egész héten itt volt önnél, még egy ilyen szerelmes és hűséges férfiút se láttam még soha...