49. Rész

Sziasztok!

Jól látom, hogy 19 rendszeresem lett? Azta! Hihetetlen, köszönöm! És ennyi oldalmegjelenítést. Mindegy, nagyon szépen köszönöm, hogy érdekel az írásom. Itt az új rész, a megszokottnál picit hosszabb, de most nagyon jó kedvemben vagyok!? A  következő, két hozzászólás után érkezik! Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

XY szemszöge:

 

 

-Sosem hittem volna, hogy egy ilyen bűbáj ennyi fejfájással jár..-masszíroztam a fejem.

-Te akartad ezt...-sóhajtott egyet a mesterem.-Én csak megmutattam mit kell tenned, hogy megöld őket, vagy legalább bent tartsd az álomban, de nem, neked el kell rontanod. És csak belázasodtak. Ügyes. Tényleg.-nevetett fel öreg rekedtes hangján majd hátat fordítva eltűnt.

-De én a halálukat akarom-dühöngtem.-Megérdemli az a szemétláda, hiszen elrontotta az életem. Az ő hibája.-fortyogtam miközben visszatértem az olasz "szobámba". -Akkor majd saját kezűleg intézem el őket. Csak még kell egy kis segítség. -nyúltam a zsebeben lévő telefonért majd kikeresve a nevet, tárcsázni kezdtem.
-Igen?-szólt bele a jól ismert hang.
-Van munka.
-Mennyiért?
-Törlöm az összes adósságod, és szabad vagy.
-Oké. Kérem az információkat.
-Ma délután kettőkor a kávézóban.-és ezzel letettem a készüléket. Nem hagyom, hogy bárki is elrontsa a tervem. A legjobb embereket kell beszereznem magamnak.

 

 

Merien szemszöge:

 

 

-Oké.-fújta ki a bent tarott levegőjét Niall miközben nézte a lázmérőt.- 40,5ről lement 38,7re. Ez szép volt.-mosolyogva puszilta meg a homlokom, majd az ölembe helyezte a tálcán amin a reggelim díszelgett. Vajas pirítós, szőlő és víz.
Csak egy fintorral néztem fel hercegemre aki csak nevetve vette fel az egyik szeletelt kenyeret és a szám elé tartotta miközben azt mondogatta, hogy itt repül a kiszsiráf. Erre persze, hogy nevetnem kellett, szóval pontosan a számban végezte a falat. Viccesen nézhettünk ki, Én nevetve próbálom eltólni a kaját, Niall meg édesen gügyögve tuszkolta belém a reggelimnek szánt valamit. Mondjuk a szőlő jól esett.

-Te hogy vagy?-kérdeztem becsoszogva Harry szobájába, majd ledőlve mellé az ágyra  kifújtam magam. Alig tettem meg öt lépést, de már lihegve fekszek az ágyon. Szuper.
-37,1 neked?-ült fel teljesen boldogan. Kicsit ledöbbentem, hogy neki szinte már normális az állapota.
-Liamnek?-suttogtam.
-36,5. Ő rendbe jött reggelre.-nevetett majd elkezdte tanulmányozni a lefehéredő arcom. -Mennyi Merien?-kérdezte aggódva.
-Nem vészes.-próbáltam felállni, ami ugyan nehezen, de sikerült. -Majd még benézek.-néztem hátra az ajtónál majd azt becsukva a hátam mögött inkább vissza másztam a saját lakhelyemre. Hogy lehet az, hogy nekik szinte egy nap alatt minden visszaállt a szervezetükben, de nekem nem. Persze hogy nekem kell szenvednem. Kinek másnak? Bebújva a takaró alá letöröltem izzadságcsepjeimet. Majd elővéve a lázmérőt, bedugtam a számba, hogy megtudjam mennyi is.
-Figyelj elkell mennem egy találkozóra. Ha a többiek keresnének, ezt elmondanád? Köszönöööm.-nézett be Will az ajtón, de mire reagálhattam volna, már a lenti ajtó csapódott is be.
Vártam még néhány percet majd megnézve a lázmérőt enyhe nyugodtság jött rám. 38,5. Szépen haladok lefelé a békafenekére.

-Mizu?-húzott magára Niall, mikor az álmosságot kiűztem a szemeimről és felébredtem.-Hogy van az én hercegnőm?-csókolt homlokon.
-A hercegnő azt érzi, hogy ez igazságtalan. Harry és Liam már tök normális állapotban van én meg még ehetem ezeket a piritósokat. Bah.-puffogtam a mellkasának, mire az elkezdett rázkódni, hiszen Niall nevetni kezdett.-Nem vicces.-haraptam meg a bőrét, mire csak egy morgással reagált. -Mikor megyünk haza?
-Holnapig van itt foglalás.-mosolygott aranyosan.
-Akkor már nem találhatjuk meg a gyermeket?-szomorúan palástáltoltam magamban, ezt elbuktam. Itt volt a lehetőség, hogy valamit elérjek, de elcsesztem. Csalódást okoztam a srácoknak.
-Willt nem láttátok?-rontott be Liam a szobánkba majd mosolyra húzta száját, mikor meglátott minket.
-Olyan kettő előtt elment azt mondta valami találkozóra ment.-vontam vállat majd vöröslő arccal inkáb vissza temettem arcomat.
-Aztán okosan.-nevetve zárta be az ajtónkat.