45. Rész

 Sziasztok!

 Nektek hogy megy az iskola és milyen ez a tanévetek? Nekem eddig no problem! Szóval itt van az új rész, remélem tetszeni fog! Ez a rész, legalább két hete itt poshad és most már végre ki kerül a nagy világba. Hát... nagyjából minden innen felfog gyorsulni. (Ez nem azt jelenti, hogy nem sokára vége!?) 

Szóval jó olvasást!

 Ezer puszi: Kincső.xx

Ahogy néztem a tornyot megláttam egy sötét alakot, aki-vagy éppen ami - ott mászott majd eltűnt a harang helyénél. Annyira megijedtem, hogy hirtelen levegőt se tudtam venni, csak álltam egy helyben abban a nyomorult parkolóban.

 -Jól vagy? Úgy lefehéredtél hirtelen...-simította meg az arcomat Niall. Ahogy ránéztem aggódást véltem felfedezni tekintetében. 

 -Azt hiszem jól.-feleletemet egy bólintással erősítettem meg.~Majd Harryt megkérdezem, de lehet hogy csak beképzeltem az egészet...~gondoltam majd egy halvány mosollyal elfogadtam szerelmem kezét és kézen fogva sétáltunk be a kapun, hogy megtudjuk csodálni ezt a várost.

 A torony fölött mint nagy fekete felhő úgy szárnyaltak a madarak. Körbe-körbe majd egyszer csak mind eltűnik a házak között.

 -Puff.-suttogtam felfelé nézve mire mintha hallottak volna felrebbentek. És újra szárnyaltak össze-vissza melyik egy kört alkotva vagy egy fektetett nyolcast. A fiúk valami boltba mentek, egyedül ültem a nagy épület lépcsőjén és úgy kémleltem az eget.

 -Anya! De én azt a babát szeretném! Miért nem kaphatom meg? Csak annak van szárnya!-ment el előttem egy angol kislány aki az anyukája kezét fogta és próbálta vissza húzni. Gyönyörű sötét szőke göndör fürtjei a derekáig ért míg két oldalról hátra volt kötve egy rózsaszín masnival két tincse. Egy egybe ruhácskát viselt aminek a felső testen halvány kék volt alsó része pedig rózsaszínen pompázott. Topánkája fehéren díszelgett fehér bőrén. Míg nyakában egy ezüst láncon csüngött egy szárnyas tündér. Smaragdzöld szemeit rám vezette majd egy mosoly csúszott szájára.-Mint annak a néninek!-mutatott rám. Az anyja egy térdfarmert és egy egyszerű fekete trikót hordott amin egy bordó fenékig érő bordó pulóvert viselt, míg a lábán egy converse cipő volt. Barna szeme szeretettel volt tele míg szája komor volt.

 -Ejnye Bella. Nem mutogatunk és hazudozunk... -nézett az anyuka a gyermekére rosszallóan majd tőlem bocsánatot kérve felkapta az ölébe és elvitte. ~végül is nem mondott ostobaságot, de honnan tudta?~ gondolat menetemet egy hangos csapat vetette véget hiszen meg jöttek hozzám a skacok. -Ügye milyen kísérteties ez a hely?-ült le mellem Niall majd derekamnál fogva magához húzott egy csókra. Amiből több lett, de a többiekre ügyelve inkább abba hagytuk és mentünk tovább.

 -Amúgy mit vettetek?-kérdeztem mert tudomásom szerint egy cipős boltba mentek, de csak Harrynél volt zacskó. 

-Cipőt?-kérdezte ironikusan a göndör. 

 -Úgy értem muta a szerzeményt...-nevettem fel. Harry megmutatta és szinte teljesen olyat vett, mint ami a lábán van, csak éppen ez egyben volt, míg a másik eléggé viselt volt már. 

-Szép... Mást nem is vetetek?-néztem körbe mire csak néhány huncut mosolyt láttam és hogy Niall piroskás arccal mosolyog miközben megrázza a fejét nemleges választ adva. Furán néztem rájuk, de csak egy váll rándítással le rendeztem az egészet.

-Oké! Hol vagyunk?-kérdeztem a hiszti rohamomat megelőzve mert már órák óta csak gyalogolunk. -San Gimignanoban...-suttogta Liam miközben az sötét eget kémlelte. 

 -De vicces vagy... Aludni akarok és fáj a lábam. Hisztizni fogok!-fenyegettem meg őket mire csak halványan elmosolygott néhányuk. 

-Éhes vagyok!-nyafogott Niall.

 -Ti ketten nagyon össze illetek basszus... Mindkettő nyafog.-nézett ránk Zayn mire csak Niallel egy high five-val lerendeztuk. (Lepacsiztunk a kijelentésen...) A sötét utcákon már csak mi gyalogoltunk és olykor-olykor egy lámpa kapcsolódott le. Kezdet eluralkodni rajtam a pánik, így szorosabban bújtam Niallhoz aki csak boldogan ölelt miközben sétáltunk tovább, hogy legalább egy hotelt találjunk itt.

-Um Harry... beszélhetnénk?- kérdeztem olyan hajnali kettőkor, mikor egyáltalán nem tudtam aludni a sok kérdésem miatt, így átosontam a göndörkéhez.
-Persze.-felelte a plafont bámulva miközben a keze feje alatt volt.-te sem tudsz aludni, mi?-röhögött kínosan, miközben felhúzta az egyik gatyáját, hogy ne alsóban legyen előttem.  Bólintottam egyet majd törökülésbe húztam magam az ágyán, ő meg az ágytámlájának dőlve nézett.
-Harry.. Szóval te is... te is láttad a parkolóban azt?-kérdeztem suttogva
-Mit?-kezdett feszülni ettől a kérdéstől...
-Hát... valami fekete alak mászott fel az egyik toronyba. Vagyis abba, ahol van az a sok madár... A téren.
-Azt hiszem elálmosodtam... Ideje aludni! Légyszi kimennél?-kérdezte kerülve a tekintetem, majd bevonult a fürdőbe. Ilyennek még sosem láttam. Kerüli a kérdést, és tudja a választ. Tudja, hiszen látta ő is, tudja, hogy micsoda. Csak éppen nem akar válaszolni rá. Miért?