48. Rész

 Sziasztok! 

Úristen!? Mindjárt elérjük 9700 oldalmegtekintést. Ez... brutál. Köszönöm nektek. Mindent! Viszont tudom tudom, hogy azt mondtam nem lesz komihatár, de most lesz. Innentől minden rész két hozzászólás után kerül a külvilágra. De egy jó hír: Őszi szünet van!! Ami azt jelenti, hogy sokat lehet aludni, lustulni és  barátokkal lenni. Na meg, blogot olvasni és írni! Ennyit szerettem volna, tehát kellemes szünetet és 

jó olvasást a mostani részhez!

Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge:

-Miért nem látom?-kérdezem meg Harryt miközben lökjük magunkat a hintán, hogy a csillagokat is elérjük. Itt mindig nyár van? Körül nézve egy játszótéren vagyunk, de csak mi vagyunk itt. "Fogalmam sincs."-suttogja miközben a földet pásztázza tekintetével.

-És egyáltalán miért hallom? Szabad ilyennek történnie?-lassan kezdem kapiskálni ennek az egésznek a lényegét. Azt hiszem."Nem tudom."-feleli immáron a szemeimbe pillantva, de hirtelen elkapja a tekintetét és feláll. "Szia Liam!" köszön a távolból közeledő alaknak.
-Liam? Itt? Azta... A végén mindenki ide fog járkálni?-lassítok a hinta tempóján a lábammal. ›Sziasztok! Halljátok én nem értem ezt... Hogyan jutottam ide?‹-kérdezi meg immáron egy zöld korlátra ülve. 
-Ügye milyen szép?-nevetek fel, hiszen nem is ez volt a kérdése, de ha belegondolunk az ilyenekre szinte senki se tudná a választ. Mindketten mosolyogva néz engem ahogy nevetve hajtom magasra a hintámat, majd leugrom róla, feltartva a kezem, hátha elkapok egy csillagot. -Amúgy miért ilyen fontos az a gyermek?-kérdezem a földön feküdve, hiszen nem sikerül éppen jól a landolásom, mégse érzem a fájdalmat. "Azt mondták nekem, hogy ő tud segíteni, de csak te találhatod meg. Ennyi.. És nem soká indulnunk kell haza.."-fújtat hangosan Harry majd beletúr göndör hajába. ›Mégis ki mondta ezt neked Haz?‹- érdeklődik Liam tőle, miközben mindketten a két oldalamra feküdnek és úgy kémleljük az eget. "Hát... az apám"-suttogja, majd egy villámcsapás és a mellettünk lévő fa kigyullad. Mindenki egyszerre telik meg adrenalinnal, így gyorsan felugrunk és nagy szemekkel bámuljuk, ahogy leég a fa. 
-Ilyen történhet itt?-suttogom remegő hangon. "Nem."-feleli feszengve a bongyor majd kétségbe esett arccal néz fel újra és kémlelni kezdi az eget. Én is felnézek és meglátom, ahogy a fekete felhők csak gyülekeznek majd egyre nagyobb sötétséget hoznak a földre. Az idő hűvösödik, és a virágok a földbe bújnak, hogy valami meleg után kutassanak, hogy életbe maradjanak. Dermesztő. Félek. Egy újabb villámlás ami valahol a távolban csapott be."El kell tűnnünk innen. Most"-ragadja meg a kezem Harry és futásnak indulunk hárman a kapu felé. 

-Merien? Srácok! Ébredezik!-férfi hangja hangosabb lett így picit erősebbek szorítottam a szemhéjam, hátha nyugtom lesz. 
-Mi történt? Hol vagyok?-suttogtam még mindig csukott szemmel. Fájt minden mozdulat és úgy éreztem tüzel a bőröm. 
-Elájultál és egyszerűen nem akartál fölébredni.. Harry és Liam is valami hasonlón ment keresztül mikor te... -ölelt szorosan magához Niall, majd mikor elengedett kezét a homlokomra tette.-Jézus, te tűz forró vagy! Mintha megégettek volna..-vett fel és cipelt el egészen az ágyig majd letéve segített elhelyezkedni. Mikor a fejemet letettem, rá néztem aggódó tekintetével, mivel engem vizslatott. -Hogy lehet az, hogy egyszer sétálsz aztán összeesel csak úgy? Majd tuti negyven fokosan fekszek ébren az ágyban? Ijesztő..-suttogja reszketve. Majd tekintete a semmibe révedt és már máshol járt gondolataival.
-Harry és Liam belázasodott. Itt mi a helyzet? -esett be Zayn majd megpillantva rémült arccal rohant  és a kezét a homlokomra nyomta. -Ez rémisztő. Mégis mi a halál van itt? -képedt el.
-Nem tudom.-ásítottam majd becsukva szemem próbáltam pihenni. 
-Nem aludhatsz el!-kiáltott fel Niall, mire kipattantak a szemeim.-Nem akarom, hogy megtörténjen még egyszer az, mi anno. halkult el. -Nem fogom hagyni. bújt be hozzám és magára húzva simogatta a hátam és hajammal játszadozott néha.