47. Rész

 Sziasztok! 

Nem tudom mi van veletek, de mintha láthatatlan lennék a bejegyzéseimmel.. Szóval neked néhány szó, nekem egy mosoly, egy biztatás. Sokat jelentene... Akár csak annyi is, hogy "jó" vagy "nem tetszik, bocsi" Csak ennyit kérnék. 

Itt a következő rész, ha van kérdés, kérdez, nem harapok! 

Jó olvasást! 

Ezer puszi: Kincső.xx

 (ZENE)
Merien szemszöge:

  Hol volt hol nem volt. Volt egy angyal, kinek hófehér szárnyai voltak egykor, ám egyszer egy gyilkossá vált. Soha többé nem volt az aki lehetett. Senki se tudja pontosan mikor, hol, hogyan és miért tette azt amit tett. Megölte szerelmét, aki szinte a másik fele volt. Szerették egymást, mégis a férfi, megtette a borzadályt. Hogy volt képes rá? Miért tette? Mit ártott neki? Megérdemelte? Nem lehetett volna mást tenni? Szárnyai besötétedtek és csak a feketeség homálya maradt meg neki. A fájdalom,veszély, sebezhetőség és a bánat. Többé nem az volt, aki. Sosem ment fel a többiek közé. Mindenkiben a fájdalmat akarta éreztetni. Azt akarta, hogy más szenvedjen helyette. Vagy vele. Akit tudott, magával vitt a mélységbe és ott is maradt vele. Elbukott. Egy bukott angyal lett. Az első bukott angyal.

-Hé hé hé! Merien jól vagy? Annyira elmélyedtél a könyvedben...-simította meg nyirkos kezével Niall az arcomat, mikor a tengerparton éppen vissza ért a hideg vízből. Rá emeltem tekintetem és mikor megláttam csupasz felső testét amin csakúgy csillogtak a sós vízcseppek, elállt a lélegzetem. Niall látva az arckifejezésem csak nagy vigyorral kivette a kezemből a könyvet majd megnézve az oldalszámot összecsukta és lerakta. Amire legkevésbé számítottam azt történt: Rám feküdt. Felsikítottam a hidegtől, hiszen nem tudom mióta itt fekszem a tűző napon. -Csak hogy lehűtsem a vágyaidat édes.-kacsintott felettem miközben megtámaszkodott kezeivel, hogy ne teljesen rajtam legyen teste súlya. Éreztem ahogy az arcomba ömlik a vérem így karomnál fogva a nyakánál magamhoz húztam és belefúrtam az arcom nyaka hajlatába.Csak kuncogott reakciómon mikor meghallottam egy különlegesen csengő gyermek hangot.

A hang mely vonzott, csak a fejemben hallottam. Bárkit kérdeztem ő hallotta-e nemleges választ kaptam. Gyönyörű kislány hangja ami csak arra várt, hogy játsszak vele, de nem tehettem.

Immáron az ágyon hasonfekve beszélgetek barátnőmmel az internet segítségével.
-Na milyen?-lépett be Will a szobámba. Elküldtem az üzenetet majd picit lehajtva a gépem fedelét felnéztem a szakadt farmert és pehér pólót amin egy barna bő pulcsit viselő Willre, akinek rövid lett a haja. Csodálkozva néztem az elől picit hosszabodó göndörkés tincseit majd felpattanva felborzoltam. Csak morogve nevetett majd hátrébb állt.
-Jól áll. -mosolyogtam rá.- Határozottan jobban áll.-nevettem fel.

Este van. Az ágyban fekve hallgatom fejemben a bársonyos gyermeki hangot. Csodálkozva ülök ki az ablakba és hallgatom tovább.
-Minden rendben szépségem?-kérdezte leülve elém Niall a párkányra. Csak bólintottam. -Őt hallod? Azt a gyermeket?-húzott a derekamnál fogva magához közelebb.
-Azt hiszem, igen. Olyan elképesztő. Szinte látom magam előtt ahogy hosszú fürtjei lobognak utána, miközben a tengerparton rohangál. Bársony halvány rózsaszín ruhácskája alul vizes és mezítlába alatt a meleg homok mintha simogatná a talpát. Csodálatra méltó.-sóhajtottam fel, majd a fejem vállára helyeztem.
-Megtaláljuk.-felelte majd felnézett és együtt néma csendben figyeltük a tiszta égboltot, amin a csillagok ragyogtak mindenhol.

Egy fekete angyal. Soha senki se tudta, mit miért tesz. Azt viszont sejtették, hogy toborozza az embereket magához. Senki se tudja mióta vagy egyáltalán mire készül. Egy utolsó játék? Egy utolsó háború? Visszaszámlálás? Kit bosszul meg vajon? Mikor teszi meg? Mire vár? Vagy éppen kire? Ezer meg egy kérdés gomolyodik a fejünk felett, mégse tudunk rájuk válaszolni. Körül nézhetünk a szobánkban, lehet ott van, lehet láthatjuk is. Mi arra a bizonyíték, hogy ne történjen ekkor valami? Akár jó, akár rossz. És mi ez ellen mit tudnánk tenni? Vajon mit akarhat tőlünk? Minket keres? Vagy csak kielemez. 

Örök kérdésed eleje: Miért?