33. Rész

Merien szemszöge:

Ahogy sétálok az erdőben olyan dezsavű érzetem volt, mintha már jártam volna már itt. Nem tudom miért, de nyomasztó az egész. Ahogy körül nézem csak fák sokaságát látom. Mint magas óriások úgy borulnának egymásra. Felnézek és csak sötétséget veszek észre, mivel a lombkoronákon át nem tud átjönni a fény, de lehet hogy este van. Nem tudom. Hátam mögött hallom a lépteket, de mikor megfordulok nincs ott senki. Folytatom utam, de újra hallom a lépteket. Hátranézek amilyen gyorsan csak tudom, de nem látok senkit sem. Már sietősre veszem a lépteim, hogy lehagyjam a "hangot", de mindig hallom a lassú lépteket mögöttem és egyáltalán nem halkulnak. Egy férfi hang szólal meg mögülem, "Segíts!" Mikor megfordulok egész testemmel, hogy ki lehet az, egy sötét alak áll előttem és kétségbeesett arccal néz rám.

-Apaaaaaa! -sikítva ülök fel az ágyon, majd zihálva és könnyeimmel küszködve nézek szét. A szobát sötétség veszi körül és egy lelket se veszek észre. Rá nézek az órára és 3:58-at mutat. Lenézek mellém, de nincs senki sem, aki melegítené a helyet. Izzadt testemhez felhúzom a lábam és karommal átkarolom, majd fejemet ráhajtom és próbálok lenyugodni. Mégis mi volt ez az előbb? Azt hittem ezen már túl estem, de most vissza tért? De mégis... Nem a lény volt, hanem apám...azt hiszem. Miért kért segítséget? Úristen. Merien, ez csak egy álom, ne éld bele magad! Szép lassan kikászálódtam az ágyból és egy rövid melegítő gatyát felhúzva, lebattyogtam a nappaliba. Mikor leértem megláttam és kócos szőke fejet ami a kanapén ült. A térdére támaszkodva, a kezébe volt temetve az arca és mély levegőket vesz. Amint oda ültem mellé, rám emelte fáradt tekintetét, majd átkarolva magához húzott és úgy aludtunk el.

~~~

Ahogy megéreztem a puha ajkakat az arcomon, mosolyra húztam a szám. Viszont mikor már nem kaptam többet, mocorogni kezdtem. Hallottam ahogy az illető kuncog, ezért kinyitottam a szemem és láttam, ahogy a hercegem felém tartva egy bögrét, mosolyog. Szeme alatt kisebb karikákat veszek észre, amik idegenként vannak ott. 

-Jó reggelt Csipkerózsika. 

-Neked is szöszilovagom!-nevettem fel fáradtan, miközben felültem és egy puszit nyomva arcára mosolyogva elfogadtam a gőzölgő italt. Jó ízűen elfogyasztottam a tejes kávémat, így mire befejeztem lassan mindenki letért  köreinkbe. Senki se szólt egy szót sem, úgy tűnt mindenki nagyon fáradt. Ahogy vissza gondoltam a tegnap esti "öltöztetésre" elmosolyogtam és azt hiszem az arcom is más színt vett fel.
-Úristen Merien, mi van veled? -röhögött fel Liam.
-Semmi! -nevettem fel kínosan. A többiek is rám néztek majd kacagni kezdtek. Niall csak kacsintott majd a bögrémet elvéve kiment a konyhába. Még beszélgettünk egy ideig, majd a fiúknak elkellet menniük próbálni. Én meg egyedül maradtam a nagy házban mikor csak megcsörrent a telefonom és Ariana neve villogott rajta. Nagy mosollyal vettem fel.
-Hali szöszkecsajszi, mizu? -nevettem fel.
-Szia barnácskám, semmi, jössz táncolni? Már a srácok is hiányolnak hallod... Kész röhej.
-Persze a szokásos helyen vagytok?
-Uhuuum, na akkor jössz?
-Olyan fél óra és oda teleportálok hercegnő.-és ezzel letettem a készüléket majd felrohantam átöltözni. Egy egyszerű szürke feliratos felsőt vettem fel, hozzá pedig egy átmenetes gatyát, majd egy vastag zoknit és a sapkám felvétele után gyorsan bedobtam egy táskába ruhákat és rohantam is le. A cipőmet és egyéb dolgokat már csak haptában vettem fel és máris kész voltam. Az út nem tartott sokáig gyalog, bár a hó picit rá tett. Mikor benyitottam lerohantak a skacok, így kicsi a rakást játszhattunk.
-Én is szeretlek titeket- mondtam elfúló hangon mire csak röhögve, de leszálltak rólam a többiek. -sziasztok!-nevettem fel, majd berohantam az öltözőbe, hogy átvegyem melegítőre a ruhám. Mire ki értem éppen Ari végzett a táncával majd lihegve és nagy mosollyal rohamozott le.
-És mi lesz a nagy terv, ah már ennyien itt vagyunk?-kérdeztem, mert egyszerre ennyien sose voltunk itt, hacsaknem valami nagyra készülünk és épp ezt akarja közleni.
-Ja, szóval azt tervezzünk, hogy néhányan a bandából elmegyünk a reptérre és táncolunk, nyugi! Van engedélyünk, nem tudnak letartóztatni- röhögött az arckifejezésemen. -és te is benne vagy abban a néhányban, szóval irány melegíteni és táncra fel!-ugrott egyet, majd vissza rohant a többiekhez. Ez a lány kész hiperaktív... Elmentem egy üresebb helyre és bemelegítettem, alig öt perc alatt. A többiek már a koreográfiát próbálják, szóval berontottam közéjük és folytattuk a próbát. Vagyis, engem még tanítottak, hogy utol tudjam érni a többieket.

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyit késtem, csak nem voltam itthon, se gép közelében az elmúlt napokban... Remélem nem haragudtok és tetszik amit írtam... Jó pár komit, pipát, feliratkozót szívesen látok a blogon.:D 

Ezer puszi: Kincső.xx