32. Rész

Sziasztok! Bocsánat, hogy ennyit késtem a résszel, csak éppen a Balatonon nyaralok (még most is) és próbálok valamilyen színt fölvenni, ami nagyon nehéz meló a napallergiám miatt... De remélem tetszeni fog ez a rész és sok-sok komit is örömmel elfogadnék, hogy jó-e amit írok... 

Na de nem rizsázok többet, jó olvasást!

 Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge: 

Túl lusta voltam, hogy kinyissam a szemem. Az a baj, hogy éreztem, hogy nem sokára történni fog valami, amit nagyon nem szeretnék. Vagyis ezt sugallta valami. Csak... Fogalmam sincs, hogy mi lehet az. 

Muszáj voltam megfordulni, mert már túl erősen égette a szemem a nap. Mikor megfordultam csodálkoztam, hogy nem "botlottam" meg senkiben. Vagyis inkább Niallben. Kinyitottam lassan az egyik szemem és tényleg nem volt ott senki. Még Pici June sem... Most komolyan, ezek hová tűntek? Próbáltam a másik szememet is kinyitni, ami nehezebben, de ment. Úgy tűnik ma túl lusta vagyok mindenhez. Még aludni akartam, de akárhogy is mozgolódtam nem ment. Ajj Istenem.... -gondoltam és kimásztam a puha menedékemből. Lecsoszogtam a lépcsőn és tovább a konyhába, hiszen senkit sem találtam a nappaliban, de íncsiklandó illatok szálltak a levegőben. Benéztem és csak Niallt láttam, ahogy szorgoskodik a konyhában. Elmosolyogtam rajta és a háta mögé osontam, majd hátulról átöleltem. Lefagyott majd gyorsan megfordult. Elnevettem magam a reakcióján majd lágy csókot leheltem az ajkára, amit rögtön viszonzott.  

-Jó reggelt szépségem!

-Neked is! -nevettem fel, majd leültem az asztalhoz és néztem ahogy befejezi a reggelinket. Alig rá öt percre megjelent egy kócos göndörke, akinek eléggé megviseltnek tűnt. Amint leült mellénk, Niall a kezébe nyomott egy aspirint és narancslevet, amit rögtön le is húzott. 

-Hát igen. Ez van ha az ember szinglisségét alkoholba folytja el. -nevettem fel, amit Niall egy angyali mosollyal és csókkal jutalmazott Harry pedig csak lepisszegett, hogy ne olyan hangosan, mert különben kitépi a torkomból a hangszálaimat.
-Azt merd megcsinálni bumburnyák! -szólalt fel mellőlem az én szőke hercegem.- Egyáltalán hozzá se merj érni! -Persze, hogy Harry csak elmosolygott kijelentésén és az ujjhegyével megérintette az arcomat. Csak röhögni tudtam rajtuk. Ilyen szerencsétleneket... Gyorsan megreggeliztünk és mikor felnéztem láttam két csodálkozó szempárt. Oké. Éhes voltam és lehet, túl gyorsan faltam fel az ételt, de ez most lényegtelen, nem?
-Ti hülyék vagytok! -jelentettem ki, majd egy puszit nyomtam Niall szája szélére és a koszos edényeket berakva a mosogatóba, felindultam a közös szobánkba. Mármint... Niall és az én szobámba... Nincs plusz személy... Csak Pici June...  Gyorsan lezuhanyoztam és felkaptam magamra egy fekete csőszárút és hozzá egy kockás inget. Kifésültem a hajam és fogalmam sincs miért de a sapimat is felvettem. Mikor kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta egy erős mellkasnak mentem és a földön találtam magam, ahogy fájlalom az alsó fertályom.
-Bocs-sziszegtem a fogaim közt csukott szemekkel és simogattam a fenekemnél, hogy hamarabb elmúljon a fájdalom.
-Olyan idétlen vagy hallod! -nevetett fel Louis miközben segített felállni.
-Képzeld el, hogy tudom.-nevettem vele, majd kikerülve tovább mentem a nappaliba. Nem tudom, hogyan csinálta a répa imádó, de mire leértem már mindenki ott volt.
-Louis ezt... meg hogy?- mutattam rá, majd fel a lépcső felé, ahol az előbb beszélgettünk.
-Hipervándor lettem! -jelentette ki büszkén, de nem tartott sokáig, hiszen mindenkitől érkezett a fejére egy párna, vagy éppen telefon (Zayn). -Oké oké! -nevetett- Van másik lépcső! -kacsintott, de erre már csak Nialltól kapott még egy párnát. Röhögtem rajtuk mikre nem képesek ezek...
A nap gyorsan eltelt... Pici June egész nap a kertben henyélt velem, csak éppen én az Alkonyi őrséget olvastam. Már a vége felé járhattam mikor valaki fölemelt menyasszonyi pózban és vitt be a hálónkba. Rögtön föl is mertem, hogy az én barátom volt az, így puszikat hagytam meleg nyakán, amitől csak nehezebben tudott menni a lépcsőn. Csak kuncogni tudtam, hogy mit váltottam ki belőle, ilyen apró ügyön.
-Elég lesz...-mormogta alig hallhatóan és picit ziháltan.
-És ha nem?- csókolgattam tovább játékosan.
-Bajok lesznek kisanyám.-nevetett fel halkan és egy kaján vigyorral nézett le rám. Nyomtam egy puszit a szájára majd az arcomat belefúrtam a nyakába és békén hagytam. Bár már alig tudtam magam tartani, de picit még mindig féltem... ettől a dologtól...  Mikor lerakott az ágyra rajtam keresztül mászott ár az ágyon és ledobta a pólóját és a gatyáját. Nekem is át kellene vedlenem, de nincs hozzá túl sok erőm. Elkezdtem magam vizsgálgatni, majd a széken lévő pólóra néztem, amit pizsinek szoktam használni bugyival, majd Niallre és ezt körülbelül vagy ötször eljátszottam, majd jól átgondolva döntöttem.
-Niall?
-Hmmm?-kérdezte felhúzott szemöldökkel, miközben mosolyogva a párnának támaszkodott és engem vizslatott.
-Khm... Lusta vagyok... Ide hozod azt-mutattam az amúgy ő pólójára- nekem? Léééégyszi!-néztem rá boci szemekkel.
-És ha nem?
-Nem fogsz aludni, az biztos..- nevetettem fel. Sóhajtott egy nagyot, majd bólintva feltápászkodott és elment az említett textilért és visszajött hozzám. Leült mellém és a másik oldalára rakta azt és biztató mosollyal megfogta a felsőm alját és lassan húzta fel. Csodálkozva néztem rá, de hagytam neki, hogy levegye rólam azt, miközben apró puszikat hagyott a hasamnál. Miközben a mellemhez ért, picit feszengtem, de mikor lágyan puszit nyomott rájuk és haladt tovább elengedtem magam. Lejutott a felső rólam és halványan mosolyogtam rá, ahogy ő is viszonozta azt, majd hozzám bújt és megcsókolt. Reflexből a hajába túrtam és egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást miközben a melltartómat kapcsolta ki. Lehúzta rólam így abba maradt a tevékenységünk, én meg vörös arccal rögtön eltakartam keblemet. Niall csak mosolygott rajtam majd szorosan megölelt.
-Nem kell semmit sem takarnod előttem Merien, gyönyörű vagy!-suttogta könnyedén a fülembe, majd megpuszilta a nyakam, amire felsóhajtottam. Szép óvatos mozdulatokkal elvette a kezemet a helyéről és egy nagyot nyelt, mikor meglátott. Hátra vetette a kezét, és vissza húzta a fekete pólót majd rám húzta azt.

-Tudod... Szép vagy, de a póló nélkül jobban tetszettél...-kacsintott miközben kigombolta a nadrágom. A kezét a vállamra helyezve lenyomott, majd lehúzta rólam a gatyát. Olyan vörös arcom lehetett, hogy szerintem még egy paradicsom is megirigyelné a színem. Vett egy nagy levegőt és kifújta azt. Picit mintha neki is piroskás lenne az arca, így ezzel a gondolattal elmosolyogtam, miközben visszafeküdt hozzám...
-Szeretlek!-bújtam hozzá, ahogy csak tudtam, miközben ezt az egy szót suttogtam.
-Én is szeretlek!-nyomott egy puszit a fejem búbjára.- Jó éjt hercegnőm!
-Neked is szőke herceg-kuncogtam fel, majd lecsukva a szemem, vártam, hogy elrepüljek az álmok világába.