Sziasztok!
Úristen!? Mindjárt elérjük 9700 oldalmegtekintést. Ez... brutál. Köszönöm nektek. Mindent! Viszont tudom tudom, hogy azt mondtam nem lesz komihatár, de most lesz. Innentől minden rész két hozzászólás után kerül a külvilágra. De egy jó hír: Őszi szünet van!! Ami azt jelenti, hogy sokat lehet aludni, lustulni és barátokkal lenni. Na meg, blogot olvasni és írni! Ennyit szerettem volna, tehát kellemes szünetet és
jó olvasást a mostani részhez!
Ezer puszi: Kincső.xx
Merien szemszöge:
-Miért nem látom?-kérdezem meg Harryt miközben lökjük magunkat a hintán, hogy a csillagokat is elérjük. Itt mindig nyár van? Körül nézve egy játszótéren vagyunk, de csak mi vagyunk itt. "Fogalmam sincs."-suttogja miközben a földet pásztázza tekintetével.
-És egyáltalán miért hallom? Szabad ilyennek történnie?-lassan kezdem kapiskálni ennek az egésznek a lényegét. Azt hiszem."Nem tudom."-feleli immáron a szemeimbe pillantva, de hirtelen elkapja a tekintetét és feláll. "Szia Liam!" köszön a távolból közeledő alaknak.
-Liam? Itt? Azta... A végén mindenki ide fog járkálni?-lassítok a hinta tempóján a lábammal. ›Sziasztok! Halljátok én nem értem ezt... Hogyan jutottam ide?‹-kérdezi meg immáron egy zöld korlátra ülve.
-Ügye milyen szép?-nevetek fel, hiszen nem is ez volt a kérdése, de ha belegondolunk az ilyenekre szinte senki se tudná a választ. Mindketten mosolyogva néz engem ahogy nevetve hajtom magasra a hintámat, majd leugrom róla, feltartva a kezem, hátha elkapok egy csillagot. -Amúgy miért ilyen fontos az a gyermek?-kérdezem a földön feküdve, hiszen nem sikerül éppen jól a landolásom, mégse érzem a fájdalmat. "Azt mondták nekem, hogy ő tud segíteni, de csak te találhatod meg. Ennyi.. És nem soká indulnunk kell haza.."-fújtat hangosan Harry majd beletúr göndör hajába. ›Mégis ki mondta ezt neked Haz?‹- érdeklődik Liam tőle, miközben mindketten a két oldalamra feküdnek és úgy kémleljük az eget. "Hát... az apám"-suttogja, majd egy villámcsapás és a mellettünk lévő fa kigyullad. Mindenki egyszerre telik meg adrenalinnal, így gyorsan felugrunk és nagy szemekkel bámuljuk, ahogy leég a fa.
-Ilyen történhet itt?-suttogom remegő hangon. "Nem."-feleli feszengve a bongyor majd kétségbe esett arccal néz fel újra és kémlelni kezdi az eget. Én is felnézek és meglátom, ahogy a fekete felhők csak gyülekeznek majd egyre nagyobb sötétséget hoznak a földre. Az idő hűvösödik, és a virágok a földbe bújnak, hogy valami meleg után kutassanak, hogy életbe maradjanak. Dermesztő. Félek. Egy újabb villámlás ami valahol a távolban csapott be."El kell tűnnünk innen. Most"-ragadja meg a kezem Harry és futásnak indulunk hárman a kapu felé.
-Merien? Srácok! Ébredezik!-férfi hangja hangosabb lett így picit erősebbek szorítottam a szemhéjam, hátha nyugtom lesz.
-Mi történt? Hol vagyok?-suttogtam még mindig csukott szemmel. Fájt minden mozdulat és úgy éreztem tüzel a bőröm.
-Elájultál és egyszerűen nem akartál fölébredni.. Harry és Liam is valami hasonlón ment keresztül mikor te... -ölelt szorosan magához Niall, majd mikor elengedett kezét a homlokomra tette.-Jézus, te tűz forró vagy! Mintha megégettek volna..-vett fel és cipelt el egészen az ágyig majd letéve segített elhelyezkedni. Mikor a fejemet letettem, rá néztem aggódó tekintetével, mivel engem vizslatott. -Hogy lehet az, hogy egyszer sétálsz aztán összeesel csak úgy? Majd tuti negyven fokosan fekszek ébren az ágyban? Ijesztő..-suttogja reszketve. Majd tekintete a semmibe révedt és már máshol járt gondolataival.
-Harry és Liam belázasodott. Itt mi a helyzet? -esett be Zayn majd megpillantva rémült arccal rohant és a kezét a homlokomra nyomta. -Ez rémisztő. Mégis mi a halál van itt? -képedt el.
-Nem tudom.-ásítottam majd becsukva szemem próbáltam pihenni.
-Nem aludhatsz el!-kiáltott fel Niall, mire kipattantak a szemeim.-Nem akarom, hogy megtörténjen még egyszer az, mi anno. halkult el. -Nem fogom hagyni. bújt be hozzám és magára húzva simogatta a hátam és hajammal játszadozott néha.
