2013. október 23., szerda

44. Rész

Sziasztok! 
Igazából nek tudok mit írni, szóval csak köszönök mindent nektek!:) Itt az új rész, remélem tetszeni fog. 
Jó olvasást! 

Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge:


A repülőn ülve hallgattam Daniel Powtertől a Bad dayt, miközben szorosan lehunyt szemekkel koncentráltam. Még mindig utálom a repülőket!
-Hé kicsim, ha ennyire szorítod nem lesz kezem!-nevetett mellettem Niall, mire lazítottam a kézfogáson.
-Bocsi...
-Semmi, de hé! Van nálam altató... kell?-mire csak bólintottam egyet és bevéve a gyógyszert egy nagy levegővétel alatt elálmosodva néztem a mosolygó alakot mellettem majd ásítva elaludtam.

-Azt a.. milyen szép-csodálkoztam a Pisai ferde tornyon. (NEM PISÁNAK KELL MONDANI HANEM PIZÁNAK csak hogy ne értsétek félre mert én sokat röhögtem ezen-szerk.xd) Persze a fiúk csak nevettek a kirohanásomon. 
-Mennünk kell tovább te lány.-fogta meg mosolyogva a kezem szőkeségem, majd vissza ültetett a kocsiba és mentünk a lakóhelyünkre. 

Mindenhol fehér falak, néhol kép akad. Az ajtók és az ablakok halvány barnák.  Niallel éppen az ágyon fekszünk és pihenünk. A fiúk elmentek valamit megnézni és mosták, hogy későn jönnek. Ahogy esteledett, mi úgy mentünk nyugovóra. Niall ahogy ledőlt (rendes ruhában, de ) tökéletes testével az ágyra, s rögtön elaludt. Bezzeg én akárhogy forgolódtam nem tudtam aludni. Előhalásztam a telefonom majd felléptem a Twitterre és a Facebookra, de nem történt semmi érdekes, így neki álltam Pac-manezni rajta. Ezzel elvoltam egy darabig, míg éreztem ahogy nehezedik a készülék a kezemben, ahogy a szempilláim is, így letéve azt, hátra dőltem. Nem tudom mennyit aludhattam, de mikor meghallottam egy nagy dörrenést rögtön felriadtam és felültem az ágyban. A következő mintha hangosabb lett volna és a fény, mit hozott magával, megvilágította egy pillanatra a szobát. --›(ZENE)‹--
-Niall... Kelj fel... Légyszi..-bökdöstem, de akárhogy csináltam nem kelt fel.-basszus már.-zsörtölődtem a halálfélelem közepette, majd mintha egyre több és több villám cikázott kint, úgy én is egyre jobban reszkettem. Ahogy tudtam szorosan Niall hátához bújtam, mire feleszmélt és megfordulva ölelt át, és simogatta a hátam. Próbáltam mély levegőket venni amik sikerültek is. A kinti hangjátékhoz csatlakozott a szél és a víz is. Mintha követne minket London... Vihar. Ahogy felnéztem Niall szemeibe valami elvarázsolt. Tekintetem letévedt édes ajkaira, majd ahogy azok közeledtek, úgy csuktam be a szemeim és hagytam magam, hogy megcsókoljon. A szenvedély és vágy csak úgy fortyogott bennünk így azokat átélve kerekedett fölém és csókolt. Levegőhiányban szenvedve váltunk el és ő folytatta az útját, egyenesen az államtól a nyakamig, majd vissza az orrom hegyéig. Ahogy nedves ajka érte az egyik gyenge pontom a nyakamnál úgy szaladt ki belőlem egy halk sóhaj, így megéreztem aranyos mosolyát a bőrömön, majd azt a helyet kezdte el szívni. A pólójának az alját huzigáltam, így vette a célzást és egy gyors mozdulattal lekerült róla majd folytatta a dolgát. Próbáltam visszatartani magam, de nem nagyon ment, így, hogy azért nagy "seb" ne maradjon ott nehezen, de fordítottam a helyzetünkön, így én voltam fölül. Niall csodálkozó tekintetével ajándékozott meg, mire csak mosolyogva csókoltam meg, míg a kezemmel a kockás hasát simogattam. Majd óvatosan körmöm hegyével föntről végig húztam testén és kigomboltam a nadrágját. Majd lefelé haladva adtam apró puszikat minden egyes pontjára, majd egy csókot loptam tőle, miközben ő levette rólam a felsőm és újra alatta voltam. 
-Picit sok a ruha rajtad.-suttogta a fülembe alig hallhatóan, majd felemelve felsőtestem, kikapcsolta egy könnyed mozdulattal a melltartóm majd valahová eldobta. Újra egymás ajkait faltuk, miközben a a nadrágomat húzta le rólam. Kezei a derekamról a melleimre kerültek és lágyan kényeztette azokat. -Olyan káprázatosan gyönyörű vagy-suttogta mélyen a szemembe nézve, majd ahogy lekerültek rólunk az utolsó textil darabok is, az egész szobát a mi sóhajaink és nyögéseink telítették meg, míg a kinti viharban a villámok csak úgy táncoltak. Ahogy a gyönyör kitöltötte testünket. Néha mikor a villanó fények beszűrődtek az ablakon, így jobban látva egymás arcát, elképesztő volt. Izzadt testünk összeért, majd szenvedélyt, kéjt és vágyat érezve tettük meg. Zihálva egymás nevét mondogattuk.


-Jó reggelt királylány!-suttogta Niall, miközben csupasz hátamat simogatta. Csak morgolódva fúrtam bele arcom mellkasába, mire kuncogást véltem felfedezni tőle. Nagy erőt vettem majd kimászva az ágyból, rádöbbentem, hogy csupasz vagyok. Körül néztem, de messze voltak a ruháim, így lehúzva Niallről a takarót magamra csavartam és besurrantam a fürdőbe, miközben Niall "de ne már" "láttalak már meztelenül" és egyéb beszólásaival díjazott, de én csak a piroskás arcommal eltűntem előle.

-Ma gyerekek San Gimignanoba (ejtsd: Szán Dzsiminyánóba) megyünk! Huss mindenki öltözni!-mondta ki Harry a végszót a konyhában, mikor befejeztük a reggelit. Gyorsan felvettem a fekete csőszárum és a hozzá fehér "Crazy Mofo" feliratú pólóm (bizony, Niall csináltatott nekem ilyet..) és még hozzá pár dolgot. Majd lerohantam a többiekhez és indultunk.

2013. október 16., szerda

46. Rész

 Sziasztok! 
Ez a részt direkt úgy írtam meg, hogy lehetőleg minél több minden derüljön ki, mert nem soká drasztikus változás lesz Merien életében. Csak ennyit szerettem volna. 
Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

--›(ZENE)‹--
Harry szemszöge:

Mégis hogyan mondanám el nekik? Képzeljétek ezért a súgólapért a bukottakhoz álltam, na milyen? Sosem hittem volna, hogy megint ide kerülök. Az az est után mikor megismerkedtem Zaynnel... Szörnyű volt. 

--néhány évvel ezelőtt még anno...-

Ahogy szárnyaltam a tűlevelű fák közt boldogság futott át zsigereimben. Imádok repülni!
Hófehér szárnyam makulátlanul tündöklött, így általában mindenki csodálattal és féltékenységgel nézte. Az első küldetésemet hajtom végre. Meg kell mentenem az egyik társam. Alig öt perc telt el, már egy tisztásra jutottam ki. Hirtelen éles fájdalmat éreztem szívem felett. Felkiabálva láttam, hogy valaki meglőtt egy nyíllal. Kihúzva szemléltem meg furcsa feketeségét a nyílvesszőnek. Még sosem láttam ilyet.
-Ki az?-kiabáltam torkom szakadtából. Semmi válasz. -Tudom, hogy itt vagy!-húztam a zsebemből egy fehér anyagot és azt a sebre szorítottam, így próbálva elállítani vöröslését miközben körbe-körbe forgolódtam hátha meglátok valakit.
-Meg ne mozdulj, vagy lelőlek!-hallottam egy férfi hangot a hátam mögül, mire megfeszültek az izmaim. - Fordulj meg szép lassan és mutasd magad!-megtettem amit kért, majd a szárnyamat összehúztam. Ahogy végig mért tetőtől talpig a srác láttam ledöbbent arcát ahogy barna szemei csak még nagyobbak lesznek. Fekete haja lazán hullott homlokára. Bőre mintha jobban lefehéredett. Egy fekete pólót és egy szűk nadrágot viselt. -Tudom ki vagy.-nyúlt hátra és kihúzott egy újabb fekete nyilat. Majd felém célozva kifeszítette.-És most megöllek téged Mihály arkangyal egyetlen fia!-felelte, majd elengedve a végét felém repült az éles tárgy. Csak elképedve néztem őt, majd mint egy lassított jelenet, a düh átjárta testem és mire szemem elé ért volna a nyíl, megállt egy helyben majd aranyporrá változott és a szél elfújta. 
-Ez mire volt jó?-kérdeztem tőle még mindig meglepetten. 
-Nekem. Meg. Kell. Ölnöm. Téged.-tagolta miközben a szeme vörösre majd kék színre változott. -Különben az életünk nem lesz szép.-felelte mikor már arany volt. Hirtelen sokat kezdett el pislogni majd megrázva a fejét felnézett rám barna szemeivel majd mosolyogva hátra fordult és sétálni kezdett az erdőbe.

--JELEN--

-Hé haver, minden rendben?-lépett be Zayn majd látva réveteg tekintetem csak csodálkozva ledobta magát mellém. -Jó igazából tudom, meg hallottam ahogy Merien magában duzzog, hogy mit csinált, hogy ezt érdemli... -nevetett fel jóízűen majd megpaskolva a vállam- Sajnálom, de az már a múlt. Őszintén sajnálom! -felállt és az ajtóhoz sétált.- Inkább próbálj meg aludni... -azzal elhagyta a sötétségbe burkolózó szobám amiben feküdtem elveszve.

--Akkor...--

-Megkel ölnöd fiam őt!-kiabált rám apám, mikor vissza tértem hozzá sebzetten. Elrontottam a feladatom. Míg Zaynnel foglalkoztam, hogy ne öljön meg, addigra akit nekem kellett volna megmentenem, meghalt. Meghalt, miattam. Itt állok a szobája előtt és eliramlik belőlem a bátorság. Megtudnám tenni? Tényleg?-nyitottam ki az ajtót majd lefogtam hátulról a tükörben állót. -Sajnálom.-suttogtam fülébe, majd egy gondolat vezérelt. Én nem vagyok gyilkos. Ezzel előhívtam a szárnyait és letéptem őket. Sajnálom apa, de én nem ölök meg csak úgy embereket. Ez elég nagy bűn lesz nekik. Felakart kiáltani, de nem engedtem neki a kezeimmel. A hátából valami vörös folyt, de mire a földre ért volna arany porrá vált és eltűnt. 
 -Mit képzelsz magadról?-szórt szikrákat a szemeivel apám, mikor vissza értem hozzá. -Nem ezt mondtam. Te ágról szakadt teremtmény. Te nem vagy az én fiam. Elrontottad a küldetésed. Majd mást csinálsz a helyet amit kellene. Nem vagy idevalósi. Te nem vagy tiszta! Soha nem jöhetsz ide vissza, míg meg nem találod a küldetésed és végre nem hajtod. -emelte fel a kezét majd leemelte és következő pislogásnál már a szakadó esőben álltam. Szét néztem az utcán, sehol senki. Megnéztem a szárnyaim és szomorúság fogott el. Többé nem vagyok tiszta. Bukott angyal lettem. Az eddig makulátlan szárnyam sötét szürkén, néhol még vörösen vagy hófehéren pompázott. Szörnyű volt. 

2013. október 11., péntek

45. Rész

 Sziasztok!
 Nektek hogy megy az iskola és milyen ez a tanévetek? Nekem eddig no problem! Szóval itt van az új rész, remélem tetszeni fog! Ez a rész, legalább két hete itt poshad és most már végre ki kerül a nagy világba. Hát... nagyjából minden innen felfog gyorsulni. (Ez nem azt jelenti, hogy nem sokára vége!?) 
Szóval jó olvasást!

 Ezer puszi: Kincső.xx

Ahogy néztem a tornyot megláttam egy sötét alakot, aki-vagy éppen ami - ott mászott majd eltűnt a harang helyénél. Annyira megijedtem, hogy hirtelen levegőt se tudtam venni, csak álltam egy helyben abban a nyomorult parkolóban.
 -Jól vagy? Úgy lefehéredtél hirtelen...-simította meg az arcomat Niall. Ahogy ránéztem aggódást véltem felfedezni tekintetében. 
 -Azt hiszem jól.-feleletemet egy bólintással erősítettem meg.~Majd Harryt megkérdezem, de lehet hogy csak beképzeltem az egészet...~gondoltam majd egy halvány mosollyal elfogadtam szerelmem kezét és kézen fogva sétáltunk be a kapun, hogy megtudjuk csodálni ezt a várost.

 A torony fölött mint nagy fekete felhő úgy szárnyaltak a madarak. Körbe-körbe majd egyszer csak mind eltűnik a házak között.
 -Puff.-suttogtam felfelé nézve mire mintha hallottak volna felrebbentek. És újra szárnyaltak össze-vissza melyik egy kört alkotva vagy egy fektetett nyolcast. A fiúk valami boltba mentek, egyedül ültem a nagy épület lépcsőjén és úgy kémleltem az eget.
 -Anya! De én azt a babát szeretném! Miért nem kaphatom meg? Csak annak van szárnya!-ment el előttem egy angol kislány aki az anyukája kezét fogta és próbálta vissza húzni. Gyönyörű sötét szőke göndör fürtjei a derekáig ért míg két oldalról hátra volt kötve egy rózsaszín masnival két tincse. Egy egybe ruhácskát viselt aminek a felső testen halvány kék volt alsó része pedig rózsaszínen pompázott. Topánkája fehéren díszelgett fehér bőrén. Míg nyakában egy ezüst láncon csüngött egy szárnyas tündér. Smaragdzöld szemeit rám vezette majd egy mosoly csúszott szájára.-Mint annak a néninek!-mutatott rám. Az anyja egy térdfarmert és egy egyszerű fekete trikót hordott amin egy bordó fenékig érő bordó pulóvert viselt, míg a lábán egy converse cipő volt. Barna szeme szeretettel volt tele míg szája komor volt.
 -Ejnye Bella. Nem mutogatunk és hazudozunk... -nézett az anyuka a gyermekére rosszallóan majd tőlem bocsánatot kérve felkapta az ölébe és elvitte. ~végül is nem mondott ostobaságot, de honnan tudta?~ gondolat menetemet egy hangos csapat vetette véget hiszen meg jöttek hozzám a skacok. -Ügye milyen kísérteties ez a hely?-ült le mellem Niall majd derekamnál fogva magához húzott egy csókra. Amiből több lett, de a többiekre ügyelve inkább abba hagytuk és mentünk tovább.
 -Amúgy mit vettetek?-kérdeztem mert tudomásom szerint egy cipős boltba mentek, de csak Harrynél volt zacskó. 
-Cipőt?-kérdezte ironikusan a göndör. 
 -Úgy értem muta a szerzeményt...-nevettem fel. Harry megmutatta és szinte teljesen olyat vett, mint ami a lábán van, csak éppen ez egyben volt, míg a másik eléggé viselt volt már. 
-Szép... Mást nem is vetetek?-néztem körbe mire csak néhány huncut mosolyt láttam és hogy Niall piroskás arccal mosolyog miközben megrázza a fejét nemleges választ adva. Furán néztem rájuk, de csak egy váll rándítással le rendeztem az egészet.

-Oké! Hol vagyunk?-kérdeztem a hiszti rohamomat megelőzve mert már órák óta csak gyalogolunk. -San Gimignanoban...-suttogta Liam miközben az sötét eget kémlelte. 
 -De vicces vagy... Aludni akarok és fáj a lábam. Hisztizni fogok!-fenyegettem meg őket mire csak halványan elmosolygott néhányuk. 
-Éhes vagyok!-nyafogott Niall.
 -Ti ketten nagyon össze illetek basszus... Mindkettő nyafog.-nézett ránk Zayn mire csak Niallel egy high five-val lerendeztuk. (Lepacsiztunk a kijelentésen...) A sötét utcákon már csak mi gyalogoltunk és olykor-olykor egy lámpa kapcsolódott le. Kezdet eluralkodni rajtam a pánik, így szorosabban bújtam Niallhoz aki csak boldogan ölelt miközben sétáltunk tovább, hogy legalább egy hotelt találjunk itt.

-Um Harry... beszélhetnénk?- kérdeztem olyan hajnali kettőkor, mikor egyáltalán nem tudtam aludni a sok kérdésem miatt, így átosontam a göndörkéhez.
-Persze.-felelte a plafont bámulva miközben a keze feje alatt volt.-te sem tudsz aludni, mi?-röhögött kínosan, miközben felhúzta az egyik gatyáját, hogy ne alsóban legyen előttem.  Bólintottam egyet majd törökülésbe húztam magam az ágyán, ő meg az ágytámlájának dőlve nézett.
-Harry.. Szóval te is... te is láttad a parkolóban azt?-kérdeztem suttogva
-Mit?-kezdett feszülni ettől a kérdéstől...
-Hát... valami fekete alak mászott fel az egyik toronyba. Vagyis abba, ahol van az a sok madár... A téren.
-Azt hiszem elálmosodtam... Ideje aludni! Légyszi kimennél?-kérdezte kerülve a tekintetem, majd bevonult a fürdőbe. Ilyennek még sosem láttam. Kerüli a kérdést, és tudja a választ. Tudja, hiszen látta ő is, tudja, hogy micsoda. Csak éppen nem akar válaszolni rá. Miért?

2013. október 4., péntek

43. Rész

 Sziasztok!
 Meghoztam a következő részt, így utolérve, kifújhatom magam.. Csak vicceltem!:P Nagyon szépen köszönöm nektek, hogy komiztok és még mindig szívesen várom azokat! Egy  (kinek, hogy) jó hír: A telefonomra rátöltöttem a blogger alkalmazást így onnan is tudom írni (egy órás az út haza szóval unatkozok közte, na!) szóval ha minden igaz, gyorsabban tudom hozni a részeket! Azt hiszem most csak ennyi. Nyugodtan kérdezhettek a bloggal kapcsolatban, vagy csak úgy tőlem, szívesen válaszolgatok... Jó olvasást! 

Ezer puszi: Kincső.xx

Harry szemszöge:

Alig hogy kiértem a konyhából, belerúgtam valamibe így lenézve megtaláltam a kitömött galambot. Csak megforgattam a szemem majd felkapva a madarat elkiabáltam magam.
-Louis itt van Kev...-de mire befejeztem volna ott állt előttem és dühösen bámult rám.-in.-fejeztem be normál hangon.
-Te elveszed az én Kevinemet???-sipítozott majd kikapva a kezemből a madarat elrohant sátáni kacajt hallatva.
-Oké..-suttogtam majd felfelé vettem az irányt, hogy nettezhessek egy kicsit.
 Oké pontosan mit is keresek?~bámultam a laptopom kezdőlapját, miközben az ágyon ültem.
-TUD VALAKI SEGÍTENI!-hangzott egy hang a fejemben, ami nagyon hasonlított valakiére.
-Mivan?-kérdeztem hangosan és felkapva a fejem egy másik szobában találtam magam. -Hol vagyok?- a falak fehéren míg a padló vörös színben pompázott. A helyiségben összesen volt egy fekete íróasztal ami pont az ajtóra nyílt ami előtt én ültem az ágyamon, ám mikor lenéztem nem az ágyamon ültem hanem a földön, így feltápászkodtam. A szobában volt még két bőrből készült bordó fotel es az asztal mögött háttal nekem egy fehér forgós szék ami ki volt párnázva. A falon volt egy nagy festmény amin leginkább a fekete és a fehér szín volt az uralkodó. Mintha a színek harcolnának egymással. 
-Örülök, hogy újra láthatlak fiam!-fordult meg a szék és immár farkas szemet néztem az apámmal, Michael arkangyallal. Vékony ajkai komolyan mint egy vonal úgy "álltak" az arcán. Széles álkapcsa erőt sugárzott míg orra az általánost ütötte. Haján már megjelentek az ősz hajszállak amik hullámosan, engedelmeskedtek a tulajdonosának így tökéletesen simult hátra. Viszont a szeme nem tűnt embereinek. Zöld íriszeiben néhány arany pötty volt így mint valami méregzöld kígyót simogatnék, olyan érzést táplált felém.
-Khm...szia...apa. Miért vagyok itt?-mire mosollyal az arcán felállt. Fehér öltönyben volt, mèg a cipője is olyan világos volt. Vállai szélesek míg látszódik, hogy edzett, vagyis csak normális alakja van. Nyakkendője egyszerű szürke volt. Az öltöny zsebe felett volt egy kicsi, alig egy tenyérnyi aranyszárny. 
-Tudok rajtatok segíteni, de ez neked nem lesz olcsó...
-Mi? Hogyan?-kérdeztem, hiszen mikor legutoljára láttam fortyogott a dühtől. Miattam. -És mi az ára?
-Nem lehetsz fehér angyal.-mondta teljesen szárazon.
-Mi?-rökönyödtem meg, hiszen ez annyit tesz, hogy bukott angyalnak kell állnom. -Miért?
-Hosszú idő ment el az omniózus esett óta. Van egy kislány, kit csak a két személy találhat meg. Neki kell döntenie kihez áll. A másik élőholt felfedi nem soká magát és nem a jóságos szívéről lesz híres. Most, ha ezt a kislánynak a tartózkodási helyét elmondom, bukottakhoz kell állnod. Viszont ha minden egyszer jól sül el, és úgy ítélik meg, vissza jöhetsz. Haza. Nos. Hogy döntesz?
Újra otthon? Vissza szállni a régi életembe? Ennyi idő után? Viszont. Meriennek kell a segítség!
-Rendben fogadtam el a kezet, ezzel éreztem ahogy a szomorúság és az ön marcangolás erősödik bennem. Megnéztem a szárnyam és szürke. Pont mint amilyet Merien választott. 
-Toscanában keressétek, ahol a tornyot fekete madarak veszik körbe, ahol egy gyermek segít nektek. Ott meglelitek helyetek. -s' ezzel a mondatával újra az ágyamon feküdtem zihálva. 
-Hu....-fújtak ki a levegőm majd elkezdtem keresni Hoteleket..

-Persze, oké, igen, igen, neeem soha! Niall nem fogja felzabálni az egész hotelt... Nem férne el a hasában. Nyugi, igen, naná! Oké köszi Paul! Szia!-tettem le a telefont és már rohantam is le a többiekhez egy lemoshatatlan vigyorral az arcomon, mikor valakinek neki mentem, így őt föllökve.
-Áu! Nem tudsz vigyázni bongyor?-mondta Merien miközben röhögve segítettem neki felkelni a földről. 
-Tudom hogy juthatunk előrébb.-feleltem büszkén.

Merien szemszöge:

-Mivan?-nevettem fel. 
-Ajj..-sóhajtott fel- beszéltem valakivel aki megmondja a "jövőt"-mutatott idézőjelet a kezeivel- és az mondta, hogy egy gyermek fog segíteni neked. Azt viszont, hogy hogy néz ki, vagy hogy milyen korú, nemű, nem mondta, de csak te találhatod meg őt. 
-És hol találhatom meg akkor?
-Várj!-csitított el, majd mély levegőt véve elkiabálta magát.- Megyünk Olaszországba! Mindenki menjen pakolni! Most!- olyan hangosan mondta, hogy muszáj volt befognom a fülem és a fogazatomat összeszorítanom. Harry ezek után rám nézett mosolyogva. 
-Te elmebeteg vagy-sziszegtem a fogaim közt, miközben néztem a rajtam röhögő göndökét. 
-Inkább menj és pakolj be, mert holnap indulunk 4 napra... -utasított mire fújtatva, de engedelmeskedtem neki.