42. Rész

 Sziasztok! 

Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott mire megérkezett ez a rész, de este értünk haza és bekellet pótolni a lemaradásomat... Végre, valami színt is feltudtam venni a napozásoktól. És képzeljétek, találkoztam Willel Olaszországban. Vagyis, ahogy én elképzeltem és van róla fotóm is (mármint nem arról, akivel találkoztam...és majd a később kinéző Willel "taliztam"...) és áá úgy lefagytam mikor láttam. Rohadt helyes volt...haha...:D Mindegy!... Nagyon szépen köszönöm a komikat, pipákat és az új és régi követőimet is! És persze, az is nagy szívdobbanás volt nekem, hogy mikor legutoljára láttam a blogom oldalmegjelenítéseinek a számát még valahol 7800 körül volt... Most meg? Áh... nem 911111oimondok semmit. Csak imádlak titeket!? 

Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge:

Lesétáltam a lépcsőn, hogy valami finomat ehessek reggeli gyanánt. Mikor benyitottam csak Willt láttam, ahogy valamit gépel a laptopján. Hullámos haja most össze volt kötve a tarkójánál míg elől egy-két tincs kilógott. Fekete klasszikus szemüvege mögül koncentrálva olvasott valamit és néha-néha egyik tincsét félre söpörte. Szája halványan szétnyílva volt. Egy egyszerű fekete bő póló volt rajta, hozzá egy szűk szürke farmer. Vettem egy nagy levegőt és bementem  a helységbe.

-Jó reggelt!-köszöntem és már rögtön a hűtőben matattam élelem után. 

-Neked is!-nevetett halkan és folytatta dolgát miközben fel se pillantott a képernyőről.

Kivettem néhány felvágottat, vajat és paprikát. Vágtam kenyeret és így tudtam csinálni szendvicset.
-Kérsz?
-Hm? Ja, igen, köszi...-válaszolta, és végre felnézett. Leraktam elé két szelettel, majd felrohantam a szobába. Az én szőkeségem még aludt, így leraktam az éjjeli szekrényre a tálat és bebújtam a takaró alá, majd puszikkal leptem el az arcát és nyakát.Válaszként csak halk sóhajt és kuncogást kaptam. Mire felfogtam volna a dolgot, már Niall alatt feküdtem ahogy csókot váltunk egymástól. Ahogy nyelve súrolta a szájpadlásom bizsergés futott át egész testemen. Ahogy egyik kezével a fejem mellett támaszkodik, míg a másikkal az arcomat simogatja majd a nyakam és a derekamnál áll meg a keze, libabőrös lettem. Az egyik kezemet a hajába túrtam míg a másikkal a hasát simogattam. Fogalmam sincs, mi volt velem, csak az érzéseimre hagyatkoztam. Egyik kezével csípőmnél fogva megemelt, majd a fenekemet a markába fogta. Reflexből a dereka köré fogtam a lábam és úgy folytattuk tevékenységünket. 
-Umm bocsi... Itt se vagyok!-mondta valaki elfúló hangon, majd hallottuk ahogy becsukódik az ajtó. Niallre néztem kipirosodott arccal és egyszerre nevettük el magunkat. Lassan Niall is lemászott rólam, aminek nem örültem annyira, de hát ez van. Gyorsan megreggeliztünk és fölöltöztünk, majd mentünk is le a többiekhez.
-Ez gyors volt...-kuncogott Harry mikor leültünk közéjük. 
-Legalább nekünk van kivel Styles!-kacsintottam rá kapásból. 
-Ha-ha-ha-dünnyögte morcosan. 
-Hé Hazza én itt vagyok neked.-ült le Louis az ölébe, mire mindenki felnevetett. 

Lassan kezdet dél lenni, így furcsálltam, hogy ma nincs semmi katonásdi.
-Te Harry... Ma hogy-hogy nincs semmi?-kérdeztem mikor egyedül ültünk a konyhába egy-egy teát szürcsölgetve. 
-Mert Will itt van és én nem bízom meg benne, lehet valamire nem soká rájövök, nekünk nem soká próbákra kell járni és most csak ennyi jut eszembe.-számolgatta az ujjain a dolgokat. Csak bólintottam az elhangzottakon. 
-Umm... És egyáltalán mi értelme ennek? Mármint... ezek a sok futások és ilyeneknek?-kérdeztem végül az utolsó pár kortyot elfogyasztva, majd a zöld szemeibe néztem.
-Az, hogyha történik olyan, és nem soká fog is akkor....
-Nem láttátok Kevint?-rontott be Louis, így Harrybe fojtva a szót. Mindketten megráztuk a fejünket, majd Harry a bögréket a mosogatóba helyezve Louis után indult ki, de előtte megtorpant mellettem.
-De búsulj, nem soká mindent érteni fogsz.-kócolta össze a hajam majd mosollyal az arcán ki ment. És most választ nem kaphatok? Vagy mi? Áááh.-gondoltam, majd kifújva a levegőt én is elindultam. Megkeresni Kevint.