38. Rész

Sziasztoook! :D wááh most nagyon jó kedvem van! Képzeljétek találkoztam az egyik olvasómmal akiről kiderült, HOOOGY az osztály társam!? Remélem ha most ezt olvassa, örömében tapsikol.:P Phu! 

Na szóval a lényeg, hogy most a Gólyahét miatt tudok írni, de jövőhéttől elég ritka lesz az új rész... Szóval megpróbálok majd minden hétvégére hozni egy újat, vagy ha minden jól sikerül egy-két hétköznap is lesz.. Mindent megteszek, hogy ne kelljen abba hagynom, se szüneteltetnem, de cserébe kérnék sok-sok komit, hogy tényleg érdemes-e küzdenem a szüleim ellen..(haha, csak vicc) Ilyen hosszú "kis regényt" se írtam még azt hiszem...xd

Mindegy... Jó olvasást! 

Ezer puszi: Kincső.xx 

-TALÁLT! Nézd Zayn! Pont középre! BELE ELSŐREEE!?!!!-üvöltöttem torkom szakadtából és egy kis ünnepi táncot is elejtettem. Mikor lenyugodtam, vissza mentem, de addigra már nem csak Zayn állt ott, hanem Harry és Niall is. Mindegyikük csak mosolygott, majd Niall felkapott és megpörgetve megcsókolt. 

-Elég lesz! Na most öltözz át kényelmesbe és rohanj vissza, mert kezdődik a neheze.-mondta Harry és ezzel már el is tűntem onnan. 

Lassan egy hét telt el a legelső kiképzésem óta, amiről elsőnek csak azt hittem, hogy viccelnek, de most így kifulladva, néhány helyen zúzódásokkal, nem viccelődöm ezzel. Akkor még nem hittem volna, hogy ennyire nehéz lesz. A fekvőtámaszok, futtatások, mászások és még sok mástól úgy éreztem magam mintha egy katonai kiképzésen lettem volna. Niall néha segített.. értem ezt, mikor fekvőtámaszozni kellett lefeküdt alám, vagy felüléseknél fogta a lábam, és ha jól sikerült, kaptam egy gyors csókot.

-Harry...-nyögtem fel mikor kifulladva megérkeztem a futásból- Nem bírom tovább! Egyáltalán minek kell ezt csinálnom? És nektek miért nem? Miért ne mondjátok el, hogy mi ez az egész?-kérdeztem, immár a földön hanyatt fekve.
-Azért kell ezt csinálnod, hogy tudj élni majd, és ne rögtön halj meg.
-Mégis ez hogyan segítene azon, hogy ne haljak meg? Basszus itt futok és mindent megteszek amit mondtok. És nem értem, hogy a nyilazás, vagy hogy mondjam, mi értelme, mondjuk jó buli, mert szinte mindig betalálok..-Nem válaszolt erre már semmit, csak halványan elmosolyodott, majd hátat fordítva nekem  azt mondta, "Ma már nem kínozlak" és kisétált az ajtón.

A földön fekve bámultam ki magamból. Már január van és annyi minden történt... Ja, nem is. Nem történt semmi. Csak futok mint az őrült, talaj tornát végzek és minden ilyet, míg Arianáékkal táncolok. És ezek után már csak Niallre volt erőm foglalkozni, mert ő mindig mellettem volt és van. Remélem lesz is..

Semmi mást nem tudtam meg a dologról.. Vagyis, erről az Istenséges dologról... Az álmaimban pedig csak sétálok a parkban egyedül és azt nézem ahogy a gyerekek angyalként, szárnyakkal néznek rám, és meghajolnak előttem. A kislány a bokorban, összesen csak egyszer nézett fel rám és mikor megláttam gyönyörűen csillogó tengerkék szemét tele könnyekkel, halványan elmosolyodott, így nem értem Harry miért félt tőle.. Persze a mosolya nem tartott sokáig, mert mikor már a többieket nézte, harag, szomorúság, düh, féltékenység tükröződött a tekintetéből és gyorsan a térdére hajtotta fejét, és zokogni kezdett. Egyedül a bokor volt körülötte zöld, amin vérvörös csipkék értek meg. Ezek az álmaim sosem tartottak sokáig, és bár nyugodtabban keltem fel akkor, mégis nyúzottnak, szét esetnek éreztem magam. Most meg a nappali közepén fekszem, amiből éppen kiképzőtábor alakult.

Sosem engedtek el, ilyen hamar Harryék. Talán megsajnáltak, vagy más teendőjük akadt, hogy így elsietett? Kitudja.
Kifújtam a levegőmet, majd feltápászkodva, kimentem a helyiségből. Felbotorkáltam a fürdőbe és megengedtem a forró fürdőm. Levéve a ruháim, megállapítottam, hogy sokat fogytam és izmosodtam. Vagy csak a zsír izommá lett? Mindegy. Felkötöttem a hajam és belemásztam a "finomságba". (ne kérdezzétek, csak úgy jött...xd-szerk.) Éreztem ahogy a koszt, izzadtságot és a rosszat leáztatja a testemről a víz. nem volt könnyű kiszállni belőle, de alig fél óra múlva már egy fekete csőszárúban és az egyik szürke vállon lecsúszó pólómat vettem fel majd mikor ránéztem az ágyra, gondolkodás nélkül bebújtam a takaró alá és mély álmomnak adtam magam....