2013. szeptember 18., szerda

41. Rész

Sziasztok! 
Szóval kezdem az elején. Annyit szoktam ezen röhögni: Néhány napja volt 13 rendszeresem, majd 16 és most 15.:D Viszont akkor is köszönöm nektek, hogy eddig is és most is olvastátok és olvassátok az írásomat, amiért ezerszer megtudnám köszönni (mondjuk meg is teszem..). Nektek hogy megy a suli? Mert én többször lekésem a Hévet reggel 6kor..xd Mindegy. Hulla vagyok. (Most is itt iszom a kóláim, hogy ne aludjak el idő előtt, amíg nem pötyögöm be a betűket.) Viszont én most csütörtökön (holnap) utazom Olaszországba azt hiszem 10 napra.(?) Szóval a 42. Rész kicsit késni fog. 
Juj és amin még szakadtam: Anyukám véleménye a blogomról: "nagyon tetszik az írásod a stílusod és a történet is. Csak a tagok nem tetszenek. Nem lehetne, hogy ne róluk írnál?" Hát... Nem szereti őket, de a Rock me-t szokta dúdolni... (nem is tudom miért..hihi) Mindegy, nem is húzom tovább az időt!
Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge:

Itt mindig tavasz van, vagy csak én gondolom így?-gondolom magamban ahogyan újra letelepedem a puha méregzöld fűbe és várok. Nem tudom ugyan, hogy mire vagy kire, de várok. Hanyatt vágom magam óvatosan és lecsukom a szemem. Hallgatom a madarak vékony csicsergését, a gyermekek harsány jóízű nevetéseit, ahogy jól szórakoznak és egy kislány halk zokogását. Mindenki azt mondja, nem tudok ez ellen semmit se tenni. Miért? Nem tudom. És épp ez a bajom. "Jól vagy?"-kérdezi egy ismert hang a fejemben, mire hátra fordítom a fejem reflexből, ahol meglátom Harryt egy lenge fehér pólóban és egy fekete csőszárúban, a lábán meg a tőle szokásos csizmáját hordja.
-Ha végre elmagyarázod ezt az egészet. Mégis ki ez a Will?-kérdezem felelet képen neki. Mire csak halványan elmosolyog, majd lefekszik mellém és kezét feje alá rakva az eget figyelve nyílásra nyitja száját. "Fárasztó vagy te lány!-nevet fel- Oké. Will, vagyis William Payne, Liam bátyja. Sokan nem hallanak róla, néha még a családja se tudja, hogy egyáltalán létezik-e. Liam ezért pikkelt rá az elején, hogy csak így felbukkant. Mindegy. Tehát olyan két év van köztük. Valahol Románia és Magyar ország környékén lakik, vagyis lakott, úgy tűnik. - sóhajt egy nagyot, majd lecsukva a szemét folytatja- Most jönne az, hogy megkérdeznéd, hogy akkor mégis én ezt honnan tudom. Onnan, hogy utoljára talán két éve találkoztunk vele és ő számolt be hollétéről. Sajnos többet nem tudok róla."-nevet fel majd kifújja a meleg levegőt a száján és egy újabb adagot szív be, immár az orrán, mire rám emeli tekintetét. 
-De én eddig miért nem hallottam róla?-kérdezem döbbenten, hiszen mégiscsak együtt élek Liammel.. "Azért, kedves Merien, mert nem volt lényeges. Mi is kezdtünk megfeledkezni róla, de ez a hirtelen felbukkanása és még tudja is a címünket nekem különös. És nem mondja el az indokát, hogy miért akar megismerni téged, ami engem nagyon aggaszt. És fogalmam sincs miért."
-Értem. Őm.. És akkor ezt a kiképzésest is folytatnád? Mert őszintén szólva már rohadtul elegem van ebből az egészből...-fújtattam. Mire csak felnevet. "Mint mondtam, fontos, hogy túl éld az elkövetkezendő napokat, heteket vagy akár hónapokat is. Ez az egész csak elővigyázatosság, netalántán a másik Élőholt valami ok folytán gonosz lenne és a halálodat akarja...-csukja be újra a szemeit.

Mikor pislogtam párat, végre kitisztult a látásom. Kábán néztem ki a fejemből, miközben hallgattam a mellettem szuszogó édes hangját. Nem tudom meddig bambultam, mert mikor elsőnek nyitottam ki a szemem még korom sötét volt a szobában, ám mikor feleszméltem már kezdtek előbukkanni az ablakon átszűrődő első napsugarak. Lassan felültem és körülnéztem. A széken ruhák, a függöny behúzva, talán egy kis rés volt, ahol betudott szökni hozzánk a fény. Niall hasán Pici June összegömbölyödve szunyókált. Niall tökéletesen pihent és talán tovább vizslattam őt, mint kellett volna. Egy nagy levegőt vettem, majd erőt véve magamon, becsoszogtam a fürdőbe, hogy elvégezzem "reggeli" teendőimet és neki kezdjek a mai napomnak. Amire szörnyen kíváncsi vagyok, főleg, hogy mi lesz most, ezzel a plusz egy fővel...

Utószó: Néhányan azt mondják, hogy hosszúakat írok, mások meg hogy rövid... Nem tudom... Szerintetek? És hogy lenne jobb? :)

8 megjegyzés:

  1. Kösziii az új részt nekem így tetszik nagyon se nem túl rövid se nem az nagyon hosszú és nekem ez tetszik benne mert így fent tudod tartani a érdeklődést mert így minden részben pont annyit árulsz el amennyit lényeges amúgy nagyon várom azt a percet mikor kitisztul a kép és mindenki tisztán fog látni de húzd még sokáig mert az annyival több részt is jelent :DDDDD Ja meg persze annál messzebb a vége is és addig is nekem lesz mit olvasnom :DDDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A vége nagyon adja..xd Én köszönöm neked, hogy olvasod, mert sokat jelent, főleg, hogy mindig komizol és wáááh ‹3 Köszönöm, hogy így gondolod! A vicces ebben az egészben az, hogy néhány "utolsó" rész már majdnem kész a gépben, míg a füzetemben a következő részek vannak meg... és mindig jön új ötlet, szóval egy hamar nem lesz vége a blognak, főleg, hogy nem lesz második évad, vagy hasonló... nem is lehetne, mert bárhogy gondolkodom, nem lesz teljesen "Happy End" a vége, de valahogy mégis az lesz csak nem a megszokott módon..:D (ezt is elmagyaráztam..)SZÓVAL MINDENÉRT KÖSZÖNÖM!

      Törlés
  2. imádom még mindig ;)
    puszi Enci* :*

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó és ez így tökéletes. Nekem nagyon tetszik. Siess a következővel és jó szórakozást!! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! És kimondhatatlanul örülök, hogy tetszik!:D

      Törlés
  4. váá, sikerült elolvasnom a 24.résztől ideáig másfél nap alatt!:$$ nagyon jó vagy szivem, így tovább!:D<3 és rohadj meg hogy nem vittél magaddal Itáliába:DDDDDDDDDDD<3 nagyon jó vagy kövii!:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ügyes vagy drága...x3 Hát bocsánat, most is onnan írom ezt a komit:$$ ‹33 És sietek és ki""""""tul örülök, hogy tetsziiik! :D

      Törlés