40. rész

Hát sziasztok! 
Elérkezett a negyvenedik rész is amit alig hiszek el!?Több mint 7000 megtekintés, 16 rendszeres és akkor még a komikról nem is beszéltem, (bár mostanság ritkul:( ) amiknek annyira örülök! Wáááh!:D Köszönöm szépen mindenkinek!? 
Annyit vagyok a suliban, hogy már külön füzetben vezetem a történetet és a szereplők előzeteseit és még néhány dolgot benne..Jut eszembe, péntek: Niall szülinapjaaa ‹3 BOLDOG SZÜLINAPOT NIALL HORAN!!!?! ‹33

Jó olvasást!? 
u.i.: LÉGYSZI KOMIZZATOK!? Nem akarok komihatárt, mert én utálom, de ha azt szeretnétek, hogy ezek után se legyen, akkor komizzatok sokan!...légysziiiii!?!?

Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge:

Miért nem értek semmit? Miért nem mondják el a teljes igazságot? Miért nem tudtam, hogy Liamnek van egy fiútestvére? Miért van ennyi miérttel kezdő kérdésem? Miért vannak kérdéseim? Miért nem kapok válaszokat? Miért? (én is elvagyok ezekkel..xddd-szerk.) Ezer és egy ilyen kérdések kavarogtak a fejemben miközben mindenki csendben vacsorázott az asztalnál, ami sosem szokott lenni, mert egyrészt mindig van aki beszél másrészt Niall se bírja a csendet és tenni is szokott ellene, de most ő is a kajába bámul és eszik, miközben szorosan fogja a kezem az asztal alatt. Vettem egy nagy levegőt, miután lenyeltem a falatot és felnéztem Willre.
-Nem akarok bunkó lenni, de te tényleg Liam testvére vagy? -kérdeztem, mert már rohadtul idegesített ez a néma csend.
-Igen az va...- válaszolta volna, de valaki (Liam) nem szakította a mondatát.
-Mégis mi a fenét keresel itt? És miért pont most? Lehet kicsit későn kérdezem, de egyáltalán hogyan találtál ide?-kérdezte tőle eléggé idegesen testvérétől, ami egyáltalán nem szokása. Ha ennyire ideges, hogy még az ételhez se nyúlt, vagyis csak turkált benne és homlok ráncolva gondolkodott, eléggé fura és ijesztő is volt egyben.
-Jöttem meglátogatni szeretett öcsémet!-nevetett fel jóízűen, mintha ez csak olyan természetes lenne.. de amúgy ez nem az? Vagy én tévedek?-Meg pluszba szerettem volna megkérdezni, hogy hogyan állna nekem a rövid haj?! Mondjuk arra gondoltam, hogy elől picit hosszabb lenne... Szerintetek?-nevetett tovább, de szemei mintha azt árulná el, hogy igazából nem csak ezekért jött el. És ha elrabolni készül valakit? Vagy gyilkos lett és Liam ezért nem akarja itt látni? Jézus Merien mik ezek a gondolatok? Állj le, szállj le a Földre és légy normális! Nyugtattam magam. Ehh, normális? Szálljak le? Jó vicc... Ez így ironikus. Na mindegy. -Aztán persze hallottam hírét Meriennek és jöttem megnézni.-jelentette ki, mire Niall annyira megszorította a kezem, hogy felkiáltottam fájdalmamban. Nem értem.. Mégis mi bajuk van a fiúknak?
-Bocsánat.-suttogta Niall, mire csak morogtam egy semmit és felvéve a tányérom, amit a mosogatóba raktam, elnézést kérve, felvonultam a szobába. Mikor kijöttem még hallottam, egy "Jól vagy Niall? Mi volt ez? Mit akarsz Merientől Will? Most őszintén..." Nem érdekelt már semmi, csak hogy tisztán lássak mindent, de ez mégis mikor fog eljönni?

Mikor a kezemet kezdtem el kémlelni a szobában, észre vettem, hogy egy-két helyen picit piroslott, így elindultam a mosdóba. Néztem ahogy a pici vérfolt eltűnik a kezemről és körkörösen folyik tovább le a mélységbe ahogy keveredik a tiszta vízzel, így azt beszennyezve. Elzártam a csapot, majd óvatosan megtöröltem a kezeimet, így felszárítva róla a nedvet. Felszisszentem ahogy a textil hozzáért, de próbáltam leplezni a törékenységemet. Nézegettem a kezem és csak egy két lila foltot láttam rajta. Ennyire megszorította volna a kezem? De hát nem is volt ilyen erős... Vagy mégis? Sóhajtottam egyet és kisétáltam, egyenesen az ágyhoz, majd a hátamra esve a puhaságba, a plafont kezdtem bámulni unalmamban, mert nem volt kedvem lemenni a feszült hangulatba. Alig öt perc múlva nyílt az ajtó.

Harry szemszöge:

-Szóval őm... Will. Hogy-hogy őm... itt vagy? Hogyan találtál ide?-kérdezte Zayn, miközben a kanapén ültünk és valami filmet raktunk be. Niall felment, így csak öten voltunk itt.
-Mondtam már, hogy miért vagyok itt.-nevetett fel, így éreztette velünk, hogy jól szórakozik, míg mi nem. -És egyszerűen. Tudom a címet, mivel itt lakik a tesóm.- valami nagyon nem tetszett ebben a gyerekben. Olyan más, mint mi. Mégis leginkább Merienhez tudnám hasonlítani. Mintha.. nem is tudom megfogalmazni. Mintha lenne valami benne, ami bennünk nincs, de Merienben hasonló van, de mégis más. Na ezt is elmagyaráztam... Liamet kezdtem figyelni, ahogy kezd megenyhülni, majd sóhajtva egyet, elmosolyodott.
-És hol alszol te hülye, ha több mint kétszáz kilométerre lakunk innen?
-Őm... Upsz?-kérdezte lesütött szemekkel, de én még mindig gyanakvóan figyeltem őt. Nagyon nem tetszett benne valami.
-Van egy vendégszobánk, ott tudsz aludni..-válaszolta Zayn majd feltápászkodva elindult a lépcső felé majd hirtelen megtorpant. Hátra fordult és kérte, hogy jöjjön vele, mert megmutatja neki. Több se kellett neki, már fel is kapta a táskáját és rohant felé, így együtt mentek fel az emeletre, ahonnan nevetések szűrődtek le. Néztem Liam arcát, de csak elégedetten mosolygott. Megráztam a fejem és felrohantam a szobámba, majd ledobtam magam az ágyra. Ahogy kezdett viszketni a hátam egyre rosszabbul éreztem magam. Ilyen még nem volt velem. Muszáj beszélnem apámmal, de mégis hogyan? Hiszen el kellett tőle jönnöm. Csak akkor mehetek vissza, ha csinálok valami "jót". Csak tudnám mit értett ezen, hiszen pontosan megmondta, hogy majd tudni fogom, mi az én dolgom. De mégis mi? És én miért nem tudom?  És ő miért tudja? Ezekkel a kérdésekkel hunytam le a szemem majd délutáni sziesztába szántam magam. Ami ugyan az egyre erősödő fájdalomtól a hátamban nem ment nagyon, de azt hiszem egy idő után már nem éreztem semmit.