31. Rész

Merien szemszöge:

Olyan jókat tudok már aludni. Végre nem látom azt a lényt, de apám aggaszt egy picit. Hogy-hogy senki se tudott arról, hogy ő megmentett? Én meg hálátlan voltam. 

A nappaliban ülök, ölemben Pici June és a kezemben egy forró kakaó. Mióta kijöttem a kórházból mindenki figyel rám és ez már kezd aggasztóvá válni, mivel jól vagyok! Mindegy. Harry és Ariana egyre közelebb kerülnek egymáshoz, aminek borzasztóan örülök. Niallel meg csak még jobban össze melegedünk. Azt tervezi, hogy majd a nyilvánosságra hozza a kapcsolatunkat, hogy tudják a rajongóik. Ettől picit félek, hisz nem vagyok szép, se az a hűű de vékony alkat. Egy átlag ember vagyok, akinek egy sztár a párja...

A fiúk elmentek fel venni a dalukat, ezért itthon unatkozok. Olyan délután 2 lehetett, mikor a fejembe nyilallt egy ötlet. Így zöld színű cetlikre firkantottam dolgokat, majd a ház néhány oldalára raktam, hogy mint egy küldetés, elvégezzék a srácok. Felhívtam a pályát, hogy mára lefoglaljam, majd gyorsan felrohantam átöltözni. Lezuhanyoztam és még magamat is meglepő gyorsasággal hamar végeztem ezzel. Felhúztam egy terepgatyát mellé egy hosszú ujjú szürke színű #LOVE felíratú felsőt. Rá egy sima pulcsit, zoknit, és a szegecses csukám. Kettőbe befontam a hajam, és mielőtt ráraktam volna a sapkám, beraktam a fülembe egy ezüstöt. Lerohantam, de mikor leértem kaptam egy SMSt. "Olyan 10 perc és otthon vagyunk, készülj, mert bulizunk! Vagy nem... N.xx" A hűtőhöz rohantam és kivettem egy Twixet. azt majszolva vettem fel a kabátom, sálam, és a kesztyűm. Majd útnak indultam. Szerencsémre nem jött velem szemben ismerős, így fél órán belül ott voltam, majd beültem egy cukrászdába, hogy ott várjam meg a fiúkat. Fogalmam sincs, honnan pattant ki ilyen az agyamból, de jól hangzik és amúgy is megígérte Niall, hogy majd egyszer elmegyünk...

Niall szemszöge:

Alig vártam, hogy haza érjünk, és Vele legyek, de mikor benyitottunk, nem volt senki se otthon. Csak egy cetli... Egy cetli mindenhol.
-Niaaaall ez neked szóóól!- kiáltott fel mellettem Louis, amitől tuti kilyukadt a dobhártyám. Persze mindenki fogta a fülét és röhögött. Köztük én is, így elvettem tőle a zöld papírt. "Irány a szobád és az asztalon a következő feladat!:P Pusz: Merien<3" Mikor felnéztem már mindenki olvasta vagy már felfelé tartott a szobájába (azt hiszem). Így én is felrohantam majd az asztalhoz léptem. Ott újabb írás volt. "Milyen ügyes vagy, hogy eljutottál idáig! De most öltözz feketébe, vagy terep színűre, majd a nappaliban várd meg a többieket. Ott a tévén lesz a feladat! Pusz:M.<3" Komolyan ez a nő kész csoda... Felvettem egy fekete gatyát, hozzá egy zöldes hosszú ujjút, majd zokni, pulcsi és sapka fel, majd nyomás a nappali. Fogalmam sincs, mi tart ilyen sokáig, vagy én voltam túl gyors, de sokat kellett várni a többiekre. addig megkajáltam. Mikor már mindenki tiszta katona szerelésben volt, megnéztük a tévét. "Sikerült? Ohh tapsot a csapatnak! (bocsi, de unatkoztam) Szóval menjetek most el erre a címre:*cím* és majd jön a következő feladat! Pussz:M.xx" Bárhogyan is gondolkoztam, nem jutott eszembe, mi van ott. Össze néztünk a fiúkkal, majd kabátot, sálat véve mentünk is.
-Szerintetek mit tervez, ha így ennyire kifundálta? És hogy lehetett ennyi ideje erre???- kérdezte Harry vezetés közben.
-Te hülye vagy. Szerinted mennyire unatkozhatott egész nap?- nézett rá hülye fejjel Liam, amin mindenki jót röhögött.
-Senki se tudja hová tartunk, mi?- kérdeztem amire mindenki csak megrázta a fejét.
Olyan 20 percbe telt mire oda értünk, de mikor megláttam, hogy a cím egy paintball pálya, elröhögtem magam. Most már értem... Mindig is kiakarta próbálni télen... Körbe néztem, de mikor megfordultam valaki a karomba ugrott. Rögtön tudtam, hogy Merien lesz az.

-Ezt most komolyan gondoltad?- kiabált fel Louis olyan hisztis hangon, amin mindenki derült egy jót.
-Halál komolyan kiscsajszi!- mosolygott ördögien- Amúgy is Niall megígérte, hogy megyünk majd!- kacsintott rám. -Mi van Tommo talán félsz?
-Én ugyan nem...
-Akkor hajrá! Miénk az egész pálya 2 óra hosszáig! Yeah! Ezzel befutott. Mindenki felöltözött sőt még valami fekete anyaggal az arcunkra is kentünk két csíkot, hogy hitelesebbek legyünk. És elkezdődött a játék. 3-3 ellen játszottunk. Merien-Liam-Harry és Zayn-Louis-Én voltunk egy csapatban. Igen érdek feszítő volt, de a legtöbb találat Louist érte... Főleg Merien támadta őt. Sajnos ők nyertek.
Mikor haza értünk, addigra mindenki hulla fáradt volt. Gyorsan lezuhanyoztunk, és már mindenki ment aludni.
Merien mikor lefeküdt mellém, felszisszent és össze szorította a szemét.
-Mutasd magad szépség!- mondtam, mert sejtettem, hogy mi lehet a baj...
-Semmiség, csak egy-két lila folt.
-Mutasd!
-Oké, na!- állt fel majd felhúzta a hasán a felsőjét, amin körülbelül 3 helyes lilás-kékes foltok voltak. Utána a fülét is megmutatta, aminek a vége is picit olyan volt. Hmm.. milyen precíz munka... Azt hiszem, ezt én lőttem... Felálltam majd minden egyes helyet megpusziltam, amit kuncogással díjazott. Egy csókot lehetem ajkaira, amiből vad csókolózás lett. Majd mikor bele estünk az ágyba folytattuk. Ám ezt a pillanatot megint egy nyávogás félbeszakította. Komolyan mondom ez a macska, mindig jókor jelenik meg! (iróniát érzitek ügye?)
-Komolya? Pont most?- kérdeztem Pici Junetól, majd mikor láttam, hogy cukin dörgölődik hozzánk, elmosolyodtam majd legurultam Merienről és egy puszit nyomtam a szájára.
-Ezt majd folytatjuk! De akkor kifogom zárni, az már biztos!- súgtam mire, csak elkezdett nevetni majd ő is megpuszilt. Hozzám dörgölődtek  a macskáim és szép lassan elaludtam...