66. Rész

Sziasztok! 

Bocsánat a késésért, de a napokban nem igazán voltam gép közelben s egyáltalán a hangulatom is kissé.. khm.. lent volt a béka fenekén... 

Kedves olvasóim! Hálás vagyok, hogy itt vagytok mellettem! Sokan nem tudjátok, de tényleg minden számít a szememben. Akárcsak egy pipa, vagy egy 'like'...

Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge: 

(ZENE)

Éreztem, ahogyan a lélegzetem egyre csak nehezedett. Félig csukva tartottam a szemem, mikor melegséget éreztem oldalamnál és homlokomon.

-Komolyan... Ha ez így megy tovább... -fortyogott Zayn, mikor újra ránéztem s a kezében tartott golyóra, ami csupa vér volt.

-Nem fog. -vágom hozzá a szavakat fagyosan, majd az ablakon át inkább kifele nézek. Már annyira elegem van mindenből! Miért ne lehetne mindennek vége itt és most? Az egyre gyorsabban elmosódó fák, házak s siető emberek látványától elszédültem, így inkább lehunyom szemeim. 

-Mégis hol voltatok? -Harry kiabálására nyitottam ki szemhéjam. Egy üres, fehér falakkal lévő szobában találtam magam, ahol talán volt egy ágy, amin feküdtem, egy szekrény, tévé és még néhány fontos dolog. -Hová mentetek? -Harry hangja idegenként kúszott hallójárataimba, s a puffanások azt jelezték, hogy szörnyen ideges. Rögtön leugrottam az ágyról, de elszédülve, szürke foltokat kezdtem látni. Nem foglalkozva ezekkel, s korgó gyomrommal, kislattyogtam közéjük. Zayn, Louis és Niall csak csöndben ült a kanapén, míg Liam az egyik ajtófélfának dőlt, s csukott szemekkel hallgatta Harry düh kitörését. 

-És te hol voltál? -kérdeztem fagyosan, a falnak dőlve. Mindenki felkapta a fejét és mint a hó, olyan arcok lett. -Ennyire ijesztő nem vagyok!- nevettem fel, majd Niall ölébe helyezkedtem el, aki csak megmosolyogta cselekedetem s egy csókkal le is reagálta. Testemben rögtön éreztem a melegséget, mely mindig jó barátként fogadott, mikor Niall a közelemben volt, vagy csak rá gondoltam. A néma csendet Louis zavarta meg, ahogyan bekapcsolta a tévét és egy bugyuta reklámot kezdett el figyelni.

-Dolgom akadt..-rekedt be rögtön Harry hangja s rögtön csillapodott állapota, így leült. -De otthon mi volt?-nézett rám, s vele együtt mindenki aki a szobában volt. Rájuk pillantottam s megállapodtam Liam szomorkás, ámde kíváncsi tekinteténél. Hogyan tudnám elmondani nekik? Hiszen Liam testvére. Mikor vettem a bátorságot végre, a tévében egy hang megzavarta koncentrációmat. 

-...' Friss híreink következnek. Mai nap a híres One Direction házat megtámadták. Leéget az egész helység. Mint nem rég kiderült, találtak egy női holt testet. Senki se tudja mit keresett ott, de nem élte túl a tűzvészt. Meghalt neve Ariana'...- de mire tovább mondta volna monoton hangon a vörös hajú, szemüveges hölgy a beszédet, lefagytam, s a fülemben csak a sípszó, Ariana hangja és nevetése hallatszott. Halott. Meghalt. És én semmit se tudtam róla. Pislogtam párat, mire újra vissza kerültem a zord valóságba. Harry vörös szemei nem csak dühösek voltak, hanem szomorúak is. Ordított, tombolt, tört s zúzott. S ebben senki se állította meg. Hogyan? Mindenki ismerte a szeleburdi lányt, s megértettük Harry reakcióját. Hiszen a barátnője volt. Volt, mert meghalt. A könnyek patakként szántották végig orcám, s még Niall vigasztaló ölelése se tudott megállítani benne. 

--Pár nappal később--

 

Fekete feszülős nadrágom bokámig fogta bőröm, míg éjsötét bőrkabátom pontosan igazodott, piszkos szürke pólómhoz. Úgy élni az életet szinte lehetetlen, hogy az egyik legjobb barátunk meghalt. Hogy szinte a nővérünk, már nem létezik a valóságban. S mi tudjuk, hogy nem a tűzben veszett oda, hanem meggyilkolták. Bosszúval élni nehéz. Már nem tudsz őszintén mosolyogni, már örülni is ritkán tudsz, úgy, mint régen. Vele. 

-Kész vagy? -nyitott be a hotelszobába Harry, akin a szokásos szakadt farmere, csizmája és sötét pólója volt rajta. Csak bólintottam, mikor bakancsomat felhúztam, s íjamat a vállamra dobtam. Ha kell, addig nem fogok aludni, míg Will él. Leszarom, hogy nem Ariana volt a célpontja. Leszarom, hogy Liam testvére. Csak az érdekel, hogy ő is épp úgy szenvedjen, ahogyan én, vagy Harry. Kilépve a szobából, rögtön Niallbe botlottam, aki csak szorosan ölelt magához. Csókunkban minden érzelem benne volt.

-Ez az? -kérdeztem suttogva felnézve egy gyárépületre. Harry lehúzta orrnyergére a napszemüvegét, s felnézve bólintott, majd visszatolta, s előreindult. Mindig azt gondoltam, hogy ölni bűn. S ez  a mai napig nem is változott. A magas tornyot figyelve, eszembe jutott egy kedvenc könyvemből egy idézet.

   "(...) Egy torony énekel         

 Amelynek trónjain

          Vaskirályok ülnek.(...)" 
                                                                        (Julie Kagawa- Vaskirály)

S én leszek az egyik király, aki győztesként fog a trónján ülni. S Will a vesztesek közé kerül.

65. Rész

 Sziasztok! 

Kicsit később hoztam a részt, mert lebetegedtem, és ilyenkor eltiltanak a géptől-ami lehetetlen, de mindegy- és sokáig tartott összeszednem a gondolataim, mivel picit felgyorsultak a cselekedetek és nem csak egy dolog történik, ami picit nehéz leírni.. Uhm.. Még akartam valamit.. Mindegy! Minden 8.-osnak aki holnap (szombaton) fog írni, annak sok szerencsét kívánok és ne izguljatok! Sikerülni fog!?:) A többieknek meg, szép nyugodt szombatot kívánok! 

Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge:

Ha most elengedem az ajtót, ő beront, és akkor nekem vége. Már alig tudom vissza tartani. Üvöltözve dörömböl az ajtón, így én minden erőmmel neki férkőzöm, hogy tovább lélegezzek. Azt hiszem.. Alig öt perc múlva abba hagyta a harcot és lépteket hallok, amint halkabbak lesznek. Fellélegeztem, s örültem a szerencsémnek. Remélem feladta! De ahogy a pisztolya dörrenésétől összerezzentem, úgy sikítottam fel torkom szakadtából, mikor megéreztem a hirtelen fájdalmat baloldalamban. Lenéztem, s láttam, ahogyan a fehér pólómat átitatja a saját vérem. Arcom összes izma összerándult, s egy újabb golyó hatolt át az ajtón, ami a fejem mellett repült el. Hajam száz fele szállt, ahogyan mindent ott hagyva felrugaszkodtam  a vécé tetejére, s kitörve az ablakot, felhúztam magam, s leugrottam.. Jobban mondva estem a második emeletről egészen a friss zöld gyepre, ami vörösleni kezdett, ahogyan a cseppek mik belőlem származtak, rá hullottak.

-Úgy se jutsz messzire!-üvöltötte az ablakból Will, s amint felnéztem láttam izzó tekintetét, amivel találkoztam, majd gúnyos mosollyal felém tartotta a pisztolyát. Rögtön felpattantam, de kezeim oldalamhoz kaptam a fájdalomtól. A végszó a fülemnek, mikor meghallottam a dörrenést, mely éppen-hogy mellettem megy el. Sikítva rohanni kezdek.

Az emberek megbámulnak, ahogyan elhaladok mellettünk, rohanva, döcögve, néha elesve vagy csak sírva, de nem tesznek semmit. Megnéznek, majd mennek tovább. Néhányuknak neki megyek véletlenül, aminek nem igazán örülnek, és hangot is adnak neki. Nem tudom, hogy követ-e Will, vagy hogy egyáltalán hová tartok. Csak megyek, hogy minél messzebb legyek tőle.

Alig térek egy szupermarket elé, megáll mellettem az úton egy hatalmas fekete autó, majd kinyílik a hátsó ajtó.

-Szállj be!

Harry szemszöge:

-Harry? Jól vagy? Hahó! -a szavak eljutottak a füleimig, de ott meg is álltak, s keringtek körbe-körbe, ahogyan a vízcseppek a nagy tengerben, ahogyan az élet a Földön. Ki ő, hogy ezek megvannak neki? Ki ő, hogy ilyenek kerülhetnek a kezei közé? KI Ő?

-Uramisten... Mik ezek?

-Az irataink. Az életünk. Minden. -feleltem szárazon, majd ledobtam a kezemben tartott iratokat, s kifele tartottam a házból. -Nincs itt. Mennünk kell. Nincs senki sem biztonságban!?-szűrtem a fogaim közt, majd egy gondolatfoszlány miatt földbe gyökerezett a lábam a bejárat küszöbén. Liam a hátamnak jött, de mit sem törődve vele, lassan összeráncolt szemöldökkel fordultam meg. -Will... uhm.. Mióta ilyen? Vagyis, hogy kérdezzem, mit dolgozik? Vagy miért csinálja ezeket?
-Nem tudom haver, sose voltam vele jóban. Mindig összeverekedtünk, amiből általában mindig a kórházban kötöttünk ki.-vont vállat, majd érdeklődve figyelte az arcom.- Miért?

-Csak mert nem hiszem, hogy sokáig fog élni... Mert vagy mi öljük meg őt..-fordultam döbbent arcának háttal, s elindultam a kocsihoz. -Vagy ő öl meg minket. -nyitottam a kocsit.- Csak nem tudom miért, és erre kell rájönnünk!

Ahogy leparkoltunk a ház előtt, láttuk, ahogyan a bejárati ajtó bevolt törve. Rögtön összenéztünk, s egyszerre kipattantunk s rohantunk a házhoz. Átlépkedve a törmelékeken szürke köd fogadott minket, minek igen égő füst szaga volt. Berontottam a konyhába és rögtön ledobtam  az égő függönyt a gázról, majd Liam rontott be egy tűzoltókészülékkel s oltotta el azt. 

-Merien?-kérdezte suttogva Liam, mikor körül nézett a hatalmas kuplerájban, ahogyan rengeteg dolgon csillogott a benzin. Itt ezt a helyet, valaki eléggé fel akarta robbantani...

Zayn szemszöge:

 Sosem álltak mellettem, mégis akkor most mit hittem? Kiérve a nagy épületből, rögtön hívtam Niallt, aki Louisval jön értem. Megráztam a fejem, s lehajtott fejjel sétáltam a könyvtár előtti kispadra.

-Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan feladod.-ült le mellém hirtelen egy férfi, mire felkaptam a fejem, s csodálkozva figyeltem Rafaelt, ahogyan nem az előzőleg látható köpenye, hanem egy egyszerű kék ing, s khaki nadrág volt rajta. -Nem mondhatok semmit, de jobban tenném ha beszállnék a kocsiba és mondjuk a park felé tartanék.. -mondta sejtelmesen, majd felállt, s visszafelé ment a könyvtárba.
-Honnan tudjam, hogy igazat mondasz?-szaladtam utána, mikor dudálni kezdett a hátam mögött egy kocsi. Megérkeztek. 
-Bízz a levegőnek szeleiben!-meg sem fordulva válaszolt, majd intett egyet, s eltűnt az ajtóban.

-Utálom, hogy mindig a levegővel jön...-szálltam be az ajtóba, mire akik elöl ültek csak nevetni kezdtek.
-Hiszen levegő elemben született Zayn...-mosolygott Louis, majd Niall visszakanyarodva az útra hajtani kezdett. 
-Ne erre! Ott jobbra!-mutattam egy utcára, ami egyenesen a Hyde park széléhez vezetett. Nem kérdezett semmit Niall, hanem követte az utasításaimat. Majd mikor vagy öt perc telt el, rögtön lefékezett. Csodálkozva néztem a véres lányt, aki próbált futni az embertömegben. 
-Szállj be!-tártam ki az ajtót, mire rögtön kapcsolt, s beülve kifújta magát.
-Merien! Jól vagy? Jézusom!? Mi történt?-sipítozott a 'sofőr' -Niall- mikor meglátta Merien rémült, zokogó és véres arcát. 
 

13. Díj

Köszönöm a díjat Enikének! WAOH!

Szabályok:

- Írj magadról 11 dolgot

- Válaszolj 11 kérdésre

- Tegyél fel 11 kérdést

- Küldd tovább 11 embernek

Írj magadról 11 dolgot:

1. Májusban leszek 16 éves
2. 160,5 cm magas vagyok -IGEN NEKEM SZÁMÍT AZ A FÉL CM IS!?:D-
3. Van egy macskám, Nyafi 
4. Kedvenc színem a kék és a fekete; a rózsaszínt nem csípem
5. Minden fajta zenét szeretek
6. 6 évig furulyáztam, fél évet jártam gitárra, és most szaxofont tanulok Szeptember óta. 'büszke fej' 
7. Londonban szeretnék élni
8. Új-Zélandra szeretnék legalább egyszer eljutni!?
9. Minden vágyam, hogy kijussak egy 1D koncertre :3
10. Szerencse számom a 9.
11. Szeretem a kecskéket.:D
    +1. Éppen beteg vagyok, szóval lehet késni fog a rész! Bocsánat..

Válaszolj 11 kérdésre:

1. Kedvenc állatod? 

     Nyafi -haha-, amúgy farkas vagy KECSKE ‹3

2. Hobbi?

     Mi számít hobbinak? Mert akkor az alvás..

3. Félsz valamitől?
     Sötétség, de csak sötétben tudok aludni-f'cklogic- és a magasságtól..

4. Hiszel a szerencsékben?

     Igen..

5. Mozizás Harryvel vagy romantikus séta Niallel?

    Uhh... -haha:DDD- uhm... őőm. yup.

6. Feliratkozol a blogomra?

     Már olvasom :'D

7. Mi az álmod, mi szeretnél lenni?

    Filmekkel szeretnék foglalkozni..

8. Hol szeretnél lakni, és milyen házban?

    Londonban, vagy valamilyen gyönyörű helyen, és mindegy, csak kellemesen érezzem magam benne..mégiscsak ott lakok.

9. Pokol vagy mennyország?

    Föld

10. A 9. kérdésnek volt értelme?

      Ki szemszögéből..

11. Kedvenc énekes? (1D-n kívül)

       -Best a(z) 1D- Bring Me The Horizon, Sleeping With Sirens, Ron Pope, Red, Skillet, Christina Perri, Beatles, Nirvana, Oasis(‹3), Ramones, Ed Sheeran, Three Days Grace, Adam Lambert, Olly Murs, T.Mills, Fall Out Boy, Bruno Mars, Demi Lovato, 30Y, Vad Fruttik, Lil  Wayne, Kispál És A Borz, The Vamps, Imagine Dragons, John Newman, Anti Fitness Club.... uhm... Szóval... Sok van...

 

Tegyél fel 11 kérdést:

1. Szereted a kecskéket?
2. Kedvenc étel?
3. Milyen gyakran szoktál állatok közé menni?
4. Ha találkoznál a kedvenceddel -mindegy ki- akkor mit csinálnál?
5.  Coca Cola VS. Pepsi?
6. Hiszel az angyalokban?
7. Ha nem, más misztikus lényben igen?
8. Fekete vagy Fehér?
9. Van testvéred?
10. Mi a véleményed a mai világról?
11. Tört már el valamid?

Küldd tovább 11 embernek:

Mivel nem olvasok 11 blogot, nem tudom annyinak elküldeni:

Olívia Horváth- 1D's Servant

Do_Payne- Stole My Heart

G.B. Eveline- You are my Angel

Nicole Speen- Road to the love

64. Rész

Merien szemszöge:

-Szia Merien! Jöttem, hogy elvigyem a lelked!?-sétált be napszemüvegben és fekete bőrkabátban Will és egy nyalóka lógott ki mosolygós szájából. Szoros farmerja hollófekete volt, de időt se adott, hogy akár egyet is pislogjak, rögtön elővett hátulról egy pisztolyt, s lőtt. Szerencsémre mellém ért, így reflex szerűen ugrottam fel, s rohantam fel. Vagy csak el előle. Még egy lövés, s ez a vállam felett süvített, s találta el a falat. Hangos nevetése töltötte be a falakat, s fegyverének zörgései. Félelemtől még lélegezni se mertem. Mégis ilyenkor hol vannak a többiek?

Futó versenyem végül az emeleti fürdőbe vezetett, s rögtön becsaptam az ajtót. Körül néztem, de nem találtam semmit se, ami jó lenne. 

-Ugyan Merien!? Tudom, hogy itt vagy...-kopogott be, mintha ezt mindennap eljátszanánk. Nem normális!?-gondoltam borzadva, majd a vécé feletti keskeny ablakra meredtem, s rögtön támadt egy ötletem...

Harry szemszöge:

A kocsi csikorogva állt meg, egy régi hatalmas ház előtt. Sötét szürke falai már repedeztek, s néhány ablakra fadeszkákat szögeltek. Liamre néztem, s láttam szemében a meglepődést, csodálkozást, vágyat, szomorúságot és a dühöt. 

-Miért ide?-sziszegte a fogai közül, ahogyan lassan rám emelte tekintetét. Tudtam, hogy itt nevelkedett fel. Tudom, hogy itt haltak meg a szülei. -Miért?- amint picit hangosabban adta ki száján a szót, összerezzentem, és csak megrántottam a vállam. Igazából én sem tudom, csak egyszerűen ide vezetett a sors. 

Beléptünk a nyikorgó ajtón, s csodálkozva pillantottam szét. A földön egy-két nagy szőnyeg, s azokon is vérfoltok és por. Falakon a tapéta szakadtan és foltosan helyezkedett el, míg néhány képnek az üvege betörve, vagy csak leszakadva a földön hevert. Por és pókháló vett mindent körbe. Nem egy álomhely az már biztos. Liam keserű mosollyal az arcán ment végig, majd hirtelen balra fordult, így picit  meggyorsítva a tempót, követtem. A folyosó kinézete ugyan olyan volt, mint kint, csak annyi különbséggel, hogy itt mindenhol fehér, kopott, és törött ajtók voltak. Liam magabiztosan ment hátra, majd megállt, s a válla fel majd leereszkedett, ahogyan vett egy nagy levegőt, s benyitott a jobb oldali ajtón. 

Nem akartam utána menni. Valami jobban lekötötte a figyelmem. Méghozzá a konyhában lévő asztal, mely tükör tiszta volt, s rajta sok teleírt papír. Összehúzott szemöldökkel néztem meg a tetejét. "Merien Pervin. Árva, apja gyilkolta meg feleségét blablabla könnyen ölhető. Élőholt."-olvastam halkan mormolva, miközben folyamatosan dobáltam le a papírokat, mind más nevével, s a mieinkkel.

-Mi a...

Zayn szemszöge:

Hófehér köd vesz körül, s mikor lenézek se látok mást. Sőt! Talán a bokámat, ha látom még. Lépteim visszhangoztak, ahogyan mentünk végig Skylerrel. Hirtelen megállt, majd rám mosolygott, s rámutatott egy aranymintázatú faajtóra, majd biccentve visszafelé haladt, s görnyedt meg a háta, majd eltűnt gyönyörű haja, s végül öreg néniként tűnt el szemeim elől. 

-De értsék már meg, hogy segíteniük kell!?-kértem már megint az arkangyalokat, hogy segítsenek nekem. De Ők túlságosan is önteltek, hogy mint egy hozzám hasonlóval leálljanak beszélni. Tudom, hogy ezt gondolják, akárhogyan is viselkednek.
-És mégis hogyan Malik?-kérdezte Uriel, ahogyan felállt a székéről és közelebb lépdelt hozzám. Göndör haja, válláig ért, ahogyan barna palástja eltakarta öltözetét, s arany fehér szárnya összehúzódott a hátán. 

-Változtassák meg a 'Prófétát'! -feleltem a végig a szemeibe bámulva, s valami érzelmet próbáltam kipréselni belőle, hátha meglátok valamit arckifejezéséből. De semmi, még csak egy sajnálkozó mosoly sem. 

-Nem tehetjük. Nem mi írtuk meg azt.-rázta a fejét, majd felhúzta a szemöldökét és végig mért. -Sosem szoktál ide jönni. Miért pont most?

Vállat vontam, majd egy gúnyos mosoly keretében ránéztem. -"Kérd Uriel segítségét, ha olyan esemény történik veled, amelyre nincs magyarázat."- feleltem Rafael arkangyal szavaival, mit még tinédzser koromban mondott nekem. Uriel arca megfeszült, majd rásandított Rafaelre, aki csak a körmeit nézegette halvány mosollyal az arcán. 

-Ott voltam. Emlékszem. De megváltoztatni nem tudjuk, értsd meg. És aki tudja, az csak azok lehetnek, akikről szól a 'Próféta'. Mi nem tehetünk semmit se ez ellen, csak annyit, hogy próbálunk segíteni nektek. Itt már kifúj a mi hatalmunk. Az Élőholtak erősebbek, mint... mint hinné bárki is.-válaszolta, majd megfordult, magával húzva hatalmas palástját, mely követte urát, egészen a székéig, ahová leült. -És ha most megbocsájtasz...