Sziasztok!
Kicsit később hoztam a részt, mert lebetegedtem, és ilyenkor eltiltanak a géptől-ami lehetetlen, de mindegy- és sokáig tartott összeszednem a gondolataim, mivel picit felgyorsultak a cselekedetek és nem csak egy dolog történik, ami picit nehéz leírni.. Uhm.. Még akartam valamit.. Mindegy! Minden 8.-osnak aki holnap (szombaton) fog írni, annak sok szerencsét kívánok és ne izguljatok! Sikerülni fog!?:) A többieknek meg, szép nyugodt szombatot kívánok!
Jó olvasást!
Ezer puszi: Kincső.xx
Merien szemszöge:
Ha most elengedem az ajtót, ő beront, és akkor nekem vége. Már alig tudom vissza tartani. Üvöltözve dörömböl az ajtón, így én minden erőmmel neki férkőzöm, hogy tovább lélegezzek. Azt hiszem.. Alig öt perc múlva abba hagyta a harcot és lépteket hallok, amint halkabbak lesznek. Fellélegeztem, s örültem a szerencsémnek. Remélem feladta! De ahogy a pisztolya dörrenésétől összerezzentem, úgy sikítottam fel torkom szakadtából, mikor megéreztem a hirtelen fájdalmat baloldalamban. Lenéztem, s láttam, ahogyan a fehér pólómat átitatja a saját vérem. Arcom összes izma összerándult, s egy újabb golyó hatolt át az ajtón, ami a fejem mellett repült el. Hajam száz fele szállt, ahogyan mindent ott hagyva felrugaszkodtam a vécé tetejére, s kitörve az ablakot, felhúztam magam, s leugrottam.. Jobban mondva estem a második emeletről egészen a friss zöld gyepre, ami vörösleni kezdett, ahogyan a cseppek mik belőlem származtak, rá hullottak.
-Úgy se jutsz messzire!-üvöltötte az ablakból Will, s amint felnéztem láttam izzó tekintetét, amivel találkoztam, majd gúnyos mosollyal felém tartotta a pisztolyát. Rögtön felpattantam, de kezeim oldalamhoz kaptam a fájdalomtól. A végszó a fülemnek, mikor meghallottam a dörrenést, mely éppen-hogy mellettem megy el. Sikítva rohanni kezdek.

Alig térek egy szupermarket elé, megáll mellettem az úton egy hatalmas fekete autó, majd kinyílik a hátsó ajtó.
-Szállj be!
Harry szemszöge:
-Harry? Jól vagy? Hahó! -a szavak eljutottak a füleimig, de ott meg is álltak, s keringtek körbe-körbe, ahogyan a vízcseppek a nagy tengerben, ahogyan az élet a Földön. Ki ő, hogy ezek megvannak neki? Ki ő, hogy ilyenek kerülhetnek a kezei közé? KI Ő?
-Uramisten... Mik ezek?
-Az irataink. Az életünk. Minden. -feleltem szárazon, majd ledobtam a kezemben tartott iratokat, s kifele tartottam a házból. -Nincs itt. Mennünk kell. Nincs senki sem biztonságban!?-szűrtem a fogaim közt, majd egy gondolatfoszlány miatt földbe gyökerezett a lábam a bejárat küszöbén. Liam a hátamnak jött, de mit sem törődve vele, lassan összeráncolt szemöldökkel fordultam meg. -Will... uhm.. Mióta ilyen? Vagyis, hogy kérdezzem, mit dolgozik? Vagy miért csinálja ezeket?
-Nem tudom haver, sose voltam vele jóban. Mindig összeverekedtünk, amiből általában mindig a kórházban kötöttünk ki.-vont vállat, majd érdeklődve figyelte az arcom.- Miért?
-Csak mert nem hiszem, hogy sokáig fog élni... Mert vagy mi öljük meg őt..-fordultam döbbent arcának háttal, s elindultam a kocsihoz. -Vagy ő öl meg minket. -nyitottam a kocsit.- Csak nem tudom miért, és erre kell rájönnünk!
Ahogy leparkoltunk a ház előtt, láttuk, ahogyan a bejárati ajtó bevolt törve. Rögtön összenéztünk, s egyszerre kipattantunk s rohantunk a házhoz. Átlépkedve a törmelékeken szürke köd fogadott minket, minek igen égő füst szaga volt. Berontottam a konyhába és rögtön ledobtam az égő függönyt a gázról, majd Liam rontott be egy tűzoltókészülékkel s oltotta el azt.
-Merien?-kérdezte suttogva Liam, mikor körül nézett a hatalmas kuplerájban, ahogyan rengeteg dolgon csillogott a benzin. Itt ezt a helyet, valaki eléggé fel akarta robbantani...
Zayn szemszöge:
Sosem álltak mellettem, mégis akkor most mit hittem? Kiérve a nagy épületből, rögtön hívtam Niallt, aki Louisval jön értem. Megráztam a fejem, s lehajtott fejjel sétáltam a könyvtár előtti kispadra.
-Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan feladod.-ült le mellém hirtelen egy férfi, mire felkaptam a fejem, s csodálkozva figyeltem Rafaelt, ahogyan nem az előzőleg látható köpenye, hanem egy egyszerű kék ing, s khaki nadrág volt rajta. -Nem mondhatok semmit, de jobban tenném ha beszállnék a kocsiba és mondjuk a park felé tartanék.. -mondta sejtelmesen, majd felállt, s visszafelé ment a könyvtárba.
-Honnan tudjam, hogy igazat mondasz?-szaladtam utána, mikor dudálni kezdett a hátam mögött egy kocsi. Megérkeztek.
-Bízz a levegőnek szeleiben!-meg sem fordulva válaszolt, majd intett egyet, s eltűnt az ajtóban.
-Utálom, hogy mindig a levegővel jön...-szálltam be az ajtóba, mire akik elöl ültek csak nevetni kezdtek.
-Hiszen levegő elemben született Zayn...-mosolygott Louis, majd Niall visszakanyarodva az útra hajtani kezdett.
-Ne erre! Ott jobbra!-mutattam egy utcára, ami egyenesen a Hyde park széléhez vezetett. Nem kérdezett semmit Niall, hanem követte az utasításaimat. Majd mikor vagy öt perc telt el, rögtön lefékezett. Csodálkozva néztem a véres lányt, aki próbált futni az embertömegben.
-Szállj be!-tártam ki az ajtót, mire rögtön kapcsolt, s beülve kifújta magát.
-Merien! Jól vagy? Jézusom!? Mi történt?-sipítozott a 'sofőr' -Niall- mikor meglátta Merien rémült, zokogó és véres arcát.
-Nem tudom haver, sose voltam vele jóban. Mindig összeverekedtünk, amiből általában mindig a kórházban kötöttünk ki.-vont vállat, majd érdeklődve figyelte az arcom.- Miért?
-Csak mert nem hiszem, hogy sokáig fog élni... Mert vagy mi öljük meg őt..-fordultam döbbent arcának háttal, s elindultam a kocsihoz. -Vagy ő öl meg minket. -nyitottam a kocsit.- Csak nem tudom miért, és erre kell rájönnünk!
Ahogy leparkoltunk a ház előtt, láttuk, ahogyan a bejárati ajtó bevolt törve. Rögtön összenéztünk, s egyszerre kipattantunk s rohantunk a házhoz. Átlépkedve a törmelékeken szürke köd fogadott minket, minek igen égő füst szaga volt. Berontottam a konyhába és rögtön ledobtam az égő függönyt a gázról, majd Liam rontott be egy tűzoltókészülékkel s oltotta el azt.
-Merien?-kérdezte suttogva Liam, mikor körül nézett a hatalmas kuplerájban, ahogyan rengeteg dolgon csillogott a benzin. Itt ezt a helyet, valaki eléggé fel akarta robbantani...
Zayn szemszöge:
Sosem álltak mellettem, mégis akkor most mit hittem? Kiérve a nagy épületből, rögtön hívtam Niallt, aki Louisval jön értem. Megráztam a fejem, s lehajtott fejjel sétáltam a könyvtár előtti kispadra.
-Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan feladod.-ült le mellém hirtelen egy férfi, mire felkaptam a fejem, s csodálkozva figyeltem Rafaelt, ahogyan nem az előzőleg látható köpenye, hanem egy egyszerű kék ing, s khaki nadrág volt rajta. -Nem mondhatok semmit, de jobban tenném ha beszállnék a kocsiba és mondjuk a park felé tartanék.. -mondta sejtelmesen, majd felállt, s visszafelé ment a könyvtárba.
-Honnan tudjam, hogy igazat mondasz?-szaladtam utána, mikor dudálni kezdett a hátam mögött egy kocsi. Megérkeztek.
-Bízz a levegőnek szeleiben!-meg sem fordulva válaszolt, majd intett egyet, s eltűnt az ajtóban.
-Utálom, hogy mindig a levegővel jön...-szálltam be az ajtóba, mire akik elöl ültek csak nevetni kezdtek.
-Hiszen levegő elemben született Zayn...-mosolygott Louis, majd Niall visszakanyarodva az útra hajtani kezdett.
-Ne erre! Ott jobbra!-mutattam egy utcára, ami egyenesen a Hyde park széléhez vezetett. Nem kérdezett semmit Niall, hanem követte az utasításaimat. Majd mikor vagy öt perc telt el, rögtön lefékezett. Csodálkozva néztem a véres lányt, aki próbált futni az embertömegben.
-Szállj be!-tártam ki az ajtót, mire rögtön kapcsolt, s beülve kifújta magát.
-Merien! Jól vagy? Jézusom!? Mi történt?-sipítozott a 'sofőr' -Niall- mikor meglátta Merien rémült, zokogó és véres arcát.
Ez naggyon komoooly! *0* Remélem felépül majd Merien! :) Ééss.....megírtam a felvételit. A magyar künnyű volt, de a matek....arról ne is beszéljünk inkább! :$
VálaszTörlésNagyon várom a kövi részt! *-*
Örülök, hogy tetszett és na! Annyira elég lesz, hogy felvegyenek oda, ahova szeretnél menni..:D
TörlésSietek.xx
jó pár részhez nem írtam mert csak most olvastam őket sajnos nem volt időm szeretném ha tudnád hogy fantasztikusan írsz csak így tovább nagyon jó a sztori és izgalmas is értem minden részre amit most olvastam (hisz a többhez már elmondtam milyen jók) nagyon várom a kövit
VálaszTörlésSenki -főleg nem én- sem várja el tőled, hogy mindegyikhez írj valamit. Aranyos vagy és köszönöm. Örülök, hogy így gondolod, és ezek a pár szavak eléggé megmelengetik a lelkem.
TörlésSietek.xx