66. Rész

Sziasztok! 

Bocsánat a késésért, de a napokban nem igazán voltam gép közelben s egyáltalán a hangulatom is kissé.. khm.. lent volt a béka fenekén... 

Kedves olvasóim! Hálás vagyok, hogy itt vagytok mellettem! Sokan nem tudjátok, de tényleg minden számít a szememben. Akárcsak egy pipa, vagy egy 'like'...

Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge: 

(ZENE)

Éreztem, ahogyan a lélegzetem egyre csak nehezedett. Félig csukva tartottam a szemem, mikor melegséget éreztem oldalamnál és homlokomon.

-Komolyan... Ha ez így megy tovább... -fortyogott Zayn, mikor újra ránéztem s a kezében tartott golyóra, ami csupa vér volt.

-Nem fog. -vágom hozzá a szavakat fagyosan, majd az ablakon át inkább kifele nézek. Már annyira elegem van mindenből! Miért ne lehetne mindennek vége itt és most? Az egyre gyorsabban elmosódó fák, házak s siető emberek látványától elszédültem, így inkább lehunyom szemeim. 

-Mégis hol voltatok? -Harry kiabálására nyitottam ki szemhéjam. Egy üres, fehér falakkal lévő szobában találtam magam, ahol talán volt egy ágy, amin feküdtem, egy szekrény, tévé és még néhány fontos dolog. -Hová mentetek? -Harry hangja idegenként kúszott hallójárataimba, s a puffanások azt jelezték, hogy szörnyen ideges. Rögtön leugrottam az ágyról, de elszédülve, szürke foltokat kezdtem látni. Nem foglalkozva ezekkel, s korgó gyomrommal, kislattyogtam közéjük. Zayn, Louis és Niall csak csöndben ült a kanapén, míg Liam az egyik ajtófélfának dőlt, s csukott szemekkel hallgatta Harry düh kitörését. 

-És te hol voltál? -kérdeztem fagyosan, a falnak dőlve. Mindenki felkapta a fejét és mint a hó, olyan arcok lett. -Ennyire ijesztő nem vagyok!- nevettem fel, majd Niall ölébe helyezkedtem el, aki csak megmosolyogta cselekedetem s egy csókkal le is reagálta. Testemben rögtön éreztem a melegséget, mely mindig jó barátként fogadott, mikor Niall a közelemben volt, vagy csak rá gondoltam. A néma csendet Louis zavarta meg, ahogyan bekapcsolta a tévét és egy bugyuta reklámot kezdett el figyelni.

-Dolgom akadt..-rekedt be rögtön Harry hangja s rögtön csillapodott állapota, így leült. -De otthon mi volt?-nézett rám, s vele együtt mindenki aki a szobában volt. Rájuk pillantottam s megállapodtam Liam szomorkás, ámde kíváncsi tekinteténél. Hogyan tudnám elmondani nekik? Hiszen Liam testvére. Mikor vettem a bátorságot végre, a tévében egy hang megzavarta koncentrációmat. 

-...' Friss híreink következnek. Mai nap a híres One Direction házat megtámadták. Leéget az egész helység. Mint nem rég kiderült, találtak egy női holt testet. Senki se tudja mit keresett ott, de nem élte túl a tűzvészt. Meghalt neve Ariana'...- de mire tovább mondta volna monoton hangon a vörös hajú, szemüveges hölgy a beszédet, lefagytam, s a fülemben csak a sípszó, Ariana hangja és nevetése hallatszott. Halott. Meghalt. És én semmit se tudtam róla. Pislogtam párat, mire újra vissza kerültem a zord valóságba. Harry vörös szemei nem csak dühösek voltak, hanem szomorúak is. Ordított, tombolt, tört s zúzott. S ebben senki se állította meg. Hogyan? Mindenki ismerte a szeleburdi lányt, s megértettük Harry reakcióját. Hiszen a barátnője volt. Volt, mert meghalt. A könnyek patakként szántották végig orcám, s még Niall vigasztaló ölelése se tudott megállítani benne. 

--Pár nappal később--

 

Fekete feszülős nadrágom bokámig fogta bőröm, míg éjsötét bőrkabátom pontosan igazodott, piszkos szürke pólómhoz. Úgy élni az életet szinte lehetetlen, hogy az egyik legjobb barátunk meghalt. Hogy szinte a nővérünk, már nem létezik a valóságban. S mi tudjuk, hogy nem a tűzben veszett oda, hanem meggyilkolták. Bosszúval élni nehéz. Már nem tudsz őszintén mosolyogni, már örülni is ritkán tudsz, úgy, mint régen. Vele. 

-Kész vagy? -nyitott be a hotelszobába Harry, akin a szokásos szakadt farmere, csizmája és sötét pólója volt rajta. Csak bólintottam, mikor bakancsomat felhúztam, s íjamat a vállamra dobtam. Ha kell, addig nem fogok aludni, míg Will él. Leszarom, hogy nem Ariana volt a célpontja. Leszarom, hogy Liam testvére. Csak az érdekel, hogy ő is épp úgy szenvedjen, ahogyan én, vagy Harry. Kilépve a szobából, rögtön Niallbe botlottam, aki csak szorosan ölelt magához. Csókunkban minden érzelem benne volt.

-Ez az? -kérdeztem suttogva felnézve egy gyárépületre. Harry lehúzta orrnyergére a napszemüvegét, s felnézve bólintott, majd visszatolta, s előreindult. Mindig azt gondoltam, hogy ölni bűn. S ez  a mai napig nem is változott. A magas tornyot figyelve, eszembe jutott egy kedvenc könyvemből egy idézet.

   "(...) Egy torony énekel         

 Amelynek trónjain

          Vaskirályok ülnek.(...)" 
                                                                        (Julie Kagawa- Vaskirály)

S én leszek az egyik király, aki győztesként fog a trónján ülni. S Will a vesztesek közé kerül.