13. Díj

Köszönöm a díjat Enikének! WAOH!

Szabályok:

- Írj magadról 11 dolgot

- Válaszolj 11 kérdésre

- Tegyél fel 11 kérdést

- Küldd tovább 11 embernek

Írj magadról 11 dolgot:

1. Májusban leszek 16 éves
2. 160,5 cm magas vagyok -IGEN NEKEM SZÁMÍT AZ A FÉL CM IS!?:D-
3. Van egy macskám, Nyafi 
4. Kedvenc színem a kék és a fekete; a rózsaszínt nem csípem
5. Minden fajta zenét szeretek
6. 6 évig furulyáztam, fél évet jártam gitárra, és most szaxofont tanulok Szeptember óta. 'büszke fej' 
7. Londonban szeretnék élni
8. Új-Zélandra szeretnék legalább egyszer eljutni!?
9. Minden vágyam, hogy kijussak egy 1D koncertre :3
10. Szerencse számom a 9.
11. Szeretem a kecskéket.:D
    +1. Éppen beteg vagyok, szóval lehet késni fog a rész! Bocsánat..

Válaszolj 11 kérdésre:

1. Kedvenc állatod? 

     Nyafi -haha-, amúgy farkas vagy KECSKE ‹3

2. Hobbi?

     Mi számít hobbinak? Mert akkor az alvás..

3. Félsz valamitől?
     Sötétség, de csak sötétben tudok aludni-f'cklogic- és a magasságtól..

4. Hiszel a szerencsékben?

     Igen..

5. Mozizás Harryvel vagy romantikus séta Niallel?

    Uhh... -haha:DDD- uhm... őőm. yup.

6. Feliratkozol a blogomra?

     Már olvasom :'D

7. Mi az álmod, mi szeretnél lenni?

    Filmekkel szeretnék foglalkozni..

8. Hol szeretnél lakni, és milyen házban?

    Londonban, vagy valamilyen gyönyörű helyen, és mindegy, csak kellemesen érezzem magam benne..mégiscsak ott lakok.

9. Pokol vagy mennyország?

    Föld

10. A 9. kérdésnek volt értelme?

      Ki szemszögéből..

11. Kedvenc énekes? (1D-n kívül)

       -Best a(z) 1D- Bring Me The Horizon, Sleeping With Sirens, Ron Pope, Red, Skillet, Christina Perri, Beatles, Nirvana, Oasis(‹3), Ramones, Ed Sheeran, Three Days Grace, Adam Lambert, Olly Murs, T.Mills, Fall Out Boy, Bruno Mars, Demi Lovato, 30Y, Vad Fruttik, Lil  Wayne, Kispál És A Borz, The Vamps, Imagine Dragons, John Newman, Anti Fitness Club.... uhm... Szóval... Sok van...

 

Tegyél fel 11 kérdést:

1. Szereted a kecskéket?
2. Kedvenc étel?
3. Milyen gyakran szoktál állatok közé menni?
4. Ha találkoznál a kedvenceddel -mindegy ki- akkor mit csinálnál?
5.  Coca Cola VS. Pepsi?
6. Hiszel az angyalokban?
7. Ha nem, más misztikus lényben igen?
8. Fekete vagy Fehér?
9. Van testvéred?
10. Mi a véleményed a mai világról?
11. Tört már el valamid?

Küldd tovább 11 embernek:

Mivel nem olvasok 11 blogot, nem tudom annyinak elküldeni:

Olívia Horváth- 1D's Servant

Do_Payne- Stole My Heart

G.B. Eveline- You are my Angel

Nicole Speen- Road to the love

64. Rész

Merien szemszöge:

-Szia Merien! Jöttem, hogy elvigyem a lelked!?-sétált be napszemüvegben és fekete bőrkabátban Will és egy nyalóka lógott ki mosolygós szájából. Szoros farmerja hollófekete volt, de időt se adott, hogy akár egyet is pislogjak, rögtön elővett hátulról egy pisztolyt, s lőtt. Szerencsémre mellém ért, így reflex szerűen ugrottam fel, s rohantam fel. Vagy csak el előle. Még egy lövés, s ez a vállam felett süvített, s találta el a falat. Hangos nevetése töltötte be a falakat, s fegyverének zörgései. Félelemtől még lélegezni se mertem. Mégis ilyenkor hol vannak a többiek?

Futó versenyem végül az emeleti fürdőbe vezetett, s rögtön becsaptam az ajtót. Körül néztem, de nem találtam semmit se, ami jó lenne. 

-Ugyan Merien!? Tudom, hogy itt vagy...-kopogott be, mintha ezt mindennap eljátszanánk. Nem normális!?-gondoltam borzadva, majd a vécé feletti keskeny ablakra meredtem, s rögtön támadt egy ötletem...

Harry szemszöge:

A kocsi csikorogva állt meg, egy régi hatalmas ház előtt. Sötét szürke falai már repedeztek, s néhány ablakra fadeszkákat szögeltek. Liamre néztem, s láttam szemében a meglepődést, csodálkozást, vágyat, szomorúságot és a dühöt. 

-Miért ide?-sziszegte a fogai közül, ahogyan lassan rám emelte tekintetét. Tudtam, hogy itt nevelkedett fel. Tudom, hogy itt haltak meg a szülei. -Miért?- amint picit hangosabban adta ki száján a szót, összerezzentem, és csak megrántottam a vállam. Igazából én sem tudom, csak egyszerűen ide vezetett a sors. 

Beléptünk a nyikorgó ajtón, s csodálkozva pillantottam szét. A földön egy-két nagy szőnyeg, s azokon is vérfoltok és por. Falakon a tapéta szakadtan és foltosan helyezkedett el, míg néhány képnek az üvege betörve, vagy csak leszakadva a földön hevert. Por és pókháló vett mindent körbe. Nem egy álomhely az már biztos. Liam keserű mosollyal az arcán ment végig, majd hirtelen balra fordult, így picit  meggyorsítva a tempót, követtem. A folyosó kinézete ugyan olyan volt, mint kint, csak annyi különbséggel, hogy itt mindenhol fehér, kopott, és törött ajtók voltak. Liam magabiztosan ment hátra, majd megállt, s a válla fel majd leereszkedett, ahogyan vett egy nagy levegőt, s benyitott a jobb oldali ajtón. 

Nem akartam utána menni. Valami jobban lekötötte a figyelmem. Méghozzá a konyhában lévő asztal, mely tükör tiszta volt, s rajta sok teleírt papír. Összehúzott szemöldökkel néztem meg a tetejét. "Merien Pervin. Árva, apja gyilkolta meg feleségét blablabla könnyen ölhető. Élőholt."-olvastam halkan mormolva, miközben folyamatosan dobáltam le a papírokat, mind más nevével, s a mieinkkel.

-Mi a...

Zayn szemszöge:

Hófehér köd vesz körül, s mikor lenézek se látok mást. Sőt! Talán a bokámat, ha látom még. Lépteim visszhangoztak, ahogyan mentünk végig Skylerrel. Hirtelen megállt, majd rám mosolygott, s rámutatott egy aranymintázatú faajtóra, majd biccentve visszafelé haladt, s görnyedt meg a háta, majd eltűnt gyönyörű haja, s végül öreg néniként tűnt el szemeim elől. 

-De értsék már meg, hogy segíteniük kell!?-kértem már megint az arkangyalokat, hogy segítsenek nekem. De Ők túlságosan is önteltek, hogy mint egy hozzám hasonlóval leálljanak beszélni. Tudom, hogy ezt gondolják, akárhogyan is viselkednek.
-És mégis hogyan Malik?-kérdezte Uriel, ahogyan felállt a székéről és közelebb lépdelt hozzám. Göndör haja, válláig ért, ahogyan barna palástja eltakarta öltözetét, s arany fehér szárnya összehúzódott a hátán. 

-Változtassák meg a 'Prófétát'! -feleltem a végig a szemeibe bámulva, s valami érzelmet próbáltam kipréselni belőle, hátha meglátok valamit arckifejezéséből. De semmi, még csak egy sajnálkozó mosoly sem. 

-Nem tehetjük. Nem mi írtuk meg azt.-rázta a fejét, majd felhúzta a szemöldökét és végig mért. -Sosem szoktál ide jönni. Miért pont most?

Vállat vontam, majd egy gúnyos mosoly keretében ránéztem. -"Kérd Uriel segítségét, ha olyan esemény történik veled, amelyre nincs magyarázat."- feleltem Rafael arkangyal szavaival, mit még tinédzser koromban mondott nekem. Uriel arca megfeszült, majd rásandított Rafaelre, aki csak a körmeit nézegette halvány mosollyal az arcán. 

-Ott voltam. Emlékszem. De megváltoztatni nem tudjuk, értsd meg. És aki tudja, az csak azok lehetnek, akikről szól a 'Próféta'. Mi nem tehetünk semmit se ez ellen, csak annyit, hogy próbálunk segíteni nektek. Itt már kifúj a mi hatalmunk. Az Élőholtak erősebbek, mint... mint hinné bárki is.-válaszolta, majd megfordult, magával húzva hatalmas palástját, mely követte urát, egészen a székéig, ahová leült. -És ha most megbocsájtasz... 

63. Rész

Sziasztok!? 

Phu... Röviden mindent: köszönöm!

Mivel holnaptól már Iskola, ezért megpróbálok minden héten csütörtökön vagy pénteken hozni részt, de nincs rá garancia! Remélhetőleg a mostani elég hosszú lett..(:D) Amúgy majdnem el kezdtem a végtelenségig írni, csak aztán elfogytak a betűk a fejemben... A hibákért bocsánat, de közben is javítok! Mindegy...
Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

Zayn szemszöge:

"A régi jóslatok szerint, mikor egy idő azonosságában születik, kik élnek és halnak, háború közeleg. Mikor csak az egyik élhet, s a másikat neki kell megölnie. S végül jutalma az Istenektől az örök  nyugalom. Ők alkotják a jing-et és a jang-ot. De ha a rossz oldal áll nyerésre, a Föld bukik vele, s több millió évre, sötétség honol mindenkire. Mert Élőholt élhet ezer évig, de születni, nem tudni mikor, s hogyan. "

'-Mivan? Miért kellett így írnia a faszinak? Nagyon irritáló..'-beszéltem magamban, mert kábé a felét értem ennek a szövegnek. Milyen háború? Milyen örök nyugalom? 
-Kell egy füzet...-ugrok fel, s rögtön a szobámat veszem célnak.  Ahogyan becsukom az ajtót, feldúlom az asztalomat, s keresek vagy öt percig. Majd mikor már kezdem feladni, egy fehér alapon fekete mintás dossziét találok. Összehúzott szemöldökkel emelem fel a földről, s nyitom ki. 

Régi kori fotók, eltépet textíl darabok és három füzet. Egy fekete, egy sárga és egy fekete. Leültem az ágy szélére és a kezembe vettem a füzeteket. A fehér már szürke árnyalatokat vett fel néhány helyen és ahogy lapoztam a teleírt oldalaknál, szinte már éreztem, hogy akár most is széthullana az egész. 'A régi naplóm.' -gondoltam, s mosolyogni kezdtem, ahogyan találomra belelapoztam és pont az első csókomnál nyílt ki. Vagy mikor közölték velem, hogy szárnyas vagyok. A dátumok csak úgy növekedtek egyenesen 1893tól...

A sárga füzet csupán háromnegyedig volt írva. Egészen 2010-ig, mikor is harmadikok lettünk a fiúkkal. Visszadobtam a kettőt, s a fekete eddig érintetlen füzetett lapoztam fel, s belefirkantottam az évszámot.
Lerohantam, ahová a könyvet hagytam, s fellapoztam. 

"A próféciák megírták. Mikor az egyik Élőholtnak csodás, addig a másiknak pokoli gyermekkora volt. Az egyikben halál, s másikban élet. Nincs két egyforma, s ezt mindenki tudja. Szülők halnak, barátok pusztulnak, s ellenségek menekülnek előlük, mert tudják, hogy az életük előre megirtatott. Csak az egyik élhet. Halál vagy a lét, s ez nem az Isteneken múlik, s az angyalok szava sem lehet benne, mert ők maguk a pusztulás. A Föld léte harcukon múlik, melybe csak az ő kezük szólhat bele."

A szavak visszhangoztak a fejemben, mikor végig olvastam. 
-Csak az egyik élhet...-suttogtam fáradtan és remegő hangon. A szavak melyeket eddig lent voltak a könyvben, most fogtam fel az értelmét. Amit egész életemben tanítottak nekem. Mit csináljak ha találkozok velük, vagy éppen, hogyan világítsam fel őket... És hogy meneküljek tőlük. Mert veszélyesek és csak a halál van utánuk. 

-Hm?-nézett fel rám Harry, mikor éppen a konyhában ültünk miután Merien elment.
-Csak az egyik élhet... Halál van utánuk... Barátok pusztulnak...-dadogtam össze vissza, s gyorsan felálltam és felvettem a cipőm. -Elkel mennem a városi könyvtárba mindjárt itt vagyok!?-kiáltottam, s választ se várva, rohanni kezdtem az utcán. A hajnali szellő csak úgy simult el a bőrömön, s tova állt, ahogyan elértem az óriási települést. 

Hogy pontosan miért ide jöttem? Mert itt található az angyalbázis. Ahogyan beértem a barna régi falak szinte az égig értek, s a polcoknak se láthattad a tetejét, amikben a könyvek hada sorakozott. 

-Segíthetek?-ért hozzám egy öreg néni, aki érhetett a mellkasomig. 
-Nyisd a kaput-szólaltam meg egy régi nyelven, amit halandó csak madárcsicsergésnek érthetett. A nő rögtön mosolyogni kezdett, s hátat fordított majd elindult a polcok között. Hátra fordult s jelezte, hogy kövessem. 

 A néni ahogyan sétált, egyre egyenesebb háttal ment előttem, s régies rózsaszín ruhája vörösre izzott és csak combjáig ért fel. Ősz haja fekete lett, s a vége szőkén rikított. A polcokról olvastam a feliratokat. "Misztika", "Démonok", "Háborúk", "Angyalok"... s az utolsónál befordult, majd a végéhez érve a sornak kihúzott egy "Angyaloknál találkozunk" feliratú, zöld kötésű hatalmas könyvet, s mikor visszatette, előttünk kirajzolódott egy arany kapu. 

-Skyler vagyok, Hermész angyalváltozata. Segítek neked.-szólalt meg, s mikor rám pillantott hatalmas vörös szemei szikrákat szórtak a sarkukból.-szó szerint.- Csak bólintottam, s mikor kitárult elénk az ajtó, beléptünk. 





Harry szemszöge: 

-Hm?-pillantottam a zaklatott Zaynre, mikor elfogyott a teám. 
-Csak az egyik élhet... Halál van utánuk... Barátok pusztulnak..-hadarta halkan, s összeszűkített szemei félelemmel s rádöbbenéssel volt tele. - Elkel mennem a városi könyvtárba mindjárt itt vagyok!?-futott ki az előszobába, s csak egy ajtócsapódás emlékeztetett, hogy már nincs itt. Megráztam a fejem, s rápillantottam az órára. 12:31. Miért menne a városi könyvtárba? Hisz csak könyvek vannak ott és az... az angyalbázis. Rögtön megrohamoztam a könyvét, de nem találtam semmi olyat, amiért oda kellene mennie. Majd a füzetét nyitottam ki, aminek enyhe bőr illata volt. Az első lap üres. A másodiknál pedig a kulcsszavak. A betűket érdekes stílusban írta, mintha sietett...

" Próféta   
Élőholtak
Barátok pusztulnak
Csak az egyik élhet
Pusztulás
Háború
Föld halála
Merien.. de ki a másik?

    HALÁL "

 S az utolsó... Cikázva, olvashatatlanul ott lógott a végén. 'Itt meg mi folyik?' -gondoltam, s mint egy villámcsapás úgy hasalt végig testemen a Próféta minden egyes szava. De hiszen azt még a születésünk előtt írták... Nem lehet, hogy most... Hogy Merien legyen... Nem!?

-Minden rendben haver?-jött le Niall.-hol van Merien?-ásítása közben nyújtózkodott, s a hűtőhöz slattyogott, majd mint reggel Mer, ő is a szárnyakat vette ki és ugyan azt tette, mint Ő.  

-Fut.. Majd jön.-erőltettem egy mosolyt, majd felálltam, s Liamhez mentem, aki a nappaliban ült és a tévét bámulta. 

 -Meg. Kell. Keresnünk. Willt. Gyere.-húztam fel, s meg sem várva a válaszát, rögtön az ajtóhoz nyomtam a hátánál.

 -Majd jövünk skacok!? -üvöltöttem, s mikor a kocsiba szálltunk, beindítottam, s megérzés alapján kezdtem vezetni.

-És hol keressük?-húzta fel a napszemüvegét Liam, s nézett ki az ablakon. 

62. Rész

 Sziasztok! 

Hát... elérkezett ez is,  kirakjam az első részt ami 2014-ben van már. Azta..(:D) Annyira örülök a jelentkezőknek és a komiknak hogy az..na. Köszöntök minden új olvasót és a régi veteránokat is!? Lassan annyi minden történt ezzel a bloggal, hogy már arról is írhatnék.. -haha- mindegy. Szóval nagyon szépen köszönöm nektek a sok komit, pipát és mindent! És Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!? Remélem mindenkinek teljesül az álma idén, és amit ígért újévkor az is sikerülni fog. :)
Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge:

A fejemben az idegek szét csúsztak, ahogy az eddig egyben tartott gondolatok. Ma már nem értek semmit se. Egész nap ezen agyaltam, és mikor felrohant Harry kétségbe esett arccal a szobájába, csak még több kérdés keletkezett bennem. Igazából a napok csak úgy forogtak körülöttünk és lassacskán vehettük le a kabátokat, lenge dzsekikre és meleg pulcsikra. Harry egyre csak magába fordul és alig eszik. Zayn szinte minden áldott nap csak olvas valami nagy, poros, sárga könyvet és issza magába a koffeinjeit. Liamnek bűntudata van, mert Will becsapta. Niall meg.. sokkban van. Louis pedig újra a régi, és próbálja kihozni a sodrából Niallt. 

Az ágyon fekve hallgatom Niall édes halk szuszogásait, és hogy néha-néha felhorkant, mert meg lett fázva a napokban. Elmosolyodtam rajta, de lehunyni a szemeim nem tudtam. Lassan tavasz közepe van és már nincs hó. Párás, levegős a szoba. Az órára pillantva, 4:21-et mutatott. Lassan kimásztam Niall megnyugtató öleléséből, és felültem. Egy laza fehér póló és egy melegítő sort volt rajtam. Picit összerándultak az izmaim, ahogyan lecsúszott rólam a takaró és a lábaim érintkeztek a hideg padlóval. Ahogy szét néztem, rögtön megakadt a tekintetem  Niall egyik fehér zokniján, így remény nyílalt a szemeimbe és rögtön felhúztam őket, így nem éreztem a hideget. Ásítottam egyet és végig csoszogtam a folyosón, a lépcsőn és betértem a konyhába. Ott találtam Harryt aki éppen egy teába bámult és gondolkodott, míg mellette Zayn bőszen olvasott még mindig és jegyzetelt egy füzetbe. Az agyam tompán fogott, így mikor megláttam őket, egy arcizmom se rezdült meg, hanem rögtön a hűtőhöz mentem és a tegnapi csirkeszárnyakból vettem néhányat egy tálba, majd hozzá öntöttem valami piros szószt, ha jól láttam barbecue szósz volt, majd miután megmelegítettem leültem az asztalhoz és csámcsogni kezdtem. 

-Megfertőzött Niall...-motyogta enyhe mosollyal az arcán Harry mikor megpillantott. Zayn mikor meghallotta a hangját hirtelen felkapta a fejét és csodálkozva figyelt. 
-Mióta vagytok itt? -lepődött meg. Szemei hatalmasra nőttek s körülötte lévő fekete karikáktól még nagyobbnak tűnt. Felváltva nézett hol Harryre, hol rám.
-Már vagy tegnap óta, mikor kiderült, hogy megnyerte Niall a lottót és itt hagyott. -feleltem fagyosan, mire csak lefehéredett. Rögtön nevetésbe törtem ki, ahogy figyeltem. -Nyugi, alig tíz perce jöttem.-veregettem meg vállát, majd a koszos edényeket elvéve és berakva a mosogatóba, megnéztem az órát, ami a fehér hűtőre volt kitéve. 5:34. Felrohantam és egy kényelmes térdig érő, sport gatyát, és egy laza, fehér pólót húztam, a hajam lófarokba kötöttem, és a nyakamba akasztottam a fülhallgatóm, majd a zenelejátszómat felcsippentettem a pólóm ujjára. Zokni, zsepi, majd lerohantam és a tornacipőmet húztam. 
-Hova-hova? -jött ki a konyhából még mindig fáradtan Harry mikor meglátott. 
-Idő van. Amúgy futni, ki kell szellőztetnem a fejem. Majd leszek! Szia!-s azzal ott is hagytam és újult energiával indultam neki a hideg időben. Ahogy elindultam a zenék csak váltogatták egymást a fülemben majd mikor a Sleeping With Sirens felszólalt, rögtön mosoly kerekedett rám és már tudtam, hogy hova is megyek.  

Az enyhe szél, már kezdte csípni az arcom, a hirtelen gyorsabb tempótól meg szúrni kezdett az oldalam, de mikor észre vettem volna ezeket, már a stúdió előtt voltam. A folyosón rohantam tovább, és próbáltam valami zaj után keresni, de néma csend uralta a helyet. Talán mindenki szabad napos. -gondoltam, miközben oda értem az ajtóhoz, ami mögött mindig üvöltött minden zene, nevetés. Most meg csak léptek halk kopogásait lehet hallani. Ahogy benyitottam, a nyikorgó ajtó visszhangja ütött vissza a falakról. Ariana idegesen járkált fel-alá és mikor észre vett csak zokogva rohant felém, majd a nyakamba vetette magát.
-Mi a baj?-kérdeztem, majd próbáltam csitítgatni miközben simogattam a hátát.
-El veszik... el akarják venni a stúdiót. Nem tudjuk fizetni, ezért kilakoltatnak.-próbált mély levegőt venni. Körül néztem. A falak ugyan úgy mahagóni színűek voltak, de már a megszokott poszterek eltűntek, ahogy a foltos, lyukas kanapék is. Minden üres és poros volt. A percek csak múltak, ahogyan itt álltunk.
-Táncolunk egy utolsót itt?-mosolyogtam miközben letöröltem a szeméből a lehulló könnyeket, majd megpofoztam játékosan, mire nevetni kezdett és egy bólintás után elindított egy zenét a telefonján, amire eddig tanultunk, majd táncolni kezdtünk. 
Ahogyan a dübörgés végig szántotta ereim, ahogy madárként éreztem magam és szabadnak. Ahogyan a végtagjaim külön életre keltek és én csak mosolyogva hagytam, miközben tettük egyről a kettőre a lépéseket. Ahogyan a hajam szétcsúszott én meg csak eldobtam a hajgumit és hagytam had lebegjen. Mert ez az utolsó tánc itt, és most.

Ahogyan sétáltam már a nap is rég fent járt, s kezdett melegedni az idő. S mikor beléptem a bejáraton egyenesen az előszobába, kintről nagy robbanás hangzott, s az ajtó rám zuhant. 
-Mi a...?-üvöltöttem fel, miközben a fejemet fogtam fájdalmamban.
-Szia Merien! Jöttem, hogy elvigyem a lelked!?-sétált be napszemüvegben és fekete bőrkabátban Will és egy nyalóka lógott ki mosolygós szájából.