62. Rész

 Sziasztok! 

Hát... elérkezett ez is,  kirakjam az első részt ami 2014-ben van már. Azta..(:D) Annyira örülök a jelentkezőknek és a komiknak hogy az..na. Köszöntök minden új olvasót és a régi veteránokat is!? Lassan annyi minden történt ezzel a bloggal, hogy már arról is írhatnék.. -haha- mindegy. Szóval nagyon szépen köszönöm nektek a sok komit, pipát és mindent! És Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!? Remélem mindenkinek teljesül az álma idén, és amit ígért újévkor az is sikerülni fog. :)
Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge:

A fejemben az idegek szét csúsztak, ahogy az eddig egyben tartott gondolatok. Ma már nem értek semmit se. Egész nap ezen agyaltam, és mikor felrohant Harry kétségbe esett arccal a szobájába, csak még több kérdés keletkezett bennem. Igazából a napok csak úgy forogtak körülöttünk és lassacskán vehettük le a kabátokat, lenge dzsekikre és meleg pulcsikra. Harry egyre csak magába fordul és alig eszik. Zayn szinte minden áldott nap csak olvas valami nagy, poros, sárga könyvet és issza magába a koffeinjeit. Liamnek bűntudata van, mert Will becsapta. Niall meg.. sokkban van. Louis pedig újra a régi, és próbálja kihozni a sodrából Niallt. 

Az ágyon fekve hallgatom Niall édes halk szuszogásait, és hogy néha-néha felhorkant, mert meg lett fázva a napokban. Elmosolyodtam rajta, de lehunyni a szemeim nem tudtam. Lassan tavasz közepe van és már nincs hó. Párás, levegős a szoba. Az órára pillantva, 4:21-et mutatott. Lassan kimásztam Niall megnyugtató öleléséből, és felültem. Egy laza fehér póló és egy melegítő sort volt rajtam. Picit összerándultak az izmaim, ahogyan lecsúszott rólam a takaró és a lábaim érintkeztek a hideg padlóval. Ahogy szét néztem, rögtön megakadt a tekintetem  Niall egyik fehér zokniján, így remény nyílalt a szemeimbe és rögtön felhúztam őket, így nem éreztem a hideget. Ásítottam egyet és végig csoszogtam a folyosón, a lépcsőn és betértem a konyhába. Ott találtam Harryt aki éppen egy teába bámult és gondolkodott, míg mellette Zayn bőszen olvasott még mindig és jegyzetelt egy füzetbe. Az agyam tompán fogott, így mikor megláttam őket, egy arcizmom se rezdült meg, hanem rögtön a hűtőhöz mentem és a tegnapi csirkeszárnyakból vettem néhányat egy tálba, majd hozzá öntöttem valami piros szószt, ha jól láttam barbecue szósz volt, majd miután megmelegítettem leültem az asztalhoz és csámcsogni kezdtem. 

-Megfertőzött Niall...-motyogta enyhe mosollyal az arcán Harry mikor megpillantott. Zayn mikor meghallotta a hangját hirtelen felkapta a fejét és csodálkozva figyelt. 
-Mióta vagytok itt? -lepődött meg. Szemei hatalmasra nőttek s körülötte lévő fekete karikáktól még nagyobbnak tűnt. Felváltva nézett hol Harryre, hol rám.
-Már vagy tegnap óta, mikor kiderült, hogy megnyerte Niall a lottót és itt hagyott. -feleltem fagyosan, mire csak lefehéredett. Rögtön nevetésbe törtem ki, ahogy figyeltem. -Nyugi, alig tíz perce jöttem.-veregettem meg vállát, majd a koszos edényeket elvéve és berakva a mosogatóba, megnéztem az órát, ami a fehér hűtőre volt kitéve. 5:34. Felrohantam és egy kényelmes térdig érő, sport gatyát, és egy laza, fehér pólót húztam, a hajam lófarokba kötöttem, és a nyakamba akasztottam a fülhallgatóm, majd a zenelejátszómat felcsippentettem a pólóm ujjára. Zokni, zsepi, majd lerohantam és a tornacipőmet húztam. 
-Hova-hova? -jött ki a konyhából még mindig fáradtan Harry mikor meglátott. 
-Idő van. Amúgy futni, ki kell szellőztetnem a fejem. Majd leszek! Szia!-s azzal ott is hagytam és újult energiával indultam neki a hideg időben. Ahogy elindultam a zenék csak váltogatták egymást a fülemben majd mikor a Sleeping With Sirens felszólalt, rögtön mosoly kerekedett rám és már tudtam, hogy hova is megyek.  

Az enyhe szél, már kezdte csípni az arcom, a hirtelen gyorsabb tempótól meg szúrni kezdett az oldalam, de mikor észre vettem volna ezeket, már a stúdió előtt voltam. A folyosón rohantam tovább, és próbáltam valami zaj után keresni, de néma csend uralta a helyet. Talán mindenki szabad napos. -gondoltam, miközben oda értem az ajtóhoz, ami mögött mindig üvöltött minden zene, nevetés. Most meg csak léptek halk kopogásait lehet hallani. Ahogy benyitottam, a nyikorgó ajtó visszhangja ütött vissza a falakról. Ariana idegesen járkált fel-alá és mikor észre vett csak zokogva rohant felém, majd a nyakamba vetette magát.
-Mi a baj?-kérdeztem, majd próbáltam csitítgatni miközben simogattam a hátát.
-El veszik... el akarják venni a stúdiót. Nem tudjuk fizetni, ezért kilakoltatnak.-próbált mély levegőt venni. Körül néztem. A falak ugyan úgy mahagóni színűek voltak, de már a megszokott poszterek eltűntek, ahogy a foltos, lyukas kanapék is. Minden üres és poros volt. A percek csak múltak, ahogyan itt álltunk.
-Táncolunk egy utolsót itt?-mosolyogtam miközben letöröltem a szeméből a lehulló könnyeket, majd megpofoztam játékosan, mire nevetni kezdett és egy bólintás után elindított egy zenét a telefonján, amire eddig tanultunk, majd táncolni kezdtünk. 
Ahogyan a dübörgés végig szántotta ereim, ahogy madárként éreztem magam és szabadnak. Ahogyan a végtagjaim külön életre keltek és én csak mosolyogva hagytam, miközben tettük egyről a kettőre a lépéseket. Ahogyan a hajam szétcsúszott én meg csak eldobtam a hajgumit és hagytam had lebegjen. Mert ez az utolsó tánc itt, és most.

Ahogyan sétáltam már a nap is rég fent járt, s kezdett melegedni az idő. S mikor beléptem a bejáraton egyenesen az előszobába, kintről nagy robbanás hangzott, s az ajtó rám zuhant. 
-Mi a...?-üvöltöttem fel, miközben a fejemet fogtam fájdalmamban.
-Szia Merien! Jöttem, hogy elvigyem a lelked!?-sétált be napszemüvegben és fekete bőrkabátban Will és egy nyalóka lógott ki mosolygós szájából.