63. Rész

Sziasztok!? 

Phu... Röviden mindent: köszönöm!

Mivel holnaptól már Iskola, ezért megpróbálok minden héten csütörtökön vagy pénteken hozni részt, de nincs rá garancia! Remélhetőleg a mostani elég hosszú lett..(:D) Amúgy majdnem el kezdtem a végtelenségig írni, csak aztán elfogytak a betűk a fejemben... A hibákért bocsánat, de közben is javítok! Mindegy...
Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

Zayn szemszöge:

"A régi jóslatok szerint, mikor egy idő azonosságában születik, kik élnek és halnak, háború közeleg. Mikor csak az egyik élhet, s a másikat neki kell megölnie. S végül jutalma az Istenektől az örök  nyugalom. Ők alkotják a jing-et és a jang-ot. De ha a rossz oldal áll nyerésre, a Föld bukik vele, s több millió évre, sötétség honol mindenkire. Mert Élőholt élhet ezer évig, de születni, nem tudni mikor, s hogyan. "

'-Mivan? Miért kellett így írnia a faszinak? Nagyon irritáló..'-beszéltem magamban, mert kábé a felét értem ennek a szövegnek. Milyen háború? Milyen örök nyugalom? 
-Kell egy füzet...-ugrok fel, s rögtön a szobámat veszem célnak.  Ahogyan becsukom az ajtót, feldúlom az asztalomat, s keresek vagy öt percig. Majd mikor már kezdem feladni, egy fehér alapon fekete mintás dossziét találok. Összehúzott szemöldökkel emelem fel a földről, s nyitom ki. 

Régi kori fotók, eltépet textíl darabok és három füzet. Egy fekete, egy sárga és egy fekete. Leültem az ágy szélére és a kezembe vettem a füzeteket. A fehér már szürke árnyalatokat vett fel néhány helyen és ahogy lapoztam a teleírt oldalaknál, szinte már éreztem, hogy akár most is széthullana az egész. 'A régi naplóm.' -gondoltam, s mosolyogni kezdtem, ahogyan találomra belelapoztam és pont az első csókomnál nyílt ki. Vagy mikor közölték velem, hogy szárnyas vagyok. A dátumok csak úgy növekedtek egyenesen 1893tól...

A sárga füzet csupán háromnegyedig volt írva. Egészen 2010-ig, mikor is harmadikok lettünk a fiúkkal. Visszadobtam a kettőt, s a fekete eddig érintetlen füzetett lapoztam fel, s belefirkantottam az évszámot.
Lerohantam, ahová a könyvet hagytam, s fellapoztam. 

"A próféciák megírták. Mikor az egyik Élőholtnak csodás, addig a másiknak pokoli gyermekkora volt. Az egyikben halál, s másikban élet. Nincs két egyforma, s ezt mindenki tudja. Szülők halnak, barátok pusztulnak, s ellenségek menekülnek előlük, mert tudják, hogy az életük előre megirtatott. Csak az egyik élhet. Halál vagy a lét, s ez nem az Isteneken múlik, s az angyalok szava sem lehet benne, mert ők maguk a pusztulás. A Föld léte harcukon múlik, melybe csak az ő kezük szólhat bele."

A szavak visszhangoztak a fejemben, mikor végig olvastam. 
-Csak az egyik élhet...-suttogtam fáradtan és remegő hangon. A szavak melyeket eddig lent voltak a könyvben, most fogtam fel az értelmét. Amit egész életemben tanítottak nekem. Mit csináljak ha találkozok velük, vagy éppen, hogyan világítsam fel őket... És hogy meneküljek tőlük. Mert veszélyesek és csak a halál van utánuk. 

-Hm?-nézett fel rám Harry, mikor éppen a konyhában ültünk miután Merien elment.
-Csak az egyik élhet... Halál van utánuk... Barátok pusztulnak...-dadogtam össze vissza, s gyorsan felálltam és felvettem a cipőm. -Elkel mennem a városi könyvtárba mindjárt itt vagyok!?-kiáltottam, s választ se várva, rohanni kezdtem az utcán. A hajnali szellő csak úgy simult el a bőrömön, s tova állt, ahogyan elértem az óriási települést. 

Hogy pontosan miért ide jöttem? Mert itt található az angyalbázis. Ahogyan beértem a barna régi falak szinte az égig értek, s a polcoknak se láthattad a tetejét, amikben a könyvek hada sorakozott. 

-Segíthetek?-ért hozzám egy öreg néni, aki érhetett a mellkasomig. 
-Nyisd a kaput-szólaltam meg egy régi nyelven, amit halandó csak madárcsicsergésnek érthetett. A nő rögtön mosolyogni kezdett, s hátat fordított majd elindult a polcok között. Hátra fordult s jelezte, hogy kövessem. 

 A néni ahogyan sétált, egyre egyenesebb háttal ment előttem, s régies rózsaszín ruhája vörösre izzott és csak combjáig ért fel. Ősz haja fekete lett, s a vége szőkén rikított. A polcokról olvastam a feliratokat. "Misztika", "Démonok", "Háborúk", "Angyalok"... s az utolsónál befordult, majd a végéhez érve a sornak kihúzott egy "Angyaloknál találkozunk" feliratú, zöld kötésű hatalmas könyvet, s mikor visszatette, előttünk kirajzolódott egy arany kapu. 

-Skyler vagyok, Hermész angyalváltozata. Segítek neked.-szólalt meg, s mikor rám pillantott hatalmas vörös szemei szikrákat szórtak a sarkukból.-szó szerint.- Csak bólintottam, s mikor kitárult elénk az ajtó, beléptünk. 





Harry szemszöge: 

-Hm?-pillantottam a zaklatott Zaynre, mikor elfogyott a teám. 
-Csak az egyik élhet... Halál van utánuk... Barátok pusztulnak..-hadarta halkan, s összeszűkített szemei félelemmel s rádöbbenéssel volt tele. - Elkel mennem a városi könyvtárba mindjárt itt vagyok!?-futott ki az előszobába, s csak egy ajtócsapódás emlékeztetett, hogy már nincs itt. Megráztam a fejem, s rápillantottam az órára. 12:31. Miért menne a városi könyvtárba? Hisz csak könyvek vannak ott és az... az angyalbázis. Rögtön megrohamoztam a könyvét, de nem találtam semmi olyat, amiért oda kellene mennie. Majd a füzetét nyitottam ki, aminek enyhe bőr illata volt. Az első lap üres. A másodiknál pedig a kulcsszavak. A betűket érdekes stílusban írta, mintha sietett...

" Próféta   
Élőholtak
Barátok pusztulnak
Csak az egyik élhet
Pusztulás
Háború
Föld halála
Merien.. de ki a másik?

    HALÁL "

 S az utolsó... Cikázva, olvashatatlanul ott lógott a végén. 'Itt meg mi folyik?' -gondoltam, s mint egy villámcsapás úgy hasalt végig testemen a Próféta minden egyes szava. De hiszen azt még a születésünk előtt írták... Nem lehet, hogy most... Hogy Merien legyen... Nem!?

-Minden rendben haver?-jött le Niall.-hol van Merien?-ásítása közben nyújtózkodott, s a hűtőhöz slattyogott, majd mint reggel Mer, ő is a szárnyakat vette ki és ugyan azt tette, mint Ő.  

-Fut.. Majd jön.-erőltettem egy mosolyt, majd felálltam, s Liamhez mentem, aki a nappaliban ült és a tévét bámulta. 

 -Meg. Kell. Keresnünk. Willt. Gyere.-húztam fel, s meg sem várva a válaszát, rögtön az ajtóhoz nyomtam a hátánál.

 -Majd jövünk skacok!? -üvöltöttem, s mikor a kocsiba szálltunk, beindítottam, s megérzés alapján kezdtem vezetni.

-És hol keressük?-húzta fel a napszemüvegét Liam, s nézett ki az ablakon.