52. Rész

Sziasztok!

Fú! Ide is eljutottunk! A legviccesebb ebben, hogy ezt a részt legalább 5 hónapja írtam és végül... ide is értünk! Azta...:D  És köszönöm a megtekintéseket, komikat, pipákat. Ha kérdés van bárhol megtalálhattok és nyugodtan írjatok rám! Készségesen próbálok majd válaszolni. 

 A részhez jó olvasást!

 

 Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge:

-Te még mindig nem érted, igaz? -kérdezte újra Harry nekem háttal miközben megtudtam figyelni a hatalmas szürkés szárnyát, ami a lapockájából nőtt ki. 

-Mit kellene értenem?-vágtam rögtön oda, mert már rohadtul elegem volt ebből a kitalálósdiból. Mindenem remegett már. 

-Ez Élet Halál harc. Mit rimánkodsz még mindig? Épp ez a lényege, hogy neked kell megölnöd és nem fordítva. -fordult meg, majd közelebb lépve mélyen a szemembe nézett.- Te vagy az egyetlen, aki tud valamit is tenni és számít is. Vagy te ölöd meg, vagy ő öl meg téged. Hányszor mondjam el, hogy bennem száz százalékosan meglehet bízni? Hányszor mondjam el, hogy Michael arkangyal egyetlen fia vagyok? Hányszor mondjam el, hogy segítek neked? Hányszor kell még elmondanom, hogy végre higgy nekem, és ne csak akkor, mikor megpillantod, annak a lénynek a holttestét, akit igazából Te öltél meg?- mutatott a testre, ami még mindig a földön feküdt, mozdulatlanul.- Mit kellene még mondanom? Hmmm?-rázta a fejét idegesen miközben látszott, hogy ennyit bírt el összesen tőlem.

Csak óriási nagy szemekkel néztem rá totál megrökönyödve a hallottakon. Azt hiszem, itt az ideje, hogy elfogadjam a sorsom. Lassan egy hónapja, hogy volt az álombéli találkozásom Harryvel, és akkor minden fenekestül megváltozott. A holttest feketéllett, majd elporladva el is tűnt. Nemsoká február van, én meg Olaszország kis utcáján a hátamon az íjammal álok. Sosem használtam őket, vagyis a mai napig. Fekete nyilamat, vissza vettem a földről és helyére raktam. Vettem egy nagy levegőt, és minden érzelmemet mélyen elzártam magamból. Döntöttem. Mivel időközben mozgolódtam, már hátam mögött volt a bongyor. 

-Felfogtam.- bólintva megfordultam és érzelem mentes arccal mentem vissza a házba. Sosem hittem volna, hogy ez lesz a jövőm, de úgy tűnik most sem azzal kell majd foglalkoznom, hanem, hogy életben maradjak és megvédjem a szeretteim, nehogy úgy járjanak, akit először lőttem le. 

Azt hittem az életem olyan lesz, mint a mesékben. hamupipőke, akinek eddig szürke élete volt, rátalál szőke hercegére és Happy End. Igen. Tévedtem. A szürke életem, ami eddig volt, olyan nagy sötétségbe került, ahol csak a vér, küzdelem és verejték szagát és ízét lehet érezni. Már nem leszek az a törékeny, mindenkiben megbízható ember. Ez biztos. Lassan tizenkilenc éves leszek és már biztos, hogy nem ugyan az fog aznap történni, mint általában. Meg kell, hogy öljem az embert -vagy micsodát- és békét kell teremtenem. Akár tetszik, akár nem. És ez rengeteg áldozatot fog követelni. Könyörtelennek kell lennem. Az érzelmeim nem gátolhatják meg a cselekedeteim. Niall épsége fontos nekem és ezért mindent megteszek, hogy megóvjam őt, Arianát és a fiúkat, akkor is, ha segítenek nekem, akár nem, mert nekem Ők a családom. Már nincs másom. Ezekkel a gondolatokkal tértem be a konyhába majd kivettem az energia italom és azt felbontva mentem tovább, ám az ajtóban szerelemem állta az utam.
-Jól vagy?-kérdezte félve, miközben elnyűtt arcával lenézett rám. Csak bólintottam majd vissza térve a régi énemhez jó szorosan hozzá bújtam. És csak azt éreztem, hogy forró könnyeim eláztatják felsőjét. Hiányzik az életem. Hiányzik mikor csak önfeledten nevethettem a többiekkel. Igaza volt Liamnek... Tényleg jobb néha a boldog butaság mint most gyötrődjek ezek miatt... Miért nem hallgattam rá? Miért kellett mindent értenem? Mikor csak futottam az iskolabusz után, mert lekéstem. Mikor mindig arra készültem, hogy végre elmondom Niallnek az érzéseim, de sosem mertem. Minden azon a baleseten kezdődött. Mikor a fiúkat megismertem. Hiányzik Párizs. Mikor csak sétáltunk Niallel és hülyéskedtünk. Mikor összejöttünk. Azóta is pont ugyanúgy szeretem! Mikor Arianával találkoztam. És ezt az új barátságot igazából Louisnak köszönhetem, mert ha nem mond ilyet, nem lenne legjobb barátnőm most. Olyan rég táncoltam. Olyan rég voltam csak úgy Arival, mert unatkoztunk. Megváltozott minden, vagy csak én változtam meg? Nem tudom, de az biztos, hogy mindent megteszek, hogy minden a régi legyen. Ez biztos! Niall csak szorosan simogatta a hátam, majd a térdhajlatomhoz nyúlt és menyasszonyi pózban vitt fel a szobába. 
-Bocsi...-suttogtam mikor letett az ágyra.
-Mit?
-Véres a pólód.-mutattam a helyre ahova az arcom nyomódott. Niall csak óvatosan mosolyra fordította tökéletes ajkait majd megrázta fejét és egy rántással levette magáról és a földre dobta.
 
Zayn szemszöge:
 
-Itt is vagyok!-rontottam be Merienékhez.-Mielőtt bármire is készülsz Niall meggyógyítanám.-nevettem mikor megláttam ahogy félmeztelenül ül mellette és csókolóznak. Niall csak morgott valamit majd nevetve bóólintott. Merien meg vörös fejjel röhögött. Mármint a vértől volt vörös. Niall kivánszorgott, majd gyorsan a lány mellé ültem és vizslatni kezdtem. Szemei körül lila foltok szája több helyen felrepedt és még néhány helyen még mindig vérzik, mint az orra. Gondolom eltőrt. Rengeteg zúzódás és mély sebek.
-Rémesen ronda vagy.-mosolyogtam rá, amire csak nevetéssel válaszolt.
-Ezt bóknk vettem...
-Na gyere, meggyógytalak!-nyújtottam a kezem felé mire ő felvont szemöldökkel ugyan, de a törékeny kezét az enyémbe helyezte majd megfordult, hogy egymással szembe legyünk. -Ez nem jó...-néztem körül, majd vállat vonva a földre ültem törökülésbe és mikor Merien is ezt tette velem szembe újra kezemet felé nyújtottam, amiket elfogadott.-Mondom mit kell tennünk.-kezdtem. Milyen rég csináltam ezt.- Neked semmit. Csak csukd be a szemed és próbálj ne gondolni semmire se.-néztem szemeibe mik azt árulták el, hogy nem megy neki.-Oké. Most mi jutott eszedbe?-sóhajtottam mire ő csak vigyorgott.
-Egy elefánt ahogy egykerekűzik és bohócokat dobál a magasba.-röhögésemet ahogy abba hagytam folytattam.
-Próbáld meg. Megkönnyebítenéd nekem.-ő csak bólintott majd becsukta szemeit majd én is követtem. Mikor éreztem ahogy aurája kitisztul és fényesen kezd el ragyogni körülötte jobban koncentrálni kezdtem. Elsőnek a vérzéseket állítottam el, majd mikor orra roppant ő csak jobban megszorította a kezem. Mégtöbb energiát sugároztam felé és a vágások eltűntek. Majd zúzódásai már gyerekjáték volt, így alig két óra alatt kész is lettünk. Merien sokkal nehezebb volt kezelni, mint Harryt. Lehet ez azért van, mert a lány erősebb mint az én erőm, vagy csak Harry sebe könnyebb volt, mivel csak az egyik bordája tőrt el és egy vágása volt az oldalában, míg Merienen több zúzódás, seb és vér volt. Sosem tudom meg.

Ahogy a nappaliban pihentem Harryvel hallottam ahogy nyitódik majd becsapják a bejárati ajtót. Harryvel összenézünk majd egyenesen a dühös Willre meresztjük az arcunk. Arca bosszus volt, de mikor meglátta testvérét, aki egy pohár vízzel jött ki a konyhából, mintha csak mégjobban elsötétült a szeme és felé tartott...