51.Rész

Sziasztok! 

Már egyre kevesebbet tudok csakúgy írni ide így, nem rész ként, de gondolom nem zavar sokatokat (haha). Szóval, csak... köszönök mindent, mint mindig, mert nélkületek nem lennék most itt, hanem simán feladtam volna és lehet éppen a plafont bámulva gondolkodnék az élet értelmén.. Szóval! Itt a következő rész is!

 Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

Harry szemszöge:

( ZENE)

-Most meg mi a fene történt?-kérdezte suttogva a ledöbbenéstől Louis mikor becsapódott a bejárati ajtó és Merien elfutott. 

-Fogalmam sincs.-mondtuk szinte egyszerre kivéve Louis. Érthetően. Liam és Louis visszament a nappaliba és bekapcsolták a tévét azzal, hogy még világos van és tud vigyázni magára.

-Hazz... Nekem rossz érzésem van... Menjünk utána. -nézett a fiúk után Niall. Mind a hárman az előszobában álltunk míg mikor észrevettük magunkat már a cipőt húztuk. 

-Várjatok!?-emelkedett fel Zayn majd felrohant a lépcsőn. Niall-lel csak ráncolt orral össze néztünk majd a sötét hajú  egy fekete íjjal és a hozzá tartozó nyilakkal mik egy elefántcsontból készült kreol tasakban voltak megérkezett. -Siessünk! Olyan... fura...-futott el mellettünk, miközben átvetette felsőtestén a dolgot és így mindkét keze szabad lett. Villámcsapásként ért belém a megérzés, s mint egy ütés úgy szaladtam megérzéseimre hagyatkozva az utcán. De nem akartam elhinni amit láttam. Ezt nem hagyhatom! Vajon.. képes vagyok még a képességemre? Merem megtenni vagy hagyjam meghalni? Milyen kérdés ez? De a félelem mint egy korty, úgy zuhant rám és nem akart eltűnni. Hagynám én ezt? A gondolatok csak úgy cikáztak bennem miközben lecövekeltem. A fiúk lemaradva próbáltak utol érni, de ha nem csal az érzékem, eltévedtek. Csak én tudok rajta segíteni, de meg sem moccannak a lábaim. Mi bajom lehet? Nincs sok időm! Mit tehetnék? Kell még idő... idő! Hát persze, az idő! Ez az!

Merien szemszöge:

Én képes lennék bárkit is bántani? Akár önvédelem, akár nem, de én nem ez a... a izé vagyok! Már nem is ismerek arra a törékeny, félénk és szégyenlős kislányra, aki voltam. Hova lett? Ahogy a szorítása enyhült rögtön felpofoztam. De mit érek én el ezzel a női cselekedettel? Ökölbe szorítottam kezeim és egy jobbal majd egy ballal mértem be az arcába az ütéseket, majd időt se hagyva neki egy jobb horgot kapott. A vér mi keveredett a nyálával a földre köpte, majd utánam akart nyúlni érdes kezeivel de mikor a jobb kezemmel a hasába vágtam megtorpant. Én ilyet régen tettem volna? Ha megtudnám változtatni a múltam; megtenném? Képes lennék rá, vagy túl gyáva vagyok hozzá? Térdei a földre rogytak és lehajtotta a fejét. Feladná? Ennyi lenne? Ilyenkor mit kellene csinálnom? Kezei fürgék voltak és térdhajlatomhoz nyúlván megnyomta, így összeestem előtte. A hideg kő égette felhevült testem, de a vértől mi a bőrömet égette, valahogy elviselhetőbb volt. Próbáltam felállni, de ő gyorsabb volt és fölém került, így az egész testem a kőnek nyomódott. Ráült alhasamra és sorozatba kezdte adni az egyeneseket az arcomba. A vértől és a sós könnytől már szinte nem láttam semmit. Ennyit érek én? Ennyit tudtam elérni? Talán ez a vég? Mit tettem ellene? Lehunytam szemeim és hagytam a szenvedésnek, mik csak egyre erősödtek testem minden zugában, ahol csak ért ütés. 

Harry szemszöge:

Ahogy szinte félholtan feküdt alatta és hagyta a verést, indulatos lettem. Lehunytam szemeim és magamban elképzeltem egy stoppert amin a számok csak peregnek tova. Majd mikor lenyomom a tetején egy kattanás. Hopp megállítom az időt. Kifújva a levegőt kinyitottam szemeim és a mozdulatban meglévő "párhoz" kezdtem menni. Merien barna haja a feje körül volt szétomladozva és sok helyen vérrel volt átáztatva, ahogy az arca is. Szemei csukva voltak és szája lefelé görbedt. Szenvedés, félelem és belenyugvás látszódott arcán. Ahogy férfi szinte éj fekete szemeibe néztem, megbánást és buzgóságot láttam. Dühöt még sem tudtam felfedezni. Bánná amit tesz? Kétlem, mivel szájával jóízűen mosolyog. 

-Hazz!-rohant felém Zayn amit nem étettem. Felkaptam a hang irányába a hangom és megláttam ahogy az íjat hajítja felém, majd visszafordul.-Tudom mire vagy képes és ezért megyek vissza, hogy Niall ne tudja meg. És... Siess!-mosolyogni próbált, de csak egy sajnálkozó vicsor lett belőle. A dobott tárgyat még röptében elkaptam, de letettem a földre, Merien mellé. Lehunytam szemeim és újra megnyomtam az időzítőt. Egy erős mozdulattal lerántottam a férfit, de mikor meglátott csak egy ördögi vigyor jelent meg arcán és röhögve elővette valahonnan egy kést.

Merien szemszöge:

Mikor újra kinyitottam a szemem, már nem ott volt a személy hanem Harryvel nézett farkas szemet majd egy kést tartott felé. Harry háttal állt nekem, így nem láthattam arcát. Lassan és óvatosan felültem és a kezeimmel támaszkodtam előttem. Ülve. Hirtelen egy nagy villanást láttam, majd lassan ahogy halványodott a fény Harry hátából egy óriási szárny nőtt ki, melynek csodálatos világos szürke színe volt. Mégis néhány helyen mintha vörösen pompázott volna. Nem tudom, mi folyik ott és hogy hogyan teremt itt Hazz, de kivételesen örültem  neki, de nagyon. Mintha lefagyott volna az idő és csak egy kiabálást hallottam, amely ismerős volt. Majd az angyal előttem térdre rogyott. Félelem és kétségbe esés folyt végig ereimben, majd mikor megláttam az íjt, rögtön tudtam mit kell tennem. Amilyen gyorsasággal tudtam kifeszítettem a húrt és kifújva a levegőt céloztam, de mielőtt lőhettem volna lecsuktam szemhéjaim. Képes lennék valakit megölni? Gyilkos lennék? Hiszen Harry bajban van! Kinyitva a szemem elengedtem jobb kezemmel a húrt így a nyíl sebesen szált tova az ismeretlen szíve felé. Megtudok ölni egy embert? A saját akaratomból választottam. Vagy hagyom, hogy megöljön és megölje Harryt, vagy én ölöm meg. Ez a sors...

"A vágy erőt ad és utat talál, 

S megédesül a keserű pohár."

 ~William Shakespeare