59. Rész

 Sziasztok! 

Fú. Nem is tudom mit írjak, csak már reflex szerűen pötyögöm a betűket. (:D) Szóval köszönök MINDENT MINDENKINEK, mert isteniek vagytok. Már az is Furcsa, hogy tetszik az írás.. Mindegy. Mivel szünet lesz, több részt fogok tudni hozni, viszont kérlek titeket komizzatok és pipáljatok és mindent ami eszetekbe jusson. Legyen nekem is Karácsony.. Jhaj.. Szóval előre is jó szünetet nektek és élvezzétek az utolsó tanítási napot 2013-ban...:D 
Ui.: Bocsánat a hibákért, de folyamatosan javítok!:)

Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

A fényt akkor láthatjuk meg, ha a sötétséget elfogadjuk. Talán akkor történnek a legjobb dolgok, mikor nem számítunk rá. Néha a dolgok maguktól megváltoznak s van olyan is, mikor minden akaratunk ellenére se sikerül . Előfordulnak dolgok, de mindent megteszünk, hogy nekünk jó legyen. Vagy csak a másoknak.

Merien szemszöge:

-Nem hallhatsz meg! Utálom a vicceid! Utálom, hogy szinte minden reggel rád kelünk fel és azt a hülye fejedet is! Ébredj fel! Hallod? Ez nem vicces!-ütöttem s éreztem ahogy teste válaszolna nekem. Mindig van remény!  Egyszerűen nem adhatja fel ezt az egészet. Még itt az egész élet előtte. Miattam nem halhat meg! Minden az én hibám és még hagytam is. Éreztem ahogy száll a lélek kifele belőlem, ahogy tovább mérsékeltem testébe a hullámokat. Ahogy az energia száll ki belőlem és elvesztem az uralmamat testem felett. Mintha valami összeomlott volna bennem. Valahol mélyen.

-Merien elég! Érzem, hogy elveszik az energiád!-próbált elhúzni Zayn óvatosan, de csak megráztam a fejem és tovább mértem bele a löketet. -Alig van valami benned, ami életben tud tartani!-mondja remegő hangon és érezhetővé válik benne a düh és az idegesség. Nem adhatom fel most. Ahogy folytattam, hirtelen valami meleg futott végig testemben amitől mély lélegzetet vettem és máris nyugodtabban folytattam dolgom. A melegség ahogy halványult, rákellet jönnöm nem én csinálom, hanem Zayn, ahogyan kezét fejemre és tarkómra helyezte.
-Merien.. Nem tudod már megmenteni.. Meghalt. -szipogott Harry majd felállt és hátrébb húzódott. Niall és Liam is ezt tette.
-Merien.-nyöszörgött Zayn ahogy még mindig próbálta bennem tartani az energiát, de én csak hevesen ráztam a fejem. Éreztem ahogy kihűl a hely, amely eddig melegen tartott és már csak magamra számíthatok.-Hagyd abba. Csak magadnak teszel kárt.-próbálta elhúzni karom, de kirántottam. MINDEN AZ ÉN HIBÁM! Én tehetek róla, hogy Ő fekszik itt, s nem én. Nekem kellett volna most a hideg padlón feküdnöm. Nekem kellett volna meghalnom. Nem hagyhatom, hogy Ő tegye meg helyettem!

-Elegem van!-üvöltöttem fel s ezzel egy utolsó reményt adtam magamnak. Hirtelen belém nyilallt az adrenalin és ezzel egy hatalmas üvöltéssel óriásit ütöttem mellkasára. De amint felhúztam volna kezeim egy újabb villámlásnyi ütésre, nem éreztem már semmit. Minden fekete lett és éreztem ahogy a fejem zuhan, majd egy meleg kéz megtart s felemel.

Niall szemszöge:

Fogalmam sincs mit kellene csinálnom. Nekem nincs semmilyen különleges képességem. Én nem tudok gyógyítani. Nem tudok dühömben villámokat szórni a kezeimből. Nem tudom megállítani az időt. Én csak létezem. Ahogyan Louis is. Mégis itt állok Merien mögött és csak tétován nézem ahogy kék villanások kerülnek Louis ereibe. Mint valami orvosi eszköz, mikor leáll az ember szíve, és próbálják feléleszteni. Árammal. De semmi. Nem reagál semmit sem. Próbálom hallgatni mit beszélnek a többiek, de egyszerűen letaglóz a látvány és a tudat, hogy talán soha nem fogok vele beszélgetni. Hogy csak egy emlék fog maradni elmémben. Soha többé nem viccelődhetek vele, se én, se a többiek. Megráztam a fejem és a lehulló könnyeimet gyorsan s erőszakosan letöröltem. Hallom, hogy Merien valamit üvölt, de a fülemben csak dobogást hallok. Kék füst gomolyog Merien kezeiből s egy nagy csapást mér Louis szívére. Majd mintha elvesztené tudatát, lassan eldől. Mintha testem tudná mit kellene csinálni, rögtön mellé ugrok és elkapom időben fejét, mielőtt az földet ért volna, majd térd hajlatához nyúltam és felemeltem.
-Jól van?-ijedt meg Liam, majd kezét homlokára rakta. -Forró...-suttogja, majd el is veszi kezét onnan.
-Nem csoda. Ilyet egész életemben csak egyszer láttam..-felelte Harry s figyelte Hercegnőm arcát összehúzott szemmel s mintha gondolkodott volna valamin.
-Umm...-hallottunk meg egy hangot a földről és rögtön ott termettünk mellette. - Úgy érzem magam, mintha villám csapódott volna belém. Kell egy répa..-nyöszörgött csukott szemmel.
-Hülye vadbarom!-kiáltott Liam és vörös szemekkel magához húzta és megölelte- Ilyet többet ne csinálj! Hallod? Agyon rémítettél!-mosolygott erőtlenül.
-Fáj a fejem Apu.. Adj valamit.-nyöszörgött Harryre nézve aki csak könnyes szemekkel nevetett. Én meg csak álltam megrökönyödve. Merien feltámasztotta. Él. Megmentette. És Ő ezt még csak nem is sejtheti, hiszen elájult és a karomban van. -Merien?-forgott körbe vidáman s elgyötört arccal, de mikor megtalálta hol van, rögtön aggodalommá vált arc kifejezése. -Mi történt?
-Megmentett.-suttogta Zayn és kezét homlokán tartotta- De elég nagy bajjal...-nézett fel s a szemeimre tekintett.-Nem vészes, csak aludnia kell.-mosolyodott el...