73. Rész

 Sziasztok! 

Uhh elfelejtettem, mit akartam, szóval röviden: Nagyon szépen köszönöm a nemsoká 24000(!!?!?!!?) megtekintést! És a temérdek pipát és komit! Eszméletlenek vagytok:) 

Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge:

Őrjöngeni akartam, sikítani, ordibálni, mint egy arrogáns oroszlán, törni-zúzni, zokogni, vagy akármit. De egyszerűen semmit nem tudtam felfogni. Azt hittem, minden tökéletes lesz az életemben, miután kiderült, én maradtam. Azt hittem..végre boldog lehetek. De persze, megint csak azt hittem... Semmi sem olyan mint ahogy elterveztem. Semmi sem olyan, amilyenre én számítottam. Félek, hogy sosem lesz olyan. Sose láthatom a szeretteimet, sose érezhetem a barátaim finom illatát. Semmi sem lesz olyan, mint volt. Mindenkit elveszítek. 

Gondolataim két nap múlva se hagytak el, de addigra felfogtam, hogy pontosan mi is történik körülöttem. Az ágyból felugrottam, így Niall karját is lerántottam magamról, aki csak egy nem tetsző morgást adott ki, de vissza is aludt. Végig futottam a folyosón, s egyenesen Harry ajtajáig meg sem álltam. Berontottam, s egyből az ágyon lévő mozgó kupacra ugortam, ami igazából a göndörke volt. Felnyögött a hirtelen súlytól, de csak egyik szemét nyitotta ki.
-Merien.. mi az Isten..?
-Liam meghalt?-vágtam rögtön a szavába. Meglepődött kérdésemen, de mintha már fel lett volna készülve rá. Hasról hátra fordult, így mellé kerültem, s együtt bámultuk a plafont. Ha ez így megy tovább..mind meghalunk, vagy csak rám várnak és mikor megyek vissza hozzák őket? Mindent vissza akarok fordítani. Meg se kellene ismernek Niallt, és akkor nem történne mind. Meg se kellene születnem..

-Őszintén? Nem tudom.. Mármint.. elvitték a lelkét, így magával a testét is. Annyit tudok, hogy én már átéltem ezt. És nem volt szép a vége. -felelte szárazon, miközben üveges tekintetével ő is a plafont figyelte. Elrévedése azt feltételezte, hogy gondolkodik. Visszagondol a múltjára. Hogy mégis mi volt az. Összeszorult torokkal fordultam felé és próbáltam nem zokogni. 
-Mind miattam..igaz?-kérdeztem tőle óvatosan, miközben elcsuklott a hangom. Rám kapta szemeit, s furcsállva nézett engem. -Miattam történik minden. Ha.. ha nem találkozunk, nem lenne Niall, vagy.. meg se születtem volna akkor..
-Akkor más lenne a helyedben Merien. -vágott rögtön a szavamba, s idegesen fejezte be mondatomat. -Ugyan ez lett volna. Semmit se tehetünk ellene hacsak nem..-harapta el a mondatott, s összehúzott szemekkel nézett valamerre. -Ezaz! -kiáltott fel lelkesen, majd felugrott s kifutott, miközben én csodálkozva néztem az éjjeli szekrényen ülő órára, ami 05:24-et mutatott. 

Harry szemszöge: 

Meg kellett törölnöm az arcom, hogy minden agytekervényem rendesen tudjon járni, s ne akadozzon. Felakartam ébreszteni mindenkit, de utam rögtön a mellettem lévő szobába tévedt, ami Liamé. Rögtön megakadt a lélegzetem, ahogyan megláttam a beágyazott ágyat, a tiszta szobát. Megtöröltem az arcom, majd inkább leültem az ágyra. Hideg volt és barátságtalan. Mégis az utolsó kis remény sugallat megmaradt, mikor megéreztem Liam illatát. Nem ez a vég. Csak meg kell változtatni. És már tudom is, hogy hogyan. 

-Oké! Elmagyarázom még egyszer! -mormogtam, mikor már harmadszorra próbáltam elmagyarázni nekik a dolgot. 
-Az jó lenne, de ne csak tőszavakban beszélj ember, hanem magyarázd is meg! -próbált nyugodt maradni Niall, de láttam, ahogyan a remény csillogása a szemében izgalommal társult, ilyenkor pedig alig tud egy helyben maradni. 

-Szóval. Ügye volt, hogy meg kell találnunk a lányt. -vártam míg biccentenek, majd egy nagy levegő vétel után, folytattam: -Most jöttem rá, hogy apám nem úgy értette, hogy Will ellen.. Hanem azt mondta, akitől keletkeztek a bukottak. Aki az áldozat lett. Mesékből fennmaradt, kitalációkból összerakott, de még sem azt az embert keressük, hanem a kislányt. Aki egy és ugyan az. Aki régen vidám volt, most meg csak a bánat maradt meg benne. Reményt kell csalni a szívébe! Azért küldtek minket oda, hogy felvilágosodjunk, ahogyan Francesco is tette anno'. -hadonásztam, hátha jobban megértik. -Merien figyelsz? -kérdeztem tőle, mivel látszódott, hogy gondolataival valahol a "messzi messzi galaxisban" van. 

-Mi? Ja..igen, persze! Csak azt hiszem, tudom kit keresünk már.. -mindannyian döbbenten néztünk rá, és vártuk, hogy folytassa.
-Akkor? Mondd már! -üvöltötte Zayn idegesen, mire összerezzent Merien és Niall is. 
-Lola.. Mármint.. Gondolom Harry tudja, ki ő.. Az "álmomban" -mutatott idézőjelet- mostanság szoktam vele találkozni, aki régen boldog volt, de valaki miatt besavanyodott, és mindenben csak a rosszat látta. Egy érzés lett. Mégis.. a szemei..mások. -dadogta. 

-Lola? -kérdeztem óvatosan, s próbáltam nem gondolni kék szemeire, amik mindig megbabonáztak. De sose mondta el, hogy hogyan, vagy miért van ott. 
-És hogyan jutunk oda? Mármint érted, te jó, hogy bármikor megjelensz ott, de én csak akkor tudok, mikor úgy hozza a sors.. A fiúkról nem is beszélve..-emlékeztetett egy problémára Merien. 
-Megtanulható.-mosolyogtam el sátánian.

Merien szemszöge:

Fény csillant a kapuk mögött, s tudtam, még nem a vég van előttem. Van egy kis foszlány, ami a megmentésünkre lehet. Tudom. Talán egyedül Niall és Zayn nem értett sok mindent, de ezt ők sem vették figyelembe. Mindannyian elmentünk enni valamit, majd fel a mi szobánkba, s azt hiszem kezdetét vette a tanítás, hogy hogyan jussunk oda mind, direktben.

„A remény olyan, mint a vér. Amíg áramlik az ereidben, addig élsz.”

                                                            ~Dmitry Glukhovsky