71. Rész

 Sziasztok!

Szóval.. elnézést a késésért, de 1) alig van időm az iskola, utazás és a külön órák miatt és 2) nehezen jön ihlet ehhez a blogomhoz, így lassan a végéhez érve; ami mondjuk még messzebb van, még is közel.:) Remélem a rész terjedelme kiengesztel titeket a sok várakozás miatt. És Szeretném megköszönni a több mint 21.000(!!!) megtekintést, a különböző díjakat és a 32(!?) feliratkozót -meg persze a komikat is:$-. Elképesztőek vagytok, és nélkületek most nem tartanék itt, ahol most vagyok. Köszönöm.:)

Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

Harry szemszöge:

Könnyes szemekkel rágcsáltam az egyik megpucolt sárgarépát kezeimben Kevinnel, s az interneten néztem régi videókat, mik még 2010-ben volt az x-faktor idejében. Ahogyan próbáltam magamba lökni a lelki erőt, valahogy mégse ment. 

Az emlékek leperegtek a szemeim előtt, miközben vettem egy fürdőt, s muszáj voltam kezeimmel megtámaszkodnom a falban. Lehajtott fejjel próbáltam nem felüvölteni, de nem bírtam, s egy óriásit csaptam a falba, s mellé hangomat is elengedtem. Szerencsére itthon egyedül vagyok, mint mindig, kivéve mikor Ariana jött át hozzám. 

A fejemben az érzékelőim bekapcsolódtak, ahogyan a konyhába érkeztem. Talán egy hónap telhetett el azóta, mégis az üressége miatt valami más lett köztünk. A fejemben folyamatosan a próféta járt szüntelenül, s Zayn kézírása, mégse tudtam megfejteni. Ha Will megölte a másik Élőholtat, akkor csak Merien maradt. 

..."Szülők halnak, barátok pusztulnak, s ellenségek menekülnek előlük, mert tudják, hogy az életük előre megirtatott."...

 Merien anyját megölte az apja, valami papírok miatt, az apja feláldozta magát, hogy Merien éljen. Arianát megölte Will, ahogyan Louist megölte a vörös hajú nő. A démoni srác folyton menekül, s a vöröske is elfutott mindig.. Will se maradt sokáig köztünk. 

"...mert ők maguk a pusztulás."...

 -A pusztulás.. Ők maguk a pusztulás..-mormolgatva álltam fel, s lassan sétáltam a könyves polcomhoz. -A pusztulás... Balesetek, tűzvész, halál esetek. Maguk a katasztrófák. -húztam ki egy könyvet, s keresni kezdtem benne.. -Katasztrófa. -dörmögtem továbbra is, de nem találtam semmi jót se a könyvben, ami már hosszú századok óta, mindig kisegített a bajban. Dühösen ledobtam a földre, s az kinyílt valamelyik oldalon. Nem foglalkozva vele, vissza mentem a konyhába, s egy újabb adag kávét töltöttem ki a bögrémbe. 

Tudom, hogy nincs vége. Tudom, hogy ott van a kisbetűs rész. Itt ezer százalék, hogy még nincs vége. Mindenki örül most, hiszen győztünk, de valami nem stimmel. Az istenek és az angyalok sose oldották volna meg ilyen egyszerűen. Hiszen ha az Istenek nyernek, akkor az angyalok találnak ki valamit, ha meg fordítva történik, akkor az Istenek lépnek az ügy érdekében. Megráztam a fejemet, s inkább a kocsikulcsokért indultam. A polcon volt, s mikor nyúltam érte, levertem. Lehajoltam érte, s akkor megakadt a szemem, a nem rég levert könyv sorain.

  

"...Mert mikor az egyik él, a másik meghal. S jutalmul a Föld ajándékaként a győztesnek a megnyugvást, s békét adja. "

-Mi van? -kiáltottam fel amint az utolsó szóhoz jutottam. -Ilyen nincs! És ezt direkt találtátok ki igaz? -üvöltöttem a plafonra meredve. Milyen béke, és megnyugvás? -A halálát akarjátok igaz?- Felkaptam a fehér tornacipőm, s rohanni kezdtem kifele. 


Merien szemszöge:



"Álmomban egy fekete sas és egy fehér holló csatázott a levegőben, s egyre gyorsabban forogtak, miközben lábaikkal összekapaszkodtak. Majd a sas kitép hat tollat farktollai közül. Hármat a bal oldaláról, kettőt a jobb oldaláról, s egyet középről. Mind az öt toll kezembe esik, s én csak bámulom, ahogyan fehér tollakból, szürkék lesznek."

Ahogyan lassan kinyitottam a szemeimet, úgy bámultam az ablakból beszűrődő aranyporszemcséket. Éreztem, ahogyan szívem dobbanásai próbálnak lassulni, de a vérkeringésem nem hanyatlott. Ugyan úgy gyorsan, s fürgén folyt ereimben a vér. Elzsibbadt végtagjaimat  kinyújtottam, s csalódottan szemléltem, hogy nem akadt meg senkiben sem. Pici Junet a tűz óta sehol se láttam, és mások se vették észre puha szőrét. 

Lecsuktam szemeimet, ahogy megéreztem a zuhanyrózsából kiömlő hideg vizet. Kifújtam bent tartott levegőmet, s próbáltam elengedni, a már egy hete tartó, s ismétlődő álmomat. Egy idő után halk pusmogásnak tűnő vitatkozást hallottam lentről, így elzártam a csapot, s megtörölközve, magamra kaptam egy lenge fehér pólót, s hozzá egy fekete rövid gatyát. Sötét hajamat összegumiztam a fejem tetejére, s halkan elindultam a lépcsőn. Akaratom kívül, s hogy ők tudnák, hogy már lent vagyok, hallgattam ki beszélgetésüket. 

-De nem értitek? Meg fog halni! -üvöltött Harry, s igen artikulált, miközben próbált valamit eldobni, de mindig valaki éppen időben kivette a kezei közül a tárgyat. A konyha ajtajának szegleténél megálltam, s leguggolva döntöttem a falnak testemet. 
-Mégis miért? Csak mert az volt leírva, hogy "megnyugvást és békét"? -Barátom hangját véltem felfedezni, aki igen csak nem volt boldog. 
-Profétákban volt.. Akkor viszont igaz. Gondold csak végig... Győzött. Egyedül maradt. Sokan meghaltak..- nyugodtan beszélt Zayn, mégis érezni lehetett a feszültséget hangjában. 
-El kellene mondani neki..-nyöszörgött Niall, mire öntudatomon kívül felálltam, s benyitottam, halál nyugodtan.

-Jó reggelt! -tettettem a hülyét, s nyújtózkodva adtam egy puszit Niall arcára, s a hűtőből kivéve a narancs levet, kitöltöttem egy pohárba, s felülve a pultra ittam meg. -Mi a hézag? 
-Szép az idő.-vakarta meg a tarkóját Harry kétségbe esve, miközben a többiekre nézett szúrós szemekkel. -El kell intéznem valamit.. Majd jövök. -vakantotta oda gyorsan a fürtös, s már el is tűnt a szemünk elől. 
-Szép..-dörmögte Liam, majd inkább egy kávé bögrével a kezében elvonult. 

A napfolyamán próbáltam rájönni beszélgetésük foszlányából, s az álmomnak a jelentését is kerestem, de összesen csak egy impozáns dolgot találtam. 

"A madaraknak sok fajta jelentésük lehet. Köztük van a kék cinege, (...) a fekete sas (...) és a fehér holló is. (...) A fekete sas az életet jelenti legtöbbször a mítoszokban, míg a holló, a két élet -élet és halál- közti árnymadár, mely segíti a lelkeket a túlvilágra juttatni. (...) 
(...) A holló hét farktollának a jelentése: 
-Balról az Erő, a Kitartás, és a Bátorság.
-Jobbról az Akarat, a Becsület és az Alázat.
-Középen pedig mindezeket összefogja a Hetedik farktoll, a Hit, amely a Holló vezér-elve, cselekedeteinek fő mozgatóeleme. (...)"

De egyetlen egy dolog nem stimmelt. Az álmomban csak hat toll hullott a markomba. Itt pedig hét van.