68. Rész

Sziasztok!

Boldog Valentin napot mindenkinek!:) Nem írnék nagyon sok mindent előszónak, csak egyet. Eldöntöttem, hogy megpróbálom 100 +epilógussal zárni a blogot. Ezt azért mondom, mert már nem tudok nagyon mit írni. Ezentúl az események gyorsabbak lesznek, és megrendíthetik az olvasót! Nem vállalok felelősséget semmiért se!

Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

Zayn szemszöge:

-Jól vagy? Hey! Loui! Hahó!-lengettem meg Louis előtt a karom, mivel már vagy félórája a kezében tartott sárga répáját bámulja. Mióta 'meghalt' teljesen megváltozott. Vagy túl bolond, -ami normális is nála- vagy dúl benne a pesszimizmus. Hogy miért? Nem tudom. De már nagyon idegesít, mikor csak úgy hirtelen összehúzza a szemöldökét és bámul maga elé. Minket pedig észre se vesz.

-Mi? Ja..igen, persze! -dadogott, mikor felnézett rám üveges tekintetével. Ezzel a sráccal valami nagyon nem stimmel. -Harryék? -kérdezte hirtelen, mikor megint öt percre elrévedt valahol. Lelőttem volna a viselkedése miatt, de ez már megvolt. Csak nem én voltam..

A legrosszabb ebben a merengésben, hogy nem látom tisztán az auráját. Általában vagy szürke, vagy átlátszó ilyenkor. Pedig jobban örülnék mondjuk egy kéknek vagy zöldnek..

-Uhm..elintéznek egy ügyet.. -vakartam meg a tarkóm. Mégis hogyan tudnám elmondani neki ezt? Tulajdonképpen a bosszújukkal a halálukba futnak, de senki se mert visszafogni őket. Niall is más lett. Ahogy mindenki. Mások lettünk, mióta hozzánk költözött Merien, mások lettünk, mióta rózsaszín volt a hajam, s teljesen mások, mióta Merien házában futkároztunk, mert akkor még volt miért boldognak lenni, de nem is. Nem, mert Meriennek az apja meghalt, hogy balesete volt, hogy amnéziás lett -s a mai napig nem is emlékszik arra a napra, mikor össze jöttek a baleset előtt-. Jó, mert hozzánk költözött, hogy megismerhettük. Hogy nem borult ki, mikor megtudta, Niall sztár, hogy újra összejöttek. Bárcsak normális életet kaphatott volna. És nem ilyet.

-Hey haver! -kiáltott fel Niall, mikor belépett a konyhába, de Louis fellökte, miközben kifelé szaladt. -Hová mész? -üvöltött vissza neki, mire csak egy 'segítenem kell!?' mondatot kapott vissza.

Louis szemszöge:

Amit akkor láttam..tökéletes volt. Nyugalom, békesség, boldogság.

Abban a kis időben éreztem, hogy nekem itt már csak egy dolgom van. Egyetlenegy. És ugyan hiányozni fognak a többiek, már tényleg itt az ideje ennek, akár hány éves is vagyok. Mikor leesett, hogy Zayn szavai mit értettek, rögtön tudtam hova kell mennem, hála Meriennek, aki mindent megoszt Niallel. Így persze hogy mindenki tudni fogja a sztorit. 

Felkaptam a cipőmet, majd kirohanva egyenesen a kocsimhoz rohantam. Beindítva  a gyönyörűm, kikanyarodtam az utcából, s ráhajtottam az autópályára. A nap már kezdett lenyugodni, mikor egy dugóba kerültem.

-Gyerünk már! –káromkodva püföltem a kormányt, mire néhányszor a duda is megszólalt.

Merien szemszöge:

A lövés pontos volt, csak éppen nem jutott el Willig, mert mintha valamilyen falnak ütközve felrobbant a nyilam. Csodálkozva pillantottam Willre, majd Harryre, aki majdnem elnevette magát kínjában.
-Azt hittétek, hogy csak úgy védtelenül ide állítok? Ugyan már.. Nem sejtettetek semmilyen csapdát ebben? –nevetett jó kedvűen, majd szinte szökellve közelített felénk. –Most én jövök!-dalolta, majd ugyan úgy a háta mögé emelte kezeit, s egymás után dobta felénk a dobó csillagait. 

-Majd máskor Will.-szólalt meg Harry, mikor kardjával kivédte a támadást. Észre sem vettem úgy mozgott. Futni kezdett, majd Willtől pár méterre megállt, s egy kis méretű tőrt elővett, s a semmibe szúrta. A levegőben kék villámok csapkodtak, s az egész a tőrből jött. 

-Mi a...-estem a földre, mikor mellém csapódott be, majd zöld színt felvéve, fehér rózsák nyíltak ki. -Rózsák.. -nyíltak nagyra a szemeim. Felpattantam, s az egymással farkasszemet néző párosra meredtem. 

-A megbocsátásért. -suttogta majd a tőrét alhasába szúrta. Will óriásit ordított fel fájdalmában. Nem tudtam mit kezdeni magammal, mikor Harry hátra esett, s feje hatalmasat koppant a földön. Sikítottam mikor megéreztem valami csípőset oldalamon. Lenéztem, s akkor megpillantottam, hogy felsőm kezd vérvörössé változni!

-Szemét! -ordítottam, majd lőttem egyet, mire az elérte jobb combját. -Remélem vénát is ért!? -üvöltöttem, mikor térdre rogyott. Felé igyekeztem, de hirtelen valaki előttem termett. 

-Szia csitri! -suttogta nyájas hangján Carol. Répa vörös haja arcomba csapódott, mikor hátra lökött, s egyenesen valakinek a mellkasának lökött. -Viszlát csitri! -nevetett, majd felém igyekezett miközben egy kést szorongatott a kezében. Behunytam szemeim, s vártam, de csak egy ölelő kezeket érzékeltem derekam körül. 

-Éld túl! -suttogta az illető, majd egy csókot nyomott homlokomra, s összeesett. Kipattantak a szemeim, s megláttam, ahogyan Louis a földön fekszik, ahogyan szakadozottan veszi a levegőt. Mellette a rózsák karjaira fonódtak, s aranyport képeztek szirmaikból. 

-Ne!-kiáltottam fel, majd ellökve a mellkast, mi a hátam mögött volt, Carolnek ugrottam.