79. Rész

Sziasztok!
Oké. Nem bírtam ki, mindenkinek, aki hozzászólt a részekhez, válaszoltam! Tudom, hogy unjátok már az ilyen szövegeket, de megszeretném ezerszer is köszönni nektek, hogy olvassátok és kitartotok velem, Meriennel a végsőkig. Azon filóztam, hogyha mondjuk valami okból kifolyólag nem tudnám befejezni a történetet, ti, hogyan képzelnétek el a befejezést? Mik történnének még 21 részen át? Mert én nem jöttem rá.. mármint.., de csak mivel én tudom a végét, így nehéz elkülönülni tőle.. Ha gondoljátok, írjátok meg nekem!:)

Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge:

(AJÁNLOTT ZENE)

- És ha visszautasítanám az ajándékot? - kezdtem hátrálni, ahogyan közelítettek felém vérszomjas mosollyal. Csak megvetően megrázták a fejüket, s a férfi a szigonyát felém tartotta. 

- Feladod, vagy harcolsz Élőholt? - sziszegte, mire körül néztem, s egy pillanatra megfagyott az idő is körülöttem. Néztem, ahogyan harcolnak  a szeretteim értem, és az idegenek is. Értem. Azok, akiket még életemben szinte sose láttam, és nem volt számukra kérdés, hogy küzdenek az életemért, akár meghalnak, akár nem. Ott volt Harry, ahogyan két férfival küzdött, s karján pár helyen vér csurdogált, de nem sokáig, mivel folyamatosan beforrt a seb. Egy angyalnak, akár bukott, akár csak félig, de a képessége megmarad. Göndör fürtjei izzadságban áztatva tapadtak a tarkójára és a homlokára, miközben fordult, s harcolt. Értem. 

Zayn pár méterrel arrébb volt, s egy nővel vívott csatát egy nyíllal és szablyával. Fekete íriszében düh csillogott, s elszántság. Szárnyán vörös pöttyök látszódtak, de néhányuk már befeketedett. Alvadt vér tapadt a tollakra, és a kezére. Értem harcolt. 

Rájuk szegtem a tekintetem, s előhúztam az íjjam. Ha az emberek küzdenek, ne küzdjenek értetlen célok miatt. Nem adhatom fel! Most nem. Miattam halt meg Ariana, Louis, Niall és Liam. Mennyi tett, mennyi vér tapad már a kezemhez, csupán azért, mert nem adtam fel. Akkor most miért adnám fel? Miért kellene? Kifújtam a levegőt, s a nyilat elengedtem, ami száguldott a levegőben, de félúton előtte termett egy vízzuhatag, s megfagyva jégpáncélt húzott maguk köré. Belecsapódott a nyíl, s kettétört. Meg se rezzentem, húztam elő a következőt, s rohanni kezdtem. Engem egy hülye jégpáncél se állíthat meg! 

- Szeretem a macskafogó játékokat, de most nincs kedvem ehhez - zsörtölődött egy női hang, s neki dobott valamit a falnak, mire az ezer szilánkká tört, s leomlott. A férfi zsörtölődött, de nem törődtem vele, rohantam feléjük. Mikor eléjük értem, hirtelen meg se tudtam mozdulni. Odaragadtam. Lenéztem, s láttam, hogy a víz egyre feljebb halad a lábamon, s rögtön megfagy. Jégbe akar zárni. Karomban tartott éles tárggyal próbáltam eltörni, de még csak meg se karcolódott. 

- Kristály. Semmi esélyed - mosolyogtak mindketten, s már a kezemre is rátapadtak. A jég egyre gyorsabban haladt, s már a mellkasomon is ott termett. Láttam a szemem sarkából, ahogyan Harry meglát, s felém igyekszik. Kezemet még éreztem, így megpróbáltam a férfi és a nő felé nyújtani. Egészen kilencven fokig tudtam nyújtani. Utána már a torkomat fagyasztotta meg a víz. Nyelni, lélegezni tudtam ugyan, de fázni kezdtem. Most mitévő legyek? Ennyit tudtam csupán csinálni? Ennyit ér a híres Élőholt ereje? A félarcomat beterítette a hideg fagy, s még láttam, ahogyan Harry elém ugrik, s kardjával próbál velük harcolni, de a szigony átszúrja a mellkasát. 

Harry... Harry meghalt? Michael arkangyal fia..meghalt? Csak így? De mire tudtam volna látni, hogy tényleg igaz-e, már nem láttam semmit. Megfagyott körülöttem minden, s az egyre lassuló szívverésemen kívül semmit se hallottam. Minden elmaszatolódott körülöttem, s sötét foltokban láttam, amíg tudtam pislogni.

- Niall? - suttogtam, mikor felfedeztem egy szőke alakot előttem, háttal nekem. Odarohantam, s megérintettem a vállát, de egy arctalan férfi nézett vissza rám, arcán csupán az orrával.

- Bocsánat - hőköltem hátra pár lépést, s körül néztem. Mindenhol fehérség volt, s sehol se tudtam, hol a horizont, hol a fönt és lent. Mintha megváltozott volna valami, a hajam az égnek állt, s szinte olyan volt, mintha fejjel lefelé lógnék. Pislogtam párat, s mindenhol szőke, arctalan alakok álltak körülöttem. Hol vagyok? Mi ez a hely? Kétségbe esve sétáltam körbe-körbe, de mindig úgy éreztem, ugyan oda jutottam. 

- Szia Merien! - hallottam egy ír akcentussal beszélő hangot hátam mögül, mire kiugrott a szívem a helyéről, s megpördültem. Csodálatos hamvaskék szemei boldogok voltak, mégis csodálkozóak. Egy egyszerű rózsaszín-lila színű pólót viselt, hozzá fehér térdgatyát. Haja kócos volt, mégis rendezett. Egyenesen az ölébe rohantam, s mélyen beszívtam mámorító illatát. Behunytam erősen a szemeim, ezzel meggátolva, hogy felzokogjak. 

- Te tudod, hol vagyunk? - kérdezte, de csak nemlegesen megráztam a fejem, s nyakát átkarolva lehúztam egy csókra. Derekamnál fogva magához húzott, s picit belemarkolt a fenekemre, majd feljebb húzta kezét, s átölelve csókolt. 

- Hiányoztál! - tört ki belőlem, ahogyan elváltak ajkaink. Csibészes csillogás volt szemeiben, miközben bal kezemet lehúzta, s boldogan nézte a jegygyűrűt. Beszívta a levegőt, s nehezen felnevetett.

- Ne tudd meg, hogy te nekem mennyire! - kacérkodva nézett egy pillanatra fel - De még vissza kell menned Merien! Még nincs itt az időd. Meg kell mentened a többieket és magadat! Hidd el... fogunk még találkozni, csak olyan 2012 környékén. Menj vissza a baleset idejére! És nézd meg, mi történt! - mosolygott aranyosan, s én sírva bólogattam. 

- Ígérem minden jobb lesz! - csókolt újra, s én átadtam magam az élvezetnek. Megígérem Niall, hogy mindent helyre hozok! Megígérem!

- Megígérem! - suttogtam, s kinyitottam a szemem. Ereimben éreztem a forróságot, s megmozgattam az ujjaim. A jég olvadozott. Hallottam emberek nevetését, sikoltását, kardok csattogását és vér csordogálását. Minden erőmet kiengedve neki feszültem a jégpajzsnak, s felemelve a karom, kitörtem, miközben felüvöltöttem. 

Ennek, itt és most, véget vetek. Nincs hátra út. Lepillantottam a lábam előtt ziháló Harryre, s körül néztem Zaynt keresvén. Letérdeltem. A szememmel megtaláltam, s elüvöltöttem a nevét, hogy jöjjön ide. Alig láthatóan biccentett, s levágta a támadó férfi felének a fejét, s felénk futott.

- Csak hiszed, ribanc! - sziszegte a fogai közt a nő, s a bagoly nekem támadt. Csípte, karmolta a bőröm, de én nyugodtan elővettem a nyilam, s beleszúrtam a bögyébe. A madár megdermedve zuhant a földre, s én kihúztam belőle a nyilam, majd két ujjam rányomtam picit, így adva tudtára, hogy sajnálom. Felálltam, s a madár vérétől áztatott nyilat markolva neki rontottam. 

Felsértettem az arcát, s a gyomrába vágtam a térdem, mire ő összehúzta magát, de rögtön a jobb kezével az arcomba csapott. Picit szédültem, de nem foglalkozva vele, a haját megfogtam, s tépni kezdtem, mire ő felüvöltött, s ugyanúgy, mint én, gyomorszájon vert a jobb öklével. Megfogtam a jobb kezét, s kicsavartam, majd a földre taszítottam, de ő megfogta a bal térdem, s magával rántott. A térdemre zuhantam, ami nagy koccanással ért a földre. A kezemből kiejtett nyilat pillantottam meg a kezében, miközben rám mászott. Vérszomjas tekintete elárulta, hogy nem gondolkodik tisztán. A bosszú hajtja. Ahogy engem is, így picit megvártam, míg beszorítja a térdével a törzsem, majd, mivel a hasamon feküdtem, megfordultam teljes erőmből, így ő a vállára és a fejével csapódott a földbe. Kivettem elernyedt kezéből a nyilat, s feltérdeltem rángatózó teste mellett, s beélesítve a fegyvert megcéloztam Poszeidónt, ahogyan háttal áll nekem, és Zayn útját állja. Nem figyel rám. 

Éppen időben engedtem el a nyilat, mikor a nő hirtelen lerántott alá. Nem láttam, hogy célt talált, vagy vesztett a nyíl, csak remélni mertem a jót. A nő felült rám, s erős ütéseket adott az arcomba, mindkét öklével. Próbáltam védekezni, de nem ment. Rúg-kapálóztam, mikor hirtelen kidülledtek a szemei, s abba hagyta az ütést. Megfeszült, majd elernyedt teste rám dőlt. Felnéztem, s megláttam Harryt, ahogyan elejti a kardját, s térde esik. 

Megfeszült idegekkel löktem le magamról az élettelen testet, s odasiettem Harryhez. 

- Segíts inkább Zaynnek! - hörögte, s zöld írisze egyre szürkült. A düh és a félelem furcsa keveréke égte a lelkem és szívem. Felnéztem, és láttam, ahogyan Zayn levágja a férfi fejét, és fulladozva közelít felénk. A csatában harcoló tömegben egyre több halott és pór volt. Az angyalok elporladtak, míg az Isteni ivadékok a földdel váltak eggyé. Zaynnel Harry fölé másztunk, s én néztem, ahogyan Zayn Harry mellkasában lévő foltokra teszi a kezét, s furcsa arany-zöld világosság fonódik a testével. Nagyot lélegeztünk, ahogyan összeforrtak a túl nagy sebek, s felült.

- Hova lett mindenki? - érdeklődött a göndör hajú. Furcsán néztem arcára, ahogy elnéz mellettünk, így én is körül néztem.

- Hol vagyunk? - sikítottam fel, miközben felpattantam állásba.