75. Rész

 Sziasztok!

Boldog húsvétot elsősorban!:) Másodszor pedig, nem úgy gondoltam, hogy akkor ne szóljatok hozzá, csupán majd mikor befejezem, mindegyikre válaszolok. :D Mindegy.. Amúgy rengeteg meglepetésem lesz a legvégén, szóval tartsatok ki velem a végsőkig! És sajnálom a nagy kését.. ÉS BOLDOG HÚSVÉTOT!:)

Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

Merien szemszöge:

A napjaink megvoltak számlálva, mégse tudtunk semmit se csinálni. Lólával azóta egyszer tudtunk találkozni, akkor pedig megtudtuk, hogy meg kell találnom a képességem. A fiúkkal mindent kipróbáltunk. Persze az én feltételezésem, hogy tudok repülni befuccsolt. Harry lézer szemre tippelt, de ha igaza lett volna már a tekintetemmel megöltem volna őt, a hülye ötlet miatt. Niall furcsamód nem tippelgetett csupán a semmibe merengett mellettem. Zayn valami zseniális agyra vagy eszességre gondolt. Na ekkor mindenki felnevetett a hülyeségéért, mert ha igaz lenne már rég Happy Endként élnénk, vagy csak a következő turnéjukról vitatkoznának. De sajnos ez sem igaz. Lola olyasmit mondott, hogy a képességemmel megtudom akadályozni a beteljesületlen beteljesülést. 

- Ennél ostobább dolgokat még sosem hallottam egyszerre.. - szörnyülködött Harry mellettem, ahogyan a reggeli teáját szürcsölgette. Csak mosolyogva figyeltem Zaynt és Niallt, ahogyan egymást dobálják citromdarabokkal. Sóhajtottam, s reménykedtem, hogy még egyszer láthatom a teljes csapatot így bolondozva. 

        Lejár az idő.

Hirtelen a melegség eltűnt a szívemből, s lefagyva hallgattam, hogy egy rideg hang a fejemben szólít engem. Összepréseltem az ajkaimat, s próbáltam nem a hívásra figyelni. 
- Minden rendben? - Niall hangja idegenként szólalt meg, s rögtön felfigyeltem rá, hogy aggódva figyel a fiúkkal. Csak bólintottam egyet, majd kihúzva a széket elvonultam a hang irányába.

        Merien! Merien! Merien! 

Nem akart abba maradni a hang, inkább egyre erősebb lett, ahogyan felsétáltam egyenesen Harry szobájáig. Megtorpantam, s néztem az ajtó kilincsét. Mégis mi van velem? Én mit csinálok itt? Miért csinálom ezt? Miért vagyok itt? 

       Megfognak halni Merien! Megfogom ölni őket! 

A hang mély volt, s halk, mintha suttognák. Rekedtesen egyre dermesztőbben beszélt hozzám. Ki játszik velem? Ki ölné meg őket? Nagyot nyelve nyitottam be, s óvatosan beléptem, majd magam mögött bezártam az ajtót. Körül néztem, de mozgás csak a nyitott ablakon bejövő szél hozott a függönyre. Bezártam, majd sóhajtva mégegyszer körül néztem. Sehol senki. Megráztam a fejemet, hogy tisztán gondolkodhassak. Biztos csak képzelődtem. Már nyúltam a kilincsért, mikor újra megszólalt.

     Megölöm őket! És ez csak a te hibád lehet! Minek ismerted meg őket? A szüleid már
  meghaltak! Minden ismerősöd megfog halni Merien! Nincs menekvés! Már túl késő!

Megfordultam a sistergő hangra, mely hátulról jött, de csak egy elmosódott alakot láttam. Fekete lebenyként tűnt szerte, mintha csak elfújta volna a szél, s közben a hajamba is belekapott. Miért történik mindez? Miért velem? 
- Ki vagy és mit akarsz? - suttogtam az árny helyére, mire újból fel tűnt sárga-zöld keverékű macskaszeme, s körülötte kilátszódott a vörös hús cafatokban. Körülötte pórfelhő volt, s sötét gomolyként szállt körbe-körbe. Melegség és hideg áradt egyszerre belőle, ahogyan orra is feltűnt, mely inkább csontra hasonlított, de szenesedése miatt nem tudtam eldönteni. Majd szája vékony vonalként jelent meg, s mosolyogva kivillantak cápa fogai. - Ki vagy? - rémülten hátráltam, de az ajtónak ütköztem a hátammal. 

     Semmit se tehetsz ellene. Mind megfog halni! Ha nem találod meg hamar a képességed,
    mind meghal. És te is! Már túl késő! Meghaltok mind és elfelejtetek dolgokat, mely a
   múltból van.  A múúúlt Merien! Múlt! 

Szája nem mozgott, csupán a szeme vált egyre nagyobbra, mikor lent csörömpölés hallatszott. Remegve nyúltam a kilincs után, s kitépve az ajtót rohantam le. Könnyeimmel küszködve téptem fel a konyhaajtót. Körül néztem, s akkor megláttam, hogy Zayn és Harry kétségbe esve próbálják menteni Niall életét. Zokogva rohantam oda, s csak remélni tudtam, hogy nem ő lesz a következő! 

- Kérlek Niall, mondd, hogy minden rendben! - hajoltam fölé, miközben próbáltam nem nézni ahogy Zayn a szíve fölé helyezi kezét, s arany pettyes fény sugárzik tenyereiből. - Kérlek Niall.. Nem hagyhatsz itt. Még nem! - zokogtam nyakába, de ő csak lassúakat pislogott felém, miközben zsebéből kivett egy kis dobozkát. - Nem hagyhatsz itt! - suttogtam s lágyan a szemébe néztem, de ő csak elmosolyodott, s a tenyerembe nyomta a dobozt. Szipogva felnyitottam, s egy kis karika gyűrűt láttam egy fehér ékkővel a közepén, s körülötte kis ezüst szállak gabalyodtak a gyémántba. 
- Légy a feleségem Merien! - sóhajtotta, s kivette a gyűrűt, majd az ujjamra húzta. Még jobban zokogtam, s megcsókoltam őt, ahogy bólogattam. 
- Leszek, de ne hagyj itt! Kérlek! - zokogtam a vállába, s messziről hallottam Zayn nem tudok mit tenni válaszát. 
- Még látjuk egymást szerelmem! - lehelte, s mint köd felhő, úgy tűnt el belőle a levegő. 
Lecsukódott szeme, s mosolyogva tűnt el a lelke innen. Ekkor egy szürke gomolyfelhő tűnt fel előtte, s testét felkapva elment. 

Mérgemben felsikítottam, s minden konyhai széket felborítottam, s mikor már az asztalt próbáltam két erős kéz fogta le a vállamat, s egy másik kéz a homlokomra helyezte tenyerét, majd álmosság tört rám, s elnyomott a sötétség. 

     Már túl késő!