54. Rész

Sziasztok!

Tudom, hogy nem a leghosszabb rész, de ez is az! Phu. Én eddig sose voltam ennyire "beteges". És ti hogy bírjátok a sulit és az időjárást? Igyatok sokat! És olvassátok a részeket! (haha) Köszönök mindent nektek és további jó napot!

Jó olvasást!

Ezer puszi: Kincső.xx

 
Merien szemszöge: 

-Merien! -ordítja egy női hang amihez egy szőke korona jár. 

-Ariana! -nevetek, de mikor meglátja a fiukat a reptéren meg nagyobb mosoly került arcára. 

-Harry! -kezd el futni, mire a göndör herceg csak elengedi utazó táskáját és a kezeit szét nyitva zárja be ölébe barátnőmet. -Hiányoztál. -mosolyog rá.

-Te is nekem babe! -majd mosolyogva megcsókolta. Ezek mióta vannak ilyen jóban? Ahogy körül néztem mindenkit sokként ért ez a csók. 

-Ááh! -sikítottam fel és ugrálva mentem hozzájuk. -Gratulálok! Mióta? És hogyan? Várjunk csak. Én erről eddig miért nem tudtam? -soroztam kérdésekkel őket és egyik pillanatban nevettem, míg a másikban össze húzott szemekkel vita láttam vörös rózsa arcukat. 

-Köszi, olyan egy hónapja, ügyesen.-számolgatja kivirulva Harry az ujjain- és nem tudjuk. Még várni akartunk vele... 

És innentől az egész nap csak erről szólt. Mindent töviről hegyire el kellett mesélniük. -Azért szaftos részeket nem kértünk!- és mi örömmel néztük kivirágzott szerelmüket.  

-Pici Juneee! -kiabáltam elvékonyított hangon, mikor megláttam szeretett kismacskámat. Ahogy a hangomra felfigyelt, felemelt farokkal kezdett el rohanni felénk. Amint a lábamhoz ért felemeltem és próbáltam én is dorombolni, ahogy ő és hozzá dörgölőztem.
-A végén féltékeny leszek egy macskára, mert ilyet velem nem csinál a barátnőm. -ölelte át hátulról a derekam Niall majd megsimogatta June buksiját miközben csókot váltottunk.

Fájdalom. Fájdalmak. Marcangolás és ezernyi bánat vándorol végig testemen, mikor az ágyba roskadok. Lassan két napja itthon pihenünk és ma a fiúk újra lendületbe kerültek, így a stúdióban dolgoznak, én meg reggel óta itt roskadozom. Fáj a mellkasom és mikor levegőt viszek be szervezetembe, mintha ezer meg egy tű szúrná szívem helyét. Zihálok, mikor csak a lépcsőn megyek le, hogy adjak táplálékot macskámnak, mert még ránézni se bírok. Rossz előérzetem van és most csak azt szeretném, hogy Louis-val csak még többet legyek. Mintha azt mondanák, hogy nem sokáig láthatom. 

A kanapén pihenek és próbálom rendszerezni légzésem és fájdalmamat próbálom mulasztani. Olyan erős érzetem van, hogy mikor felálltam csak szédülni kezdtem, de a falnak támaszkodva mentem tovább. A fülemet egy ismerős csengő hang ütötte meg, ami azt jelentette, hogy csengettek. Szemem sarkából láttam az íjam, így azt határozottan felkapva kinyitottam az ajtót.

-Segíthetek? -kérdeztem meg óvatosan az idegentől. Hosszú vörös haja csakúgy lobogott az utolsó téli fuvallatban s mikor repülő fazonú szemüvegét levette, megpillanthatóvá vált világító kék szemei.
-Carol Hywind vagyok. És William Payne hívott ide, hogy egy bizonyos Merien Pervinnel kell beszélgetnem. -mosolygott ártatlanul rám. Olyan fura előérzetem támadt, de odébb álltam, így ő elfért mellettem. Talán fel kellene hívnom a srácokat. Mikor bezártam az ajtót egy nagy levegő után indultam a nappaliba, majd mielőtt rám emelte volna tekintetét az idegen, előtte gyorsan leraktam a kanapé mögé fegyverem. Ha netalántán történne valami...